Miért oly nehéz vetélés után? Megnyugodhat valaha egy nő lelke? (beszélgetős fórum)

Na,sokáig nem jutottam hozzá hogy irjak,de most van egy kis időm...

Nem találkoztunk azóta sem mert nincs ideje....meg ha van akkor is fáradt.....Nekem olyan mintha félne vagy mi nem is tudom de olyan fura lehet hogy most hülyeséget irok de úgy érzem mintha attól félne hogy elkapja mint valami megfázást ez jön le nekem...Úgyhogy most várok hogy majd kialakul...de nem tudom...

Szia!

Én is voltam hasonló helyzetben két éve. Az egyik legjobb barátnőmmel egyszerre lettünk terhesek. Én elvetéltem, ő pedig szült egy édes kislányt.

Mindennek megvan az oka és az értelme (még akkor is, ha úgy tűnik, mintha nem lenne... )

Egyik este leültünk, megbeszéltük a dolgainkat. Nem Ő tehet róla. Nem az Ő gyereke a hibás azért, ami velem történt. Ugyanúgy szeretem őket és a mai napig nincs bennem rossz érzés. Az én életem másként alakult, és bízom benne, hogy amit a sors az egyik kezével elvesz, azt a másikkal visszaadja.

Én sokat kérdezgettem, érdeklődtem a várandóssága alatt és úgy láttam, hogy ez fontos volt neki. És nekem is.

Beszéljétek meg, őszintén :-) Segíteni fog.

Sziasztok!

Én most vasárnap éjjel veszítettem el a picikémet, 6 hetes volt. Nagyon elkezdtem vérezni, nagyon fájt a hasam, tudtam hogy nagy a baj. Azóta egyfolytában sírok, nagyon nehéz nem rá gondolni.

Jó munkát!

Jelentkezz még, és meséld el mire jutottatok!

Most jutott eszembe, hogy ha nehéz szemtől-szembe, próbáld meg írásban. Akár úgy, hogy kiírod magadból a bánatodat, és az örömodet amit a barátnőd miatt érzel, de akár az is segíthet, ha leülteted a net elé és megmutatod neki ezt a fórumot. Lehet, hogy kezdő lökésnek egy jó sírós-nevetős-lelkizős kibeszéléshez ez is elég.

Nem ismerlek titeket, lehet, hogy nagy hülyeség, de lehet, hogy segít.

Tudom. Épp ezért mondtam, hogy beszéljetek róla, hiszen ha könnyű volna nem lenne köztetek feszült a viszony. Egy igaz barátságban (amilyennek a Tietek tűnik) ezt a nehéz helyzetet átvészelhetitek, de könnyebb volna mindkettőtöknek, ha kibeszélnétek magatokból. Már csak azért és, mert Neked is és neki is szüksége van (volna) arra a régi, meghitt kapcsolatra ami köztetek volt, és ami ilyen helyzetben még fontosabb. De ha így marad, akkor mindketten egyedül bírkóztok a gondjaitokkal, pedig tudnátok egymásnak segíteni.

Kívülről könnyű ilyenekt mondani, megtenni sokkal nehezebb, de ha rászánjátok magatokat az mindannyiótok számára megkönnyebbülést fog jelenteni.

A tesómnak ezelőtt öt évvel volt az első veszitése, utána egy évvel a második is elment:(

Nem témázunk róla, mert látom, hogy nem lehet, rettenetesen szenved.Látom rajta, hogy nem tudott belenyugodni, de nem is mer egy következő terhességre gondolni.Egyszerűen retteg, nem lenne képes elviselni még egy veszítést.

Igaz az egész családot megviselte, de titokban mindenki szeretné, ha meg merné még egyszer próbálni. De ezt csak ő tudja eldönteni, hogy valaha még lesz-e ereje, remélem igen. Bizom benne nagyon.

De egy dolog biztos, hogy mindenki másképp viseli, van aki könnyebben túl lesz rajta, van akinek évekbe telik, vagy talán soha nem tudja feldolgozni.

Nem könnyű ilyen esetben még tanácsot sem adni.:(

elfelejteni sosem fogod,de idövel könnyebb lesz,az a lényeg adj idöt magadnak elgyászolni,és utána sokkal könnyebb.

én nemrég estem át egy spontán vetélésen,eleinte nem volt könnyü.de elgyászoltam ,már most azon a ponton vagyok ha eszembe jut ,hogy nem facsarodik össze a szívem,ugy fogadtam el ha nem lett volna egészséges jobb is így.

Elfelejteni nem fogod.Az idő enyhülést hoz.

Nyugodj meg kedves ☺

majd amikor már lesz babád valamennyire megnyugszik, de mindig emlékszem majd arra akit elvesztettél.

Most fáj, sírd ki magadból,

...DE NEM LETT...

Ezek a gondolatok a legfeleslegesebb ,legrombolóbb gondolatok,bármilyen témában.