Miért oly nehéz vetélés után? Megnyugodhat valaha egy nő lelke? (beszélgetős fórum)

Csodák már pedig vannak! :)

A történetemhez még hozzátenném, hogy 2004. áprilisában volt a lapar, még abban a hónapban megfogant Gigi a ciklusom 22. napján és köztudottan az nem középidő. :) 2005. január 4-én született a Kislányom. :)

Aztán 2006-ban fogant az 1. Angyalkám, 2007-ben a 2. Mindkettőt 2007-ben veszítettem el. :(

2008. októberében védekezés mellet a ciklusom 8. napján fogant a Kisfiam és hát az sem középidő. :) Zozó 2009. július 3-án született. :)

Úgy alakultak azok a hónapok, hogy tutira kiszámítható volt a fogantatás napja. És egyik esetben sem lehetett a biológia szerint peteérésem, mégis itt a két Gyermekem. :)

Szóval csodák vannak! :)

Hát neked nagyon nagy szerencséd volt!

Előfordulhat igen, hogy ott volt probléma.

De csak viilágra akartak jönni azoika babk, ha így is sikerült spontán, ilyen gyorsan.

Én már nem ringatom magam hiú ábrándokban a természetes fogantatással, ha mégis sikerülne, az maga lene csoda!

Nos a doki szerint mivel csak a bal átjárható, az is túl hosszú, vékony, valószínűleg sérülhetett, vagy esetlegesen kicsit túlétrhetett a petesejt, és ezért lett életképtelen a babóca.

Hát már nem tudon kinek mit higgyek, ahány doki annyifélét mond.

És neked természetes úton sikerült a teherbeesés?

Nekem az első 2007-ben,a második idén.

Persze, hogy jártam.Már meddőséginél tartunk, 4 és fél év után kiderült miért nem maradok babás.Az egyik petevezető teljesen el van záródva, a másik túl hosszú, vékony.

Ha minden jól megy, idén már szerintem nem, de talán januárban tudunk kezdeni lombikkal, vagy inszemmel, ez még kérdéses.

Ja a férjem teljesen ok.

Holnap megyünk ugyanis vissza, és talán már mondanak konkrétumokat is, mert eddig csak a szükséges vizsgálatok voltak terítéken.Két hónap alatt sikerült is mindent megcsináltatni.

Engem is 2007-ben hagytak el a Babáim. És igazán tényleg a Kisfiam születése lendített a lelkiállapotomon. De az idő is koptatja a fájdalmat, meglátod. :)

Reméljük, hogy nem sokat kell már várnod a Kicsidre. :) Dokinál jártál? Mit mondott? Vizsgálatok?

Nagyon keves vagy!

Hát azt hsizem nekem az idő sem segít.Első babánk dec.6án lesz 2 éve, hogy elveszítettük, másodikat a születésnapom előtt-((.

Remélem megértik ha most kihagyom ezt a babalátogatósdit, mert most azt érzem teljes képtelen vagyok rá.

Azt hsizem nekem is csak egy megszületett egészséges babácska rakhatja helyre alelkivilágom, bár a káét kis angyalkám sosem tudom feledni!

Teljesen természetes, amit érzel. Az idő majd sokat enyhít a fájdalmon. Bár nekem igazán az segített, hogy megszületett a Kisfiam. Viszont a mai napig nagyon tud fájni a lelkem Halottak napján és a meg nem született Babák kiírt születésnapján, meg azokon a napokon, amikor elveszítettem Őket.

És csak utalni tudok a 44-es hozzászólásomra.

A babnézőt meg ne erőltesd, ha szeretnek a szülők, megértik.

Mihamarabb egészséges Kisbabát kívánok Neked! :)

Nagyon kedves vagy!

Szerintetek az természetes, hogy nem tudok nézni kismamira, babára úgy hogy ne érezzek őrületes fájdalmat a lelkemben?

A környezetrünkben 1 hó alatt 4 baba született, ideje lenne már elmenni látogatób, de nincs erőm hozzá.

Ez normális??

A Te eseted azért teljesen más, mint az enyém volt. Nekem az idő múlása segített. De igazán csak Zolika megszületése után lett jobb. Bár most november 1-je táján azért sokat sírtam.

Viszont nagyon-nagyon örülök, hogy jobban érzed magad. :)

Mi szoktunk esténként imádkozni Gigivel. Eddig vigasztalást és erőt kértünk neked. De mától pozitív tesztet és egészségesen megszületett kisbabát kérünk. :)

Feltétlenül értesíts a jó hírről! :) Mihamarabb várunk vissza a fórumra.

Hát sajnos lemondani nem tudom sehogysem, tehát marad a villámlátogatás.

Nálunk is van a családban egy olyan idős kisfiú, mint a mi kicsikénk lett volna.Szívmarcangoló fájdalom látni, a kis lurkónk is itt rohangálhatna, játszadozhatna vele.

Nálunk időközben fény derült jónéhány dologra, már meddőségibe járunk várhatóan jan. elején tudunk kezdeni.Azt már csak titkon remélem, hogy elsőre sikerülni fog, hiszen sikerülnie kell!

Tudom mit érzel. Próbáld meg elintézni, hogy ne kelljen babalátogatni, vagy ha mindenképp kell, valamilyen ürüggyel, vegyétek villámlátogatásra a dolgot. Aki nem veszített még el babát, nem biztos, hogy képes megérteni, miért fáj ez még mindig ennyi idő után ennyire neked.

Nekem 4 terhességem volt. A 2. és 3. Babát elveszítettük. Amikor a 2. Babát vártam, egy hónapra voltunk kiírva az egyik kolleganőmmel. Ennek már 2 éve, és mai napig nem tudtam elmenni hozzájuk babanézőbe és ha látom a kislányát, mindig elszorul a szívem, mert az jut eszembe, az enyém is ennyi idős lenne...:(

Pedig nekem azóta megszületett a Kisfiam, aki lassan 4 hónapos. :)

Teljesült az álmom, van egy csodás kislányom és egy csodás kisfiam. :) De az a másik 2 Baba, az még így is iszonyúan tud fájni, ha felszínre törnek az emlékek.

Kívánom, hogy hamarosan teljesüljön a Te álmod is, és magadhoz ölelhetsd a Kisbabádat! :)

Sziasztok

Igen igazad van szerintem aki átélte másképp viseli azt ha legközelebb ismét beköszönt a boldogság az életébe...Aki olyan szerencsés és nem tudja ez milyen féjdalmas annak picit más a hozzáállása dolgokhoz...Láttam brutális "anyának nem nevezhető egyéneket is ami ki tud hozni a sodromból és ilyenkor alig birok csöndben maradni..

Sziasztok!

Telhjesen véletlen találtam erre az oldalra, és a választ én is keresem.

Mi két babánkat veszítettük el, az elsőt dec.6án lesz két éve.

Azt hiszem a mi lelkünk sosem fog igazán megnyugodni, sosem fogjukk átélni a természetes nyugalomban eltöltött 9 hónapnyi babavárás örömeit, de nálunk sosem senki jobban nem fogja tudni becsülni, ha végre megadatik nekünk is a csoda, és édesanyákká válhatunk végre.

Én személy szerint a mai napig sírógörcsöt kapok, ha aközeli családban vki babahírrel szolgál.Ez nem irigység, csupán mélyből feltörő fájdalom, én miért nem élhetem át mindezt a csodát.

Most igen enhéz idszakot élek, 1 hónap alatt 3 baba született a családban, ez 3 babalátogatás.Hogyan fogom mindezt véghezvinni, még nem tudom, főleg, hogy tudom, 2 éve ilyenkor a világ legboldogabb embere voltam már.

Mindenkinek kitartást kívánok, és sosem adjátok fel!!

Tudom milyen nehéz lehetett. Én az első elveszített babámmal egy hónapra voltam kiírva a kolleganőmmel és a barátnőmmel. Együtt vártuk a babákat a 12. hétig, sokat dumáltunk, cukrászdáztunk. Aztán amikor a mienk elhagyott, nem voltam képes többé találkozni velük, egy idő után nem kerestek. És én örültem neki. Mai napig összeszorul a szívem, ha látom a gyereküket. Hiába született meg azóta a kisfiam, ha őket látom mindig az jut eszembe, az enyém is ennyi idős lenne. Vajon fiú lenne, vagy kislány? Milyen lenne a mosolya. Tudom, hogy ezzel csak magamat kínzom, de nem tehetek róla.

Imádom a gyermekeimet, de az a 2 baba, az nagyon nagyon fáj. Azok a hetek, amikor születtek volna, a karácsony és a halottak napja az piszok nehéz még ma is.

Szia Hajnalka!

Örülök, hogy rendeződött a kapcsolatotok! :)

Sziasztok

Olvasgatok itt hát szerintem mindenkinek fájdalmas és mindenki másképp dolgozza fel én már most napi kapcsolatban vagyok a barátnőmmel,úgy szoktam mondani neki hogy bármikor szülünk mert valahogy eggyütt érzek vele.Eleinte nekem is rossz volt nagyon ránézni meg mindenki másra akinek pocija volt...de át kell vészelni nagyon nehéz de sikerül csak akarni kell.Most ott tartok hogy letelt a 6hónap-tudjátok a türelmi idő- és 'dolgozunk az ügyön...remélem sikerülni fog...sokat segitett az hogy olvastam itt sokat és azt kérdeztem magamtól hogy van aki ezt sokszor átéli és túléli és mégsem adja fel meg talpra áll én meg nem akarok a megkeseredett nők klubjába jelentkezni nekem ott nincs helyem mert az nem én vagyok.Szóval meggyógyultam...nem azt mondom hogy nem gondolok rá mert mai napig velem van az ultrahagos képe gyakran ránézek és soha nem felejtem el csak lehet hogy most az foglalkoztat hogy szabad az út és kapok egy új lehetőséget egy új élet születésére...

Viszont aki most éli élete legborzalmasabb időszakát annak nem tudok vigasztaló szavakat irni mert arra nincs szó...aki ezt átélte az tudja...

igen majd akkor lehet hogy felenged ha teherbeesik, de sajnos ez a gyűlölködés nem tesz jót a teherbeesésnek, nehezebb a stressz miatt.

akkor ha ilyen buta ne foglalkozz vele, ti is megérdemlitek, hogy boldogok legyetek.

bárcsak már én is ott tartanák

vigyázz magadra és a babára, és sok sikert

Sziasztok!

Amikor én 5 éve a kislányomat szültem, a sógornőm másnap veszítette el 12 hetesen a babáját. Nem bántott, nem került. csak amikor a lányomra nézett, olyan iszonyúan szomorú volt a tekintete, hogy majd meghasadt a szívem érte. Nem találkoztunk túl gyakran és ahogy teltek a hónapok, ő új dolgokba kezdett, új céljai voltak, továbblépett. Hála Istennek.

Aztán egyszerre vártuk a 2. gyerekünket a legjobb barátnőmmel. Én 12 hetesen az Uh-n szembesültem azzal, hogy a kicsi 3 hete meghalt. A barátnőmnek szép kisfia született, de a barátságunkat megviselte a dolog. Pláne az után, hogy az ő terhessége alatt én egy másik babát is elveszítettem 6 hetesen. Sokáig nem beszéltünk. Nem vesztünk össze, csak nem kerestük egymás társaságát. Nekem fájt, ő nem akart bántani. Nem az fájt, hogy neki lett babája, hanem az, hogy nekem nem. A kisfia születése után írtam neki egy levelet, amiben leírtam mit éreztem. Aztán beszéltünk és helyre jöttek a dolgok.

Most 1 hónapos a kisfiam. Nekem is sikerült. :)

Hogy meddig fájt a babák elvesztése? Azt hiszem igazi megváltást a kisfiam születése hozott. Már nem gondolkodom azon, miért és mi lett volna ha.

Semmi sincs véletlenül. Oka van, hogy így történt. Bár igaz, hogy ezt azóta tudom kimondani és elfogadni, mióta megszületett a kisfiam is. És hát az idő az sokat segít.

A bátyám sem tartotta velem a kapcsolatot és szüleimmel sem 1 darabig a felesége miatt. Aztán 1-2 hónapra rá már beszéltünk és találkoztunk is anyuéknál többször. Most nézi meg az unokatesómék kislányát is, de a sógornőm oda sem megy el vele. Bátyám egy ideig próbálta vigasztalni a feleségét, de azért az nem tetszett neki, hogy próbálta őt is teljesen elszakítani a családjától.

Ő úgy gondolja, most jobb, ha nem keressük meg a csajt....(anyu pl. egyszer felhívta telefonon és ebből az lett, hogy tesóm nekiesett anyunak, miért zaklatja állandóan a feleségét...ezután lekérték szüleim a híváslistát visszamenőleg 4 hónapról, 1 hívás szerepelt benne...) Szóval talán tényleg jobb ha nem próbálkozunk :)

Sziasztok!

Szeleburdi, a bátyád mit mond erről, vele nem beszéltél?

Sógornőmet nem bántottam, nem is tenném, és nem volt rossz viszony köztünk. Elmenni nem megyek el hozzá, 1részt messze laknak, másrészt meg azóta szüleimmel sem igen tart kapcsolatot (sőt, végülis semmilyet). Szüleim ezért lementek hozzá, hogy beszéljék meg a dolgot, de nem sült ki belőle semmi. Egyszer mi is összefutottunk véletlenül szüleimnél, nem számított rá, hogy ott leszek. Nem került szóba a babatéma, nem beszélünk róla állandóan. De akkor is került mindenféle kommunikációt, tesómmal veszekedett, hogy miért vagyok én ott :( Hát ez nekem sem esett túl jól. Nem gondolom, hogy mi nem érdemeljük meg ezt a kisbabát.

Szerinted ő csak akkor fog megváltozni, amikor majd teherbe esik? Az ilyen negatív hozzáállás nem hátráltatja a teherbeesést?

szia

én is hasonló helyzetbe vagyok mint a sógornőd, és az én sógornőm is nem régen szült ráadásul meg sem érdemli a babát, hidd el nagyon nehéz, mikor a szülők csak állandóan csak az ő gyerekéről beszélnek,dícsérik, meghogy milyen jó lesz ha majd megy az egyetemre, az apa lelépett, a sógornőm meg minket furkál meg szid folyamatosan mi beszélünk azért, de nem jó a kapcsolatunk

na mindedj az a lényeg hogy hidd el hogy nagyon rossz neki, de azért nem szabadna így viselkednie,szerintem menj el hozzá és beszéld meg vele, vígasztald egy picit