Miért néznek rossz szemmel a fiatal kismamákra, anyukákra? (beszélgetős fórum)

:) jaj jaj bizony.. nagyonis értehtő! ugyanaz a cipő :)

csak tudod, én azt hittem, hogy immunis vagyok, :) elvégre 5 évig babáztam 20 éves korom óta... azt hittem ezzel majd jól becsapom magam, hogy majd ez elég lesz meg meglátom, hogy ennek bizony árnyoldalai is vannak.. és voltak... kétségtelen :D amikor már tényleg nem tudsz mit csinálni mert az a gyerek bizony üvölt... akkor szar.. de egyébként senkinek nem adnám semmiért azt az 5 évet... jaj.. igen.. szóval imádom a kis büdösöket.. és ha őket így szeretem.. nem is tudom milyen lenne, ha sajátom lenne... észvesztő..

és ahogy mondod... egyre több volt osztálytársamnak van babája... és nem értem.. nem mentek fősulira nincs menő melójuk mégis kijönnek.. akkor hol van itt a standard duma, hogy ehhez karrier kell? és hogy van az, hogy az a lány, aki érettségikor terhes volt (és visszakanyarodva a topikhoz igen, megnéztük.. az osztálytársunk volt) szóval... háromgyerekes anyuka.. annyi idős mint én.. és érdekes módon még nem halt éhen... és ez olyan összezavaró...

én félnék ebbe belevágni csak így.. kell, hogy ha minden összeomolhat, akkor is legalább amikor belevágok biztonságban érezzem magam... hisz biztos dolog úgyis csak kettő van... közhely rulez... :)

:))

Ezzel mi is így voltunk.

Már korán eljött az a pillanat, hogy eldöntöttük nem szeretnénk sokat várni a babával.

Aztán tovább érlelődött ez, apró kis lépésekben. Jó volt ezeket átélni és így biztos döntést hozni.

ahogyan leírod szerintem pont abban az átmeneti időszakban vagy, mint én, már vágyik is rá az ember, de kicsit tart még tőla, szabad is lenne még egy kicsit, de nem annyira rémisztő már a teljes elkötelezettség sem...

Én eddig úgy tapasztaltam, hogy bármilyen döntést hoztam, illetve bárhogyan is alakult a sorom, a részletek vittek előre-egy gyermekvállalás eldöntése szerintem egy hosszú folyamat kezdve attól, hogy elősször elérzékenyülsz egy baba-body láttán befejezve azzal, hogy több baráti pár is babázik már, és úgy fogod a kicsiket, mintha a sajátjaid lennének.

Remélem érthető mit akartam mondan, a babavállalás előtt félelmekről viszont asszem leghitelesebben azok tudnak mesélni, akiknek már van gyerkőcük.

:)

Igen,remélem nem megy rá a kapcsolatuk!

számomra érdekes volt egy picit hogy a férfi hozza elő a gyermek kérdést, ez is ritka szerintem!

érdekes amúgy, hogy most pont amellett vagyok, hogy biztonság, meg egzisztencia.. :) múltkor anyukámmal pont azon kaptunk össze.. illetve sértődtem meg, mert azt mondta, hogy most még eszembe se jusson... én meg úgy éreztem kikérem magamnak, hogy bárki (még anyu sem) azt mondja hogy eszembe se jusson.. akkor fogalmazódott meg bennem a "bármi történhet"-elmélet.. de magam sem tudom... én is nagyon szeretnék gyereket.. miközben sokszor magam is gyereknek érzem még... gondolkoztam ezen is hogy felnő-e egyáltalán valaha az ember... vagy 50 évesen is ugyanazok a félelmei, a bizonytalan kérdései az élettől...?

nekem (sajnos vagy nem sajnos) adott, hogy még minimum 2 évig nem lehet, amíg a barátom be nem fejezi az egyetemet és el nem helyezkedik..

én még azt tudom elképzelni amúgy, hogy nagyon sok fiatal lány ugye idősebb pasival van együtt.. nem ritka, hogy 22 éves lányok 32 éves pasikkal vannak.. a lányok manapság talán koravénebbek, a fiúk meg pont hogy tovább fiatalosak... és így könnyen megeshet hogy egy idősebb baráttal rendelkező lánynak ilyen korán legyen babája úgy, hogy minden szépen fel van építve neki..

azért.. azt hozzáteszem, hogy nekem mostanra lett baba-tikkem... 22 évesen még távol állt tőlem a dolog.. szerintem azért nem baj ha "kiéli" magát az ember és később nem érzi azt még véletlenül sem hogy kimaradt valamiből.. még a végén tudat alatt is, a gyereken csattan az ostor...

Valahol a feminizmusnak köszönhető, szerintem,de ezt lehetne százfelé boncolgatni.

Igen én is bejojóznék, ha nem lenne az a tudat, hogy dolgozhatom (jó gyerekfecsegés mentes terület), de szimpi lenne egy szabadabb anyukás munkarend, persze ez csak álom.még vagy száz évig!

Az nem jó, ha a párok ebbe nem értenek egyet, ennek nagyon közös döntésnek kell lennie.

:(

Szerintem nem feminizmus ha egy nő úgy gondolja, hogy nem kizátólag otthoni teendőkben és gyermeknevelésben akar kiteljesedni.

Már ha erre gondoltál.

Én őszintén bevallom kevésbbé is értem meg aki "csak" erre vágyik, de igyekszem.

:)

Én 20 évesen szültem.Nem nézek ki annyinak mások szerint és sokszor megbámulnak, hogy jéé ennek gyereke van és sokszor megkapom én is hogy a nővére vagyok...

A legjobb dolog az életemben a lányom volt.

Én nem foglalkoom az emberek véleményével, neked sem kell, ha jól érzed magad a bőrődben, és az életedben az a lényeg.

ez is egy érv, egyébként 32 szerintem egyáltalán nem öreg a szüléshez.

:)

Az élet új, gyorsabb ütemei még nem igazodtak a régi elképzelthez, rövid idő telt el a két átmenet a "korai" és a "késői" szülés között.

:)

Ezért nehezebb ma egy ideális kort belőni, szerintem.

persze bármi lehet, de X munkaviszonnyal illetve egy magasabb végzettséggel viszont még mindig előrébb vagy.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a fentiek nélkül esélytelen egy gyermekkel elhelyezkedni, tanulni, pénzt keresni, szimplán csak nehezebb.

Hűha!remélem nem dühítettem fel senkit, és nem lett félreértés a téma.

Akkor teszem így a kérdést: Van jó időpont, vagy mindenki maga tudja mi a jó időpont?Miért van az ha 23 évesen szülsz a doki azt mondja még minek, de ha 33 évesen már minek?mert ilyet is hallottam?

Szerintem ott van a kutya elásva, hogy aok fiatal a huszas évei elejére nehezen elképzelhető, hogy meg tudja alapozni a családja egzisztenciáját.

Egzisztencia nélkül, ha megszűnik apuka jól fizető állása, anyuka ellátásásból nehéz megélni.

egyetértek!

megértem azokat is, akik azt mondják, hogy nem tudhatod.. mert tényleg nem tudhatod.. teszem azt mindkettőnknek jól fizető állása van minden oké..

én teherbe esek, mondván itt a pillanat minden klappol...

ekkor engem elbocsátanak, pedig én keresek jobban, elromlik a bojler, ami 60 ezer forintba kerül, és megint lerobban a 20 éves kocsim, amit perpill nincs is pénz megjavíttatni.. máris nem klappol semmi sem és még terhes is vagyok... teljesen igaz hogy ezt nem lehet tudni... de szerintem meg kell próbálni... meg kell próbálni a legkevésbé bizonytalanba szülni a gyereket.. különben a nagy öröm helyett stresszforrás lesz hogy hogyan lesz pénz a vizsgálatokra, az orvosra, magára a szülésre, mert borzasztó módon, ha jót akarsz, ez is pénzbe kerül.. a gyerek pelenkájára, ruhájára, kajájára... sokba kerül egy gyerek... ez tény.. és direkt nem a pierre cardin babakocsinál kezdtem...

De ez egyértelmű, ez mind alap a mai létfenntartáshoz,de itt kezdődik, hogy kiből mit néznek ki és milyen előítéletek alakulnak ki.

Nem azt szerettem volna az eddigiekkel mndani, hogy ezek nem szükségesek, inkább csak véleményekre voltam kíváncsi, másnak milyen a tapasztalata,mindemellett örülök hogy ez is téma lett!