Miért néznek rossz szemmel a fiatal kismamákra, anyukákra? (beszélgetős fórum)

Ja még annyi,anyukám engem 37 évesen szült 32 évvel ezelőtt.A terheskönyvében ez áll:"idős várandós nő"Akkoriban ez volt az extrém és nem szokványos.Azokat a nőket szólták meg akik 35 felett vállaltak babákat.

Örök elégedetlenkedők mindig lesznek,ezeket csak úgy hívom:gyökér.Nem kell velük foglalkozni.

Azert mert az az idiotasag van a koztudatban,hogy elobb eld ki magad csak utana vallalj gyereket!Ugy van beallitva a gyerektema,mintha az eletmegrontoja lenne.Pedig ez egy marhasag!Gyerekkel is lehet tartalmas programokat csinani,ami nem feltetlen a hetvegi lereszegedest es foldonfetrengest takarja...

Sokan meg mire odakerulnek,hogy gyereket vallalnanak,addigra meg nem lehet...

Mindenki maga erzi mikor jott el az ido az eleteben,hogy gyermeket valllajon.

Én sem bánom ...egyelőre:)) de nem is fogom...

Különben tényleg van pár olyan, aki bunkó a fiatal kismamikkal...a minap bele is futottam egybe, nagyon játszanak velem a hormonok néha, ájultam bevittek kórházba és hát az egyik "nővér" nem éppen volt kedves, és éreztette a véleményét (én is fiatalnak nézek ki eléggé...)

:) hát igen, kinek hogy jön össze.. de én nem bánom hogy mire lesz babám addigra lesznek mögöttem baba nélküli évek is.. mégiscsak könnyebb így most még.. kell még a buli is, kell még, hogy lehessek komolytalan hülyegyerek.. kell még világot látnom egy kicsit legalább... és ez babával nehezen menne... nem akarom úgy érezni hogy áldozatot hozok érte.. nyilvánvalóan úgy lesz... de nem akarom, hogy neki legyen rossz azért mert úgy érzem.. őszintén szólva még szeretnék kettesben lenni a barátommal..

mondjuk a természettől tartok egy kicsit.. félelemnek nem nevezném, de az tény, hogy a petesejtjeim nem tudják, hogy XXI. század van és nekem előbb még meg kell combosodnom anyagilag.. :(

Hát sajálom, hogy enny bántás ért.Én tudod az a talpraeset típus vagyok, hogy ha megis mondják a magamét, simán visszaszólok bárkinek.Persze én is csak védekezem mint bárki más.Régen bezzeg normális volt 16-17 évesen is szülni ma meg...

Nincs még semmid, miből eteted a gyerekedet... stb kérdéseket én is megkaptam már.Én is a szüleimmel élek, párom sincs már,egyedül nevelem, anyukám persze sokat segít, de attól még olyan lesz a lányom mint én.Azokat a szokásokat fogja csinálni amit én ha jók ha rosszak.Úgyhogy kaptam már pár szart én is az élettől, de az a legjobb hogy a lányom velem van és nem érdekel ki mit gondol.

Lenézőek az emberek manapság, sajnos és ami nekik nem adatott meg korán, mint a szülés úgy gondolják másnak sem kéne.Tisztelet a kívételnek :)

Ennyi ;)

velem is utólag visszanézve sorsdöntő események történtek így.

:)

Nekem is volt osztálytársam, aki levelezőn végezte az utolsó félévet, aztán a szóbeli után pár nappal ment szülni :-D-és ő volt a legfiatalabb az osztályban. Ma már három gyerekes Anyuka, és semmivel se él rosszabb körülmények között, mint én, sőőőt. Még mindig ugyanaz a párja (most már férje). Furcsa, hogy neki már van egy 15 éves lánya, míg engem a két évesem nyüstöl elég rendesen :-DD. Az azért tény, hogy piciként a babát a nagyszülők nevelték inkább (nem duhajkodott, de nem volt érett rá). A nagyszülők indították el az életben is a fiatalokat (lakást vettek).

Én 27 évesen szerettem volna szülni, a természet közbeszólt, és 32 lett belőle :-DD.

Én már úgy vagyok ezzel, ne törjön felettem senki pálcát, nem a szüleimnek, vagy a szüleim házába szültem, volt már akkor külön kis kuckónk, munkánk, és a terhességet és utána a 3 évet is végig dolgoztam még most is dolgoznék, de nem lehet. Bánt, ha lenéznek vagy megszólnak, de már nem annyira, mint előtte.

De az igaz, ha tanácsot adnék, nem érdekli az embereket, mintha gőzöm se lenne róla.

igen, ebben igazad van.. érzem egyébként magamon, hogy edződöm... több, mint egy éve dolgozom, és aki rögtön suli után vagy még suli közben vállal gyereket, az szerintem nagyon naivan megy neki az életnek... na nem azért mert én már akkora róka lennék, de lassan talán kialakul bennem valami kis önismeret, miközben megismerek más embereket..

nahát! vannak hasonlóságok az életünkben :) én is külföldön éltem érettségi (meg egy év bebukott egyetem) után.. nekem tök "véletlenül" jött az egész baba-dolog mmint a babysitterkedés.. pont a külföld miatt.. mert nem jutott jobb eszembe.. de odáig fajult a dolog, hogy mára az álommeló egy magánovi nyitásával valósulna meg..:) az ember tényleg sosem tudhatja.. minden formál..

Igen, sokszor volt olyan érzésem, hogy a tanácsom nem számít.Pl:volt aki a szemembe mondta, hogy miért szólok bele, nem is én nevelem a gyerekem, hanem a szüleim.Én megkérdeztem, mégis hogy gondolja, majd kifejtett, olyan hangnemben hogy ott süllyedtem el.Igazából nem védtem meg magam,már nem volt hozzá erőm, miért is magyarázkodjak,nem ez volt az első eset.Szerencsére mások megvédtek, de ez tüske maradt!

Igen, tény, azon szerencsések közé tartozom, akinek a szülei segítenek, ha dolgom van stb.De az gyerekem én nevelem és belefáradtam a lenézésbe. Tulajdonképp innen a fórum kérdése.Rossz tapasztalataim vannak, pedig ahogy mondod, ugyanolyan szülő vagyok mint bárki más, ugyanazokkal az örömökkel és hétköznapi problémákkal!

Most egy kicsit dühöngtem, jól esett!;-)

miért neked úgy jött le?

amúgy szerintem sokszor azt hiszik azért mert fiatal vagyok, nem is értek a gyerekneveléshez, pedig ez nem korfüggő.Aki 30 nehány évesen lesz anyuka ugyanúgy elöször csinálja mint a fiatalabbak.

szerintem egy jó meló, főiskola nemcsak az egzisztencia miatt fontos, ahogy írtam élettapasztalat, azt bárhova lyukadsz ki nem veszi el tőled senki.

Persze ez elsősorban nem a leendő gyermek miatt lehet fontos, de miatta is, hanem önmagadnak.

Én érettségi után külföldön dolgozam, aztán főiskolára mentem, a diploma után megint külföldön dolgoztam, mostmár lassan 4 éve itthon, de egyetlen momentumra sem mondanám, hogy a közeli és távlati céljaimhoz, illetve a személyiségem alakulásához nem volt fontos.

Én 28 évesen éreztem, hogy anya szeretnék lenni. 34 évesen teljesült a vágyam. Ember tervez....

Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, éreznie, hogy mikor jött el az idő. Senki sem szólhat bele.

Sose bántam, egy percig sem, szerintem nem is lehet, minden kis apró lépése boldoggá tesz.

Igen, úton a van a második is, köszi :)