Miért hazudik a férfi? (beszélgetős fórum)

mert féfiből van... azért.. :D

.

.

.

.

.

(a nő is hazudik, ő meg azért mert nőből van...)

egyéb kérdés? :)

Azért ez nem ennyire sarkalatos. Ezért is írtam bővebben! Amikor hazudunk, akkor azt szándékosan tesszük és azzal a szándékkal, hogy igazságot ne tudja meg a másik, mivel azt titkolni akarjuk, azért mert tudjuk, hogy nem mondhatjuk meg!

Példa: Késő értem haza, mivel találkoztam a régi barátnőmmel és baromi jó volt vele beszélgetni, sőt lehet hogy még fogunk is találkozni, de közben intéztem azért dolgokat és csak ezt részét mondom el! Gondolom azért megkérdeznéd hogy miért beszélgettél azzal csajjal olyan sokat?? Ugyanaz a szitu, de mondjuk azért jöttem későn, mivel neked vettem névnapodra ebben boltban ezt abban padig amazt, de nem mondom el mivel neked szánom meglepetésnek! Hazudtam mindkét esetben, de azért remélem, hogy érzed a különbséget!

Már miért nem? A hazugság az hazugság.

Akkor van helyzet, hogy lehet hazudni, és van, hogy az csúnya?

Várja a fene...

Itt nem az elvárásokról, hanem a hazugságokról van szó.

Mert rosszul kérdez a nő!

Miért sír a nő?????

Persze, hogy mindkét félre igaz.

Nemrég hallottam egy felmérést, talán brit tudósok tették, mert csak nekik van idejük ilyen marhaságokra, ennek ellenére sok igazság volt benne, és én elég jól szórakoztam.

A lényege az volt, hogy úgy a férfi, mint a nő naponta többször hazudik. Aztán felsorolták a leggyakoriabbakak.

Ilyenek voltak:

- nem láttam

- nem hallottam

- nem értettem

- nem volt jel

- nem dobtam ki (ez külön érint engem.:)))

- pedig én szóltam

- késett a busz (vonat, taxi, repülőgép...)

- már bezárt

Rossz reggelt?

Ettol rossz lesz a napja! -gondolat teremto erje.

Ezekutan elvarnad,h.legyen jo hozzad?...

Mikor eletem kezdeten oszinte ember voltam.Ezt hittem mindenkirol! Lattam egy ido utan,h.nem celravezeto,ha csak en vagyok az.Igyis ugyis azt gondoljak a nok,h.kamus vagyok. Amikor elkezdtem loditani,szepeket mondani,annak legalabb felet elhittek. A valtas sikeres es celravezeto volt.:-)

Ma.mar csak a kozvetlen barataimmal vagyok egyenes tobbnyire.Vagy inkabb hallgatok.

Ti tettetek ezt velem- NOOK!!!

"Mindenki hazudik." Idézet dr. House-tól.:)

És tényleg...mi a hazugság? Ki kellene mondanom mindig mindent, amit gondolok? Nem is igazán tudnék élni úgy társadalomban.

Hazugság, ha a főnökömnek "jó reggelt" kívánok? Miközben dehogy kívánok neki bármilyen jót! Rossz reggelt kívánok neki magamban, és rossz napot és rossz estét. És ezt nagyjából ő is tudja.

Hazugság, ha egy ismerős udvarias kérdésére:"hogy vagy?" azt felelem: "köszönöm, jól." Pedig két napja fáj a fejem, reggel összevesztem a párommal, este elromlott a hűtő, és az elöbb telefonáltak az ovodából, hogy a kölök verekedik....

..bocs de én ezzel alapvetően nem értek egyet! Miért ennyire természetes, hogy hazudni kell??? Nem kell, nem kötelező, sőt inkább az ellenkezőjét mondom, meg kell mondani igazat, mivel szerintem ettől leszünk mi is nyugodtabbak és persze a lelkiismeretünk is! Aztán, hogy mennyire és milyen esetekre igaz, talán az írásom végére kiderül majd!

Ezzel a felfogással az a legnagyobb gond, hogy ez egy idő után olyan természetessé válik, mint az, hogy csapból folyik a víz és észre se vesszük szinte, de már ösztönösen hazudunk. Aztán eltelik jó néhány év hozzászokunk ehhez állapothoz és egyszerűen hazudunk, mivel így szoktuk meg és ez a természetes. Ahogy telik az idő rájövünk arra, hogy tulajdonképpen hosszú évek óta hazudságban élünk és egyszer csak elkezdjük magunkat kényelmetlenül érezni, mivel azt látjuk, hogy olyan emberekkel ismerkedünk meg, akik szintén hazudnak és tudja mindkettő a másikról, hogy így van. Egy idő után jön a felismerés, hogyha hazudik nekem a másik folyamatosan, akkor hogy bízhatnék meg benne, hisz idáig is hazudott, akkor miért ne tenné meg máskor, tehát teljesen bizalmatlanná válik és tovább lép. Hol veszett el a dolog…sajnos már a legelején csak magunknak se mertük bevallani, hogy mi ilyenek vagyunk nem hogy másiknak.

Nehéz úgy élni, hogy nem hazudunk, de azért ennek is van számos árnyalata, ami egy kicsit másképp mutatja ezt meg! Vannak a füllentések: ezek általában akkor jönnek, amikor nincs tétje, de kényelmetlen megmagyarázni, de valójában nem érinti a két embert komolyabban csak éppen nincs kedve vagy hangulat magyarázkodni. Vannak a csúsztatások, amikor ugyanazt dolgot egy kicsit színesítjük és ettől egy kicsit más értelmezést kap és pont elég ahhoz, hogy megnyugodjon mindenki. Aztán vannak az igazságok csak hát azzal a torz kitétellel, hogy igazat mondunk, csak hát egy jó részét nem mondjuk el és ezzel megváltoztatjuk az egészet pedig ha szó szerint nézzük, akkor igazat mondtunk, csak nagy részét elhallgattuk, tehát annak ellenére, hogy igazat mondtunk valójában hazudtunk.

Most akkor kell hazudni vagy nem?? Mivel árnyalt a kérdés, így azt mondom, hogy az élet bizonyos területén a füllentések vagy csúsztatások elmennek, de ha ez túl gyakran fordul elő, akkor szintén gond van, azonban mindenki megteszi ezt…csak reménykedni tudok benne, hogy nem túl gyakran.

..és mi van akkor ha egy olyan ponthoz érünk, amikor döntenünk kell a hazugság és az igazság között és pontosan tisztában agyunk azzal, hogy ez meghatározza a további sorsunkat! Itt el kell tudni dönteni előtte, hogy mit akarunk két alapvető kérdésben! Akit meg akarunk tartani, őt megakarjuk tartani vagy sem. Ha nem mivel már eldöntöttük magunkba, akkor mondjuk el az igazat, de ha ez olyan igazság, amely számára kegyetlenség, akkor inkább hazudjunk, de akkor se úgy, hogy kegyetlenséget okozzunk neki csak annyira, hogy meg tudjon békélni a gondolattal.

Ha meg akarjuk tartani a másikat, akkor azt mondom, hogy inkább az igazság, mivel ekkor fog kiderülni, hogy valójában mit érez a másik és azt érezni fogja, hogy most őszinte volt és lehet hogy pont ezért marad, de ha hazudunk és később kiderül…és ki fog derülni, akkor később sokkal fájdalmasabb lesz.

Lehet, hogy kicsit utópisztikusan élek, de legalább önmagamat nem áltatom azzal, hogy valójában igazat mondok és így sokkal nyugodtabb vagyok!

Ez a hazugság kérdés is valahol egy cinikus világnak a terméke, mivel ahhoz szoktunk hozzá , hogy nem lehetünk őszinték, így valamilyen szinten mindenki műveli, ki nagyobb rutinnal ki kevésbé rutinos, de hosszabb kapcsolatnál biztos kudarchoz vezet!

Mindkét félre igaz, nem csak férfira.

Általában az oka a gyávaság, kétszínűség...

Jó akkor azt mondom, hogy nem borítom rá a rekeszt az eladóra, de jelzem felé, hogy nem jól számolt, és magamban elkönyvelem ide se jövök többet. Akkor mit kell keresnem magamban?

Komolyan nem kötekedni akarok, csak megvilágosulni, mert nem értem ezt a tükör dolgot, amit valakiben rossznak látok azért, mert az bennem is meg van...nem értem. A hiba valószínű az én készülékemben van, mert a Hoxán is egyre többet olvasom.

Persze, hogy sértő. Naivan ezt próbálják eltusolni, hogy nehogy fény derüljön rá. Van akinél sikerül, van akinél nem. Hány embertől hallottam én, engem sosem csalna meg a feleségem, férjem..miközben már évek, hónapok óta csalta.

Erre nehéz lépni, elmond, vagy ne. Mindkettő sértő és bántó lehet, amikor tudunk valamit, de nem mondjuk ki, az is lehet hazugság, vagy szebben egy elhallgatott igazság.

Ezt kitudnád fejteni egy példában? Mondjuk becsap az eladó engem, észreveszem, és felháborít.

Akkor most ezek után mit is kell keresni magamban?