Miért hazudik a férfi? (beszélgetős fórum)

Nem mondhatnám,hogy teljesen értem,mit kérdezel...írom,ami eszembe jut róla.

Ahhoz,hogy úgy tudjak viszagondolni,hogy mindent megtettem,ahhoz mindig a 'most' ban,a jelenben kell jól csinálnom a dolgokat.

Csak akkor tudsz jó dolgokra visszagondolni,ha azt a jelenben megvalósítod,csak így lehet,másképp nem teremnek a jó dolgok.

A múlt jó tanácsadó:onnan tudom,hogy mi az,ami már megvolt,és nem volt jó,tehát kerülnöm kell a megismétlődését.

Ez most egy kicsit visszás, mivel a mi megtettünk azért mindent, hogy boldogok legyünk ez azt jelenti, hogy elmúlt, de te jelenben élsz, akkor miért gondolsz múltra?

Én a jelenben akarok élni és most szeretném megtenni azt amit akarok nem pedig a halálos ágyamon gondolni arra, hogy hogy tulajdonképpen jó volt minden!

Ha a jelenben jól érezzük magunkat, akkor jelen mindig jelen marad és sohasem lesz a múlt. A jelen a jövőnk nap mint nap, mivel minden nap jelen lesz és ha minden nap így cselekszünk, akkor nem lesz múltunk csak jelen és jövő!:-))

Akkor kérdezlek: múlt miért fontos?? Mit befolyásol??

Mind a kettőt..nocsak:(

Akkor kicsit elszaladt a ló,és eddig nem volt valami rendben,ha így ki kellett őket osztani..Akkor eddig ,sok évig nem volt őszinte megmondás nekik,hogy így elkanászodtak?

Tudom,hogy van ilyen,de nem ez a jellemző.

Sokan írnak ide,akik úgy megsértődnek kicsi dolgokon is,h otthagynak csapotpapot,párt,családot,mert valaki megmondta nekik a tutit.

pontosabban:hazudnom kellett a saját megítélésem szerint:

sokáig nem kellett,de aztán volt 1 nagyon fontos szituáció,amikor úgy ítéltem meg,hogy nem szabad neki igazat mondanom.Az igazság borzasztó kegyetlen lett volna,nem akartam a földbe döngölni,mert amúgysem volt jó passzban.A nénit meg úgy vonzottam be,ahogya párunkkal együtt jön a családja is az életünkbe.

Mi a legfontosabb az életben? jó kérdés.Talán az,hogy minden tettünket vállalni tudjuk saját magunk előtt-vagyis be tudjunk nézni a tükörbe,

és az,hogy a halálos ágyunkon visszagondolva az életünkre úgy érezzük,mi mindent megtettünk azért,hogy boldogok legyünk.

Nem írtam azt,hogy mindig őszinte vagyok,mert nem vagyok.De a fontos kérdésekben igen.Ez a nagyon irritáló bennem pl.

Pedig hozzá kell kezdened, mivel a következő pasit is el fogod marni mellőled!:-(( ..és ne gondold, hogy csalódások területén szűz vagyok, hogy is lehetnék hisz kos vagyok!:-))

Amit én megtudtam tenni az hogy legalább tisztába tettem magamban, hogy mit miért nem láttam és miért nem figyeltem azokra a jelekre, amiről mindig is tudtam, csak elhinni nem akartam! ..és ezt mindazon ellnére tettem, hogy figyelni szoktam az embereket az apró mimikákat és azok elárulnak mindent ! Láttam, hogy hazudik, de épp ésszel nem akartam elhinni. Most annyiban változtam meg, hogy legalább magamnak elehiszem és nem gondolkodom rajta, mivel látom.

Rengeteg akaratlan mozdulat és arckifejezés, ami tanulható és mind mind árulkodó...csak vissza kell ténünk a Földre és onnan nézni az egészet!

A pénzes kérdést csak poénnak szántam .) Látom csak magam szórakoztatására, de sebaj:)

Egyébként nem a témához tartozik, de az ilyen hajnal 4-től este 8-ig dolgozik kis millió munkahelyen, nekem ez valahogy mindíg hihetetlen volt. Most ezzel nem azt mondom, hogy hazudsz:), de fizikai képtelenség....egy KIS idő után már.

Igen, vak voltam, de ez ettől azért sokkal összetettebb történet.

Hát igen, nekem mondod? Szörnyű ez a bizalmatlanság, igyekszem erősíteni magam, túllépni rajta, nem sok sikerrel. De valóban, nem csak párkapcsolatban, de a való életben is, szimpla emberi kapcsolatok esetén is roppant kételkedő vagyok a másik szavahihetőségét illettően.....ez gáz....tudom. És hidd el, hogy nekem a legnehezebb ezzel együttélni. Azt is tudom, hogy ezzel egyszer sikerül olyan embert is elmarnom magamtól, aki aztán abszolút nem érdemli meg. Tudom, de mégis úgy érzem tehetelen vagyok ebbéli felfogásom gyökeres megváltoztatásában.

"és a másik valaki sem,akinek még hazudnom kellett "

Bocs de egy kicsit zavaros nekem! Miért kellett hazudnod, mivel pont az előbb írtad, hogy őszinte vagy és ezeket az embereket vonzottad be! Ha ő őszinte volt, mivel te ezeket az embereket keresed, akkor miért kellett hazudni neki??

"szerintem ez oltári hülyeség,bárkitől elvárni,hogy mi legyünk neki a fontosabbak."

Szerinted mi a legfontosabb az életben??

Nem tudom, hogy hol kezdjem!

A pénz! Három munkahelye volt és hajnal négytől este 8-ig dolgozott! Átküldte a szerződéseket felvázolta, hogy szerinte melyiktől mi várható és akkor döntöttem helyette! Mivel volt szerződése segítettem neki alkudni, hogy mennyiről kell indulnia és korábbi bérleti díjnak csak nem a felét lealkudta! Ott hagyta másik két munkahelyet, napi 14 óra helyet csak 8 dolgozik és csak azzal eggyel foglakozik, amit nagyon ügyesen be tudott indítani, mivel volt hozzá érzéke és tehetsége. ..és ami a pláne, hogy így kb kétszer annyit keres mint a három együttvéve. ..és hiába voltak barátai, de ők csak sajnálatot tudtak adni, de kiutat nem, na én csak ebben segítettem neki, de ezt ő tette meg az ő erejéből én csak döntésében segítettem... és legfontosabb hogy dolgozni akart!

Az hogy hazudságban éltél hét évig ezt csak egy esetben tudom elképzelni, hogy szeretted és ezért vakká tett! Aki szeret őt sajnos könnyű becsapni, pláne ha másikban már ott van kódolva a hazugság. Valóban tudom, hogy miről beszélsz, hogy ilyenkor bizony elszáll a bizalom és már nem merünk bízni senkiben, azonban nincs más választásunk én azt gondolom. ha mindenkire úgy nézel, hogy biztosan hazudik, akkor előbb utóbb mindenkiről ezt fogod hinni. Szerintem nyugodtan légy gyanakvó, de ne zárd ki azt a lehetőséget, hogy esetleg igazat mond! Legalábbis én így gondolkodom!

Én is végigolvastalak :)

És igazat adok neked! Bár tény, hogy nekem is elkelne egy ilyen fenékbe billentés, vagy hajamnál fogva kiráncigálás a mélyből.És talán az kellene, hogy a kérdésemre a volt páromtól végre igaz választ kapjak. Akármennyire kegyetlen....

Szia!

Közel jársz hozzá, miért fogalmazódott meg a kérdés bennem :) De hogy pontosítsak:már kilépett a kapcsolatból a párom. Ennek ellenére hazudik mindenben... csak kár, hogy a saját gyerekeinek is...és ez a gázosabb szerintem

És még 1: sztem az embereknek a nagyobb része úgy kezdi,hogy magának hazudik,mentségeket talál ki azért,mert nem elég jó.Vagy ahhoz képest,amit magától elvár,vagy ahhoz,amilyenek a maga körül levőket látja.Csak úgy tudja magát szeretni,elfogadni,ha azt hazudja,hogy ez meg ez így oké.

A pozitív gondolkodás is erre sarkall,hogy emeljük ki a jót és örüljünk neki.Ez így oké,de akiknek még marad egy csomó rossz még mindig,annak hazudnia kell magának,hogy mégis jónak érezze magát.

Érdekeseket írtál,érdemes volt végigolvasni.

(engem nem fenyeget a veszély,hogy hazug embereket vonzok be,mert pont a viszonylagos őszinteségem miatt van körülöttem nagyon kevés ember.hamar meglátják,hogy figyelek,és szólok is.

Amúgy nekem sokkal könnyebb volna mindig igazat mondani.Nem jó érzés hazudni,és fárasztó is.Hálisten az a nő már nincs a közelemben,és a másik valaki sem,akinek még hazudnom kellett a saját megítélésem szerint.)

Az,hogy a fiadnak beolvastál,szülő feladat,hogy ne mondjam:kötelesség-és jól tetted,valószínű épülésére fog válni.

A másik történet is jó.Én is mondtam ilyen igazakat,de csak megutáltak érte,senki nem mondta,hogy de jó,hogy felnyitottad a szemem.Nem kár értük,hogy elveszettem őket,de ebből azt látom,hogy azért a többség nem szereti az igazat,az őszinte szavakat hallani.

"De akkor hogy várjuk el másiktól, hogy tegyen meg értünk mindent és legyünk mi a fontosabbak."-szerintem ez oltári hülyeség,bárkitől elvárni,hogy mi legyünk neki a fontosabbak.

Én végigolvastam, habár nem minden gondolata a hazugságról szólt.

Először is, adok elérhetőséget, kérlek segíts nekem is, hogy tudnák pár hónap alatt pár millát félretenni! :))))))

"Olvasva más fórumokat azt látom, hogy mennyire vágynak egy őszinte szóra, hogy végre tudjanak bízni és hinni a másikban, de nem kapják meg. Azon persze nem gondolkodnak, hogy miért, azért mivel mi magunk vagyunk ilyenek, ott van belénk kódolva az, hogy hazudni kell"

Ezzel abszolút nem értek egyet, ez olyan, mint amit valaki itt már írt, hogy tükör.

Az én esetemben baromság! Én egy olyan kapcsolatban éltem hét évig, ami színtiszta hazugság volt, de nem is akármilyen! Persze a végén minden kiderült, és ezt mondtam, egyszer minden kiderül! Nem is a szakításunk előtt, hanem rá kb. 2 évre. Teljesen véletlenül! Abból a szempontból szerencsém volt, hogy így alakult, hogy nem érintett meg, amit megtudtam, csupán közönyt és megvetést éreztem....Ha ez előbb történt volna, roppant mélyen lettem volna utána! De talán a sosrs úgy akarta, hogy ezzel legalább megkímél! Van aki tökélyre fejleszti ebbéli képességét, és már nem tud hazudás nélkül élni, létezni. Na Ő pont ilyen volt, és pont én választottam.....Én nem hazudtam, pláne nem akkora dolgokban mint ő. És mégis ezt kaptam, pedig a büdös életben nem leszek többet olyan önzetlen, mint abban a kapcsolatban voltam! És igen, itt szállt el a bizalom, ezért nem bízok már szinte senkiben. És nem azért mert hazudok össze-vissza, hanem belém kódolták, vagy kódoltam azt, hogy nekem biztosan hazudnak! Tehát nem azt, hogy hazudni kell!

Előre elnézést kérek mindenkitől, mivel lehet, hogy megbántok most jó néhány embert, de akkor is bennem van és csak egyszerűen le szerettem volni írni, amit gondolok, hátha akad néhány, aki elgondolkodik rajta!

Olvasva a fórumot ez számomra olyan, mint egy tömeghipnózis. Szinte mindenki azt írja vagy mondja, hogy HAZUDNI KELL!! Én azt mondom, hogy nem kell hazudni, sőt az ellenkezőjét állítom, maradj inkább őszinte. Ezzel a kifejezéssel az legnagyobb baj, hogyha folyamatosan ismételjük, hogy hazudni kell, akkor előbb utóbb bekerül a tudatalattiba, amiről azt gondolom, hogy igen nagy baj. … és miért?? Mivel a tudatalattinak nincs jövője és nincs múltja, ott csak a ma létezik és az a pillanat amiben él és ahol éppen tartózkodik. Ez a tudatalatti irányítja a pillanatnyi döntéseinket és akarva akaratlanul eszerint cselekszünk. Tehát minél gyakrabban ismételjük, annál inkább bennünk van és onnan már kimozdulni se tudunk. Tehát a döntéseinket saját hazudságaink vezérlik és eszerint élünk és látszólag boldogok vagyunk, mivel fel vagyunk vértezve a legfontosabb ellen a hazugság ellen. Ettől azt gondoljuk, hogy magabiztosak leszünk és így élünk.

Olvasva más fórumokat azt látom, hogy mennyire vágynak egy őszinte szóra, hogy végre tudjanak bízni és hinni a másikban, de nem kapják meg. Azon persze nem gondolkodnak, hogy miért, azért mivel mi magunk vagyunk ilyenek, ott van belénk kódolva az, hogy hazudni kell. Hogy ki miért jutott erre döntésre, azt mindenkinek önmagának kell tudni, de ha ebben az állapotban marad, akkor ne számítson arra, hogy megkapja azt amire vágyik!... és miért, mert ő sem ilyen. Ha ő ilyen, akkor ilyen embereket fog bevonzani a környezetében, mivel valahol mélyen a magunk fajtáját keressük, így hazug emberekkel találkozunk és ott érezzük jól magunkat, mivel mi is ebben a világban élünk, tehát ebbe ragadunk bele.

Érdekes dolgok történnek mostanában velem és csak egy két példát mesélek. Volt fél évvel ezelőtt egy nő aki kívülről baromi kemény volt, de nem volt rendben mivel amit tett és mondott az nem volt összhangban nálam, így beszélgettem vele… és kiderül oly mély depressziós állapotban volt, hogy azon gondolkodott, hogy kimegy külföldre k…..nak. Saját hajánál fogva rángattam ki belőle és elmondtam neki, hogy hogy tudja megoldani saját életét. Elmondtam a lehetőségeit, felvázoltam, hogy minek mi lesz a következménye. Elkezdett aszerint élni, amit javasoltam neki és azt látta, hogy elkezdett működni, aztán magára hagytam! Mit kaptam tőle, hogy egy „rohadt szemét g… állat” vagyok. Hagytam ebben az állapotban és hónapok csak teltek és mit hoz a sors fél év múlva felhívott, hogy látni akar és beszélgetni szeretne velem! Elmentem és beszélgettem vele és nagyon jól érzetem magam, de nem úgy mint nő, hanem úgy mint ember …. és megköszönte, hogy ennyire szemét voltam. Akkor tudtam neki csak elmagyarázni azt, hogyha ezt így folytatom tovább, akkor lettem volna csak igazból az ő szavaival élve egy rohadt szemét állat. Hol tart most fél év után??? Itthon is meg tud élni és egyáltalán nem lát semmi olyan dolgot, amitől már félni kéne, mivel külföldön is van munka lehetősége. Van lehetősége és választás, mivel követte azokat a dolgokat, amit javasoltam, így itthon is meg tud élni, sőt olyannyira, hogy néhány hónap alatt sikerül néhány millát félretennie. De ezt az ő önerejéből tette én csak elmondtam és megmutattam neki, hogy ő mire képes!

…és persze van több női ismerősöm és vagy inkább barátom és én nem hiszek a női férfi barátságban!!!! Velük is szoktam beszélgetni és teljesen nyíltan megmondták nekem, hogy többet is szeretnének tőlem, amire én is válaszoltam, hogy én nem és ne is reménykedjen ebben…. hogy miért, talán egyszer valakinek egy privát levélben elmondom! Ezek a kapcsolatok még mindig megvannak és voltam bármekkora lelki válságban, akkor se tettem azt, hogy az ágyukban vigasztalódjak, mivel tudom, hogy pillant jó , de ami után jön az sokkal rosszabb! Ha megteszem, akkor vesztem el őket… és ilyen egyszerű a válasz!

Aztán tegnap este volt egy beszélgetésem két fiammal! Nagyobbnak egyszerűen elmondtam, hogy egy élősködő pondrónak tartom. Tudom, hogy kemény szavak, de úgy éreztem, hogy ez az utolsó pillanat, hogy észhez térítsem és azt is elmondtam neki, hogyha ilyen marad rám ne számítson, mivel utálom a pondró fajtákat! ..csak hallgatott és most is csak várok! Várok arra, hogy mire lesz képes önerejéből és mit tud meg tenni és mit nem. Mivel a fiam, így nem fogom magára hagyni csak egyszerűen bedobtam a mélyvízbe és várok arra, hogy hogy tudja megoldani a problémát egyedül, mivel úgy gondolom, hogy mindenkinek ezt önmagának kell megoldania! Most akkor kegyetlen vagyok… lehet, de ha most nem teszem meg, akkor belekerül egy olyan állapotba, amiből már büdös életben nem fog kilábalni. Ha azt látom, hogy megtett mindent és mégsem tudja a megoldást csak akkor fogok ismételten utánanyúlni, de akkor is tudnom kell, hogy mire képes.

Olvasgatom a beírásokat és látom, hogy azért kell hazudni, elkerüljük a konfliktusokat. Szerintem ez is butaság! Miért nem merünk szembe nézni a valós problémával?? Szerintem azért, mivel önmagunktól félünk, hogyha megtesszük, akkor mi kerülünk bajba és nem látjuk a kiutat. Ez egy olyan magatartás, ami csakis és kizárólag az önös érdekeinket teszi előtérbe, mivel csak mi számítunk. De akkor hogy várjuk el másiktól, hogy tegyen meg értünk mindent és legyünk mi a fontosabbak. Sajnos ellentmondás és nem fog működni, bármennyire is hitegetjük magunkat! ..és honnan tudjuk előre, hogy bajba leszünk, az is lehet, hogy pont az ellenkezője fog történni. Meg kell hagyni a másiknak, hogy ő döntse el. Ezzel a gondolkodással az a baj, hogy önmagunk érdekében tesszük, a saját önös érdekeinkért és amaddig csak mi számítunk, addig nem lehet abban reménykedni, hogy megtaláljuk, azt amit valójában keresünk!

Valahol mélyen mindenki az őszinte szavakat keresi, akiben megbízhat maximálisan, de ha mi nem tudunk változtatni önmagunkon ezen, akkor benne maradunk ebben az állapotban.

Én azt gondolom magamról, hogy tudatalattimban az van bekódolva, hogy légy őszinte, tehát ez vezérel ösztönösen… szerintem ez így jó! De amikor elkezdek gondolkodni, hogy mi mikor mi vár rám, akkor már nem és én se mondok mindig igazat, de ezek nem olyan kérdések, amelyek mélyen érintenének egy kapcsolatot… csak nincs kedvem magyarázkodni… vagy lehet hogy éppen fáradt vagyok egy nyugodt beszélgetéshez!!

Először önmagunkat kell megváltoztatni és csak utána lehet az összes többi .. én is ezt teszem és mondok egy egyszerű példát! Korábban mikor agyilag vagy mentálisan mélyen voltam fogtam magam és betettem egy DVD-t, ezek mindig olyan mélyen szántó dolgokat takartak, mint a „ Nindzsa findzsája”, és maximális kikapcsolt nem kellett gondolkodnom. Most nem tettem semmi mást, csak lecseréltem a DVD-t sportra! ..és mit látok ma reggel, hogy 88-t mutat mérleg! Egy hónap alatt kb 5 kiló ugrott le rólam, de nem diétázok nem foglakozom az étkezéssel, ha éhes vagyok akkor eszek. Olvasgatom a különböző fórumokat hogy hogy fogyjunk le! Mozogj többet b… meg! Nálam ilyen egyszerű a recept. …és ez miért is jó, mivel jobban érzem magam tőle, hogy amikor belenézek a tükörbe egy nem sörhassal megáldott szerencsétlen vagyok, aki a cipőjét se tudja befűzni, mivel le kell hajolni hozzá!

…és barátok férfiak nők engem így szoktak meg és ezért vannak meg régóta! Jó érzés az amikor az embert az látja, hogy hívják minden hová és most hívnak rendre és amikor az időm engedi én megyek! ..és hogy lássatok még többet felteszem a képeimet, ami év elején készült és ekkor még 95 kiló voltam! ..és hogy képek milyen vagy mi jön át rajtuk értelmezze mindenki, ahogy akarja, de ezek azért tetszenek mivel ilyen vagyok és nem gondolom, hogy bármit is titkolnom vagy hazudnom kéne!:-))

…és mindenkinek kellemes napot és érezze magát jól magát, és aki végig tudott olvasni neki küldök egy lóherét, amelyiken négy szirom van, hogy legyen szerencséje és élje úgy az életét, ahogy ő akarja és úgy amire vágyik!

Nagyon jól leírtad az előző hsz-edben Feketefénynek,én is így gondolom.Akkor "szabad" hazudni,ha az igazság súrolja a kegyetlenség határát.

Egyébként igen,ezt írtam.Sztem nem minden hazugság derül ki,csak ezt szeretnénk hinni,hogy aki hazudik,annak lesz büntetése.

Ismertem olyan nőt közelről,akinek az arcára volt írva,hogy:hazudd nekem,hogy jó vagyok,szép vagyok! és már majdnem 60 éves volt.Nem én tartottam álomvilágban,hanem a közeli hozzátartozói-én csak nem téptem szét az álomvilágát.nem mentségképp mondom,de az álomvilágot ő maga hozza létre azoknaka támogatésával,akika legtöbbet vannak vele,és vele élnek.

Nem érzem etikusnak,hogy én beletapossak,aztán otthagyjam őket azzal,hogy gereblyézzék össze a nőt,ahogy tudják.És éljenek vele,ahogy tudnak.

Ez persze szélsőséges példa,de másnak nem is kell hazudni,csak épp az igazmondással a kapcsolat megromlását kockáztatom.Ami viszont jól megy.

Az,hogy mikor lesz fájdalmas,most vagy később,az sem mindegy.

Ha vki a padlón van,én nem rúgok bele még 1et.Később,ha kicsit összeszedi magát esetleg,akkor könnyebben viselHETI az igazat.Főleg ha vannak mellete támogatók.

Ez így van! ..én is ilyen vagyok, de van egy határ amin már nem lehet túllépni és ezek azok a kérdések, amelyek döntően befolyásolják az ember életét. Erre írtam azt, hogyha választani kell az igazság vagy hazugság között, akkor válaszd az igazságot. De ha az igazság és kegyetlenség között kell választani, akkor válaszd a hazugságot! Mindekettőnek ugyanaz lesz a végeredménye csak annyi a különbség a kettő között, hogy másik legalább nem sérül annyira, hogy örök életre csalódott maradjon és ne merjen megbízni már senkiben.

Ugye milyen furcsa az élet!:-(((

Mert a nok me ugy vannak kodolva:-)

Alomvilagban elnek es azt hiszik ha azt mondjuk amit hallani akarnak,akkor az ugy is van-lesz,.:-)

Lehet ebredni!:-)

Nem írtam,hogy hazudni KELL,hanem hogy az emberek többsége szereti a könnyebb megoldásokat.Akkor hazudnak,ha az igazság fájdalmasabb,és ezt a konfliktust meg akarják takarítani.

Némi csúsztatás itt-ott szerintem is elmegy,de érzelmekben például nem szabadna hazudni.

Viszont ha mindenki igazat mondana,akár csak az érzelmeiről,akkor jönnének a nagy összeomlások,mert az emberek többsége nincs hozzászokva a fájdalmas igazságokhoz.

Alapból!!! Így vanak kódól.

A nő meg hísz nekik.

nem jó,de ez van :)

kisebb-nagyobb hazugságokat, füllentéseket mindenki elkövet...

nem találkoztam még 100%osan őszinte emberrel