Miért baj az, ha nem akarok pasit? (beszélgetős fórum)

Az egyáltalán nem baj, hogy MOST nem akarsz kapcsolatot. Időnként jó ha az ember megáll és mérlegel, de régi sérelmeket nem érdemes magunkkal cipelni. A legtöbb nő mindig ugyanolyan karakterrel találkozik, egyszerűen a beállítodottsága miatt ugyanazt a típust vonzza, s csak ámul, hogy őt csak a balekek, az alkoholisták, stb. találják meg. A legfontosabb az, hogy saját személyiségünket hozzuk rendbe s akkor jön az a pár is akivel jól érezzük magunkat.

Ne foglalkozz mások véleményével, ha nem vagy kész egy kapcsolatra akkor nem vagy kész és ennyi!

elolvastam a legtöbb választ.

én nem hiszek abban sem, amellett, hogy a szexuális igény az isten és az abszolút vezető szerep, hogy csak kapcsolatban lehet kibeszélni az érzéseket és társra lelni. nyilván szerencsés vagyok emiatt, de az én szüleim, mint írtam, a barátaim is egyben, szóval bármit meg tudok beszélni velük, főleg anyával, akivel mai napig tartunk csajosabb napokat. na most, ez lehet, hogy gyerekes, meg az is lehet, hogy az, hogy nem ugrok fejest minden kapcsolatba, megnézem, kivel kezdek el egyáltalán beszélni -és itt a belső értékeire gondolok- és csak annak adom oda magam, aki tényleg megérdemli, de én ilyen vagyok. én abban hiszek, amit valaki előttem leírt: a személyiség kimutatásában. nem tetszik? bocsi. az más, hogy az ember kompromisszumokat alakít ki, de megváltozni felesleges és hosszútávon lehetetlen. mégis úgy látom, igen, a tapasztalataimból is, hogy manapság már egyre nehezebb kiismerni valakit, és egyre nehezebb megfelelni is. szerintem borzasztó hatással van az énképre, az ideálképre az internet, a férfiak a seggrázós nőcikről ábrándoznak és sokan ahhoz mérik a nőjüket, de közben persze legyen házias, kedves és aranyos. sokan olyan képeket kergetnek, amik abszolút nem felelnek meg a valóságnak, viszont torzítják a beállítottságot. van, hogy ezek láttán kevesebbnek érzem magam.

szóval, hogy miért indítottam el magát a fórumot? amiért a kérdést látjátok. nem értem, miért baj ez, miért hihetetlen, miért lennék leszbikus, depressziós, játékfüggő vagy traumákat átélt. van, hogy ingerültebb vagyok, igen, de soha nem viselkedek úgy, hogy az mások számára kiborító legyen. van, hogy becsapom azt az ajtót, de akkor inkább elvonulok szenvedni, nem kezdek el szekálni mást, aki nem érdemli meg. mindenki mutánsként tekint arra, aki nem akar kapcsolatot, mintha ez elengedhetetlen lenne a normális hétköznapokhoz.

nem az. egy normális ember jól megvan nélküle is, képes élvezni az életet, békében lenni önmagával. sőt, az egyedüllétek alkalmával tudja csak igazán megismerni magát az ember.

hogy miért nem akarok kapcsolatot? a csalódások miatt. nem akarok megint annak áldozatul esni, aminek már többször is (pedig nem vagyok egy hiszékeny alkat). nem akarom, hogy megint benyögje nekem valaki, hogy "bocs, de az exemet szeretem"/"nem gondoltad, hogy ez örökké fog tartani"/, nem akarom, hogy megint valaki megígérjen valamit, valaki, aki nagyon fontos, aztán engem nézzen le, hogy hittem neki. tudom, hogy nem lehet örökké ettől félni, hisz az ember kénytelen átadni magát a bizalomnak, ha új ismeretségről van szó. de most nem akarok, most még érzékeny a lelkem, most még mérges vagyok, ha ezekre a csalódásokra gondolok.

Ez a te bajod, sajnállak. Még azt se tudod, mit vesztesz, de okoskodsz.

Nem gáz, ha frigid vagy, vagy aszexuális, de mit erőlködsz?

Na ettől az én gyomrom is forog, amikor azt írja: mi nők tíz ezreket költünk havonta arckrémre! Kikérem magamnak, igenis nő vagyok én is, elmúltam 30 és sosem vettem, sosem használtam arckrémet!

Vagy a magyar nők 85%-a bomba nőnek tartja RR-t, de engem senki sem kérdezett meg, pedig magyar nő vagyok!

Ha ütöm a nőt is az? :D

Most megcáfoltam volna Freudot? :)

Nem minden probléma, de sok igen, abból adódik.

Adjátok meg a császárnak ami a császáré. Istennek ami az Istené.

Ez azt jelenti, hogy vannak elvárások amiknek muszáj megfelelnünk, bármennyire is nem akarunk. És mind addig amíg ezek a dolgok nem ütköznek a belső jóléteddel, csak fizikális kellemetlenséget, vagy anyagiakat vonz magával addig muszáj elfogadnunk őket. De most már adjuk vissza a fórumot. :)

Ez a "minden ember isten része" azt jelenti, hogy a jó a sajátunk. Ha segítünk a másiknak boldogok vagyunk mert segíthettünk. De mi benne a hiba? Ha mind ezt azért tesszük mert hálát és köszönetet várunk érte. Ezáltal nem is lehet önzetlen. Magyarul meghasonlott magával a dolog. Mert a saját önajnározásunk miatt cselekedtünk, nem szívből. És mi marad így utána? Jó k*csög, bezzeg én mennyit segítettem neki!!!!! Legközelebb nem fogok!!!! Akkor én miben vagyok másabb mint ő, ha ugyan azt cselekszem? Nem e ugyan az van meg bennem is mint benne? Akkor önzetlenül tettem vagy nem?

Így nézünk a biblia szempontjából és elkeserítő sajnos amit magunkban találunk. Hirtelen rá döbbenünk, hogy mindenben amiben mást megítélünk már mi is szinte elkövettük azokat. És folyamatosan csináljuk is. Ez a különbség a biblia és a saját nézőpont között.

Mi magunk akkor nem tudjuk, hogy mi a jó nekünk, ha mindig az elvárásokat tartjuk szem előtt.

Nem könnyű ettől megszabadulni - sőt, az emberek 80%-a nem is tud egész élete során.

Én semmit nem nézek a biblia szempontjából.

Csak a saját nézőpontomból - mert tudod,(vagy nem tudod) - minden ember isten része.