Mi legyen szerintetek? (beszélgetős fórum)
Nem sértődtem meg. Dehogy.
most miért sértődtél meg? senki nem írt cuki sztorikákat, és pont én írtam, hogy a fórum indítónak van már gyerekes tapasztalata.
Jaj, ne lovagoljunk már ezen, nem kekeckedésből írtam, csak szerintem nem arra van szüksége a fórumindítónak, hogy cuki sztorikkal traktáljuk, attól még senkinek nem jött meg a kedve. Ennyi. Nem akartam piszkálni senkit. Továbbléphetünk?
szerintem nem is tette senki...
Én magam részéről azt tudom, hogy soha akkora boldogságot nem éltem még át, mint a gyerekes életemben, és soha akkora fájdalmat sem.
Nem, és pont ezért nem kell a gyereknevelést SEM így beállítani.
mert van valami az életben aminek csak jó oldala van?
Az elég egyoldalú lenne, mivel nem csak jó oldala van... ami nem baj, de ámítás lenne....
A kérdőző elvileg 4 éve nevelget egy gyereket, neki azért lehet már sejtése arról, hogy a gyerekkel milyen "előnyök" is járnak...
Meséljetek szép történeteket a gyerekeitekről. Hátha segít a kérdezőnek, meg nekem is :p. Ne babás sztorikat, hanem amikor már mondjuk iskolások.
Ugyan.:-) Én 4 gyereket szültem, és nem igazán vagyok oda az ovis és ikolás rendezvényekért.:-) Szerencsére ezek csak minimális részét képezik a gyerek életének.
A férjedben is mindent szeretsz? Mert én képzeld, nem mindent.:-) Mégis nekem való.:-)
A családtól is függ(het). Pl ha valakinek a testvérének született már előtte, látta, szembesült a dologgal, az kevésbé fél.
Neked magadban kell rendet tenni- hogy a harmónikus kapcsolat, a köztetek lévő szeretet ellenére (kor is játszik)-miért is nem akarsz gyereket. Ha ezt meg tudod fogalmazni, máris könnyebb lesz. Csak tudd kimondani. Mitől félsz?
Ezek szerint nem is való nekem gyerek. Csak szenvedne szegény. :(
Húúú, pedig mennyi olyan lesz... :D Én is utálom.... nem is csinálnám semmi pénzért.. :D
De jó neked. Én rettegek, most attól hogy nem lehet, ha lehet akkor nehogy beteg legyen... Jó anya lennék-e. Nem is attól tartok hogy el tudok-e látni egy kisbabát hanem attól hogy mi lesz ha már nagyobbacska. Na azt nem tudom elképzelni. Ovis, iskolás rendezvények,szülinapi bulik, nem szeretem az ilyesmit...
Hát akkor én lehet hogy nem vagyok normális, mert nem féltem egyik alkalommal sem, és nem félnék egy harmadiktól sem. Én inkább attól féltem, hogy nem lehet.
Mintha csak az én páromat hallanám... Persze hogy le kell mondani bizonyos dolgokról de cserébe kapsz is valamit... :)
NE vállalj be egy gyereket úgy, hogy nem szeretnéd tiszta szívből.
Sosem szabad ráerőltetni egy férfira egy gyereket.
Az érzések pedig nem csalnak, oka kell/van hogy nem akarsz. A kérdés az hogy soha nem akarsz, még nem akarsz vagy a jelenlegi párodtól nem akarsz?
Ezt gondold át és ott lesz a válaszod.
"Van amikor rámjön és tényleg olyasmit érzek hogy kéne ..."
Akkor ez nem egyértelmű nem.
Nem kell elhamarkodott döntést hoznod. Beszélgessetek, kérj időt, és meglátod melyik érzés hatalmasodik el rajtad.
Ha a párod gyerekét elfogadtad, és ellátod, akkor az azért már elárul valamit. Nagy a felelősséged a jelen családi helyzetben is, mégis helytállsz.
A félelmek sok esetben azokon az embereken is elhatalmasodnak, akik nagyon szeretnének gyereket, hiszen ez egy nagy, felelősségteljes döntés.
Mert teljesen normális a félelem, az aggódás ebben a témában. Legalább agyal rajta mérlegel, rágódik, és nem csak zsupsz beleugrik, aztán lesz valahogy. Szerintem. Mi is félünk kicsit, pedig mi nagyon várjuk, és tervezzük, de egy kis félelem mindig ott motoszkál. Ez tök természetes.
Az miért lenne baj? Én nem féltem egyik gyerekemtől sem.
Én teljesen meg tudom érteni azt, aki gyerek nélkül akar élni.Ez biztos abból fakad, mert nekem kettő van és tudom milyen..:))) Pedig imádom őket.DE, ha te nem akarsz, inkább ne legyen közös, mert úgy nem lehet élni, hogy csak a párod akarta és az ő döntése volt.Azok az emberek ritkán élik meg együtt az öregkort.....
Ugyan ez nem háború.:-) Csak gondolkodás. Félelem amúgy mindenkiben van. Abban is, aki akar gyereket. Hasonlóktól. HOgy mennyiben változik meg az életünk, hogy hat a kapcsolatunkra stb. Ez tök normális.
Jaj nekem:-D Micsoda háborút robbantottam:-D
Szerintem az lenne a nagyobb baj ha nem félne. :)
Ez igaz. De szerintem itt nincs szó házasságról. Aki a nőjét "páromnak" hívja, az nem házas.
Ez már az én "hibám", hogy nem tudom megérteni, hogy hogyan éehet gyerek nélkül élni, de most nem ez a lényeg.:-)
Érthető. Akkor viszont nincs is kérdés.
További ajánlott fórumok: