Mi is valójában a pénz? (beszélgetős fórum)

Párommal tervezzük majd az összeköltözést de minek?

Nem szeretnénk olyan sorsra jutni, hogy összeköltözünk, és egymást nem is látjuk, mert dolgozunk, hazaérünk eszünk, tusolunk és alszunk... Annak nincs értelme.

Igen, tudjuk, hogy nem kezdhetünk a rózsadombon, és valahol el kell kezdeni, hogy majd visszanézve lássuk, hogy honnan indultunk, és hova jutottunk.

Ezért is tervezzük azt, hogy érettségi után kimegyünk külföldre dolgozni, és talán ott is fogunk letelepedni...

Köszönöm a véleményt. :)

Tény, hogy fiatal vagyok még, de majd X idővel később annyira jó lesz ezt visszaolvasni, és átgondolni, hogy milyen nézeteim voltak akkor, amikor 18 éves voltam.

hát ez igen,felelőtlenség.Mi is a különélést,saját lábunkon állást választottuk,a függetlenséget,lehetett volna nyaralgatni hetekig,de akkor maradhatnánk a szülők nyakán..

Valamit valamiért,jó nem azt mondom könnyű mindig és főként nyáron vágyódunk,de ha küzdünk előbb utóbb megtérül a munkánk.

Az a baj, hogy ismerőseim közül vannak olyanok, akik konkrétan megvettek egy romos házat, és nem azt építenék, hogy egy egyszobás lyukból végre elköltözzenek a három éves fiukkal... hanem elmentek görögbe egy hétre... :S

Ezt annyira furcsállom...

A cikk szépen megírt, bár itt ott azért sántít. Szubjektív, de ez nem is probléma hiszem objektív véleményt nem lehet adni.

Érdekes azért ez a pénz dolog.

Szintén szubjektív, saját tapasztalatok alapján:

Engem (szerencsére) úgy neveltek hogy a pénznek bizony van értéke.

Számtalan esetben találkoztam hajléktalannal, akiből dőlt a piaszag. Volt, hogy adtam, de tudtam mire fogja költeni. Nem erőlködtem kajaosztással, mert az úgyse kell neki.. ha egy kétdekás szilvával kínálom akkor ott helyben felszentel a 80%-a...

Volt, hogy megmondta mire kell neki és meg becsültem az őszinteségét, így adtam. :)

Mindemellett imádom a természetet, képes vagyok megállni és nézni a naplementét, vagy azt, ahogy egy gyík napozik, vagy bármit..

A kettő nem feltétlenül különválasztandó (mármint az anyagi hogylét és az élet- illetve világszemlélet), de persze van esetenként közte párhuzam.

A cikk tényleg érzelmileg megindító, de csupán addig amíg elolvassa az ember. Annak viszont örülök, hogy vannak még ifjak, akik így látják a világot.

kérdezik megyünk-e nyaralni?

sosem volt szokás a családban.Anyuékkal is 7-8évente elmentünk valahová.Egyszer párommal voltam a kezdetek kezdetén 2napot valahol,amióta gyerek van sehol,sőt a 2év alatt nélküle(lányom) sehol sem voltam.Kettesben 2szer moziban 2év alatt.

Nem jár,minek járna?Luxus.

Más az is siker, ha valaki tudja, hogy ezt tanulni kell.

Számomra a pénz nem cél, hanem eszköz.

Aki célként tekint rá sokkal gyorsabban "megszabadul" tőle.

Fiatalon el kell kezdeni ezt a hozzáállás, mert család mellett már nem egyszerű.

Igen ez igaz.

Azt hiszem nagyon kevesen képesek megfelelő, egészséges hozzáállást kialakítani a pénzhez, ha van nekik, ha nincs.

Én is még csak tanulgatom.

:)

"A cikk írója legalább észrevette a dolgot"

Mit?

Szia!Szerintem jó lett a cikked sok igazság van benne. :)

Tök jó ha valaki ilyen fiatalon így gondolkodik. :)

ÁÁÁÁÁ

Undorító, hogy még egy ilyen cikk is vitát vált ki!

Vannak emberek itt a HOXÁN, akik komplexusosak és vitatkozi járnak ide, mert itt arc nélkül bunkózhatnak bárkivel.

Kíváncsi lettem volna mások véleményére a témában, de csak a hozzászólások feléig jutottam, aztán elment a kedvem..........

....inkább leírom a véleményem:

A cikk írója legalább észrevette a dolgot, még csak 18 éves, valószínűleg még alakulni fog a véleménye a témában, ha pl. külön költözik, de alapvetően nem ír hülyeségeket, csak sok mindenbe még nem lát bele.

Az én véleményem, hogy a pénz nem boldogít, de a hiánya boldogtalanságot okoz.

Csak(-ben:az ötvenes évek nem jó példa.akkor"törvény-kényszer" volt szülni Nem tudom milyen idős vagy?Én pl Ratkó gyerek vagyok,pedig az édesanyám beteg volt mégis szülnie kellett.

Akkori szlogen:"asszonynak kötelesség,lánynak dicsőség szülni!"mellékesen most ez a korosztály "terheli"legjobban a nyugdíjalapot :-((

Húha emberek!...

Elmegyek egy pár órára itthonról és mi fogad.

Szóval.

Azért írtam meg ezt a cikket, mert én ezt látom. Nem haragszom, és nem vetem meg azokat, akik más nézőponton vannak, inkább örülök annak, ha megosztják velem ezeket, így talán betekintést nyerhetek egy másik "réteg" életébe.

Az életemet nem mindig mondanám könnyűnek. Szegény családból származom, és mai napig van, hogy kirekesztettnek érzem magam amiatt, mert szegény vagyok.

A szüleim mindent megtesznek értem, teljes, és egész családból származom.

Viszont egy dolog nagyon nem tetszik. Az, hogy itt vita alakult ki.

Minden embernek van egy sajátos kis véleménye, ami vagy helyes, vagy nem.

Egyik hozzászólásban olvastam, hogy a történet igaz-e vagy sem.

Minek írnék hazugságot? :)

Személy szerint nem akarok ebbe a vitába belefolyni, én megírtam a cikket, és tudtam hogy lesznke olyanok, akik ellene lesznek.

Viszont azoktól megkérdezném, hogy nekik volt olyan az életükben, hogy nem tudtak mit enni? Hogy csúfolták az iskolában, mert "véletlenül" egy szakadt pólót tudott csak felvenni?... :)

És részemről le is van zárva a dolog.

Nem vitázni szerettem volna, csak megosztani az érzéseimet.

Tény, és ezt látom MINDEN emberen, hogy a pénz motivál, és elfelejtik szeretni az embertársaikat.

Nem a családtagokat, az embertársaikat.

Van gazdag ismerősöm, sőt a családban is van gazdag, de nem felejtették el, hogy honnan indultak, és tudnak az utcán mosolyogni más emberekre, és nem emelt fővel, mint a dámák, és úripicsák sétálgatni. :)

és EZ a nem mindegy, szerintem! :)

"Az a baj,sajna,hogy az idézetbe tett dolgok és a következtetéseid IS IGAZAK!"- nem feltétlenül:)

pl hogy a legszeretetteljesebb emberek a szegények közül kerülnek ki...ez alapjában megfoghatatlan, igaznak így semmiképpen sem lehet mondani, esetenként igaz, esetenként nem:)

ismerek olyan nem éppen szegény embert, akinél jobban nem sokan szeretik a családjukat, rokonaikat, sőt embertársaikat sem...és pl ki segít többet? aki ad a koldusnak egy százast, vagy pl az OTP igazgatója, aki szegény sorból származó tehetséges gyerekeknek biztosítja a tanulási lehetőséget? Az viszont nagyon igaz, hogy minden nézőpont kérdése:)

Születésszám: az ötvenes években volt nagyobb jólét, vagy most? akkor született több gyerek, vagy most? szóval mi is az összefüggés? ilyen irányból semmi, viszont megváltoztak a szokások, a prioritások, tehát mi, emberek!

Persze hogy van szegénység, de itt kihúz az állam a kakiból (bizonyos szintig) a világ nagy részén meg egyszerűen belehalsz a szegénységbe...pl Afrikában egy szúnyogcsípésbe, mert nincs gyógyszer...

én igazából nem vitázni akarok itt, nincs is értelme. inkább arra próbálok rávilágítani, hogy mennyire szeretünk egysíkúan gondolkodni, mindent vagy fehérnek, vagy feketének látni, pedig minden szürke:))) ha jobban megértenénk egymás gondolatait, akkor talán egy élhetőbb országban lehetnénk.. erre persze esély nincs sztem (de ez már csak a magánvéleményem:))))

Nem a Te nézőpontodat kell változtatni,hanem megpróbálni a másik szemével látni,beleérezni,attól még a tied maradhat olyan amilyen.

Igen naív,de még jóformán gyerek....de egy jóindulatú gyerek

Igaz nem a fülével,rosszaságával jöttél,hanem gúnyolódtál,hogy a képein látod milyen "szegény"meg "hány éhes szájat kell eltartania"meg "anyuci-apuci" stb és ezek nem a személyes tapasztalataid, hisz nem ismered őt.

Nyugodtan, szíved joga, ahogy másnak is, ha nem ért vele egyet.

Pont ez a fórumozás lényege.

:)