Mi baja lehet anyámnak? (beszélgetős fórum)

Ahol jártam fősulira, ott nem találtam munkát, se ott ahol anyám él. A diákhitel meg jóformán a rezsire. elbérletre és a tandíjra ment el. Kajára sokszor anyámnak kellett adni a pénzt, de ha nekem adott, akkor meg neki nem maradt. Ez így nem mehetett tovább sajnos.

Anyagi gond meg mindig van és lesz is, sajna.

Most is csak azért találtam muinkát mert a jelenlegi sulim segített nekem...

Jó, hogy neked tandíjon kívül más nem volt, Akkor soha nem ettél, nem ittál és nem kellett fizetni a koleszt, buszt és még sorolhatnám. Mert ezek sem olcsók.

Szeretnék diplomát szerezni, de nem olyan áron, hogy anyámtól szedem el a pénzt. Mikor 30-nál nem kap többet. De tényleg gondolkozhatnál, mielőtt írsz.

Ha elolvadtad volna a fúrumindító adatlapját és más témáit akkor ezt nem írtad volna le. Dolgozott a suli mellett. Az anyja 30.E segélyt kap. Most meg ők tartják el. Álljon már meg a menet.

"Sajnálom azokat az anyákat, akikről így beszéltek, meg sem érdemlitek őket".

Egy szülő se akarja ráerőltetni a gyerekére a saját vágyait. Tudod van a SZABAD AKARAT. Azért mert megszült nem vagy köteles mindent eltűrni. Remélem minél hamarabb büntetni fogják a lelki terrort. Írtam, anyám életfogytot kapna. Szerintem a fórumindítóé is.

Nem ártana végiggondolni a család helyzetét, és utána törni pálcát törni valakik feje fölött.

Aki járt már ilyen cipőben, tudja, miről beszélek...

Nem hiszem el!

Egy 40 éves nőről beszéltek, illetve valaki az 50 éves anyjáról.

Igen, létezik alzheimer kór, ne de annak nem csak az a jele, hogy feledékeny lett.

Sajnálom azokat az anyákat, akikről így beszéltek, meg sem érdemlitek őket.

Fórumindító: anyukádnak nem hiszem, hogy a suli abba hagyása a problémája, hanem esetleg más gondjaitok vannak. Anyagi? Biztos van, ahogy írod e miatt nem tudtál járni a főiskolára...

Biztos ezért hagytad abba?

Konkrétan meg tudod mondani, hogy mi volt az oka annak, hogy abba hagytad a sulit? Felvetted a diák hitelt, abból fizethetted a tandíjat, ha akartál volna, akkor dolgozhattál volna a főiskola mellett is. Tudod hányan teszik ezt? Én is munka és család mellett végeztem el a főiskolát, a tandíjon kívül más költségem nem nagyon volt, max. utóvizsgák, ha nem sikerült kettőből a vizsga. Mi akadályozott, hogy elvégezd?

Miért nem mész vissza a főiskolára?

Szerintem Anyukád nagyon fél attól, hogy nem úgy fog sikerülni az életed, ahogy Ő elképzelte, mert nem tudtad elsőre elvégezni a főiskolát.

Persze, nyilván tudja, hogy miért is hagytad ott, de szerintem egyszerűen Rajtad vezeti le a keserűséget, ami felgyűlt Benne.

Saját nagymamámból indulok ki...ő csak nyolc osztályt végzett el, tovább szeretett volna tanulni, de a körülmények nem tették lehetővé. 19 évesen férjhez ment, de soha nem sikerült "feltörnie".

Az anyagiak és az egzisztencia lettek számára a legfontosabbak. A saját álmait próbálta meg kiélni a gyerekein és az unokáin is. Egyikük sem olyan pályát választott magának, amit mamám megfelelőnek tartott volna. Sokszor a fejünkhöz vágta, hogy idióták vagyunk, nem vagyunk jók semmire, stb.

Most én vagyok az első a családban, aki egyetemre jár, így most ebben kezdett el reménykedni. De aggódik, hogy nem olyan szakot választottam, ami sok pénzt hozna.

Természetesen, nem ismerem Édesanyádat, de azok alapján, amiket írtál, sok hasonlóság van az Ő és mamám viselkedése között. Ha tényleg szó lehet ilyesmiről Nálatok, akkor szerintem légy Vele türelmes. Nem tudom, hogy szoktál reagálni az ilyen helyzetekre, de próbáld meg ne felvenni, ha mond is olyan dolgokat, ami bántó. Ha pedig jó hangulatban van, próbálj Vele többet beszélgetni. Ne az iskoládról, hanem más témákról, amikről szívesen beszél.

Mamám együtt él velünk, és nálunk ez sokat segített. Mióta türelmesebb vagyok és több időt töltök vele, sokkal jobb a viszonyunk és ritkábban fordul elő, hogy ilyeneket hozna fel. Ha rossz hangulatban is van éppen, már nem fogalmaz olyan bántóan, mint régebben.

Átérzem a helyzetedet. Nekem se tudták fizetni gimi után, meló mellett végeztem el a főiskolát. De legalább én fizettem és senki nem vágja a fejemhez. Az idő sok mindent megold.

Nem viselkedhetne így, de nem lesz jobb. Tapasztalat :(

Gratulálok az írásodhoz, nagyon szép. Máskor is olvastalak már.

Van akihez teljesen felesleges h. van-e erőd, mert nem mindíg az erődről szól.

Van olyan h. okos enged....

Köszönöm, bár egyben hibáztam is, javítok:

"Egyszer volt hol nem volt egy LEENDŐ anyuka! Ennek a LEENDŐ anyukának az életében nem sikerült semmi, az álmai nem úgy alakultak ahogy szerette volna."

Hiányzott a leendő szó.

Sajnos ilyenek az emberek, és nagyon sok erő kell a megszelíditésükhőz...

Kedves Mikono!

Egy hozzászólásodat olvastam nyugdíj témában. Ott a pont. Nem lát, nem tud dolgozni, mindenkivel vagdalkozik. De ez akkor se megoldás.

Belegondolni is szörnyű h. 2 évvel vagyok fiatalabb anyukádnál.

Akár 30 után is elkezdődhet. Tréfásan szokták mondani, hogy a "sárkány elsárkányosodása" :D

A sorokból nem tűnik ki, de az az érzésem, hogy csupán ketten éltek. Bizonyára mindkettőtöket megviselte mint érzelmileg, mint anyagilag ez az egy év. Hasonlókon mentem át és nehezen tudtam feldolgozni. Különösen anyagilag nagy érvágás :(

Az enyém életfogytot kapna kapásból:D

Szerintem lecarom tabletta. Anyád mindíg terelni fog, ismerős. Apukáddal mi van, nem szól bele?

Kedves Lány!

Nyomtasd ki Neki ezt a tanmesét, csak úgy firkáltam... De egy valós megbeszélős véleménycsere lenne az igazi, szemtől-szembe:

Egyszer volt hol nem volt egy anyuka! Ennek az anyukának az életében nem sikerült semmi, az álmai nem úgy alakultak ahogy szerette volna. (Mert bár Maga sem tudta, de a boldogság hiányzott az életéből és az elégedettség. Ez mindig is rejtve maradt a szeme elől, és anyagi értékekre alapozta az életét.)

Felszínes barátságokat alakított ki, ahol az volt a menő ki hogyan öltözködik, ki milyen körülmények között tud villogni. Kinek menőbb a pasija.

Egyszer a felnőttévállás küszöbén, belebotlott a szőke hercegbe, aki kék üveges tekintettel levarázsolta róla a ruhát, és fészket raktak együtt gólyamódra...

Az idő csak repült, és a suhanó évek alatt a megfogant kislányuk lassan nővé cseperedett.

Anyukája igyekezett mindent megadni neki, amiben hitt. És ez pedig az anyagi javakban létező dolgok, viszont valamit kifelejtett. Saját sikertelenségének érzi ha a lánya élete nem lesz sokkal sikeresebb mint az övé, és ezért szavakkal bántja addigi élete értelmét.

Nem látja, hogy ezzel a szoros családi kötelék lazul, mert sajnos a leány bár nincs özönvíz fulladozni kezd. A lány kétségbeesetten gyárt mentőmellényt magának amit édesanyja folyton folyvást kilyukaszt. Az anyuka nemhogy kitartó hajós lenne az élet óceánján, jelenleg haragos cápa módjára mar.

a leány megtanult úszni, és Neki már nem a szilárd part jelenti a biztonságot, hanem hogy bármennyi cápa jön Ő akkor is magabiztosan úszik az élet hullámaival szemben. Nem haragszik édesanyjára aki az életre nevelte, szereti és hálás minden napért amit együtt tölthetnek még akkor is ha az édesanyja jelenleg egy cápa, és úgy teszi próbára a kapcsolatukat, ha megmutatja Neki, hogy ő is tévedhet, és néha bizony vakon látja az életet.

A lány bízik abban, hogy egyszer majd édesanyja is meglátja, hogy Ő már régen nem bánja, hogy búvár lett ahelyett, hogy szárazföldi ács. És megbékél a tudattal, hogy nem az számít hol élnek, milyen körülmények között, hanem az, hogy bármi is történik kitartanak egymás mellett.

Viszont érzi a lány, hogy fogy az ereje, és nem tudja meddig tud még folyton úszni és úszni, ha nem akar megszelídülni cápává alakult édesanyja és egy delfin szelídségével igazi társ lenni az élet óceánjában....

Kérdezt meg tőle, hogy a szomszédok adnak majd "kenyeret", ha nem lesz pénzetek??

Lehet, hogy akkor ők lesznek az utolsók, akik segítenek rajtatok...

Nem egészséges, mivel a múltból nem lehet táplálkozni!

Az még nem visz előre...

Vidéken élek és itt aszomszédok, azokkal beszélnek jobban, akik főiskolások, diplomások. Nem azért, mert barátok. Igaz, legfőképp már csak idősek élnek a faluban.

Nekem is fáj, hogy el kellett jönnöm, de nem értem 1 év mért nem volt erre elég. Ez még egészséges, hogy egy év után sem tudott továblépni?