Mi a véleményetek arról a gyermektelen párokról, akik a kutyájukat macskájukat "gyerekként" tartják? (beszélgetős fórum)

Egy kutyát nem lehet gyerekként tartani, max. túlgondozni lehet, vagy olyan tartásban részesíteni, amire egyébként eb-mivoltából adódóan nem lenne szüksége.

Egy kutyust etetni kell, tisztán kell tartani, gondozni, ha beteg, és sétáltatni mindennap, ahányszor csak lehetséges. Fejtörést okozhat esetleg, hogy melyik állatorvoshoz vigyük, vagy melyik kutyaiskolába írassuk be. (Nem gúnyolódom, nagyon szeretem az állatokat, a kutyákat különösen.)

A gyerek nevelése viszont napi 24 órás szolgálat. Én pl. 8 hónapja nem aludtam ki magam, amióta a kisfiam megszületett. Állandó készenlétben kell lenni, most, hogy már mászik, gyakorlatilag semmit nem lehet tőle csinálni, folyamatosan figyelni kell, nehogy kárt tegyen magában. Közben persze legyen körülötte tisztaság, az életkorának megfelelő táplálék, séta, játék, stb., stb., stb.

Gyakorlatilag k@kálni sem tud az ember akkor, amikor ő akar, mert lehet, hogy a gyerektől éppen nem tud. Sorolhatnám napestig, de egy a lényeg: nem lehet a gyermeknevelést és a kutyatartást semmilyen szinten összehasonlítani.

Senkit nem ítélek el semmiért.

Ők tudják, mit szeretnek.

(Nálunk is "családtagnak" számítanak a kutyák)

Ja és vannak gyerekeink is.

Tehát akkor te ezt magadra vetted? Szerinted egy kutya és egy gyerek nevelése egy az egyben ugyanaz? Merthogy én csak azoknak szántam, akik így gondolkodnak:

"Könyörgöm, emberek! Egy kis ember és egy kutya közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik több vagy kevesebb. Egyszerűen csak más!

Míg egy gyermeket nem magának nevel az ember, hanem pont a kis élőlény saját maga számára, addig egy kutyát vagy macskát az ember saját magának nevel. Mert az a kutya, ha komolyan gondolja az illető az egész állatosdit bizony vele együtt fog megöregedni.

Egy gyereket az önállóságra nevelünk, míg egy állatot épp a függőségre. . ."

gyerekkoromtól kezdve állatok között nőttem fel. Így aztán volt részem bőven állatgondozásban. Aki azt mondja, h egy kutyát le lehet passzolni x időre, mert elvan..... Sztem nem feltétlenül. Ha olyanja van, akkor unalmában szétszed mindent. Hogy kiszámíthatóbb, mint a gyerek? Sztem ez sem igaz. Ha így lenne, akkor nem lenne annyi kutyatámadás, amin a saját gazdik is megrökönyödnek, h nem ilyennek ismerték a kutyust. Illetve uazokban a helyzetekben, ahogy a gyerekek se egyformák, és bizony a gyerek is tud uúgy viselkedni minden alkalommal, a kutya is tud más-más arcot mutatni.

Én úgy tapasztaltam, h mint az embernek, úgy az állatnak is önálló személyisége van. És a dolgai ennek a személyiségnek a függvényei.

így van. Viszont, aki egy állatot nem képes rendesen ellátni, annak te gyereket adnál a kezébe, h "neveld!" ? Én nem! Illetve, akin azt látod, h a gyerekét sem látja el úgy, ahogy a társadalom elvárja, annak adnál kutyát nevelni?

Én egyiknek sem! Se állatot, se gyereket....

Szia!

Nekem 3 gyerekem, és 4 kutyám van, az én életem így kerek.

De ki vagyok én, hogy megítéljek másokat, akiknek máshogy kerek.

Ha nem akarsz gyereket, az a te döntésed, beleszólási joga csak a párodnak van és senki másnak.

Minden más csak rosszindulat, és a saját keserűségről való elterelés, meg se hallgasd!

Szia! Én is ilyen vagyok, kutya van, gyerek nincs, nem is lesz. S hogy mitől vagyok jobb gazda, mint amilyen szülő lennék, egyszerű: a kutyák "egyformák", kiszámíthatóak, ha következetes az ember, akkor egy megbízhatóan jól idomított eb boldog tulajdonosa lesz. Ezzel szemben a gyerekek sosem reagálnak ugyanarra a helyzetre ugyanúgy, meg egyáltalán.. nincs mindenkinek égig érő türelme, s egy babát nem lehet félretenni úgy 4-5 órára, hogy majd ellesz magában...

És még valami, de előrebocsátom, hogy nem vitázni szeretnék: roppan ellenszenves dolog, mikor valaki kategorikusan kijelenti, hogy baj van azokkal, akik állatot tartanak ugyan, de utódra nem vágynak.

a fórumindító kérdésre alapból azt mondom, h az ilyeneknél van baj..... nem is kicsi.....

Az ok, h családtag a kutya is, macska is, v bmilyen állat, ha már vki állattatrásra adja a fejét, de.... És ez egy nagy DE!

Ha vki alkalmatlannak tartja magát a gyereknevelésre, akkor mitől lesz alkalmas egy állat maximális ellátására, és megfelelő nevelésére?

Ugyan, gyakran mondom bizonyos típusú szülőkre s, h inkább vett volna kutyát, azzal nem okoz akkora kárt a társadalmban se, meg egy emberbe se... Ettől függetlenül nem tudom jó szemmel nézni, amikor vki a kuytát/ macskát többre értékeli/ tartja egy emberi kapcsolatnál (akár gyerekről, akár felnőttről legyen szó, akit állattal pótol)

Bocsáss meg, de erősítsd meg kérlek, hogy nem nekem szántad ezt a pár sort! Merthogy nekem sem tetszik, hogy valaki kidobja a kutyáját stb., sőt! Ezt kikérem magamnak! Azt meg engedd meg, hogy megdicsérjem így ismeretlenül is azt az embert, aki próbál gyermekeken segíteni "sok ponttal". Azt hiszem ettől nem lettem állatellenes én, aki rosszul van már attól a tudattól is, hogy van olyan, hogy állatkert (merthogy a legtöbb ilyen helyen néhány négyzetméteren tartják az állatokat, bármennyire is "jól".), és nekem is van egy kis kurtafarkú cicám, aki a kis testi hibája miatt tuti nem kellene sok embernek...

Szóval biztosra veszem, hogy ez csak egy elírás vagy félreolvasás a részedről! Köszönöm!

Azoknak,akik jobban szeretik az állatokat ,mint az embereket:Tegyék meg a különbséget a felnőttek és a gyerekek között. Gondolkodjanak el azon,hogy a gyerek még nem ember,most,gyerekkorában alakítja ki a környezete ,hogy milyen ember válik belőle.és nemcsak a szülein múlik,több más felnőtt is tehet azért,hogy jobb ember legyen.

Közben rájöttem,hogy lementem a témáról,mert ez a topik arról szól,hogy az állatban soha nem csalódunk,és mindig mellettünk marad(,szemben a gyerekkel)tehát az ember sAJÁT igényének kielégítéséről,hogy legyen mellette valaki/ valami tartósan,amitől ő jobbnak érzi az életét.

Szerintem igenis kell, hogy néhányan igazán fanatikusak legyünk, mivel különben ki védené ezeket az állatokat? Senki. Márpedig sok rosszindulatú, rossz EMBERTŐL kell óvni őket.

Én is sokkal többre tartok egy-egy állatot, mint sok sok embert, ez nyilván a tapasztalatból jön, és nem hasraütésszerűen. Akik nem szeretik az állatokat, pláne betegesnek tartják az állattartókat, annak úgy kell, valakit mindig kell utálni:) Természetesen ez nem jelenti azt, hogy igaza is van. Pláne, hogy nincs:)

Amúgy meg, mindenki azt tesz, amit csak szeretne. Az olyan IQ fighterek, mint sonka is, pedig főjön a saját levében, és durrogja tovább az értelmetlenségeit:)

Inkább szeretem az állatomat, mint hogy "betegnek", "idiótának", "szánalmasnak" tartsam azt, aki nem így gondolkodik.

Oszt pont.

Jah és egy ui:

Míg a gyerekek felnőnek, a kutya ugyanolyan értelmi és érzelmi színvonalon marad, és egész életében szüksége lesz a gazdira, a gyerekekről jó esetben ez nem mondható el.

Az a beteges,ha valaki azért nem vállal gyereket(pedig tudna),mert ott a kutyája vagy a macskája,és tőle mindent megkap,mint egy gyerektől."Minek nekem gyerek,ha ők vannak?"címmel.

Na ez beteges,de szerencsére nincs sok ilyen ember.

Számomra a kutya,macska csak egy állat,semmi több.

Mondjuk a macskát utálom,kutyát talán tartanék,de nem tudnám úgy kezelni mint a gyerekemet.

Beleolvastam itt-ott és annyi fura felfogású ember hozzászólását olvastam... Elgondolkodtató!

Könyörgöm, emberek! Egy kis ember és egy kutya közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik több vagy kevesebb. Egyszerűen csak más!

Míg egy gyermeket nem magának nevel az ember, hanem pont a kis élőlény saját maga számára, addig egy kutyát vagy macskát az ember saját magának nevel. Mert az a kutya, ha komolyan gondolja az illető az egész állatosdit bizony vele együtt fog megöregedni.

Egy gyereket az önállóságra nevelünk, míg egy állatot épp a függőségre...