Mi a jó házasság titka a nők szerint? (beszélgetős fórum)

Pontosan!

Mi is egy ágyban alszunk. Egy jó nagy ágyban (2,5x2 méteres), de nem szeretünk összebújva aludni:D

Mindenki másképp szeret.

Mi ugyan együtt alszunk, de engem ne ölelgessen, mert úgy érzem, hogy le vagyok fogva.

Én így működök.

De érdekes! Csoda, hogy a tegnapi kulacsos hozzászólásomba nem kötöttél bele:DDDD

Na, lehet, hogy sikerül esetleg az őszinteség útjára lépned? Most arra gondolok, hogy legalább nekem írod.

A másik: esetleg azt is gyakorolhatod, hogy fogadni is tudd az őszinteséget.

Persze, ez majd csak akkor megy, ha elég őszinte leszel.

Sajnálom, ha valaki nem bírja az őszinteséget, de senki kedvéért nem fogok hazudni, nyalizni, álszenteskedni.

Esetleg mindenki beleírhatná a hozzászólásába, hogy őszinteséget kérek vagy kegyes hazugságot.;)

És ha tetszik neked, ha nem, én akkor sem fogok köpködni itt közösen senkire sem. Most azokra gondolok, akiket zavar, ha valaki megmutatja a boldogságát bárhol.

És nagyon kíváncsi lennék rá, hogy egyeseket vagy többeseket miért akasztja ki, hogy sokan az fb-n vagy bárhol boldog családi fotókat posztolnak? Ettől az illetőnek rosszabb lesz a családi élete? Vagy egyszerűen csak irigyli a boldogságot másoktól? Vagy mi a problémája? Miért hihetetlen mások normális élete? Miért zavar az bárkit, hogy boldognak érzi magát egy olyan kapcsolatban is valaki, ami másnak nem boldogságot jelent? Különbözőek vagyunk, így különbözően éljük meg a boldogságot.

Te is csak azzal vagy képes foglalkozni, hogy én mit teszek, írok. Miért? Ez tesz boldoggá? Sajnállak, hogy téged csak az tud boldoggá tenni, hogy engem piszkálj. Tudod, hogy vannak ennél fontosabb és nagyobb boldogságot okozó tevékenységek is?

Megkérlek rá, hogy foglalkozz magaddal és a családoddal (bár tuti, hogy már elegük van belőled) és ne velem. Majd szólok, ha szükségem van rád, jó? Addig viszont kerülj el, ugord át a hozzászólásomat. Most sem szóltam hozzád, ahogy az előző cseszegetésednél sem és, ahogy az azelőtti csesztetésednél sem.

Nézd, nekem jó házasságom volt. 34 évig éltem együtt a férjemmel, remek ember volt, megbízható a végtelenségig, de egy idő után valahol felborult a közös értékrend.

Az emberek változnak, és nem feltétlenül azonos irányba. És ezzel nincs mit kezdened.

Egy idő után már volt én könyvem és te könyved, aztán hozott egy tv-t nekem - gyerek már kirepült - mert már nem ugyanaz érdekelte őt, mint engem. A vasárnapi ebédek melletti békés beszélgetésekből késhegyre menő viták generálódtak, és a 3 évtízedes jó párkapcsolat valahol kisíklott. Nem is értem, hol.

Ma már, a mostani eszemmel azt mondom, ha újra kezdhetném, sosem mennék férjhez.

Elsősorban azonos értékrend. Sok türelem, kompromisszum készség, rugalmasság, humorérzék. Hogy nem fojtjuk meg a másikat, teret engedünk az olyan kedvteléseinek is, aminek mi nem vagyunk részese.

Soha nem alázzuk meg a társunkat mások előtt. A nézeteltéréseinket otthon oldjuk meg. És az is fontos, hogy jó legyen a szex.

Mielőtt azt gondolod, utazom Rád.. csupán újfent beléd botlottam, mert nem nehéz... az első mondatodat olvasd el, és rájöhetsz, hogy az ilyen beszólásaid, amik Téged igazán szimpatikussá tesznek.. Ja, és hogy ne szólhass semmit, mondom ezt Neked szemtől szembe!

Miért kell ilyen megjegyzéseket tenni? Ez éltet, ez tesz boldoggá? Hogy másoknak beszólhatsz?

Nem savanyú :DDD

Jó házasságban élek. ;)

Viszont nagyon utálom a képmutatást, meg ha valaki állandóan bizonygatni akar valamit. Ott valami mindig bűzlik.

A férjem kétszer kipróbálta a külföldi melót, mind a kétszer 1 hónap után feladta. Nem szeret messze lenni tőlünk, és mi sem szerettük ezt a helyzetet.

Szerintünk a család az együtt család...

Savanyú a szőlő?

Persze, hogy nincs tökéletes házasság, azaz nem mindig van teljes béke és boldogság, de azért létezik majdnem tökéletes.

Az egy más kérdés, hogy te és még jó páran miért akartok mindig megjátszást látni abba, ha valaki/valakik nem a szennyest teregetik ki.

Én rühelem azokat az embereket, akik képesek társaságban civakodni, drámázni, elválok, miért mentem hozzád, stb. Én erre pl. nem vagyok kíváncsi. Ez nem másokra tartozik, illetve ne x év után mondogasson ilyeneket, és ha válni akar, akkor tegye meg és ne csak fenyegetőzésig (zsarolásig, cikizésig, stb.) jusson el. Ezt gerinctelennek tartom.

Tehát, mi idén leszünk 32 éves házasok és szintén idén ismerjük 32 éve egymást. Vannak vitáink, nem mindig értünk egyet mindenben, de humorral hamar átlendülünk ezeken a problémákon. Ennyi idő után is szeretjük egymás társaságát, tudunk beszélgetni, tervezni, megvalósítani, sokat nevetünk, és van külön életünk is.

Évi 1-2 ilyen útja van, így szerencsére a gyerek sem érzi így. Ő már rá van készülve, hogy apja helyén fog aludni.

8 éves.

Így van 🤭

Még talán azért is könnyebb mert már nincs kisgyerek,sokak családi élete nagyon nehéz így . Sajnos olyan hétvégi apukák,mintha elváltak volna a szülők.

Tényleg nem jó.

Féltékenykedni sosem szoktam. Egyrészt nincs rá okom, másrészt csak tönkre tenne idegileg. Nem éri meg. 😁

Ő világot lát, én a horkolása nélkül alhatok.

Kell ennél több? 😂

Igen megszoktam én is ,de nem jó 😞

Külföldi munka nem nagyon volt még, Horvátország, Szerbia, Románia. Tőlünk nincs messze. Meg aztán mi már öregek vagyunk féltékenykedni🤣🤣,mert ugye az tönkreteszi a házasságot. Vagy az anyagiak.

Sajnos a munkája miatt járja a világot. Eddig egy hónap volt a leghosszabb idő, hogy távol volt de akkor csak a Németeknél volt.

Elvileg pénteken jön, de később még hosszabb időre ugyanoda ki kell mennie.

Meg szoktam.