Mennyire van így ez az idézet manapság? (beszélgetős fórum)

Irisz ezt neked, meg az írásodra:)

Az emberek arra lettek megalkotva, hogy szeressük őket. A tárgyak arra, hogy használjuk őket. A világban uralkodó zűrzavar oka:hogy a tárgyakat szeretjük, az embereket pedig használjuk.

Gondolod, hogy korhoz kötött? Én így gondoltam tiniként is:)

A példának hozott barátnőmre sosem voltam féltékeny. Sosem rivalizáltam vele, akkor is úgy gondoltam, hogy persze, hogy ő kell a pasinak, mert ő szebb, mint én. A vicces az az egészben, hogy ő meg rám gondol így:)

Ha belegondolsz te, akkor nálad ez mennyire igaz?

Én az ismerőseimmel így vagyok. Egy idő után teljesen elfogult leszek velük szemben. Még véletlenül sem mondanám azt rá, hogy nincs jó alakja, nem szép, stb., mert elfogult leszek. Szeretem őt magát vagy csak kedvelem és ezért őt magát is szépnek látom:) Szerintem ez így normális. Hogy mondanék olyat a barátnőmre, aki 36 éve a barátnőm, hogy nem szép, nem csinos? Sehogy! Nekem ő a legszebb nő a világon:) Nekem ő a minta, stb. Fura ez biztosan. Én pl. nem is lepődök meg azon, hogy a férjem azt mondja a barátnőmne, hogy Andika nem értem a férfiakat! Te olyan kedves és szép nő vagy, hogy nem találsz magadnak férjet. Teljesen igazat adok neki:)

Mennyire van jelen napjainkban ez az idézet, mennyire igaz ez a mai emberekre? Így gondolkodik sok ember?

"Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít, milyen színű a haja, vagy hogy milyen magas - idővel sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét. Ezért mondják azt, hogy igazán a másik ember belsőjébe szeretünk bele; a külseje után persze vágyakozhatunk, tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa, de ezeket csak a szemeddel szereted, nem a szíveddel! Mikor úgy igazán megismersz és megszeretsz valakit, minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik. Ez a szeretet lényege a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget."