Melyiket válasszam? Férj? Szerető? Új kapcsolat? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Kicsit megviseli de azért egész jól.

Egy héten két-három nap van az apukájával.

Az új kapcsolattal elég jól kijön. Semmi ellenségeskedést nem érzek. Bár még kevés idő telt el de remélem nem viseli meg túlságosan ez az új helyzet.

Örülök hogy nektek sikerült időben észbe kapni. Én sokszor próbáltam beszéddel, és tettekekkel is változtatni de semmi nem hatott rá.

Nem tudom mi lesz de egy biztos vele nem volt jó.

szép estét!

Évike, továbbra is nagyon szorítok!

Közben saját tapasztalat:

Leültem én is beszélgetni a férjemmel. Az új kapcsolatról nem beszéltem persze. Meglepően jó beszélgetés közepette feltártuk, hogy kinek mi hiányzik a kapcsolatból. Úgy tűnt, hogy a tényfeltáráson túl nem volt jó semmire, mert igazi eredményre nem jutottunk akkor, de így két hét távlatából mégiscsak volt eredménye. Azóta sokkal jobban odafigyelünk egymásra, fokozatosan javul a helyzet és megint átérzem, miért is mentem hozzá anno. Remélem, nem kiabálom el, de most úgy érzem, hogy megérné megtanulni megmenteni a házasságot. Most már csak ki kell találnom, mit csináljak szegény újjal.

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ha a távozás mellett döntöttél, akkor nyilván ez volt a jó döntés. Gyerek témában nem tudok tanácsot adni, mert nekem még nincs. Továbbra is várom a fejleményeket. Kitartást!

Sziasztok!

Elolvastam EvikeBp problémáját, de szerintem nem biztos hogy helyesen döntöttél!

Én hasonló cipőben jártam 1 évvel ezelőtt. Bp-en élek és van egy 3 éves kislányom.

A férjem közalkalmazott, és egy kolléganőjével dolgozik párban, aki természetesen fiatal és csinos.

Többet vannak együtt mint velem. Sokat dolgozik éjszakai is, de amikor megkérdezem hogy kivel volt párban, mindíg hazudik. Ekkor arra gondoltam, hogy biztosan megcsal. De később rájöttem, hogy azért hazudott, mert előtte nagyon féltékeny voltam és hiába mondta, hogy csak barátok, én mindíg kiakadtam.

A folytatás az volt, hogy én sem éreztem magamat mellette nőnek, és csak robotoltam neki. Amikor hazajött, vagy leült és netezett, vagy nem lehetett hozzászólni mert mindenre harapott. Utólag rájöttem, hogy nem nekünk szólt ez az idegeskedés, csak kimerült, és fáradt volt.

Erre én okos, azt hittem hogy vége a házasságomnak, és közben próbáltam másik kapcsolatot keresni, voltam szerető is egy darabig, próbáltam új kapcsolatba kezdeni, ami részben sikerült is, mert miután kiderült, hogy megcsaltam a férjemet, albérletbe költöztem vele és a gyerekkel. A gyerek nagyon hiányolta az apját, és az álompasi sem volt már olyan álom mint előtte.

Közben kiderült hogy a férjem egy rendes ember, mert nem lépett félre. Ez kiderült számomra. Amikor nem éreztem magam nőnek, akkor mindenért őt okoltam, pedig mindent megadott, amit kiejtettem a számon azt megvette, de érzelmileg nem sokat kaptam tőle - most már tudom, hogy ez nem csak az ő hibája volt!

Az én álomkapcsolatom elszállt, a férjem pedig megmondta, hogy csak egyszer kell átlépnem a küszöböt, de vissza nem mehetek.

Amikor mondtam neki hogy elhagyom, engem sem vett komolyan, de úgy éreztem, hogy vissza akar kapni, de már késő volt mert félreléptem.

Én szeretnék hozzá visszamenni, de ő nem nagyon akarja.Én rontottam el! Nem kellett volna annyira féltékenynek lennem, és engednem kellett volna, hogy egy kicsit kipihenje magát, de én csak állandóan balhéztam. Sajnos egyből beadtuk a válópert, és elváltunk, pedig ha várunk még egy kicsit, talán én is helyretettem volna magamban a dolgokat, elvégre nem véletlenül választottam őt férjemül 11 évvel ezelőtt.

De már nem fogad vissza, pedig mindíg is szerettem, és csodáltam érte, hogy amikor kiderült hogy félreléptem, még akkor is emberül tudott viselkedni, és a mai napig is csak olyat keresek mint ő.

Ha lehetne újból feleségül mennék hozzá.

Hát ennyi volt a történetem, és Évike, az az én véleményem, hogy 1-2 hónap alatt próbáld meg rendezni magadban a dolgaidat, a válással még várjál, és feltéve hogy nem vert meg, és nem éheztetett, akkor érdemes elgondolkodni a visszatérésen hozzá!

Nehogy késő legyen!!!

Én azért szorítok, és kívánom neked tiszta szívből, hogy helyreálljon a házasságod!!!!

Köszönöm mindenkinek. Ja és úgy néz ki hogy az új kapcsolat egyre ígéretesebb lesz. Remélem minden jól alakul.

Később még írok a fejleményekről.

Jó éjt!

Sziasztok!

Szombaton költözünk a gyerekkel ketten. Kicsit zárós az út de remélem megéri.

Sziasztok!

A neheze csak most jön az anyagi része és a költözés. És a gyerek hogyan viseli majd. Valaki tudna tanácsot adni hogyan készitsem fel hogy ne viselje meg annyira?

Nekem ő számit most elsősorban. Féltem.

Aki túl van már ilyenen az irjon hogyan lehet ezt a legkevesebb sérüléssel megúszni?

Évike!

Le a kalappal a bátorságodhoz és a döntésedhez. Egy barátnőm szerint a döntés sorsszerű, úgyhogy nincs olyan, hogy rossz döntés. Kívánom, hogy mostantól minden úgy alakuljon, hogy jó legyen Nektek!

Örülnék, ha beszámolnál a fejleményekről. Erőt adna. Én holnap tervezem a nagy beszélgetést a férjemmel. Hasonló szituban. Nem tudom, mi lesz még a vége.(Azzal a különbséggel, hogy a 2. és a 3. egy személy és nőtlen, viszont a férj nem igazán tehet semmiről azon kívül, hogy kihűlt a dolog).

Szorítok Nektek!

Küldtem egy üzit privátba.

Nagyon nehéz de úgy érzem megéri!

Sziasztok!

A férjemnek megmondtam hogy elköltözök a gyerekkel. Nem lesz könnyű az elválás. És nekem anyagilag sem. Még küzd ellene.

A szeretőnek is megmondtam hogy nem akarom folytatni vele.Azt hiszem megértette.

Az új kapcsolat felé hajlok de még csak ismerkedünk.Ha minden összejön vele boldog lehetek. De egyelőre egyedül költözök a gyerekkel és az új kapcsolat majd kialakul.

A döntést meghoztam és sokat segitettek a hozzászólások. Köszönöm mindenkinek!

Nagyon nehéz lesz a helyzetem ha elköltözöm de valahogy megleszünk. Az új ismeretség segitene de nem akarom elkötelezni magam.

Most abban maradtunk segit keresni olyan albérletet ami jó nekem és segit a költözésben.

Jövő héten beszélek a férjemmel újra és megmondom hogy elköltözöm.