Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)

Kedves Napfényvirág!

"Jól vagyok, mert annak kell lennem!"

Ez a hozzáállás nagyon tetszik: így van, tesszük a dolgunkat, és próbáljuk mindenben a pozítív dolgot meglátni.

Kedves Napfényvirág!

Mindenben lehet jó dolgot találni én 49 vagyok és 15 éve nincs férfi az életemben, de nem is hiányzik.

Gyermekem felnevelése nagyobb örömet jelent mint bár mi más és egyedül egy kicsit nehezebb volt. Én tudom, hogy miért nem kell, de ez akkor nehéz döntés volt.Ezért is csodálkoztam a nőgyógyászati problémán. Teljes eltávolításom volt és endometriózisom és miómák sokasága. Nekem inkább a munkahelyem hozzá állása és megszünése okozott gondott, de már van másik igaz nem tudom meddig. Szeretek élni és szeretem csonka családom. Kívánok mindenkinek sok örömet és megértő emberi társaságot és persze gyógyulást. Éva

Kedves Elmoriel!

Véleményem szerint az hogy kit hogyan érintett meg ez a műtét, a saját lelki alkatán kívül a párjától függött legjobban. Ha elfogadó,megértő társ és család állt a nők mellett ilyenkor, az nagyban segítette a lelki sebek begyógyulását is .

Őszintén sajnálom,hogy Te elveszítetted a férjed:(

Nekem nagyon fontos és megható volt az a féltés amivel körülvettek a párom és a két nagyfiam..Még a mai napig is aggódva néznek,ha nappal fekve látnak..Ezzel a féltéssel kárpótolt az élet az elveszített méhemért...

Nekem is megváltozott az egészséghez való hozzáállásom,már tudom értékelni, hogy milyen drága kincs..Nem szabad hagyni elveszíteni...

Szia Ildikó!

Köszönöm a jótanácsot, ha a közelemben találok ilyen szakembert Én is megpróbálom. Nálam egyenlőre a pánik roham nem létezik, csupán heves szívdobogás és ok nélküli gyomor idegesség, és hasmenés a tünet együttesem, no meg az egymást kergető és erősítő negatív gondolatok. Érdekes, hogy betegségek kapcsán aktiválódik.

Üdv. Rezeda

Kedves Rezeda, és Lányok!

Én is éreztem hozzád hasonlót. Szintén nem a nőiség elvesztését sajnálom, de hiányzik valami. A műtét másnapján eszembe ötlött, hogy valamit kapnom kell cserébe. És kacérkodom a gondolattal, hogy, bár már elmúltam 47 éves, de csináltatok a kezemre valami finom, nőies, hennához hasonló tetoválást. Kell ami pótolja,és Rezeda, megerősített az írásod. Már csak az a kérdés, hogy hol. Lehet, hogy hülyeség, de kiment, mondhatni elvettek belőlünk valamit, mindenképpen pótolni kell. Lehet felszínesnek tűnik, de így érzem. A pánikról pedig... Én is pánikbeteg vagyok kb. 7 éve. eleinte nagyon sokszor törtek rám az ijesztő rohamok, de 3 éve elmentem egy nagyon jó kineziológushoz, aki rengeteget segített nekem kezelni ezt a betegséget.Oldásokat csinált, gyakorlatokat mutatott, amiket olyankor kell alkalmazni, ha érzed, hogy rád tör a roham. Most altatás előtt eléggé meg voltam ijedve, de nem írtam végrendeletet :-))).Nme vagyok gyógyult, de jó úton haladok. És nem a gyógyszerektől lehet ebből a betegségből kigyógyulni, sokat ront a helyzeten.

Mindenkinek szép napot, gyógyulást, kitartást kívánok!!!

Sziasztok Lányok!!!!!!!!!

Elmoriel

Sajnálom ,nagyon hogy a nehézségek mellett ez a tragédia bekövetkezett. Emberpróbáló!!!! olvasgattam a hozzászólásokat és mindenkinek igaza van mert más más aspektusból, személyiséggel élitek meg az egész helyzetet.Recept nincs hozzá.Nekem is teljesen megváltotott a dolgokhoz a viszonyom . Eddig is fontos volt az egészsége az embernek de ezek után a piszlicsáré dolgok már nem érdekelnek átértékelődött minden bennem.

Szi Emoriel, sziasztok Lányok!

Én annó többször is kifejtettem, hogy milyen lelki terhet jelentett számomra ez a műtét. Egyet tudok értenni azokkal akik megváltásként élték át ezt a beavatkozást, de meg tudom érteni azokat is akik nem vették ilyen könnyen az akadályokat. Igen! Azt mondják a dolgok fejben dőlnek el! Van benne igazság, de a tudatallatti sokszor csúnya tréfát űzhet az emberrel, és ehhez még adjuk hozzá a hormonháztartás egyensúlyának felborulásából fakadó instabilitást és a műtétet megelőző stressz helyzetet. Nálam ezek összessége pánik jellegű tünetek megjelenését eredményezte, amitől átmenetileg meg tudtam szabadulni, de egy újabb "banális" betegség sorozat újra beindította. Én nem véreztem, nem voltak elviselhetetlen tüneteim, csupán gyorsan nőtt a miómám, és valószínűleg gyorsan vették észre és időben döntöttem, így fizikailag jól megúsztam, viszont lelkileg grátiszként a pánik tüneteket kaptam. Úgy is mondhatom, hogy Én a műtét után lettem beteg:))) Semmi pozitív hozadéka nem volt számomra, hacsak nem a későbbi szövődmények elkerülése. Már az is valami:) Én nem társítottam a méhemet a nőiesség tudatommal, de valahogy nehezen tudtam magam túltenni azon, hogy volt valami ami hozám tartozott és most nincs. Sok éven át a "társam" volt és most elveszítettem. Valószinüleg ha az epémet veszik ki akkor is így éreztem volna. Én úgy foglalom össze, hogy az életem nem lett rosszabb, de más lett a műtét után. Valószinüleg ezt a tudati változások is okozzák. Sokkal jobban ügyelek magamra, és a családom egészségére.

Emoriel! Igazán sajnálom, hogy a férjed ilyen korán itt hagyott:(((( Gondolom ennek a feldolgozása sem volt ezek után könnyű.

Üdvözlettel: Rezeda

Sziasztok Lányok! (turkkati,tandrea66!)

Valahogy elfelejtettem már azt az utat, ami a műtétig vezetett.Pedig volt néhány igen kellemetlen epizód benne. A derékfájás mellett a legijesztőbb tünet a nagymennyiségű vérzés volt.Képzelhetitek az a kínos szituációt, mikor egy tampon és egy betét ellenére egy értekezleten úgy eláztam, hogy a szék csupa vér volt alattam és nem mertem felállni...egy férfi kollégám segített, azt hittem elsüllyedek szégyenemben.Köszönöm, amit a férjemmel kapcsolatban írtatok.Tényleg fantasztikus ember volt, másfél éve hirtelen elhunyt.Ha Rá és az életünkre gondolok,mindig a Titanic c.film jut eszembe. Van ott egy jelenet, mikor a nő már mint öreg hölgy mesél az életéről, és a következőt mondja: " az az ember engen annyiféleképp mentett meg, ahogy egy nőt csak meg lehet menteni"Ezt a mondatot igaznak érzem a mi éltünkre is.Kívánom Nektek is, hoy éljetek meg hasonló szerelmet és elfogadást az életetekben!

Sziasztok!!!!

Eszembe jutott, hogy műtét előtt olvasgattam és mondogatták mennyire felszabadult az ember.Már vártam és ez így igaz.És az is mikor az ember mindig igazgatta a nyaralást kirándulást én nem mindg jött be.Egy szónak is száz a vége mindenki másként éli meg helyzettől függ. Én nem bánom.

A hasam nekem sem tetszik, de a férjem szerint semmi baj vele, szerinte szexi az a kis husika rajta:). Akkor meg miért vegyem el a kedvét tőle, megpróbálok magamban nyafogni miatta.

Egy nyugdíjas kolléganőm mesélte epekő műtét után, hogy azt mondta neki a főorvos a hasáról: "Egy nőnek, a hája a bája." Gondoljunk erre Lányok, különböző mértékben bájosak vagyunk:D.

Napsütéses, szép napot mindenkinek!

Kati

Sziasztok!

Ahányak vagyunk, annyiféle a testünk, az agyunk és a lelkünk is. Szerencsére. Én is úgy voltam, ahogy Andrea és Lívcsi írta. Betéttel bélelt táska, a munkábamenéskor váltóruha, mert csak 10 percre lakom a sulitól, és volt, aki bement helyettem fél órára, de néhányszor haza kellett jönni. Az autóban párna alattan, a kanapén alattam (és a kutya alatt) pléd. Nyaralás előre lefoglalva... csak álom. Nem hiányzik. De megértem azt is, aki megcsonkítva érzi magát. Igaz van 3 gyerekem, és 48 elmúltam januárban, unokára vágyom, nem sajátra.

Elmoir!

Szeresd a férjed,kedves, jó ember lehet!

Szia Elmolier!

Az igazság az, hogy elég sokszor beszéltünk már a lelki oldaláról a dolognak és tényleg nem mindegy, ki miért is került a műtőasztalra, mert aki megszenvedte a dolgait, annak tényleg megváltás az egész. Ezek szerint neked nem voltak olyan gondjaid, hogy azt sem tudtad, hogy indulj el valahova (betét, plusz ruha és ilyenek)állandó félelem, hogy úszom meg ezt is...Akkor megértelek, de akinek ilyen időszakai voltak, annak nem voltak ilyen lelki problémái. Nekem szerencsém van, mert én nem éltem meg a nőiesség hiányát a műtéttel, sőt sokkal felszabadultabb vagyok :D bár én világ életemben attól tartottam, nehogy terhes legyek, ha nem akarom :D ,talán ezért is könnyebb az egész, na és nem kell a táskámat betétekkel bélelni, és percenként wc-t keresni sehol :D

Jó hogy melletted volt a párod ebben a nehéz időszakban és talán azóta már máshogy látod a dolgokat.

Örömökben gazdag napokat kívánok :D

Andi

Sziasztok!

Ma vettem észre, hogy a vágás egyik részén piros foltok lettek! Igaz, a hasam sajna lelóg, lehet, hogy befülled? Pénteken megyek a 6 hetes kontrollra, remélem nem lesz baj.

Visszatérve a lelki dolgokra: nézzük a jó oldalát. Nem kell többet betétet, tampont venni-igaz nekem kivették a petefészkeket is. Szabad a szex, bármikor! Nem kell a nyaralást a menstruációhoz igazítani. Én idén, több év után, előre lefoglalt tengerparti nyaralásra mentem, nagy társasággal. 1,5 hónapig véreztem, tönkretette az egész 1 hetes nyaralásomat. Már a 2. nap legszívesebben hazajöttem volna, este sírdogáltam, de nem akartam a többiek kedvét elvenni. Nagyon rossz volt! Szóval nekem megváltás volt a műtét. De az igaz, hogy már 56 éves vagyok.

Itt vagyok! :) Mire vagy kíváncsi? :D

4 éve műtöttek és azóta is betéttel járok és rohadtul utálom!

Igazán megtehették volna, hogy rendesen összevarrják ott ahol kell! (mérges vagyok, de már kínomban sokszor röhögök). Mikor menzeszem volt, akkor nem használtam ennyi betétet. Nálam a varratokon szivárog le a hasüregből a folyadék, ami tüszőrepedéskor keletkezik. Elmúlni akkor fog, amikor leáll a petefészek működés. Augusztusban voltam kórházban vele, mert megijedtem a sok mennyiségű és elszíneződött folyástól.

Szia Saci-maci!

Nekem november 24.én lesz 1 éves a műtétem.A műtét után leadtam 9 kilót, de sajnos azóta 13 jött vissza és sem eszem többet mint eddig. A hasam hájas lett és a sebnél lelógó előtte nem volt ilyen. Én 43 éves vagyok, hőhullámok időnként elkapnak bár nekem maradtak a petefészkeim. A hasam szokott fájni főleg időjárás változás előtt.

Szex: mikor milyen, se több se kevesebb csak lazán a saját örömünkre.

Üdv: Éva

Kérdezni szeretnék, nektek lányok volt valamelyikőtöknek olyan hogy a belső varratok nem szívódtak fel?( Nekem sajnos nem) Milyen tünetek voltak? Barnás folyás? Félévig semmi ilyen jellegű bánatom nem volt, most meg kb havonta megyek vissza varrat szedésre .lápiszos kezelésre ezek után 2-3 hétig semmi majd újra jelentkezik és tisztasági betét nélkül nem lehetek. Unom, bár kétségtelenül jobb mint egy éve volt, de nem ezt ígérték. Kérlek benneteket ha volt valakinek ilyen írjon nekem!

Előre is köszönöm: Éva

Minden lábadozónak türelmet és sok pihenést!!!!

Szia!!!!

Saját verziómat elmondom . Ezt a dolgot mindenki máshogy éli meg. Nekem sok miomám volt több tíznél a végső tünet most augusztusban tetőzőtt havi ciklussal és azt tudja , aki ezen keresztűl ment , hogy ez nem volt egy álom.Tényleg mikor a körzeti orvos megnézett és mondta akkor 2 hétig magam alatt voltam. Mivel az erős tünetek erősebbé váltak és beszéltem az orvosommal akkor a döntésben a megváltóra gondoltam. ráadásul polipom is volt. Ezért mondtam ,hogy az akkori helyzet döntötte el.

Szia!!!!!!!!!

Rá fogsz jönni, hogy nem tud az ember 2 hét után dolgozni, mert nem bír!!!!/ gyenge űlni nem tud hamar elfárad=/Saját maga üteme sebgyógyulás határozza meg és pihenés!!!!!!!!Egészség és felépülésed a legfontosabba műtét után!!!!!!!!!!

Szia!

Egyet kell, hogy értsek az előttem szólókkal. Bármennyire nincs külső nyoma a műtétnek (Engem is hüvelyen keresztül műtöttek) a két hét nonszensz. Nekem arra volt elég, hogy addig eljussak, hogy lábra álljak, és ténykedjek valami nagyon egyszerű dolgot. Én is oviban dolgozom, igaz vezetőként, és nincs csoportom, de hidd el meg lehet oldani a helyettesítést. Annyi a munkanélküli kolléga, hogy szivesen eljön bárki helyettesíteni. Nem teljesen jó a kolléganődnek, de még mindíg jobb mint ha egyedül lenne.

Én nyolc hét után mentem dolgozni, pedig azt hittem Nekem egy ilyen műtét meg sem kottyanhat, hiszen egészségesen élek, hetente legalább háromszor de inkább többször futok és edzek, a fiam nagy aki már nem szorul gondoskodásra, a férjem segítőkész, a családom úgy szintén. Mégis 8 hét után éreztem azt, hogy mostmár szivesen mennék dolgozni. És nem mese az egy év, ami a teljes felépüléshez kell. Mikor két hetes műtöttként a háziorvosom eljött meglátogatni és melegítőben talált a számítógép előtt, akkor úgy leteremtett mint egy gyereket. Azt mondta, hogy ez egy nagyon komoly műtét volt, és vegyem Én is komolyan a pihenést, ha nem akarok korrekciós műtétekre járni. No nem is kellett több:))))))

Üdfv. Rezeda

Szia!

Sehogy. 2 hét után nem lehet szerintem dolgozni menni. A 4 hét már elfogadhatóbb, de szerintem a 6-8 hét az elegendő. Akkor már majdnem 100%-os a munkabírás.

Én tanító néni vagyok, február végén műtöttek, a tavaszi szünet után mentem vissza. Felvettek 1 pályakezdő munkanélkülit szerződéssel a betegségem idejére. Jól járt, mert szeptembertől újra alkalmazták erre a tanévre.

Készítsd fel az ovit hosszabb távollétre. Emelni nem szabad, azt kicsikéknél nehéz elkerülni.