Megszégyenített gyerekek és szülők. Mi a véleményetek? (beszélgetős fórum)

Sajnos úgy látszik mindig van újabb és újabb eset,ami felháborít.

Mikor a kislányom első osztályos volt,szokás szerint fényképeket készíttettek a suliban a gyerekekről.Mi is rendeltünk néhányat,és az elsők között fizettük ki annak árát.Majd eltelt két-három hét és még midig nem kaptuk meg a fotókat.Az osztálytársak szüleit kérdezgettem,hogy ők megkapták-e már a rendelt képeket,mire elmodták,hogy persze,már régen.Kiderült,hogy már azok is megkapták a képeket,akik nem is fizettek érte még három hét elteltével sem,és nagyon nehezen lehetett tőlük beszedni annak árát.Szóvá tettem a gyermek tanárnénijének,hogy mi még mindig nem kaptuk meg a rendelt képeket,és hogy mikorra készül már el.Azt mondta erre,hogy nem tudja mi történt,reklamáljak a fotókat készítő embernél.Megadott egy telefonszámot (amin nem lehetett elérni az illetőt),majd inkább úgy döntöttünk a férjemmel,hogy személyesen megyünk el a fotóshoz,hogy rákérdezzünk,miért nem készítették el a mi fotóinkat.Azt mondta,és meg is mutatta az eredeti rendelést,hogy igazat beszél:nincs fizetve náluk a mi nevünkre képrendelés,sőt nincs is egyáltalán rendelve a mi nevünkre kép,tisztázzam a tanárnénivel,rajtuk nem múlik,hogy néhány fotót elkészítsenek.Mivell én kifizettem a képeket,de cserébe nem kaptam fotókat,sőt,hiába állítottam az igazamat a fotósnál,ragaszkodott hozzá,hogy a tanárnénivel mi tisztázzuk a helyzetet.

Én a tanárnéninek elmondtam,hogy mi a helyzet.Kértem,hogy tisztázza ő a helyzetet a fotóssal,és szeretném a képeket egy héten belül megkapni.Nem tudom,hogy ő mit és hová írt fel,de tény,hogy kifizettük a képeket (még az elsők között),és jogosan várjuk el,hogy végre mi is megkapjuk érte a képeket.Kiderült,hogy több papíron lett összeírva a rendelés,és az,hogy ki fizetett és ki nem,így valószínűleg "lefelejtettek minket".Néhány nap múlva kézhez kaptam a fotókat,és kiderült,hogy valóban nekünk volt igazunk.

Ez majdnem ugyanígy a húgommal is megtörtént,csak náluk az óvodában.Az egyik óvónéni valahová felírta,hogy ki fizetett,a másik pedig újabb listát írt,ketten együtt nem egyeztettek,így fordulhatott elő,hogy mégegyszer be akarták fizettetni a húgommal a képek árát.

Azért egy kis odafigyeléssel meg lehetne ezeket a problémákat előzni,és senki sem kerülne kínos helyzetbe.

Nem tudom,hogy másokkal nem fordul elő ilyesmi,vagy nem merik leírni ide?

Ez az eset a másik húgom lányával történt egy helyi iskolában. Minden évben lehet kötni tanulói (Szimba)

balesetbiztosítást az iskolákban a gyerekekre, amit ők is igénybe vettek (egy közepes árkategóriában).

Egy iskolai szünetben egy nagy darab gyerek a szaladgálásával felborította a lányát. Mindketten elestek, és a másik gyerek éppen úgy, hogy a lányának a kezére, minek következtében eltört az ujja. (Mégcsak említést sem tettek az esetről a tanárok.) Majd mivel fájlalta a gyerek az ujját, elvitték a kórházba, ahol be is kellett gipszelni a törés miatt, sokáig a tanulásban is nehezen haladt ezért (az írás miatt). Gondolta, ha már úgyis van biztosítás, miért ne vennék fel rá a pénzt, elvégre azért van a biztosítás, hogy baj esetén fizessen. Rákérdezett az illetékes tanárnéninél, akinek érdekes módon nem tudott róla, hogy kinek és mikor lett befizetve a biztosítási díj, nem is került elő a "kötvény", így egy fillért sem kaptak rá, sőt, még ő került kellemetlen helyzetbe, amikor érdeklődött, hogy lehet, hogy nincs nyoma a befizetésnek.

A rákövetkező évben okosabbak voltak, és úgy kötötték meg, hogy biztosan "nyoma legyen" annak, hogy valóban megköttetett a biztosítás, és ki van fizetve (ne lehessen letagadni, vagy kételkedni), direkt a legdrágábbat fizették. (Hogy lássák, ha azt kitudják fizetni, miért kételkedtek benne, hogy a kevesebbet nem?) Sajnos egy véletlen baleset folytán ismét eltört (akkor) a karja.

Akkor, érdekes módon nem volt gond, hogy előkerüljön a szükséges irat. Az erre kapott pénzt az utolsó fillérig a gyerekre fordították (hisz ő volt a károsult, aki elszenvedte a balesetet és a vele járó fájdalmat).

Azóta szerencsére semmi ilyesmi nem történt vele, persze a biztosítás meg van kötve. (A véletlen kárpótolta őket anyagilag.) De azt a szégyent, amit akkor átélt nem hiszem, hogy valaha el fogja felejteni.

Húgomnak a kisfia nagy csoportos egy itteni óvodában, ahol a ballagósoknak havi ezer forintot kell beadni csoport pénzbe. Szeptemberben kifizette három hónapra előre, majd novemberben közölték vele, hogy ő még nem adott be egy fillért sem, és hogy ideje lenni kifizetni. Nagyon meglepődött, majd a meglepődést döbbenet váltotta fel, hogy ilyesmi előfordulhat. Hiába állította igazát, még ő szégyellte el magát, majdnemhogy hazugnak nevezték. Nem tehetett mást, minthogy újra kifizette a (már kifizett) három hónapi csop.pénzt. Nem értem miért nem lehet ezt valahol "rögzíteni", hogy nyoma legyen, ki nem adta be valójában, és hogy ne alázzanak meg más anyukát, akin "behajtják" azokét, akik nem óhajtanak fizetni. Szintén ugyanitt a tisztasági felszereléssel is gondok voltak, amit szintén némely szülő nem visz rendszeresen (vagy egyáltalán nem), és rajta követeltek beadatlan felszerelést, amit már minden hónapban bevitt.

(Mert nincs rá idő, hogy feljegyezzék?!)

Miért kell sorozatosan kellemetlen, megalázó helyzetbe hozni azt, aki mindent maximálisan teljesít, viszont az, aki nem ad be semmit, mégis mindenben részesül a gyermeke, "röhög a markába" (mint ahogy a szólás mondja), hogy kihasznált másokat.

Köszönöm mamácska!

Igazán jól esett a dícséret és a biztatás.Ez erőt ad majd a továbbiakban.

szia!Üdv.Piros

Szia Mamácska!

Nem akartam magalázni a tanárnőt,mégha ő ezt meg is tette.Gondolkodtam sokat azon,hogy ide le merjem-e írni,mire erre a döntésre jutottam,hogy igen,miért ne?hátha magára ismer,ha olvassa,bár neveket nem említek.Lehet,hogy azért viselkedett így,mert hiú volt a külsejére,és a gyerekeket megpróbálta "egészséges éltmódra" tanítani?Gyereke neki nincs,pedig nagyon vágyott rá.Lehet irigy volt,hogy másnak ez megadatott,és más gyerekein akarta anyai ösztöneit kiélni.

Mindenesetre hamarosan ő is anya lesz,már útban van a baba,amihez szívből gratulálok neki!Lehet,hogy majd egyszer bölcsiben,oviban,esetleg iskolában,más tanárnőtől visszakapja más formában mindazt a "jóságot",amit ő adott másnak.

Annyi segítséggel és olyan háttérrel,amivel ő rendelkezik nem lesz nehéz egy gyereket felnevelni.Kívánom,hogy sok-sok gyereke legyen még.

Először is gratulálok a nagycsaládos anyukának!!!

Nem sokan csinálják végig amit te itt leírtál, mégis az ilyenek nyilvánítanak negatív véleményt. Egy hétig cserélnének veled! Biztosan kidőlnének a sorból.Ne csak okosabb légy, a mai világban rámenősebbnek is kell lenni és igenis kapjátok meg mindazt, ami nektek jár. Ez nem könyöradomány. Azok is megkapják a kedvezményeket, akik milliót keresnek.

Az a tanárnő pedig idegbeteg! Gonosz tanítónőnk nekünk s volt, de a tiétek már egy szadi.

Miért nem mentél be az önkormányzathoz. Ott lehet bejelentést tenni.

Még egy eset,ami tavaly nagyon nemtetszésemet váltotta ki az iskolában az egyik pedagógus kapcsán.

Kislányomnak fenékig érő hosszú haja volt,ami mindig be volt fonva,copfozva.Egyszer hazajövet azt mondta a kislányom,hogy tanárnéni azt mondta a férjének (aki szintén ott tanít),hogy:"Nézd már,hogy néz ki a haja,csupa kóc,mindig az én órámon néz így ki..."A párja nem mondott véleményt.De a gyerekben ez mély sebet ejtett.Máskor olyan megjegyzést tett a gyereknek,hogy:"Ha nem vágatja le anyukád a hajadat,akkor majd én levágom."És testnevelő tanár lévén,az asztmás gyermekemet akkor is jól megfuttatta,ha már "kilógott a nyelve" és fulladt,mondván:"szimulál,mert lusta futni".

Ekkor felmenttettem a gyereket a testnevelés alól (legalábbis amíg ő tanította neki).És azt írta be az ellenőrzőbe,hogy:"A gyermeket akadályozza a haja testnevelési órán",ami nem igaz,mert a másik iskolában is így tornázott,befont hajjal.

Azóta már feleakkorára levágattuk a haját a gyereknek,de nem az ő hatása miatt,hanem,hogy a reggeli rohanásban könnyebb legyen fésülni.

És olyan is előfordult,hogy kondigépeken edzettetette az akkor 8 éves gyerekeket,és egy hétig hasfájásra panaszkodott a gyerek,olyan izomláza lett.Egyébként minden reggel 6-negyed 7-kor kel(t) a gyerek,hogy elkészüljön,a haja is meg legyen fésülve és be is fonjam (kb.5-10 perc volt rá),és be is érjen háromnegyed 7 -7-re a suliba.

Amíg ovis volt a két nagyobb gyerekem,ott úgy működött a befizetés,hogy havonta két időpont volt megadva,mivel a fizetési időpontok is eltérnek,így mindenki időben be tudta fizetni az étkezést.

Ha valaki mégsem,mindegy milyen okból kifolyólag,akkor az írásban felszólították (nem mindenki előtt mondták el szóban,hogy lejárassák mások előtt),és nem volt nyilvános megaláztatási lista.És azért a gyermeket nem büntethették azzal,hogy nem kap enni,mert a szülei nem fizetnek időben.(Szerencsére nem magamról beszélek.)

Ahová most járnak suliba,ott csekken kell fizetnünk,határidőre,de ha kicsit eltolódik a befizetés néhány nappal,akkor sem tragédia.

Volt rá példa,hogy több hónappal volt elmaradva szülő a befizetéssel,mégis ugyanúgy evett a gyerek,és lehetővé tették számára,hogy a felhalmozott összeget részletben fizethesse meg.

Én mint háromgyermekes anyuka sokszor kerülök olyan helyzetbe,hogy furcsa megjegyzéseket tesznek "ránk"(hogyha szóba kerül az,hogy mi is nagycsaládosok vagyunk).

Pl:bezzeg a háromgyerekeseknek nem kell fizetnie az étkezésért,azok gyerekei ingyen esznek.Más milyen sok pénzt kiad a tankönyvre,ezeknek ingyen adják.Meg hogy "büdös a munka",azért nem dolgoznak az anyukák,inkább otthon maradnak főállású anyaként...stb.

A mai világban még azokat is elbocsáltják a munkahelyről,akinek nincs kiskorú gyermeke,nemhogy ha a szülő állandóan táppénzen lenne,mert gyermeke 2-4 hetente betegeskedik (főleg tartósan beteg gyermeknél,mint nálam is),és nincs is kire hagynia a gyereket ilyen esetekre.

A tankönyv és az étkezés pedig rászorultsági alapon ingyenes (már akinek),mivel mi három gyerek mellett csak fél áru étkezésre vagyunk jogosultak,s a tankönyvet az iskola biztosítja díjtalanul mindenkinek,aki abba a suliba jár.(és nem azért mert három gyermekem van)

Nem tudom,hogy irigységből vagy rosszindulatból bántják-e a nagycsaládosokat.Még sokan azt modják,ne vicceljek már,nem igaz,hogy a nagycsaládosoknak sok mindenért fizetni kell,és még én érzem magam megalázottnak,hogy feltételezik azt,hogy hazudok.

Egyébként,amikor kislányom ovis volt,három éven keresztül teljes árat fizettünk (pedig mint utóbb kiderült,tartósan beteg gyermekre járt volna a fél áru étkezés),akkor még két gyermekem volt.

Más anyukák pedig azzal dicsekedtek,hogy hányféle különórára fizetik be gyermeküket (angol,majorette,torna,foci..stb.),és hogy milyen sokba kerül ez nekik.

Ma már sokkal okosabb vagyok...

Megígértem,hogy válaszolni fogok erre.

Na szóval,szerintem nem az lett volna a megoldás,hogy elhelyezik az óvónőt,hanem az ilyen "pedagógusokat" alapos vizsgálatnak (pszihiátriai és egyéb munkájával kapcsolatos)vetném alá,és miután bebizonyosodna,hogy nem alkalmas,(mert biztos bebizonyosodna)gondoskodnék róla,hogy az életben ne foglalkozhasson gyerekekkel többé.

Mert nincs rá garancia,hogy a következő oviban,suliban nem ugyanezt csinálná-e?

És az ilyen viselkedésre nincs mentség!!!

Alapvetően ott fog eldölni, hogy hogyan állnak a társai a gyermekedhez...erre sajnos nem lehet eléggé felkészíteni...

Ha a gyermeked szívesen viseli a leendő szemüvegét, és úgy választottátok ki, hogy tetszett is és jól is áll neki, akkor ott nem sok probléma lehet...csak akkor szoktak csúfolódni a gyerekek, ha irígyek, vagy tényleg nagyon béna a keret.

Annyit azonban elmondhatsz neki, hogy ne íjedjen meg a társai reakcióitól és ne félje felvenni a szemüveget, mert akár mit is tesznek a többiek, neki arra szüksége van.

Ha jó érzéssel indul a gyerek a suliba az új szemüveggel, akkor ott már sok baj nem lehet.

Azt is meg kell a porontyoddal értetni, hogy a szemüveget nem azért kell felvenni a suliba, hogy cikizzék, vagy dícsérjék, hanem azért, mert, ha nem veszi fel, akkor megint fájni fog a feje, a szeme, és csak rosszabb lesz, ha nincs rajta!

Egyébként ha tudod, akkor vedd rá, hogy mesélje el a többieknek, hogy neki lesz szemüvege, hogy jobban lásson, és ne fájjon a feje meg a szeme!

Így a társainak sem lesz annyira új a dolog, hanem már várni fogják, hogy végre mikor láthatják az új szemüvegben, ezáltal nekik sem lesz teljesen idegen egy szemüveges gyerek, és nem fogják érte bántani sem (?annyira?), mintha egyik reggeltől kezdve, csak szemüvegben látnák...

Kicsit pszichológia...tudom, de egy gyereknek is van lelke, azt hiszem ebben a topikban ezt jól bebizonyítottuk:)))

Nekem a nagyapámat tették el láb alól, sajnos az orvosok.

Epilepsziás rohamot kapott kint a telkén, a nagyi pont nem volt Vele. Szerencsétlen kisöreg roham közben beverte a fejét az öntöttvas kályhába, amitől agyvérzést kapott, ráadásul 1,5 napig eszméletlenül feküdt a földön. Kapott egy gyenge megfázást is.

Az egyik szomszédja talált rá, és hívta a mentőket. Bevitték a Péterfi Kórházba, ahol szerencsétlen már kezdett jól lenni, amikor kapott egy pipát a szájába, h ne horkoljon, mert "zavarja a szobatársakat". (Mellesleg Ők hangosabbak voltak este)

Az orvos pénzt is kapott, hogy különösen figyeljen oda, mert epilepsziás és gyenge agyvérzése volt. A nővérke is kapott zsét, h tényleg figyuzzon. Erre, amikor bementünk a nagyival látogatóba, én szóltam a nővérnek, hogy elfogyott az infúzió, mire annyit kaptam vissza, h "pfff, már megint". Erre elküldtem a jó édes anyukájába, mire szíveskedett odaslattyogni és kicserélte az infúziót.

Miután elmentünk, szartak a kisöregre, és félig felültetve rányitották az ablakot, mondván nagyon meleg van. Ez nem lett volna baj, ha forgatták volna az Én egyetlen nagyapámat. Kapott egy kétoldali tüdőgyulladást, és ezt már nem bírta. Elment. Azóta útálom a nővéreket és az orvosokat. Próbálok régi módszerekkel gyógyulni, amik jobban működnek, mint az orvosi verzsön.

És kinyílik a zsebemben a bicska, amikor pénzért sírnak azok a k***a orvosok. Könyörgöm, volt egy esküjük, amit letettek, vagy az már nem fontos?

Sajnos ezt megtapasztaltam élőben...Édesanyámat műtötték a tüdejével, és az ápolónő csak akkor nézett rá, ha pénzt adatam neki, ráadásul minden egyes nap!!!!

Egy idő után meguntam, és én ápoltam egyedül!

Érdekes módon, olyankor sosem találtam nála átnedvesedést és a párnája is úgy volt a feje alá téve, hogy kényelmes legyen neki...

Csontváznak hívtak, és egy lányos osztályba jártam, ahol ezek után mégjobban kiközösítettek, mert alapvetően engem már akkor más témák foglalkoztattak, mint őket...mindig mikor elmentem a vécére, hogy elvégezzem kisebb nagyobb dolgomat, akkor oda álltak az ajtó elé, hogy hallgatózzanak, hogy mikor hánytatom már magam...

Gusztustalan dolognak tartom, hogy egy 17 éves lány ilyesmivel foglalkozzon...

Én nem jártam egyik után sem, hogy mikor mit csinál, főleg nem a vécébe....

Jah, és a csontváz becenév még szép is volt a többihez képest...

És nagyon sok pedagógus csúfolkodott velem ezek után...ami persze az Ő szinvonalukat mutatja...

Szerencsére sikerült átmennem (igaz több más ok miatt elsősorban!!!!) az esti tagozatra, és ott érettségiztem le!

Ott érdekes módon sem a pedagógusok, sem az akkori osztálytársaim nem bántottak amiatt, hogy milyen alkatom volt/van...

Nem igazán értem a sztoridat, végig olvasnád és leírnád még egyszer, ki-kivel volt?:) Köszi.

Azt értettem, hogy nem vittél pénzt a szülőire, és kiakadtál a gondozónőre, de utána, hogy volt?

Talán nem ide tartozik, de azért leírom.

A lányom most kezdte a bölcsit. A szülőin az egyik gondozónő, a szülőin ki kellett fizetni a törzslapot, én nem vittem pénzt, a szülői végén ott maradtam, mert nekem kérdésem volt még, elő vett 1000FT-tt a szekrényből, remélem anyuka, mire megyünk, előkészíti a pénzt. Ezek után átkértem a gyereket a másik csoportba, rendes volt a vezető. Ezek után bemetünk, hogy beszéljek a másik csoport gondozónővel, erre megkérdezi anyuka, hozta a pénzt. Hát az eszem megállt. A gyanúm be is igazolódott, mert egy anyuka panaszkodott rá.

Gyomorforgató, hogy mik meg nem történnek.

Én, ha valamelyik gyerekem bepisil vagy esetleg bekakil (mert ilyen is volt már), a világ legtermészetesebb hangján beszélek vele, a többiek szinte észre se veszik, ha meg szólnak, leszerelem őket, teljesen lazán. És veszik a lapot, a gyerekek nem hülyék, és alapból nem is gonoszak (csak sajnos ezt látják, tanulják), sose volt még ebből csúfolódás, probléma...

Egyszer elsős koromban én is bepisiltem egy iskolai ünnepségen...Nem azt mondom, h lelkibeteg lettem tőle, de a mai napig nem felejtettem el. Ezért ezekkel a gyerekekkel igyekszem úgy viselkedni, hogy a legkevésbé bántsa őket a dolog.

Úristen,ez komoly?Bocs,persze hogy komoly,különben nem írtad volna ide....

Csak kapkodom a fejem,hogy amióta elindítottam ezt a topicot,mennyi gyerekkori felejthetetlen sérülést okozó történetet írtok le...

Én világ életem ben kövér voltam. Az óvodába nem engedtek be, mert, hogy biztos valami bajom van, és azért vagyok ilyen kövér. Majd, ha Apukám visz orvosi papirt, hogy egészséges vagyok, járhatok. Apu elvitt a körzeti orvoshoz, aki teljesen padlót fogott, és ott apukám előtt hívta fel a vezetőt, hogy még egy ilyen eset és kipenderítetti az elvtársnőt a vezetői székéből.

Ez a 70-es évek elején történt, már akkor sem állt sok nevelő a helyzet magaslatán. És sajnos a helyzet egyre rosszabb lett.

Én megragadtam azon a szinten,hogy mindig magamból indulok ki.

Ezért döbbenek meg,-mostanság elég sűrűn- az emberek viselkedésén,hozzáállásán.

És nem kell elnézést kérned,mert "ez most kijött"!