Megszakadt a kapcsolat a fiammal (beszélgetős fórum)

Szia!

Nem tudom a gyerekekkel; hogy kezeltetek a valast, es mi vezetett ide, de azok alapjan, amit irtal, nem sok jot sejtek.

A fiad elmegy otthonrol, es te hisztizel. Te vagy az ANYJA, a felnott, az okosabb, akire felnez(hetne).

Hivd fel; irj levelet, menj el hozza, hivd meg. Mondd, hogy szeretned megbeszelni.

Ha fontos a gyereked, akkor nem azt fogod ide írni, hogy ezeket a köröket már lefutottad, hanem teszel azért, hogy újra együtt legyetek.

Azt írod, hogy mostanában mindig az apjánál van tüntetőleg.

És mi ellen tüntet?

Ha ezt teszi, akkor csak történt valami.

És már a nagy is megtette veled? Vajon miért?

Ismerek olyan anyát, aki mindent megtett/tesz a gyerekeiért, de mellette annyira rátelepedő, irányító, szekáló, önsajnáló, stb., hogy a gyerekei igyekezik kerülni...

Nem tudok semmilyen okról.

A költözés előtt 2 hónapig otthon lakott, tanult a vizsgákra, főztünk, hülyéskedtünk,lelkiztünk(akkor szakított a barátnőjével), tök jól elvoltunk.

Nagyon csúnya válás volt, botrányokkal, gyámüggyel stb. Nagyon sajnáltam magamat, de a gyerekeket még jobban. Ez a kicsi még ovis volt akkor. Utána nagyon kényeztettem őket, mindent megadtam nekik,túlságosan is. Mondják is mindig, hogy anya, az nem semmi, amit megtettél értünk..

A két nagyra nem volt rossz hatással, a kicsi jobban elszállt, mindig is magas lóról beszélt velem, sok mindent megengedett magának, nehéz volt a kamaszkora. Igen, azért nem hívom újra, mert már kezdek én is besokallni.

Sziasztok,tegnap jött egy hosszú telefon, azért "tűntem el". Az általatok javasolt köröket már lefutottam. A testvérei sem tudnak semmit, velük is csak sms-ben, hébe-hóba tartja a kapcsolatot.Azt mondta nekik, így döntött és kész, ne faggassák. Én utoljára októberben kértem, hogy beszéljünk, azt mondta, nem ér rá.

Egy dolgon szoktam még gondolkozni: a bátyja 8 éve ugyanígy szakította meg a kapcsolatot az apjával, azóta nem beszélnek, az esküvőjére sem hívta meg.

Indokként csak annyit mondott, hogy egyszerűen elege lett az apja hülyeségeiből. A kicsi viszont imádja az apját, szóval lehet, hogy valamilyen elégtételt vett?

Még annyit, ha velem a gyerekem igy beszélne biztos nem hagytam volna annyiban.

És nem kell tűrnöd senkinek és semminek. Én biztos nem tűrnék, nem mentem volna ki a kocsiba, de nem vagyunk egyformák.

Te tudod mi volt az igazi ok.

A vizes ruha csak olaj volt a tűzre. Biztos volt valami más is, és több is. Hivd fel, kérdezd meg a tesókat, biztos tudják. Ne engedd idáig fajulni a dolgokat. Minél később kezdeményezel annál nehezebb és annál inkább rakódik a teher mindkettőtökre. Nyiss te. Aztán ha azt sem fogadja az megint egy más kérdés.

Ne edd magad még ma hivd fel. Beszéljetek, önts tiszta vizet a pohárba.

Te is tudod, hogy történtek ott egyéb dolgod is amire a fiad berágott.

Köszi kedves fi, hogy ilyen rendes gazda vagy, és válaszolsz a kérdésekre!

Jah, dehogyis"😃

Miért nem hívtad karácsonyra? Mi történt volna, mitől féltél? A büszkeség, ha netán visszautasít? Nem tudom el nem tudom képzelni, hogy a gyerekemmel megszakadjon a kapcsolatom.

A háttérben biztos van valami.

Mondjuk én ezt a helyzetet elképzelni sem tudom, és nem is hiszem ezt a történetet, egy vizes ruha miatt? Akkor elviszi vizesen, ha nem tud visszajönni érte, és megszárítja az új helyen.

Egyébként meg ha a 26 éves fiam ezért rámfömedne bárhogy is, elküldeném a fenébe, lekapnám a ruháit, és beledobálnám egy szemeteszsákba, és átnyújtanám neki mosolyogva, de hogy nem mennék én el a lakásomból megvárva míg elmegy az tuti...

Jó lenne tudni, hogy mi is van a háttérben igazából.

A testvéreivel beszél? Tőlük is megkérdezheted, ha nem tudod, hogy mi a gond.

Szia!

Biztos nem a vizes ruha volt a prioritás, csak valamire fogni kellett.

Hagyd, mit tudsz tenni?

Miért haragszol rá?

Az sose visz előre semmit.

Sziasztok!

56 éves egyedülálló nő vagyok, 3 felnőtt gyermekem van. A legkisebb fiú (akkor 26) másfél éve költözött el itthonról. A költözés napján kiborult, mert nem száradtak meg a cuccai (későn mostam ki), és csúnyán rám förmedt.

Én akkor elmentem itthonról és a kocsiban kisírtam magam. Megvártam, míg elmegy és utána mentem haza.

Azóta nem keres, csak a nővére esküvőjén találkoztunk futólag, ahol kedves volt, de nem beszélgettünk.

A másik két gyerekkel normális a kapcsolat.

Írtam neki, hogy jöjjön haza hétvégére, beszélgessünk, írtam névnapjára, szülinapjára, de semmi válasz.

Most (karácsonykor) már nem írtam neki.

Fáj, ami történt, hiányzik, de haragszom is rá.

Mi a véleményetek a szülői szeretetről, a megbocsátásról és arról, hogy mit, meddig tűrjön el egy szülő?