Mégis sikerült (beszélgetős fórum)

De van.Ott az a srác is,akit említettem,de nekem pl.kimondottan pocsék és érzékeny bőröm van,mégsem kellett plasztikázni a hasam,mikor szülés után 2nappal 14kg-mal lettem kevesebb.Lassan,de rendbejött,én nem problémáztam azon,h rögtön olyan hasat akarok,mint előtte.És ez 3x volt,ráadásul az utolsó terhességem 38évesen volt,amikor már nem regenerálódik könnyen a bőr.

Az első mondat utáni részt nem neked szántam,hanem arra reagältam,amire te is.

a 173/52 sem kevés :)

Vannak emberek/népek, akiknél ez mindennapos, és semmi bajuk tőle, ill. biztos edzeni is lehet az ilyesmit, és immunerősítő. De mikor valaki 60 kg-t lead (de levesebb is elég már), nincs az a jég vagy sport, amitől a bőr visszahúzódna.

Akkor te nagyon tudatos gyerek voltál. De pl. van, aki inkább a zeneórát választja, annak akkor tiltsa meg a szülő, és kényszerítse a sportra? Vannak olyan szülők is, akik nem támogatják a gyereket, pedig esetleg változtatna ő, de neki nem főznek külön diétás kaját. Ezeken órákig lehetne vitatkozni. A lényeg: nagy teljesítmény, ha valaki önerőből le tud fogyni. Hasonló, mintha valaki letenné a cigit/piát, vagy megtanul felsőfokon egy nyelvet, lediplomázik, stb. És dícsérni kell, mert ez jelentheti a további fogyáshoz a motivációt pl.

Nem viccnek szântam a hóban edzést.Egyébként Kanadában-ahol 10évig éltem-,minusz 20fokban is mindennap kinn volt egy csíkszemű ffi egy szâl kisnadrágban,mezítláb a parkban,futott,volt hogy a parti köveken,megâllt edzeni,utána hazafutott.Télen sapka nélkül mászkált egy dzsekiben.Egy orosz nő férje volt,egy oviba,suliba jártak a gyerekeink.Soha nem volt beteg.Fiatalon én is koriztam egy polóban télen,semki bajom nem lett.

A bátyám először kövér volt,a nagyfiam is.Tehát nem az otthoni minta szâmít.Az,h nekem nem az evés volt a legfontosabb,azt csakis magamnak köszönhetem.Azt,h el akartam menni sportolni,szintén az én elhatározásom volt,anyukám kicsiként furulyázni iratott be,ill.felvettek,mert nagyon jó volt a hallásom.A sport az én választásom volt.Sőt,futni is mentem egyedül,pedig úgy sose szerettem menni,de erőt vettem magamon.És az is az én döntésem volt,h têlen kinn hógolyóztam a bátyâmmal,kb.3órát,miközben olyan hóvárat építettem,h leizzadtam.Korcsolyázni is én akartam,annak ellenée,h először olyan korit kaptam,ami nem tartotta a bokâm-hasznâlt bőrkori volt,betörve a bokánál-és szenvedés volt a korizás.Szereztem hasznâltan jobb minőségűt.Nem voltunk gazdagok,de volt,ami nem került pénzbe,pl.mikorotthon a bátyâmmal azon versenyeztem,hki tud több felülést,600körül meguntuk.Ez mind saját döntés volt,neki se kelkett volna kövérnek lennie.Olyan jó mindig az otthoni mintával jönni,holott szinte mindenkinek ugyanannyi lehetősége van.Én azért nem voltam soha kövér,mert nem akartam az lenni.3gyereket szültem,mindegyiknél több,mintv20kg-t híztam,bár annak nagyon nagy része víz volt,de utâna is lefogytam,de csak én voltam,aki a nyakában vittea gyerekeit,mindenhova felmászott velük,pókmászásban mindkettő rajtam ült-a hasamon-,és még sorolhatnâm,h mi mindent tettem azét,h nem vok kövér.

Krisz42, pont azért, mert te sose voltál kövér, nem tudod, milyen túlsúllyal küzdeni! ibcsy azt írta, hogy kiskorától kezdve duci volt, és ilyenkor legtöbbször a szülők a hibásak, a gyerek azt eszi, amit otthon kap, azt utánozza, amit otthon lát! Így hamar kialakulnak a rossz szokások, és nagyon sok erőre van szükség, hogy változtasson az ember, főleg ilyen fiatalon. Örülj neki, hogy te nem ilyen mintát követtél és már gyerekként is egészségesen éltél. És igenis, az ilyet dícsérni kell, mert magától rájött és megcsinálta, változtatott (amire rengetegen nem képesek és kövérek maradnak). Az én szememben ez előrevalóbb mint a sportteljesítmények, ami sokszor már átesik a ló túloldalára és csak a versengés van mögötte, "én vagyok a legjobb, a legerősebb", nekem ez visszataszító jellem. Remélem, a hóban való kisgatyás edzést viccnek szántad, orvosilag, biológiailag egy megnyúlt striás bőr attól biztosan nem húzódik vissza, max egy jó kis felfázást szedhet tőle össze az ember lánya...

Tudjátok én nem irigylem,mert nem vok kövé,de tényleg irritáló néha,h azt kell dicsèrgetni,aki lefogyott.Na és?Én mindig mozogtam,soha nem zabáltam,nem számoltam a kalóriákat,csak emberként éltem és amennyire lehet,egészségesen.Mégsem érzem azt,hogy ezért dicsérgetni kellene.Holott én már gyerekként is tettem azét,h ne hízzak el.De ez a természetes.Azt tudom èrtékelni,amikor valaki lefogy és a sporttal közben kimagasló teljesítményt ér el pl.,de az más.Van egy srác,ő rengeteg öniróniával írt a fogyásáról,de azért,mert olyan erőnlétet ét el,h mindenki kiváncsi lett arra,h hogyan edzett,mit evett.De neki rengeteg az íràsában saját maga kifigurázása és nem büszke,nem gondolja,h ez vmi nagy dolog,sőt.Egyszerűen segíteni akar és arra gondol,h ez teljesen hètköznapi.És valahol igaza is van,mert fiatal,ilyenkor könnyebb.Ja és neki is megnyúlt a bőre.Hidegzuhany,hóban egy kisnadrágban edzés és nem kellett plasztikázni.És nem is lett beteg,saját bevallása szerint A harcosok étrendje segített az utolsó pár kg leadásában és azóta-több mint 2éve-nem volt beteg sem-mármint amióta úgy étkezik.

Gratulálok, de egy előtte utána képet feltehettél volna.

ez a te bajod :). meg a szellemi szinted is, hogy kotozkodsz

tényleg nem kellett volna... Azt az időt másra is elpazarolhattam volna.

gratulálok :) én sem fogadtam még el magam :) Majd egyszer! :)

Én is kívánok minden szépet és jót. De továbbra is fenntartom, hogy ez nem eredmény. Ez egy zsákutca!

Ez nem egy siker történet! Ha boldog akarsz lenni, meg kéne tanulnod, hogy ez nem a kilók számától függ. Persze dicséretes, hogy az extrém túlsúlyodat leadtad, de most, hogy sikerült, tovább kéne lépned!

nem muszáj elolvasni... erről ennyit :D

Hát, elég tizenkettő egy tucat cikk- még annál is rosszabb. Semmi konkrétum, összecsapott mondatok. Hogy nem unják még az emberek ezeket a cikkeket?

A szokásos sztori... Mindig duci voltam születésem óta. Próbálkoztam, de sosem tudtam lefogyni, mindig sanyargattam magam elég durván, volt, hogy napokig nem ettem, elájultam, aztán a leadott kilókat meg visszahíztam.

Ugrás a teljes írásra: Mégis sikerült