Megcsalt, én is hibáztam, elhagyott, meg akarok halni. Tud valaki segíteni? (beszélgetős fórum)

Sajnálom. :(

Egy nő mindig megérzi ha baj van.

Ne akarj meghalni, szedd össze magad!

A helyedben én nem tudnék bízni benne ezek után, még ha ki is békültök és "tiszta lappal" kezdtek mindent. Mi az, hogy azért volt másik barátnője, mert félt, hogy te elhagyod??! Mi az, hogy nem állított meg, amikor elmentél? Mi az, hogy nem keresett, mert a vizsgáira koncentrált?? Hogy tudott a vizsgáira koncentrálni, amikor épp összeomlott az élete? Én biztos, hogy leszartam volna a vizsgáimat és mindent, ha épp elhagy az, akit szeretek.

Szeretnéd hinni, hogy szeret és minden rendbe jön, ez érthető... De egy hazugság volt az életetek egy egész évig, amióta együtt vagytok. Sajnos.

Szia, nem akarlak bántani, de nem kéne egy ilyen emberért kepeszteni, aki maga sincs tisztában azzal, hogy egyáltalán mit is akar! Kell neked, hogy továbbra is megalázzon és becsapjon?? Ha valaki tényleg szeret valakit, azzal nem tesz ilyent... tapasztalat!

Több kapcsolatom volt már, hosszúak is. Most fejeztem be egy másfél hónaposat, mert fura dolgok történtek. Szerencsére én az a típus vagyok, aki könnyen tovább tud lépni, és átlátom a helyzetet... Olyan emberre senkinek nincs szüksége, aki fájdalmat okoz neki és hazudik!!! Én te helyedben is lennék olyan büszke, hogy el sem mennék a találkozóra! Mégis mit vársz tőle?

Volt egy egy éves kapcsolatom. A lehető legjobb, legszebb, legtökéletesebb. Életemben sosem voltam boldogabb senki mellett. Harmóniában, egyetértésben, szerelemben teltek a napjaink, ő is éreztette velem, mennyire szeret, milyen boldog velem, törődött velem. Sokat terveztük a közös jövőt, meg akarta kérni a kezem, most akartunk összeköltözni. Aztán véletlenül kiderült, hogy van egy másik barátnője is. Egyszerre kezdett velünk kapcsolatot, és azért nem merte megszakítani a másikat, mert félt attól, hogy én egy nap visszamegyek az exemhez, akit miatta hagytam el. Később meg már be akarta fejezni, de nem tudta, hogyan, nem akarta megbántani a másik lányt és gondolom, valamit érzett is felé, hiába én voltam az elsődleges. Aznap, mikor kiderült, sírt és könyörgött, hogy bocsássak meg, ne hagyjam el, de nem tudtam, mit tegyek, nagyon összezavarodtam. Vele maradtam, de elkövettem egy nagy hibát az utána következő napokban. Hívogattam, ellenőrizgettem, veszekedtem vele minden nap, hogy hol van, mit csinál, miért nem veszi fel a telefont, stb. Egy nap megelégelte és nem mondta meg hol van, nem vette fel a telefont, veszekedtünk, kikapcsolta. Akkor annyira megrémültem, hogy el fog tűnni, el fog hagyni, hogy betörtem a lakására és elvittem a cuccait, hogy mindenképp meg kelljen keresnie, találkozni és beszélni velem. Egyszerűen az egész dolog annyira megőrjített, hogy nem tudtam tisztán gondolkodni. Nagyon dühös volt azért, amit tettem, és ő is elvesztette a bizalmát. Azt mondta, hogyha ilyet meg tudok csinálni, akkor bármit. És vajon mit követek el ellene, ha legközelebb veszekszünk? Azt mondta, nem tudja, akarja e még ezt, időre van szüksége, el fog utazni és majd ha hiányzok neki, vissza fog térni hozzám azonnal. De én nem bírom ezt a bizonytalanságot, megmondtam neki, h döntsön most, vagy mondja ki, hogy vége és elhagy, vagy maradjunk együtt és kezdjünk tiszta lappal. Nem volt hajlandó egyiket se... azt mondta, nem hajlandó kimondani, hogy vége és ne is kérjem, és hogy ő tényleg tiszta szívéből szeretett. Végül én jöttem el, megmondtam neki, hogy jó, látom, döntött, csak gyáva szakítani, ezért eljöttem, úgy volt, hogy végleg. Akkor is sírt, de nem állított meg. Visszarántott a liftből megöllelni mégegyszer, de utána hagyott elmenni. Nem is keresett többet.

Én 4 napig bírtam ezt, végül felhívtam, h találkozzunk. Elmondta, h neki is rossz volt és keresni is akart, csak próbált inkább a vizsgáira koncentrálni, mert nagyon fontos neki az iskola. És hogy nem hagyott el és továbbra is időre van szüksége. De ettől függetlenül találkozhatunk, beszélhetünk, stb. Nem értem, hogyha annyira szeretett, akkor miért kell ez? Miért nem kezdhetjük tiszta lappal? Ő is szemét volt, én is, kvittek vagyunk. Tudom, h nem kellene keresnem, de tegnap is felhívtam sírva, hogy mikor láthatom, mert úgy éreztem, összeomlok, hogy mindjárt öngyilkos leszek. Nem tudok nélküle élni, életemben ő volt az egyetlen dolog, ami valóban boldoggá tett és nem bírom, hogy elveszítsem. Elvileg ma találkozunk, azt ígérte. Hogyan viselkedjek vele? Mit ne tegyek? Ha valaki volt már hasonló helyzetben, van élettapasztalata, könyörgöm, segítsen. Hogyan élhetem ezt túl? Mit tegyek, hogy jobb legyen? Hogyan készüljek fel arra, ha tényleg elveszítem? És vajon visszajön e? És mit tehetek annak érdekében, hogy visszajöjjön? Teljesen összeomlottam, nem bírok csinálni semmit, se dolgozni, se tanulni, pedig mind a kettő életbevágóan fontos lenne...