Megbántam az anyaságot (beszélgetős fórum)
6 éves? Iskolába megy, érik, önállósodik, egyre kevesebb dologhoz kellesz majd.
Kiírtad magadból, jól van. Kicsit most szállj magadba és nézd meg, hogyan javíthatsz a helyzeteden. Nevelj belőle olyan gyereket, aki majd öreg korotokban visszaadja a szeretetet és figyelmet, amit most rá áldozol.
Szívesen örökbe fogadom,ha ekkora teher neked,és ezt most nagyon komolyan írom!
Írj rám ha gondolod,mert ez nem élet annak az ártatlan gyermeknek :(
Tényleg nem érted? Ez a lényeg! Nem lerázni kell, hanem megbeszélni vele, hogy mikor vagy csak az övé, és akkor békén hagy másokkal. A gyerek dacol. És ez csak rosszabb lesz, ahogy nő.
Azt meg ne felejtsd el, hogy egy idő után ez megfordul, szerinted hogy fog bánni veled, amikor idős leszel és lerobbant?
Úgy látom, minden olyan dolog idegesít, amit neveléssel ki tudnál küszöbölni. A gyermek olyan lesz, amilyennek neveled. Te viszont nem neveled. Szerintem utasítod és parancsolgatsz neki, mert nincs türelmed magyarázni.
Vissza már nem csinálhatod. Hoztál egy döntést. Felnőtt voltál már akkor is mikor szültél, nem? A döntéseink után vállalni kell a következményeket is.
Ha ennyire nem tudsz együtt élni a gyermekeddel add oda néha rokonokhoz, baráti családhoz 1-2 hétre. Szerintem hiányozni fog neked is 2 hét után. Csak most kifakadtál, mert most lett tele a bili.
Mindig is tudatos gyerekmentes voltam. Nem szerettem öket, idegesítettek. Ezèrt se èrtem, hogy tudtam ekkorát hibázni szerelmesen. Hol volt az eszem??
Fèejemmel imádtunk kettesben èlni, ő sem akart ( kora miatt sem) gyereket. Ideig óráig elviseltem, de aztán vigye haza az anyja hagyjon nyugodságot újra. Írtóztam maga a gondolattól is, hogy egy utód majd átveszi a hatalmat, ès minden róla fog szólni úgy 10 èvig tuti. Annál önzőbbek voltak ennèl. Volt kutyánk minden vágyunkat kielègítette, de sose korlátozta az èletünk, akkor keltünk feküdtünk amikor csak akartunk, senkièrt se aggódtunk, max a szülőkón micsoda harcot vívtak a hisztiző, visító kölykökkel :) De tudtuk mi a nyugalomba megyünk haza, feltesszük a lábunk pihenünk, ès ha úgy gondoljunk 7 kor már alszunk ☺️
Pontosan. Èn is azt üzenem a leendő anyáknak, ha egy szikra is van, hogy nem akarják ezt, ne menjenek bele.
Ezek közül nagyon sok minden miattad olyan, amilyen. Egy gyereket alapvetően nem nevelni kell, hanem úgy élni, hogy amit lemásol, az "jól nevelt" legyen. Mert a gyerek másol.
A gyere kicsi, és nem hülye, azonnal megtalálja a rést a pajzson, nem könyörögni kell, hanem következetesnek lenni. Ha beledumál, elmagyarázni neki, hogy mindjárt figyelsz rá, de most apával/bárki mással beszélsz.
Ezek szerint együtt vagytok az apjával, ketten csak meg tudjátok oldani, hogy néha legyen egy kis időd egyedül magadra is, nem?
Barátkozz meg a gondolattal, hogy ez még évekig így lesz, és hozd ki belőle a legjobbat. Nem adtad örökbe, pedig megtehetted volna, most már áll bele a helyzetbe.
A férjed észrevesz ebből bármit? Ő is így áll hozzá? Bébiszittert nem tudtok időnként bevonni?
Tévedsz.
A figyelmedet akarja, amit soha nem adsz neki! Mindent utálsz, amit vele kapcsolatban tenned kell. Teriteni, feneket törölni, mesét olvasni, egyáltalán rá figyelni!
Ha TUDNÁ, hogy szereted és figyelsz az életére, ha biztos lehetne benned, és ha megnevelted volna (!), nem igy viselkedne.
Szerintem ez már valami, hogy felvállaltad még ha egyelőre csak itt is.. mivel a gyereket már visszacsinálni nem lehet, egyetlen út szerintem, hogy szakember segítségét kéred.
Bennem sincs egyébként egy csepp anyai ösztön sem, 30 múltam és ahogy telnek az évek eddig csak erősödik az ellenérzésem az egész iránt. Ki tudnék futni a világból, mikor idegenek győzködnek, hogy dee szüljél a sajátod más lesz! Hát lehet.. de sokkal valószínűbb, hogy ugyanígy éreznék mint te. És szerintem aki így érez már a gyerek előtt, az ne szüljön (fórumidnítónak tudom ez már mindegy de ha valaki erre tévedne a későbbiekben aki kicsit magára ismer akkor: teljesen rendben van ha valaki ismeri annyra magát, hogy nem vállal gyereket!:))
Az már a te szényened, ha egy 6 éves így viselkedik.
Szerinted miért csinálja?
Mert tudja hogy nem szereted.
Egy egészséges gyerek, akit neveltek is, igen.
Talán a ne beszéljen bele mások beszédébe az nem mindig. De ez felnőttnél is előfordul.
Szegény gyerek.
Egyébként a szófogadásra NEKED kell megtanitanod. Nem puffogni, hogy beledumál, nem fogad szót, válogat. Te neveled, akkor is, ha nem akarod.
Ez mit változtat,? a lényeg az marad.
Szegény gyerek.
Értékelem,hogy egy ilyen témában felvállalod magad!
Leírom neked a gyerek szemszögéből ezt az életet!
3 éves korom óta hallgattam ezt Anyámtól,hogy "mennyire megbántam,hogy megszülettél" "bárcsak ott hagytalak volna a kórházba" "miattad ment tönkre az életem" "utálom a napot amikor világra jöttél".........
18 évig hallgattam és olyan mély sebeket hagyott bennem,hogy leírhatatlan. Az öcsémet imádta ( mai napig ) engem gyűlölt,mert Apámra hasonlítottam......
Pedig én végigaludtam az éjszakákat,kitűnő tanuló voltam, mostam és főztem már 11 évesen,helyette takarítottam és vigyáztam az Öcsémre mikor beteg volt......
Mégis gyűlölt,és a mai napig is gyűlöl,az utcán nem köszön.......
50 éves vagyok,a mai napig sírok miatta,rettegtem az Anyaságtól,de azt is tudtam hogy "ilyen" soha nem leszek.
A legnagyobb Fiam 31 éves,a Főiskolát úgy fejeztem be,hogy 1 évet halasztanom kellett,mert váratlan baba volt,menekültem én is otthonról..........
Van egy 25 éves Fiam és egy 11 éves szívbeteg,asztmás Kislányom!
Egyedül neveltem-nevelem őket,semmi kincsért nem adnám Őket..........
Tudod mennyit sírok éjszakánként,amikor Anyámra gondolok????
Hiányzik-fáj-szeretem-és bármit megadnék ha elmehetnék hozzá a gyermekeimmel,de nem kellünk neki.........
Ezt így gondold azért át.....
Persze te életed,és semmi jogunk pálcát törni feletted!
Szerintem neked sürgősen szakemberre lenne szükséged.Nekünk sem volt segítségünk, mindent magunknak kellett megoldani. Igen, voltak nehéz helyzetek, de ez mindenkinél van.
Az viszont nevelés kérdése, hogy egy 6 éves egyedül öltözzön, fürödjön, ne beszéljen bele mások beszédjébe, hogy mikor aludjon el stb. Ezt nektek kell a férjeddel megvalósítani.
Mond, hogy troll vagy.
Semmi anyai érzés nincs benned?
Nem gyönyörködsz a mosolyába, a kacagásába, az első szavába, első lépéseibe, hogy meséli mi volt az oviban, hogy számol és megismeri a betűket, hogy a kis kezével átölel, hogy hozzád bújik, hogy te vagy a biztos pont az életében...nem sorolom.