Meddő vagyok, ez már egy megmaradó állapot. Nehezen kezelem... (beszélgetős fórum)

De. Azok. Úgy érez ezzel kapcsolatban, ahogyan akar.

Kötekedni primitív szokás.

Dehogy. Nem kell mondani semmit. Sajnálni sem, ez a saját gondunk.

Én csak arra próbáltam itt rávilágítani, hogy ezek az érzések is teljesen természetesek és jogosak.

De akkor mit mondjon az ember olyannak akinek nem lehet saját gyereke? Inkább maradjon csendben és legyen bűntudata, mert neki van?

Elhiszem hogy nagyon rossz, be vagytok szorulva egy gondolatba, ami nem szűnik. De ettől a másik ember nem rosszabb.

A férjem sem tehet róla, hogy (papíron) nem lehet gyereke.

Haragszok is rá egy kicsit.

Másfelől meg az van, hogy örökbe fogadni én sem tervezek még, mert szeretném megtudni, hogy milyen az ha a saját gyerekemnek adok életet. Ilyen jogon gondolom azt, hogy ő is a saját vérét szeretné nevelni.

Komolyan.

Ez nem olyan dolog, mint a jó fizetés, amiért általában tesznek az emberek. Tanulnak, dolgoznak.

Aki erre irigy, annak azt mondom, hogy csinálja utána.

A meddőség meg teljesen más. Semmit sem csinálok rosszabbul, mint az, aki szexelt egyet, szerencséje volt és megtermékenyült.

A kiíró érzései is teljesen jogosak, tartsuk őket tiszteletben.

Ezt a “gyerek nélkül is van élet” dumát mindig azok mondják, akiknek van gyerekük vagy akik nem is akartak. Még soha nem hallottam ezt olyantól, aki vágyott a gyermekre, de nem lehet neki.

Szar, mert nem tudod átérezni annak a helyzetét, akinek nincs.

Teljesen megértem a problémádat. Szabad irigykedni!! Minden jogod megvan rá!!

Olyan dolog a meddőség, amiről te nem tehetsz. A terhességet nem kiérdemelni kell, hanem vagy megadatik vagy nem.

Én is irigy vagyok azokra, akiknek megadatott és egy terhes nőre vagy kisgyerekes anyára sem tudok jó szemmel nézni.

Mitől érdemlik meg jobban???? Állandóan ez ugrik be.

Két várandós barátnőmmel is megszakítottam a kapcsolatot. Nekem is vannak érzelmeim, nem nézhetem mindig azt, hogy másoknak mi a jó. Rosszul érzem magam ha terhes nőkkel vagy gyerekekkel vagyok körbevéve. Nem akarok állandóan szembesülni a vágyam tárgyával, amiről tudom, hogy valószínűleg nem fog megadatni nekem.

Nálunk a férjem meddő. Örökbefogadott, vagy donor gyermeket nem akar. Én is szeretném átélni a várandósságot és a szülést, örökbefogadást én sem akarok. Biztosan önző dögnek gondolnak, de akkor ennyi erővel akinek lehet gyereke, ő miért nem fogad örökbe ahelyett, hogy szül? Hnm??

Én túlzottan szeretem férjemet, nem fogom elhagyni. Védekezés nélkül szexelünk, az orvosi papírjai ellenére talán egyszer teherbe esek.

Te se add fel! Tudod hány olyan párról hallottam, akik járták a meddőségi centrumokat és végül spontán megfogant a babájuk?

Nem vagyok emiatt rossz ember. Te sem vagy az. Az élet az, ami nem igazságos.

Gondolj arra, hogy a gyereknevelés sem fenékig tejfel. Szülés után megváltozhat a kapcsolatod vagy születik egy kezelhetetlen gyereked. Én mindig azzal nyugtatom magam. Az anyák élete sem rózsaszín ködfelhő, hanem sokszor a végkimerülés szélén állnak.

ps: kikészülök az olyan válaszoktól, hogy fogadd el, öld hasznosabb dologba az energiáidat etc.

Marhára nem pótolja az űrt, amit egy meg nem született gyerek hagy.

Nekem is van néhány ilyen sztorim. Az egyik a családban. Nem sikerült évekig, a nő örökbe fogadott volna, a fickó nem akarta más gyerekét nevelni. Elengedték. Egy éven belül bekopogott a bébi, négy év múlva a második.

Egy barátom nővére és a férje lombikoztak, két embrió indult fejlődésnek, az orvosok azt tanácsolták, tartsák meg mindkettőt, mert tuti ebben az életben nem lesz több. Az ikrek után még két gyerek született.

Szóval ne add fel, de gondolkozz az örökbe fogadáson, bár nem vagyok érintett, de azt gondolom, a gyerek az gyerek, mindegy hogy te szülted-e vagy sem, tudod úgy szeretni.

Nekem is van egy történetem, régi, közel 60 éves.

A házaspárnak nem lehetett gyereke. Az orvos, nyilván az akkori tudása alapján kimondta, hogy meddő az asszony.

A nő betöltötte a 40-et és váratlanul terhes lett. Nagyon nagy volt a boldogság és mivel nem védekeztek - minek - 1 év múlva ismét született egy gyermekük.

2 gyermek után a "meddő" asszony boldog édesanya lett.

Nyilván ekkorra érett meg a szervezete az anyaságra.

Nem tudom, hogy mitől vagy ebben olyan biztos.

2 közvetlen ismerősömről van történetem.

Az egyik egy kolléganőm, aki 20 évig volt férjnél és meddő volt. Elvált a férjétől, és nem sokkal később lett egy társa, és terhes lett szinte azonnal. Dokik állapították meg a meddőségét.

A másik az unoka húgom. 3 évvel ezelőtt egy másik betegsége kapcsán, diagnosztizálták a meddőségét. Karácsony előtt volt 1 éves a kislánya;)

Ezek után a másik betegségét sem hiszem el...

Közben eszembe jutott egy férfi kollégám, akiknél évekig nem sikerült a lombik sem, így feladták és elindították az örökbefogadást. Miután hívták őket, hogy van egy baba, akit örökbe fogadhatnak, szinte azonnal terhes lett a kollégám felesége, így szinte egy idős a két gyerek:D

És biztos vannak még sokan, akik szintén azt gondolják, hogy meddők, mert az orvos azt mondta, illetve a jelenlegi párjuktól nem esnek teherbe.

Ja, nem az irigység a megoldás...