Meddig ideàlis babàval otthon maradni, érvek- ellenérvek... (beszélgetős fórum)
Benne van a pakliban, hogy rossz pasihoz ment feleségül ;)
Tulajdonképpen utálom a kompromisszum szót. Nekem nem megegyezést sugall, hanem azt, hogy valamelyik alárendelte magát a másiknak.
Ha valaki abban éli több évtizede az életét, hogy a nő 3-6 hónap múlva visszamegy dolgozni, annak bizony lehet lustaság az, hogy maradni akar. Addig amíg nem érti meg a másik fél érveit.
Lehet a fickó akármilyen brilliáns elméjű, ha az EQ és SQ nem túl magas, sosem fogja belátni.
Ez egy egyszerű kérdés volt, te vetted magadra nézva támadásnak ;)
Én továbbra sem látom a veszekedést.
"én sem láttam értelmét, hogy elmenjek dolgozni, majd egy magánbölcsinek odaadjam a fizetésem. . . Vicces lett volna azért dolgoznom, hogy más legyen a gyerekemmel. . . Ugyanott lettünk volna anyagilag csak épp Balázsra nem én hanem más figyelt volna. . . "
azért ez nem így van, gyűlne a munkában töltött időd, a tapasztalatod, ami egy idő után 100szor többet ér a papíron levő végzettségnél, másrészt látná a munkáltató a lojalitást és egy esetleges bérfejlesztésnél ezt meghálálják, meg egy munkahelyváltásnál az önéletrajzból is kitűnik, hogy egy céltudatos, dolgozni tudó és szerető emberrel van dolguk
Ami a gyerek érdekében történik, azt értem. Én azt nem értem, amikor anyuka mindenféle elvei miatt nem viszi a gyereket oviba/bölcsibe meg nem látja (nem akarja látni), hogy a gyereknek az egyáltalán nem lenne rossz. És emellett még követ dobál másra, aki ilyen-olyan okból beadta a gyerekét valahova.
Nyilván mindenki a legjobbat akarja a gyerekének. Gondolom. :)
arról nem beszélve, hogy ezután sehol, senki nem fogja alkalmazni; gyakorlata semmi, ami volt elenyészett, viszont van 3 gyerek :S
Én 1-1,5 évet tartanék ideálisnak, ez számomra az elfogadható. És akkor talán egy állásinterjún sem az lenne a 3. kérdés egy szülőképes nőhöz, hogy mondja el, hogy látja a jövőjét 5-10 év múlva, vagy mik a munkamagánéleti tervei; vagy a létszámleépítésnél nem a 20-30 éves nők találnák magukat kívül első körben... az állam kiadási-bevételi oldalának meg azt hisszem nem is kell ecsetelni, hogy ez mekkora megkönnyebbülést jelentene. No de ki mrené ezt bevállalni?
Tehát akkor volt idő, amikor még Magyarországon sem ez volt az etalon? :P
;))
Huhhhhhhhh, végre :P
:DDD
"De azért Svájcot a történelem viharai sem csapkodták végig a porban." Az se véletlen.
"Míg a gyermekek jóléta már nemcsak a babának és mamának jó, hanem hosszú távon a társadalomnak is." Nézz körül a magyar társadalomban. Sajnos nem látom, hogy hol lenne ennek a jele. Mert én pillanatnyilag csak lejtőt látok, főleg társadalmi szempontból.
Az anyukák otthon töltött idejét mondják itt minden jó alapjának, akkor nálunk mi a hiba, amikor ez megvan? Csak ezt akartam kiforgatni, hogy jól lehessen látni.
Mi az eredménye a 3 évnek? Érdekelne, hogy akik ennyire kardoskodnak mellette és akik szerint az ennél kevesebb otthon töltött idő ördögtől való, azok pontosan mire gondolnak, mi lesz jobb azzal a 3 évvel.
pedig ha tudnád, mennyi pénzbe vannak azok az anyukák az államnak, akik akár 2-3 gyerekkel otthonmaradnak hosszú hosszú évig?hát nem kevésbe.
csak gondolj bele, adott egy 20 éves lány, aki dolgozott előtte két évet, szül mondjuk 3 gyereket, az gyerekenként 2 év otthonmaradás, a legkissebbel meg 3. az 7 év munkából kieső idő. amit az államnak kell fizetni.
Megírták itt, hogy a svájciak annyira előre látóak a magyarokkal szemben, hogy már előre arra gyűjtenek, hogy a gyereknek 18 év múlva fizetni tudják az egyetemet. És ezt komolyan mondták.
Na, meg jelen esetben az apa jelölt a nem létező gyerek nem látező szívproblémájára tervezett szívműtétjére előre gondol és gyűjt, ezért is fontos, hogy a leendő kismama már 3 hónap után vissza menjen dolgozni, hogy gyűjtegetni tudjanak nem létező kiadásokra, illetve majd a késői távolban lévő egyetemre, stb.
Ez azért dicsérendő, hogy ennyire előre gondolkodnak. Nem??
Nem kértem, hogy bárki is ossza a véleményemet. Ha figyelmesen elolvasod a hozzászólásaimat, láthatod, hogy azt írtam, hogy mindenki helyzete más és más és minden helyzet elfogadható, mivel nem látunk bele mások életébe és nem is dolgunk egymás életét, helyzetét, körülményeit bírálni, véleményezni.
Azok a gyerekek is felnőnek, akikkel nem tudnak otthon maradni 3 évig, szerintem ettől az anyának sem kell sz@rul éreznie magát. A lényeg, hogy mindenki boldog legyen. :)
Kérlek, mielőtt rátámadsz az emberre, olvass a sorok között. Köszi ;))
Dehogy, a legtöbb dologban egészen biztosan nem. De azért Svájcot a történelem viharai sem csapkodták végig a porban. ez már más téma. Mindenesetre nem gondolom azt, hogy épp az anyukák fél -egy év utáni munkába állása az alapja a gazdasági jólétüknek. Míg a gyermekek jóléta már nemcsak a babának és mamának jó, hanem hosszú távon a társadalomnak is.
Nálunk jó szokás az, hogy legalább van lehetőség sokáig otthon maradni, más kérdés, hogy sokan nem tudnak élni vele anyagi okok miatt.
Rossz az, hogy ezek után anyának-apának éjt nappallá téve dolgozni kell, hogy fent tudjanak tartani egy élhető szintet és elő tudjanak takarékoskodni a felsőoktatásra. Ezek a dolgok Svájcban még sokkal drágábbak, csak nem egy fő és két mellékállást kell vállalni ahhoz, hogy mégis megteremthető feltételekké váljanak.
Tehát szelektálni kell és gondolkodni, és mindenből azt megtartani, ami jó és előre visz, és azt kritikával fogadni, ami nem.
Három gyermekem van.A nagyokkal is 3 évig voltam otthon-pedig nem voltunk gazdagok-most is így tervezem a kicsivel.Így is mikor dolgoztam,alig láttam őket.Nagyon hiányoztak.Ők is számtalanszor hangot adtak annak,hogy de jó lenne,ha nem kéne dolgoznom és velük lehetnék.
Ha az én férjem ilyet mondana,tutira nem is szülnék neki!Azért szerintem Svájcban jobb az életszínvonal,meg azt is írta a fórumindító,hogy van megtakarításuk.Szóval nem értem a férj érveit!Ha valaki anyagilag rosszul áll,akkor is legalább 1-1,5 évig maradjon a picivel.De ha megteheti akkor inkább tovább!