Más-másság (beszélgetős fórum)

SZia!

Ahogy olvastam a hozzászólásodat, és olvastam benne a buzi szót, durvának tartottam, és most is. Nemtom miért de valahogy nem tetszik. Ne kérdezd miért.Kulturáltabban fejeztem volna ki magam, de mindenkinek mások a normái. Engem zavart, mást nem...

Nem az őszinteségedet találtam durvának hanem kicsit a megfogalmazást.

Miért háborít fel ha nem vagyok érintett?

Én nem vagyok Homoszexuális,de mint lentebb írtam van uncsitesóm aki az, és attól még nem szeretem őt kevésbé, mert ő ilyen.

Szerinted nekik hol van a helyük, a maga helyük a földön?Elzárva a világi élettől? karanténban?

"pont azért lesz valaki buzi,

mert először gonolkodik rajta,sőt egyre jobban foglalkoztatja a ferde gondolat,

és aztán teszi amit gondol."

Lehet hogy így van-de ha nincs meg valakiben az a genetikai, kromoszómahiba, ami miatt valaki az lesz amiről beszélünk, akkor nem is jönne ilyen gondolat.

Te meg én miért nem kezdünk el gondolkodni ilyenen hogy azok legyünk?

Azért mert nekünk, az ezért felelős gén, kromoszóma,hibátlan.

Tehát nincs mi miatt beinduljon a fantáziánk ,és beleerősődjünk a vágyba, hogy mi homoszexuálisak legyünk.

Szerintem mindenki tudna magának megálljt parancsolni, nem felvállalni ezt a dolgot, de kérdés az hogy meddig, és az hogy van e értelme. Van e értelme, egy boldogtalan kalitkában leélni az életét emiatt az egy dolog miatt. Hisz ezenkívűl a dolgon kívűl ők is ugyanúgy élnek a földön, mint mi. ugyanúgy dolgoznak, esznek isznak, tanulnak, stb....

"Ez a homoszexualitás egyfajta genetika-kromoszóma hiba. )

Ezt mi alapján állítod? Mert egy ember elmélete szerint az?Semmi nincs bizonyítva."

Nincs bizonyítva?

de az sincs bizonyítva, hogy ez az elmélet nem állja meg a helyét!

Szerintem vannak jó orvos genetikusok a földön, és Magyarországon is, akik tudnának a témával felvilágosítást adni, bárkinek, akit érdekel.

"Igen az emberi méltóság valahol ott kezdődik,hogy tudok

parancsolni magamnak,nem a vágyaim vagy a hajlamaim irányítanak,hanem a józan eszem. "

Szerinted a homoszexuálisoknak nincs emberi méltóságuk, azért mert merik vállalni önmagukat?

Szerintem nekik szenvedés az élet,ha nem adják önmagukat. Én nem tudok mást mondani. Te sem szeretnél olyan világban, testben, közegben, és úgy élni, ahol nem vagy, nem lehetsz boldog. Vagy te mindig, minden körülményben felülkerekednél, akár saját szenvedésen árán is?

Azért a homoszexuális és a gyilkos között óriási a különbség. A homoszexuális senkit nem öl meg azzal, hogy ő az....nem oltja ki senki életét!

Mindenkinek meg van a saját véleménye, én elfogadom a tiédet, te is fogadd el az enyémet kérlek!

:-))

Bár az első eszmefuttatásod láttám megálltam, hogy ne reagáljak, most mégis muszájmegtennem. Sajnos, most nem a józan eszem szerint cselekszem, ami azt mondogatja itt, hogy ne vegyelek figyelembe. Dehát én csak ilyen vagyok. Sajnos nem mindig a józan eszem irányított az életben, de azért elég jól elvagyok.

Kissé kavarod a dolgokat. A gyilkos tényleg akkor válik gyilkossá, ha elköveti a tettét. De a "buzi" (hogy a te szép kifejezéseddel éljek) akkor is "buzi" marad, ha éppen egyedül él partner nélkül, vagy ha összezárják 30 szép lánnyal. Sőt akkor is az marad, ha papnak áll, teljes absztinenciát fogad és azt be is tartja. Mert a homoszexuálist nem a tettei teszik azzá, hanem az, hogy a saját neméhez vonzódik, ha gyakorlatba ülteti ezt a vonzódást, ha nem.

Hogy is írtad? "de ha ez genetikai hiba,azt jelenti torzulás,betegség. A betegeket gyógyítani kell". Gondolom, te genetikailag tökéletes vagy.:) Én nem! Zöldszemű vagyok és balkezes, mindkettő genetikai hiba. Menjek orvoshoz?

"Ha az összes homokost deportálnák egy szigetre..." Szép gondolat! Melyik szigetet szánnád nekik? Mert nagy sziget kellene... Ausztrália, mondjuk?:) Kár, hogy nem üres. A homoszexuális lányokat is odaszánnád? Azonkívül a következő generáció megint csak kitermelné a maga 5-7 százalékát, és akkor vakarhatnád a fejed...kereshetnéd a következő szigetet.

Vannak még itt szép gondolatok..."nem akar alkalmazkodni". Ezt azért kifejthetnéd. "Helyet akar magának a társadalomban?" Ezt a pofátlanságot! "A természet kivet magából mindent,ami nem oda való,nem oda illő". Nocsak, akkor csak odaillők a "homokosok" is, mert a természet valahogy csak gondoskodik a fennmaradásukról. És az utolsó gyöngyszem:"buzi jellem". Erről a jellemvonásról még nem hallottam. Mégis miben nyílvánul meg?

Az Arany János idézettel egyetértek, csak nem tudom, hogy kerül ide.

Kedves Éva!

Mint fiús anyuka, mélyen együttérzek Veled!

Amikor az enyém volt 15-18 éves, bizony én is aggódva figyeltem gyermekem irányultságát, akkor már elég sokszor beszéltek erről a jelenségről a médiában...

Mivel itt 9 éves fiúkról volt szó, a jelenség láttán először is megdöbbentem, és a figyelemelterelést láttam a magam részéről a legjobbnak, mert szembesíteni nem tudtam, és nem is akartam őket. Két hét múlva volt az elsőáldozásuk, tehát igyekeztem őket és mindnyájukat konkrétan is felkészíteni koruknak megfelelően. (Egymás tisztelete, házasság, szexuális kapcsolat, terhesség, abortusz, nemi betegségek, stb.)

Sajnos sokkal több és hiányos információról tudnak általánosságban, mint ami elfogadható.

Ilyen szembesítést pedig egy pedagógus aligha vállal fel. A személyeskedést pedig semmiképpen. A faltörő kos szerepét aligha vállalják fel.

A morálteológia, illetve a szexuáletika azt tanítja, hogy mint a közösség tagját természetesen megilleti az emberi méltóság. A tetteinkért azonban felelősek vagyunk, magunk döntünk, választunk jó és a rossz között, mert az ember tudja a jót és a rosszat, a helyeset és a helytelent. Azzal, hogy felismeri és elfogadja az ember az identitását, két választása van: vagy az érzései után megy, vagy megpróbál felettük uralkodni. Az utóbbi a legnehezebb... Saját gondolatainkat, érzéseinket, tetteinket kontrollálni, kordában tartani, felülemelkedni rajta nagy küzdelem. De ebben áll az ember igazi nagysága. (Sok ember személyes és kizárólagos döntése, hogy nem él szexuális életet annak ellenére, hogy megtehetné.)

Személy szerint ismertem olyan embert, aki példamutató, önfeláldozó karitatív tevékenységet folytatott hosszú éveken át.

Sajnos a dolgok néha gellert kapnak. Nektek nem adatik meg, hogy a fiatokat látjátok megházasodni, nem lesz unokátok, nem látjátok az életetek folytatását, stb. És közben olyan helyzettel kellene szembesülnötök, amivel igazából nem tudtok mit kezdeni. Más egy adott beállítottság, és más a tett. Magyarul és röviden: ne éljen olyan életet, amelyről tudja, hogy nem helyes, természetellenes. Az élet két pólusról szól: pozitív és negatív, kezdet és a vég, egy férfi és egy nő, (hím és nőstény).

(És feltételezem: nem szívesen gondolsz két férfi "szeretkezésére"...)

Mert milyen az a szeretet, amelyet titkolni, szégyellni kell, amely nem emel fel, nem épít, nem késztet önfeláldozásra, ami után csak lelkiismeretfurdalás, fájdalom, könny, szégyenkezés, titkolózás következik??

A szeretet termékeny, mely megsokszorozza és végteleníti önmagát.

Elméletileg marad az önmegtartóztatás, a szolgáló szeretet, a szenvedés felajánlása és kérni Istent, hogy segítsen ezt a lelki megpróbáltatást elviselni. Mert kívánni valamit, az egy dolog, meg is tenni, már egészen más.

Minden embernek meg kell vívnia a maga lelki harcát; egyikünk sem kivétel. És ezt egyedül kell viselnünk, nincs jogunk másra testálni, ezzel is megnehezíteni mások életét. Mert senkitől nem kaphatunk mentséget, feloldozást.

Azt tanítja a Kabbala, hogy Isten az édesanyák minden egyes könnycseppjét számontartja és érdemül tudja be...

(Ha majd ráérsz és átfutod a hozzászólásaimat, a részletekből összerakhatod az életemet... ez sem volt maga a diadalmenet...)

Mit is kívánhatok nektek, hogy tudjatok ezzel a kereszttel élni? Erőt? Azt is.

Köszömn mindenkinek, hogy végig olvasta amit írta, véleményét megosztotta velem és a többi olvasóval. Kevés kivétellel elfogadhatónak tartom amit írtatok, sőt. Ami igazán meglepett, privátban hárman is megkerestek, olyanok, akik nem vettek részt a Fórum beszélgetésben. Kösznöm.Csak két hozzászólónak válaszoltam, érthető módon.

Zsókától még egyetlen dolgot szeretnék kérdezni: az én gyerekem, dolgos, okos, egyetemet végzett,művelot, olvasott, segítő kész, tisztelet tudó, család szerető: miért lenne bűnös? Minden kollegája, barátja, családtagja megbecsüli, szereti. Miért lenne bűnös?

Veled hasonló helyzetbe kerültem: mármit válaszoljak-e vagy sem?

Nem válaszolok, mert mi olyan messze vagyunk egymástól, hogy elképzelhetetlen a közelítés.Az is elképzelhető, hogy Te nem azt olvasod, amit én leírok. Lényegtelen.

Ne sajnálj ! Én ilyen vagyok !Őszinte, egyenes, probléma magoldó, tisztességes. Éppen ezért nem kell eltitkolnom semmit, senki elől.Nem kell elnyomnom önmagamban semmiféle érzelmet.

Nem megerősítésre vártam, mikor ezt közzé tettem,

Azt tartom természetesnek, ha egy anya --keresztényi hit is erre tanít-- nem hagyja cseben a gyermekét, hane segíti.

Nagyon fontos dolgot írok még le. Nézz utánna, mi a különbség pedofil és a homosexuális között?

Teljesen mindegy válaszolsz-e vagy sem, magam részéről itt kiteszem a pontot.

Üdvözöllek Zsóka! Köszönm, hogy elmondod véleményedet, még akkor is esetenként vitatkozom Veled. Teszem ezt azért, hogy jobban megértsem véleményedet, Téged.

Kérdezném, mint pedagogus( ahogy írtam családomban az is van ) behívtad a két fiút ( nekem nem világos, hogy 9 vagy 17 évesekről van szó.)és koruknak megfelelően elbeszélgettél velük? Nem Istenrő, nem a homoszexualitásról, hanem arról, hogy milyen alapvető normáknak kell megfeleni viselkesésünek, ? Amit tesznek igencsak helytelen, mintahohy az is az, ha egy leány és egy fiú obcén leveleket vált egymással,esetleg hasonló stílusban beszól a fiú a lány vagy egymás fenekét merkolásszák.

A viselkedési normákat nem Isten, vagy a szexuális hova tartozás határozza meg, hanem a mindenkori társsadalom, amiben éppen élünk.Ha a pedagogus nem csak oktatja, hanem neveli is az ifjúságot-- ami nem jelent külön munkát, túlórát--

akkor e téren is érhetünk el erdményeket.

Szerintem Jézust aztán tényleg nem kellene ebbe belekeverni! Nem kell vele takarózni!

Mindenkinek van véleménye, írja le azt! Valaki elfogadja ezt a dolgot, és valaki nem. ENNYI!!!!!!!!

ISTEN PEDIG MINDENKIT ELFOGAD. MINDENKI ISTEN BÁRÁNYA!

Csak arra lennék kíváncsi Isten hogyan rendelt nekem egy más nemű párt ha nincs olyan nő a földön mellyel boldog lehetnék.

És igen Jézus dolgában igazad van... Én elfogadtam és hiszek. Teljes szívemmel és lelkemmel hiszem, hogy van és hogy érettem is szenvedett, mégsem tudok más lenni mint ami vagyok.

Melegeket elfogadod, de a melegséget nem? Ezt pontosan, hogy kell érteni? Mert szerintem semmi értelme nincs... Persze van ha úgy érted, hogy nem kellene a melegeknek azt az utat választani amit választanak. De ennek nincs semmi reális alapja. Tagadja meg magát egy életre, ha hinni akar, ha azt akarja, hogy Isten szeresse? Tényleg nem értem, hogy egy mélyen hívő ember és értelmes ember hogyan hiheti azt, hogy ez választás kérdése. Bárcsak választhattam volna akkor mikor "előbújt" belőlem. Persze most már jó nekem így mert elfogadtam magam...

Gyakorolj empátiát talán az segít az elfogadásában. És ez nem személyeskedés csak egy tanács.

Én hiszek abban, hogy nem vagyok rosszabb ember mert meleg vagyok és úgy is élek. És sajnálom ha ezt mások nem így ítélik meg.

És még megosztanék Veled egy élményem ami alapján mondom azt, hogy Isten elfogad engem:

Amikor a tagadás időszakom elmúlt és a elfogadás útján jártam, azért imádkoztam, hogy mutasson utat Isten. Azt kértem adjon jelet, hogy elfogadhatom-e magam? Vagy ha erre az útra lépek szeretni fog-e engem? És amikor teljesen magam alatt voltam és kétségek közt voltam elmentem a templomba Istentiszteletre. Az áhítat elején tartott imádságban ezeket kértem amiket leírtam. És jött az igefelolvasás és a lelkész beszéde és egyszer csak rám nézett a lelkész és azt mondta: Isten szemében te is igaz gyöngy vagy. Nem szégyen én sírva fakadtam. Éreztem, hogy nekem szólt hozzám szólt, hogy megérint. Akkor ott elfogadtam magam.

Úgyhogy nekem senki ne mondja, hogy Isten mit rendelt el. Mindenkihez szól aki akarja és aki hisz. Mindenkivel más a kapcsolta és mindenkit máshogy ítél meg...

Mint már említettem, az egyház nem Isten. Baj, ha ebből vonatkoztatjuk le, milyen Ő és nem az Igéből. Én elfogadom a melegeket, de nem a melegséget. Abban viszont nincs igazad, hogy Istennek mindegy lenne, hogy kivel szeretkezel... Nagyon is fontos neki, hogy azzal az EGYETLEN más nemű emberrel, akit Ő KIVÁLASZTOTT NEKED. (Ismered az igeverset, akkor, ugye?)

Nem azért vagy kőszívű, mert meleg vagy, hanem, mert EMBER. Minden ember eredendően bűnben születik, nem? De aki a szívébe fogadja Jézust, az mentes a kárhoztató ítélettől, mert Isten Jézus vérén keresztül látja őt. És Jézus meghalt a bűnökért, a betegségért, a háborúkért, a sérült gyerekekért... mindenért, ami nem tetszik Istennek. Amint megértjük, felfogjuk, elhisszük, szívünkbe fogadjuk, átéljük ezt a megérthetetlen, felfoghatatlan, hihetetlen, átélhetetlen dolgot, hogy Isten maga lejött a luxusvillából a trágyába, agyonverette és keresztre feszítette magát azért, hogy nekünk ne kelljen bűnben élni, elkárhozni és Istentől távol élni, amint ezt felfogjuk, megkezdődik a változás...

És hagyjuk már a személyeskedést, légyszives! Fogalmad sincs a szívemről... Mint ahogy nekem se a tiédről...

Igen... Nekem is van biblia ismeretem. Köszönöm nem kell a továbbképzés. De itt nem is az Isten elfogadása a kérdéses, hanem az egyház felfogása. Istenhez tartozás sokak számára együtt jár egy egyházhoz tartozással. Kellenek a keretek, a közösség, az istentisztelet vagy mise. De tudomásom szerint magyarországon nem nagyon fér bele a homoszexualitás az egyházak elfogadási "listájában". Ebből kifolyólag a hívek sem fogadják el és, ezért elveszítik a hitet a melegek... Pedig Isten nem ezt akarja...

Tehát, még egyszer ez a beszéd a hívekhez szól. A szeretett hívőközösségek tagjaihoz és vezetőihez, hogy felnyissa a szemüket, hogy ne vagdalkozzanak avval, hogy a pokol és az örök kárhozat vár a melegekre, hogy fogadják el a hívők, hogy a melegek saját magukat is eltudják fogadni. Tehát az egyházi felfogást hívatott megváltoztatni... És Azt szeretné elmondani, hogy Isten így is szeret, mert istennek azt számít ki vagyok és nem azt kivel szeretkezek...

Biztos hogy Isten meg akar változtatni?? Biztos vagy abban, hogy kőszívű lennék, mert meleg vagyok??? Azt hiszed nem imádkoztam tiszta szívvel azért hogy megváltoztasson? Nem akartam gyakran véget vetni az életemnek, mikor bűnösnek éreztem magam?? Tudod ez egy nagyon sötét felfogás és ha így gondolod Te sem kaptad meg az Istentől a hússzíved...

Kedves kneseva!

Végig olvastam a cikked,és napok óta gondolkodom,válaszoljak vagy ne,

el mondjam-e a véleményem,mert miközben ez a sok ember,aki itt bizonyos ferde hajlamú,

elhajlott,deviáns embereknek tiszteletet , megértést,elfogadást,szeretetet követel,talán nekem esik,

mert engem viszont nem tud megérteni. Félreértés ne essék,senkit nem akarok bántani,

csak el szeretném mondani,hogy én mint átlag ember,a társadalomnak egy kis sejtje,

mit gondolok erről.Feltételezem,hogy nagyon sokan vagyunk így,ezzel a gondolattal a mai

társadalomban.. A cikked egy nagy-nagy köntörfalazással kezdődik,de ugyan miért is

írtad meg? Büszkeségből? Mire? Arra hogy el tudtad mára nyomni magadban a valódi

érzésedet,hogy felül tudtál kerekedni rajta,azt kétlem,hiszen ha így lenne,akkor

nem lenne szükséged a mások megerősítő véleményére.Valójában az az igazi véleményed,

amit először spontán élből éreztél.Hogy ezt azóta elnyomtad,arra nem szükséges büszke

lenni.Az ember már csak ilyen.Folyton elnyom magában dolgokat,hogy ne kerüljön a

társadalom perifériájára,vagy egyéb okok miatt,pl: jó szülőnek akar látszani,stb....

Őszintén szólva sajnállak,mert meghazudtolod önmagad.

Hogy mire nem képes egy szülő a gyermekéért vagy a hozzátartozóiért..... Hmmm...

Állj a tűkörbe és beszéld meg magaddal,hogy ezt valóban így gondolod-e,nem -e érzel

valami mást?Saját magadnak próbáld meg bevallani az igazat.

Azt írod,idézlek:

(Döntésem oka: nem kell mindenkinek egyformán látni a világot, annak szépségét, rút képeit. Nem kell mindenkinek egyformán hallani Mozart zenéjét, Kodály Psalmusát. Nem kell mindenkinek egyformán érezni a gömbölyű és szögletes közti különbséget. De mindenkinek egyformán kell tisztelni a másikat, annak látását, hallását, tapintott világát. )

Az első mondatoddal egyet értek,a másodikkal viszont abszolút nem!

Ki fogja nekem azt elő írni,hogy tiszteljek egy gyilkost,vagy más hasonló deviáns,szexuálisan elhajlott,

a társadalmunkat negatív irányba húzó egyéneket??

Ki fogja azt elő írni,hogy fogadjam el,és értsek vele egyet?Ki meri nekem azt mondani,hogy ez teljesen

normális?Ha normális lenne,nem lennének nők és férfiak,csak hermafroditák,bárki tudna

gyermeket nemzeni azért,hogy az emberi faj fennmaradjon.

Megint idézlek:

(Más. Másság. Ha valamit nagyon nem akarunk kerek-perec a nevén nevezni, akkor használjuk ezeket, a manapság oly divatos, szavakat. Használjuk emberre, tárgyra, eseményre; jól, rosszul. Használjuk úgy is, hogy igazán végig se gondoljuk, mit akarunk kifejezni, megkülönböztetni ezzel.

Más. Másság. Mitől más? Amihez hasonlítunk, az etalon? )

Jobban tetszene,ha csak úgy a szemedbe mondanák hogy a fiad egy buzi,ez akkor is így van,

ha te másnak nevezed.Más,vagy buzi,ugyanaz.Te is azt mondod hogy más,ez azt jelenti,valami

eltérő,eltér az emberek 99%-ától,akkor mi a normális,és mi a más? Mindenki más,senki sem egyforma,

nem is az a baj,hogy más,csak az nem mindegy,hogy hogyan,miképpen vagyunk másak.Nagyon nem mindegy.

Ha egy ember fél karral születik,akkor is eltér,akkor is más mint a többi,de attól még ember.

Így van ez a homoszexuálisokkal is,attól hogy homokos,még ember,de akkor is buzi,ha éppen

Napoleonnak hívják,és királyi trónon ül.Ez olyan kb mint a lángelme ,vagy zseni-bolond felosztás.

A gyilkos is ember.... A homoszexuális is ember.... Tudomásúl veszem,hogy van létjogosultsága

a földön,nincs jogom eltiporni,de nem vagyok köteles elfogadni,és szeretni.

A reklámozását,és nagy dobra verését hibának nevezném,de mi emberek már csak ilyenek

vagyunk,tele hibákkal.Most ez lett a divat,buzifesztivál,utcai felvonulás és tüntetés,de majd ez is

elmúlik, remélem.Visszakerül a helyére,mert mindennek megvan a maga helye.

Sajnállak hogy ezt kell megélned,lehet hogy én sem tennék másképp a saját gyerekemmel,

nem dobnám el,de az biztos hogy nem is fényezném.A kicsi gyerekeknek sem próbálnám azt

bemagyarázni,elhitetni velük,hogy ez normális,miért is?A gyerekek mennek a divat után,az után amit látnak,

szeretnek tüntetni,lelkileg sem állnak stabilan,ez látszik is,mert milyen sok mostanság

a mű buzi?! Egyszerűen csak azért,mert valahogy fel akarják magukra hívni a figyelmet.

De ha én azt mondom a gyerekemnek,hogy ez jó,és teljesen normális,akkor én magam viszem

ferde irányba,azért vigyázni kéne az ilyen dolgokkal.Vegyük tudomásúl hogy van,létezik,

és ennyi.De ne fogadjunk már el minden szart,csak mert annyira szeretni akarunk,a szeretetnek

van millió más módja. Az is szeretet,ha megtűröm magam körül,a nélkül hogy bele rugdosnék,

de eszményíteni nem fogom.Miért?Mert én is más vagyok,van egy etalonom.Mindenkinek van egy etalonja

ez lehet pozitív,vagy negatív,attól függően hogy milyen hajlamokkal rendelkezik.

Bennem nincs meg a hajlam a szexuális ferdeségre-elhajlásra ezért nem is tudom normálisnak

nevezni.Ugyebár nekünk embereknek általában az a normális,ami a mi fajunk döntő többségére jellemző,

és ez az etalon.Ami attól eltérő,az más.Azon kívül,nagy részünknek van lelkiismerete is,(mindenkinek van)

csak nem mindenki hallgat arra. Pedig arra kéne hallgatni,mert az mindig megmondja,mi az igazságunk,

de az én igazságom nem biztos hogy a te igazságod is.Viszont: vannak közösen elfogadott igazságok,

törvények,szabályozások amik nélkül igen nagy káosz uralkodna itt a földön. Mostmár én azt veszem

észre,hogy minél több szabályt elvetünk,amit az idők során a tapasztalatok által megalkottunk,annál

nagyobb a káosz,és egyre jobban abba az irányba tartunk.Azt elfelejtettük,hogy vannak magasabb rendű

törvények is,amelyek ellen ha véteni akarunk,könyörtelenül meg kapjuk a kellő helyreigazítást,

mert ezek ellen következmények nélkül véteni nem lehet./Mondom ezt én,aki nem vagyok vallásos beállítottságú./

Én nem tekintek sajnálattal,vagy megvetéssel az ilyen hajlamú embertársaimra,elég baj az neki,hogy ő

ilyen,de igenis a kezében van a dolog,hogy tegyen ellene,hiszen ez nem betegség./Vagy az?/

Ki állapítja meg? Ki biztosítja azt,hogy egy kimondott tény - dolog holnap nem e lesz valami más?

Legyünk rájuk tekintettel, igen de ne váljunk azzá,ne helyeseljünk helytelen,negatív természetellenes dolgokat!

Ne akarjuk ezeket természetesnek beállítani,vagy akkor nyugodtan beállíthatjuk természetes

dolognak a másfajta elhajlást is,mert ennek az elhajlásnak számtalan változata van.

A kukkoló normális? A fetisiszta normális?A pedofil normális?Az animál szexet kedvelő normális?

Akkor a homokos miért is normális?Mert ugyan olyan embernek látszik külsőre mint bárki más?

Van lelkivilága? Milyen ez a lelkivilág?Kicsit téves-beteges nem? Olyan kicsit téves csak,mint mondjuk egy

szado-mazoé.Gondolkozzunk már egy kicsit,hogy miért nem akarjuk akkor ezeket is elfogadni,

és/vagy szeretni? Miért tartjuk magunktól külömbözőnek - másnak? Azért,mert más mint én,más

a lelki beállítottsága,és én nem akarok hozzá hasonlatos lenni.Azt sem szeretném ha a hozzám tartozók

rá hasonlítanának,nem szeretném rásegíteni őket sem jópofizással,sem fényezéssel.

Szomorú,de az a helyzet,nem biztos,hogy mert a férjed azt mondta amit mondott,az igaz is volt.

Látta rajtad hogy az összeomlás határán vagy,hát valahogy előrukkolt.Közben belűl benne is egy

világ omlott össze,mert nem ezért nevelte a gyerekét,nem ezt a példát mutatta neki.

De ilyenkor az ember mit is tesz? Hát persze hogy egyből a felmentést keresi...

Sokszor találnak felmentő körülményt a gyilkosokra is,pl;a nőknél a menstruációs időszak lehet

enyhítő körülmény,na ehez mit szólsz?Akkor fogadjuk el és szeressük a gyilkosokat is?

Én nem vagyok Jézus Krisztus,és ne is várjuk ezt az emberektől.

Próbálom magam a fiad helyzetébe képzelni,de semmilyen felmentést nem tudok találni,

ahogy más abnormális dologra sem. Nem tudok felmentést arra,miért jobb egy férfinak

egy másik férfi szőrös-szaros seggyluka,mint a női nemiszerv?

A fiad nem segítséget kért tőletek,hanem felmentést,azért

hogy neki könnyebb lehessen élni,a ti életeteket nehezítette meg. Mit gondolsz,ez talán nem

önzőség??

Idézlek: (Megbízott bennünk, számított ránk. Képzeld mit élt át, míg eljutott idáig? Hisz neki nagyon fontosak vagyunk, szeret minket, DE… DE, úgy gondolja, joga van az életét úgy élni, hogy boldog legyen. Igen, joga van!)

Oh igen!Mi mást tehetett volna,mint hogy rátok pakolja a terhét,felnőtt,meglett ember léttére?!

Ő is tudja hogy ez nem normális,hogy ferde,és az emberiség lealjasítása az amit tesz,ne hozzuk ide

az állatvilágot,hogy ez abban is létezik,az állatoknak nincs esze.

Ne hozzunk ide külömböző hírességeket,ez sem felmentés a ferde hajlamra,hogy valaki híres vagy

okos,tanult,stb... Mind a mellett ember... Meleg.... Micsoda szakszavak..

Mintha egy pedofilra azt mondanánk,ártatlanokat kedvelő....

És képzeljük el,mit élhetett át,míg ide eljutott...

Hát elég nagy a fantáziám,de valószínű hogy egy olyan hajlamúnak nem okoz különösebb lelki

összeomlást hogy a szomszéd kecskéje iránt érez szexuális vágyat,vagy egy ártatlan

kisbaba iránt...! Az egyik így ferde,a másik meg amúgy.Egyik kutya,másik eb.

Így is lehet mondani. Neki az az etalon.... a kecske... Deee attól még ember,és teljesen normális nem?

Megint csak azt mondom,hogy sajnállak.Ezt a terhet életed végéig cipelheted.

Ha nem akarsz szenvedni,kénytelen vagy magadba folytani,de ne akard a világgal

is elhitetni hogy ez normális,mert ha ez a norma,akkor az emberek 99% a nem normális.

Elnézést hogy egy kicsit hosszúra nyúltam. Ez csak az én véleményem.

Tudomásúl veszem,hogy létezik,van ilyen ember,ilyen identitás tudattal,de ennyi.

Nem fogadom el,nem értek egyet,nem sztárolom,és őszintén örülök hogy nem kell egy ilyennel

együtt élnem.

Ez megint csak egy hülyeség és tljesen hamis képet mutat Istenről...

Nem Isten (volt) idétlen ebben az ügyben, hanem az anyja. Isten nem mondta, hogy a homoszexuálisak a pokolban égnek... és azt meg főleg nem, hogy ki lehet gyógyítani (vagy kellene nekünk) belőle. Isten ezt mondta:

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak (Rom 8:1)

és azt:

Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. (Ez 36,26) - amit persze lehet úgy félreértelmezni, hogy "akik melegek kőszívek és hogy mondhatjuk ezt rájuk"..., de lehet úgy is, hogy Istennel minden más, ő képes megváltoztatni bármit bárhogyan. ŐŐŐŐŐŐ és nem Én, te vagy orvos vagy a pápa. És ezt tapasztaltam, no nem melegeken, mert olyat nem ismerek, de alkoholistán, bűnözőn...

Ez szép idézet volt. Tudomásom szerint Isten színe előtt mindenki egyenlő. Nemre fajra és nemi identitásra való tekintet nélkül. És a szülő pedig "elvileg" feltétel nélkül szereti gyermekét.

Mindenkinek Boldog Új Esztendőt Kívánok!!!

ui.: ÉS gondoljuk át a szavainkat mielőtt kimondjuk, hogy mennyi kárt okozunk vele a világnak és embertársainknak.

Egyház- Isten- Homoszexualitás ??? A kérdésre a választ egy film, amit mindenkinek ajánlok, adta meg nekem is. Természetesen a film egy megtörtént esemény dolgoz fel. Mary Griffith beszédét, aki egy mélyen hívő katolikus, bemásolom. A film címe meg Prayers for Bobby.

"A Homoszexualitás bűn. A Homoszexuálisok arra ítéltettek, hogy az örökkévalóságig pokolban égjenek. Ha meg akarnak változni, ki lehet őket gyógyítani a gonoszságaikból. Ha a kísértésnek ellenállnak, újra normálisak lehetnek. Csak próbálják erősebben és erősebben, ha nem megy. Ezeket a dolgokat mondtam a fiamnak, Bobbynak, amikor megtudtam, hogy meleg. Amikor elmondta nekem, hogy homoszexuális, összedőlt benne egy világ. Mindent megtettem, amit csak tudtam, hogy kigyógyítsam a betegségéből. 8 hónappal ezelőtt, a fiam... Levetette magát egy hídról és meghalt. Nagyon mélyen bánom, hogy nem állt rendelkezésemre elég ismeret a meleg és leszbikus emberekről. Úgy látom minden, amit tanítottak és mondtak nekem fanatista és embertelen volt. Ha tovább kutattam volna azon túl, amit mondtak, hacsak, meghallgattam volna a fiam, amikor kiöntötte a szívét nekem... Nem állnák most itt ma önökkel, fájdalommal eltöltve. Azt hiszem Isten elégedett volt Bobby kedves és szerető lelkével. Isten szemében a kedvessé és szeretet mindaz, ami számít. Nem is tudtam, hogy minden egyes alkalommal mikor a melegek bűnös kárhozatát hangozattam... Mindig amikor Bobbyra betegnek és perverznek neveztem, és hogy veszélyt jelent a gyerekekre... az önbecsülését, önértékelését, romboltam le. És végül, a lelke javíthatatlanul összetört. Nem Isten akarata volt, hogy Bobby felmásszon az autópálya felüljáró oldalára és leugorjon direkt egy 18 kerekű kamion útjába, ami azonnal megölte. Bobby halála egyenes következménye volt a szülei tudatlanságának és a meleg szótól való félelmének. Író szeretett volna lenni. Nem foszthattuk volna meg reményeitől és álmaitól, de megtettük. Ők azok a gyerekek, mint Bobby, akik ülnek az önök gyülekezeteikben, ismeretlenül, ők ott hallgatják,

ahogy „Áment” zengenek. És az nemsokára elhalkítja az ő imájukat. fohászukat Istenhez, megértésért, és elfogadásért, és az önök szeretetéért. De az önök utált és félt és semmibe vett szavuk „meleg” elhallgattatja ezeket az imákat Ezért... mielőtt az «Áment» ismétlik otthonukban és istentiszteletkor. Gondolkodjanak! Gondolják meg és emlékezzenek.

Egy gyermek figyel."

Hát szerintem sem a nemi identitás határozza meg egy ember jellemét. Beleszámít, de ettől még nagyon jó ember lehet.

De sokak szemében ez mért akkora nagy bűn? Szerintem nem az.

Tessék ezt elfogadni. És ez tényleg volt is van is és lez is.

Biztosan fájó pont lehet, ha mint ahogy a fórum indítója írta, hogy először megházasodott a gyermek és válás után mondta el a szüleinek. Mert azért vannak akik először még önönmagukkal kell , hogy megvívják a harcot, és elfogadják. Aztán jöhet a környezete.

De ha egy szülő vagy egy barát igazán szereti a másikat, mármint barátot vagy gyermeket, nem azért fogja a fejét venni, mert éppen a saját neméhez vonzódik. A gyerek akkor is az Ő gyereke marad. Ha megtagadja hanem. A barát is ugyan ez a verzió.

Lásd lentebbi hozzászólásom. A barát akkor is barátom maradt. ÉS a társaságunkból nem is fordult el az illetőtől senki. Csak évekkel később szétszéledtünk.

Zsóka, neked írom. Volt nekem egy barátom, már nem él. Gyerekorvorvos volt, remek szakember. Soha nem ismertem ilyen becsületes, empatikus, felelőségteljes, karizmatikus embert, mint ő. Homoszexuális volt.

Ha minden ember olyan lenne, mint ő volt, szebb volna a világ.

Szerinted mindez nem számít, az a lényeg, hogy nem Juliskát szerette, hanem Jancsit? Azután kellene megítélni? Nem aszerint, hogy milyen ember volt?

néhány embernek azt tenne jót, ha egyátalán használna valamit.

:)

1991-ben a homoszexualitást az Egészségügyi Világszervezet (WHO)törölte a mentális betegségek jegyzékéből.

És ha már idézgetünk:

„A homoszexualis szót 1869-ben Kertbeny Károly alkotta meg. Az önmagát magyarnak valló műfordító és publicista a görög „homo” és a latin „sexus” szavak összeolvasztásából hozta létre ezt az azóta általánosan elterjedt fogalmat. Sokan orvosi szakkifejezésnek gondolják, ugyanis, a 19. század végétől az 1970- es évekig e kifejezést az azonos neműek közötti vonzalom egyfajta patologikus jellemzőjeként, a degeneráció kifejezéseként használták, pedig Kertbeny a homoszexuálisok jogainak korlátozása ellen alkotta meg e kifejezést. A homoszexualitás fogalmának meghatározása nem könnyű. A legelterjedtebb meghatározás szerint az azonos nemű emberek iránti erotikus vonzódást jelenti, ami a szexuális kapcsolatra, szexuális tevékenységre irányul.

Kultúrtörténeti vetületben elmondható, hogy voltak olyan társadalmak, pl. az ókori Görögországban, vagy az ókori Rómában, ahol a homoszexuális kapcsolatok igen általánosak és elfogadottak voltak a szabad emberek körében; és voltak olyan idők a történelem folyamán, amikor kifejezetten üldözték és büntették azokat, akik saját nemükhöz vonzódtak. Mindenesetre egy dolog biztos: a homoszexualitás kultúrától, történeti kortól, társadalomtól függően nyíltan vagy leplezett módon mindig is létezett. Az ipari társadalmakban a magukat homoszexuálisnak tartó férfiak a népesség 2-5%-át, a leszbikus nők pedig a népesség 1-3%-át teszik ki.”

(lásd. Gyuris Petra: Homoszexuális férfiak családi és párkapcsolati problémái című cikkének bevezetőjét.)

Arról már nem is tennék említést, hogy VI. Sándor pápa 8 gyermek édesapja volt és vonzódott a saját neméhez is. A kolostorokban, szerzetes-rendekben sem éppen erkölcsös állapotok uralkodtak.

Azt hiszem, vitatkozhatnánk ezen hetekig, de lássuk be, homoszexualitás volt, van és lesz. Mint ahogy vannak vallásos és nem vallásos emberek. Idézgethetnénk a Torát, a Bibliát, a buddhizmust, az iszlám törvényeket, nem jutnánk közös álláspontra.

Én osztom nagypanka véleményét: fajra, vallási meggyőződésre, korra, nemi identitásra, szexuális hovatartozásra tekintet nélkül, minden ember egyenlő, egyenlő jogokkal rendelkezik és nem érheti hátrányos megkülönböztetés.

Sajnos, csak odáig jutottunk még el, hogy tanítják, de csak kevesen teszik magukévá.

Abban az esetben, ha egy bibliaforgató, keresztény, hívő ember elfogadja egy olyan ember véleményét a hitéről, a vallásról, a kereszténységről, és a bibliáról, aki nem hívő, nem vallásos, és nem keresztény, és másképp látja a dolgokat, mint az illető hívő ember, abban az esetben lehet beszélni a kölcsönös elfogadásról, és arról, hogy ez vica-versa működjön, azaz kulturált, emberi módon lehessen beszélni éppúgy a melegségről is, hogy valaki, aki bár nem meleg, és nem tudja, hogy milyen érzés ez, véleményt alkosson arról, hogy mennyire számít ez bűnnek, betegségnek, és hasonlóknak.

Azaz, ha elfogadod, akár Te, akár bármelyik másik hívő ember, aki itt a véleményét kinyilatkoztatta, hogy valaki azt mondja, hogy márpedig Isten a melegeket is megteremtette, és nem véletlenül teremtette őket ilyenné, és ezt nem az Istenkáromlás kategóriája állítani, hanem _egy vélemény_, akkor éppúgy elfogadható a Ti véleményetek is, amelyben állítjátok, hogy a _Ti hitetek szerint_ melegnek lenni bűn, és az értékrendeteket meghatározó vallás szerint a melegek "bűnösök", "átkozottak", "betegek", stb.

Ebben az összefüggésben valóban látszik, hogy ez csak egy vélemény.

Egy a sok közül. Amivel talán nem is akartok ártani más embernek, a melegeknek sem.

De nekem pl. abból az istentiszteletből amit ajánlottál sajnos az jött le, az ártó szándék, a gyűlölet, ami _véleményem szerint_ nem összeegyeztethető sem Isten, sem a Tisztelet fogalmával.

Amíg véleményekről van szó, és nem gyűlöletről, meg a másik ember emberi mivoltának megtagadásáról, bántásáról, és megalázásáról, addig természetesen minden vélemény elfogadható.

A baj ott van véleményem szerint, amikor előkerül az ítélkezés. Amikor a másik emberi lényt kevesebbnek látja valaki önmagánál... amikor a másikat nem tiszteli éppúgy, mint ahogy saját maga részére a tiszteletet elvárná.

Ahol már ilyesfajta ítélkezés van, ott nincs szó elfogadásról. Szerintem az ítélkezés és az elfogadás nem összeegyeztethető egymással.

Igen, olvastam a könyvet. Még jópár éve. És láttam az ebből készült riportfilmet is, és az író honlapját, és írásait nyomon követem.

Dacára annak, hogy a kereszténység nem az én hitem...

Unalmas volt? Éppúgy, mint ahogy nekem az az istentisztelet, amit a kedvedért meghallgattam...

Azért köszönöm, hogy beleolvastál.

A melegség genetika. Nem betegség. Az is genetika, hogy valaki férfinak, vagy nőnek születik. És egyik sem betegség. Nincs is két tökegyforma ember...

Amikor azt írod:

"Nekem erről a bárány bőrbe bújt ördög jutott eszembe..."

Akkor számomra hiteltelenné válik az, amikor azt írod a következő hozzászólásodban, hogy:

"Egyébként én sem az embert ítélem el, csak a cselekedet nem tetszik."

Két azonos nemű ember is alkothat egy családot. És jobb, ha egy ilyen családban, békében, nyugalomban, szeretetben nő fel egy gyerek, mintha erőszakos, agresszív külön nemű emberek alkotta családban, vagy nevelőintézetben...

És azért én ismerek olyan családokat akik nem a fejlődés, hanem inkább a visszafejlődés alapjai :(

Pedig biza hetero családokról beszélek...