Már nem szerelmes, mit tegyek? Annyira szeretem, mégis napról napra meghalok... (beszélgetős fórum)

De ahogy elnezem : keresed a kifogasokat arra, hogy miert NE valtoztass.

Ezen pedig valoban nem lehet igazan segiteni.

Magadnak kell rajonnod mindenre. De te csak bezarkozol a maganyodba es a szenvedesedbe, de valtoztatni ezen nem akarsz

Persze, ez érthető, de ne fordulj magadba, mert jó vége nem lesz.

Addig is járj többet emberek közzé.

Egyedül úgyis mindig ezen agyalsz.

Itt is inkább nyiss más beállítottságú fórumok felé. :)

Csak úgy nem tudok mindent itt hagyni. Munkahelyemen fel kellene mondanom, letölteni a felmondási időt, várni egy kis időt míg anyuék intézik a dolgokat, hogy én is kimehessek, hogy kivihessük a kutyát is.

Ha ki is megyek, az még legalább 2-3 hónap. Nem kifogásokat keresek, csak próbálom elmagyarázni a helyzetet.

Azért ez túlzás. :) Mindenki, akit szerelmesen hagynak el, iszonyúan szenved, úgy érzi, vége a világnak, és nagyon nehéz feldolgozni. Erre mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít, adj neki egy kis időt. Nem arra kéne koncentrálnod, hogy most te vagy a nagy szerencsétlen és szenvedő. Csinálj programokat, mozdulj ki, akár egyedül, sétálj a városban, emberek között, ülj be egy moziba, vásárolgass és hasonlók. A barátaiddal menj el bulizni. :)

Mert ez így olyan, mintha a párodat zsarolnád a szenvedéseddel, és ez nem tisztességes tőled, ráadásul semmi értelme. :( Ha voltál már szerelmes, akkor tudod, hogy lehetsz is még bőven. :) Viszonzottan.

Anyuék is vannak neten...de ennyi.

Kézzel fogható személy nincs aki segítene.

Tudod milyen az, hogy éjszaka sírsz és nincs kihez szólni? nincs aki megöleljen? nincs aki megnyugtasson? és úgy érzed belehalsz a fájdalomba és az egyedüllétbe?

Félek és azért félek mert egyedül vagyok.

Amikor annó ez megtörtént ugyan így akkor anyu itthon volt és átsegített.

Nincs itt senkim, teljesen egyedül vagyok, minden családtagom külföldön.

Sajnos annyira ki tudok készülni, annyira bele tudom loholni magam a fájdalomban és a sírásban, hogy rosszul vagyok, nem kapok levegőt, szédülök, stb...

Tudom, hogy nem normális, hogy így élem meg de így van. Sok mindenen vagyok már túl, sokszor megsebeztek már, valószínűleg azért lettem ennyire gyenge.

És félek, mert nem lesz velem senki aki segítene, ha tényleg rosszul vagyok és sajnos ismerem magam. Félek hogy bajom esik itt egyedül ha ezt egyedül kell végig csinálnom.

Mondd el neki ezeket inkabb. O jobban fog segiteni.

De ugyanezt fogja mondani.

Az elengedes, hosszu folyamat. Fazisai vannak. Te a kapaszkodas folyamataban allsz, ki kell tudnod mondani HANGOSAN, hogy MAGADERT , a sajat boldogsagodert elengeded. Menjen.

Erobol es duhbol. A sajat beked es lelki megnyugvasod tartsd szem elott, ne a MULTAT.

Járok, ma megyek 5. alkalommal.

Eddig arról szólt, hogy hogyan mentsük meg a kapcsolatunkat mert akkor még nem volt erről szó, hogy Ő már nem szerelmes.

Nagyon rövid az a 40 perc amit rám szán és eddig a kapcsolattal foglalkoztunk, annyira nem magammal, hát ennyi.

Jó, ne haragudjatok de már nem írok semmit, tényleg.

Senkinek se kívánom, hogy élje azt át amit én, már annyit sírtam és annyira kikészültem, hogy már rosszul vagyok és nem azért írom hogy sajnáltassam magam, tényleg rosszul vagyok.

Nem akarok már senkivel se konfliktusba kerülni mert nem segít és egyre csak rosszabb.

Nem olvastam sehol, mert minek olvassam mindegyik hozzászólásodat? A lényeg mindegyikben ugyanaz.

Hány éves vagy te?

Ha kimondta, hogy nem szeret ez mar csak idohuzas, semmi mas.

Egy ketsegbeesetten a multba kapaszkodo no idohuzasa.

nem könyörgök neki, nem tudom ezt hol olvastad.

Csak megkértem adjon még nekünk időt, én ennyit kértem tőle, semmi mást, amiért pedig ezt mertem kérni az azért volt mert láttam még bizonytalan.

És tudom, hogy vannak rajta kívül még férfiak.

Nem hiszem, hogy ilyen döntést megbánhatsz. Lehet, hogy a párod csak arra vár, hogy te mond ki a végét, és kapva kap rajta :( Ha nem mondod ki, és menni akar, akkor is el fog hagyni, legfeljebb még néhány napig, hétig bizonytalanságban tart, és az még rosszabb. :( De lehet, hogy észbe kap, és ha elküldöd, akkor fogja érezni, hogy ő sem akar nélküled lenni.

Én voltam már mindkét helyzetben. Volt, hogy kiszerettem a páromból, szerettem, de már nem szerelemmel. Ő próbált mindent megtenni, hogy megtartson, egy darabig húztuk, de vége lett, mert ha nincs szerelem, nem működik. :( Volt, hogy a párom mondta, hogy már nem szerelmes, de ott szakítottunk is rögtön, nem is igazán értem, hogy azok után, hogy a párod ezt mondta, hogy-hogy együtt maradtatok? :( Az ő részéről sem tisztességes ez, valószínűleg csak azért marad még, mert te ennyire nem akarod elengedni.

Tudod mit?

Telefonálj neki, menj el hozzá, zaklasd, borulj a térdei elé, mond el neki 100x-ra is, hogy imádod. Járasd le magad, dobd el a tartásod (bár szerintem nincs), csinálj magadból még nagyobb bohócot, mint amilyen most vagy!

Egyébként csak, hogy felvilágosítsalak, ezeket az érzéseket minden ember átéli, csak van akinek van büszkesége és józan esze és belátja, hogy nincs tovább. De mivel az Isten olyan rendes volt képzeld nem csak 1 férfit teremtett erre a földre. :) Erre gondoltál már?

Már átgondoltam ezt egy csomószor és ha ezt mondanám neki akkor elmenne és tudom, aki menni akar az menjen, hisz sosem volt az enyém.

Neked szerencséd volt.

De én attól félek ha kimondom legyen vége vagy döntsön akkor megbánom. Félek, hogy megbánom a saját döntésemet, érted?

Neked ez a hozzászólás bunkó volt?

Simán tudok jobbat is! :)