Már nagyon ki vagyok, mit csináljak? (beszélgetős fórum)

Jó reggelt :) Már 25 hetes vagyok ám :)

Még egyenlőre nem szoktam kitámasztani a hasam, és sajna magasabban kell aludnom, mert refluxos vagyok. Délre megyek dokihoz, szorítsatok :)

Igen ez ismerős :D én is azért álltam le vele :)

én is remélem, hogy a doki megnyugtat :)

sztem ez még tök normális, hiszen nő benned egy emberke:)

remélem a dokid profin megnyugtat

én is úgy kötnék de nincs időm rá:(

rémforumokat ne olvass, meg ne nézz semmi negativat, én egyik nyáron dr. houset néztem aztán szépen sorban minden filmbeli betegség tüneteit véltem már látni magamon, na azóta nem nézem:) meg semmi ilyesmit... azért tanulságos , nem?:)

Azért holnap elnézek dokihoz a keményedések miatt :)

Már bejelentkeztem :)

Köszönöm szépen mindenkinek a kedves szavakat :)

Próbálok nem agyalni, csak nehéz, mert sokat vagyok egyedül, meghát nem kéne ennyit neteznem, az is igaz.

Sajnos sok rémtörténetet is hallottam bent a korházban is. Ma előveszem az olasz könyvemet és tanulgatok, vagy angolt megnézzük mire emlékszem, aztán esténként lehet kötögetek :)

?

Erőt próbáltam önteni a fórumindítóba, nem diagnózist felállítani vagy kezelni, remélem, nem voltam félreérthető.

Vegyel be magneziumot es fekudj le olvasni.

Minden rendben lesz!

:) Megértem, de felül kell ezen emelkedni. Nem könnyű, de talán segít, ha esténként hálát adsz azért, ami jó és megadatott. Kezdetnek mindjárt ezért a 25 hétért. annyi minden történhetett volna, hiszen ismerjük a rémtörténeteket, de nem történt, még akkor sem, hála Istennek, amikor nagyon meg voltál ijedve. Ez jó, ezt valahol, valakinek meg kell köszönni.

Ne foszd meg magadat attól, hogy ajándéknak éld meg ezeket a hónapokat... Mondjam azt,hogy ha a baj be akarna következni, az aggodalmaddal sem tudnád kivédeni? Kemény szavak, de sajnos így van. Viszont így megfosztod magadat a jogos römtől is. Pedig tudod, hányan irigyelnek most TÉged? Teherbe estél, túljutottál az első trimeszteren, egészséges a babád, érzed mocorogni.... nagyon sokaknak ebből már az első sem adatik meg....

Az az igazság, hogy neked nem is azt kell elhinned, hogy neked sikerülni fog-e ez a dolgo, vagy nem. Ez most nem verseny önmagaddal, nem a te sikered, hanem egy másik ember élete. Megfordulna valaha a fejedben bárkiről, hogy neki nem sikerülhet az életbenmaradás? Ugye, nem. Mindenkinek a legjobbat kívánja az ember, és ismeretlenül is szurkol neki, és nem terhelné negatív hozzáállással. Akkor tedd meg ezt a picurkáddal is. Ne gondolj negatívan az ő esélyeire, képességeire, erejére és élniakarására. Ez most nem a te szerencsés vagy szerencsétlen csillagzatod, hanem az ő drága élete.

Egyedül vagy otthon? Nem tudtok elmenni egy nagyot sétálni a pároddal és bezsélgetni? Persze nem megerőltető tempóban, és csak akkor, ha nem fokozza a keményedést.

Tudom, ilyenkor csak az agyátültetés segítene (ezt a legkisebb bántó vagy ironizáló szándék nélkül írtam), amikor valaki retteg a bajtól, szinte irracionálisan...

Ha semmi más nem nyugtat meg, inkább menj be az ügyeletre, inkább nézzenek hülyének, csak nyugodj meg.... de valami megoldást kellene találnod, hogy nagyobb bizalmad legyen ebben a terhességben.... mert még messze van a vége.

Amúgy mocorog rendesen a picurka?