Mamik és az óvodakezdés (beszélgetős fórum)
Aztán majd ha ezt kapja vissza, foghatja a fejét.
Ő büszke arra, hogy érzéketlen(nek mutatja magát). Mindig "más" szeretne lenni, mint a nagy átlag. Ez jutott neki. Mindegy neki, ha nem pozitív a visszajelzés, neki egyszerűen szüksége van arra, hogy az emberek fogják a fejüket, és hidd, el, hogy ritkán csodálkozunk itt azon, hogy ő bármiféle pozitív dolgot mondana a gyerekneveléssel kapcsolatban.
Neki ez a stílusa: kemény vagyok, mint a vidia.
Elmondtad a lényeget.
Nekem ma kettő unokám lépett feljebb.
Az egyik kisgimis lett.
A másik elsős.
Még nemtudom,hogy telt az első nap.
Minden szó igaz!A gyermekek nem tárgyak, hogy csak berakjuk őket valahová és kész.Új hely, új minden. Ők érző emberi lények. Azért nekik sem mindegy..eddig anya oltalmazta őket minden bajtól most pedig ismeretlenek veszik körbe őket, ismeretlen helyen.. és arrol nem beszélve.. hogy ha csak bedobom, a későbbiekben mekkora kárt okozok a kis lelkében... nekem ez fontos hogy ne sérüljön a gyermekem és egészséges felnőtt váljon belőle.. ez itt a lényeg nem is más..
Teljesen egyetértek veled.😉
Sziasztok,jó napot mindenkinek! Túl vagyunk az első napon.😊 Egész jo volt.😉 Kicsit bent voltam vele, aztán húzóckodtam egyre kijebb. Még haza is szaladtam pár kis holmiért. Szóval minden rendben volt.Holnap már mégjobb lesz,és holnap szülinapja lesz..😊Viszünk be egy kis ezt azt és megünneplik! Szerdán meg már ott is ebédel.
Ez nem görcs, hanem meghatódás, mert a kicsi szintet lépett, nagyobb lett, stb. Tudod olyan ez, mint amikor anyukák és bátran mondhatom, hogy az apukák is pityeregnek amikor gyermeküket mennyaszonyként, vőlegényként látják meg. No, de nem vagyunk egyformák, te így éled meg, mások meg másképp, csak ezért ne minősítsd őket, nem szánalmasak, csak büszkék.
Szerintem teljesen normális dolog, hogy az embernek, pláne ha anya, vannak érzései. Én már a terhességem alatt bőgős lettem, nem tudom, milyen változás állt be nálam, de képes voltam egy reklámon bőgni. Mióta anya lettem, maximumon pörög az empátiám, megváltoztam. Ez nem jellemhiba szerintem, az ember érzelmessé válhat, főleg, ha egyetlen szem szeretett gyermekének sorsdöntő életpillanatait látja.
Az óvoda egy ismeretlen terep az első gyereknél, nyilván fontos az anyának, hogy a gyereke jól érezze ott magát, biztonságban legyen. Akár még könnyeket is morzsolhat, és akkor mi van? Én aggályosabbnak látom azt, ha valaki kőkemény, mint a beton, csak beteszi a gyereket, aztán elfelejti aznapra, hogy egyáltalán van neki.
Én személy szerint azt nem ertem te miért nem tudsz meghatódni kicsit lággyabb lenni? Én is könnyen sírok örömön bánaton egyaránt. Pedig lehetnék keménnyebb, edzett az élet rendesen.
Ugyan dehogy!😉Mi is imádjuk egymást csak ennyire nem voltunk összenőve. Már 1 evésen bölcsibe ment..előtte meg a mama vigyázott rá heti 2x.
Jól van,nincsen baj!Van ki érzékenyebb, van ki keményebb szívű. Amúgy én sem vagyok sírós.. csak ritkán mikor összejön minden úgy rendesen.Kemény vagyok,mert egyedül nevelem, így muszály.És igaz az is, ha rögtön menni kell dolgozni.. sajnos nincs erre sem idő,sem lehetőség,hogy szomorkodjon, mert az ember örül hogy mindenhová eleget tud tenni.Elnézést kérek ha megbántottalak. Jó éjszakát!😊
Nem akartam bántani senkit. Egyszerűen csak fura, ha egy anya elsírja magát mert a gyerek bölcsibe /oviba megy. Én az ovis ballagáson vagy anyák napján se tudnék sírni.
Az ovi első nap persze izgi, de semmi különös. A fiam már a 2. nap ott is aludt. Én meg mentem dolgozni.
Anyucinak mint mindannyiónknak van egy stílusa ...övé kicsit mégis másabb a mienknél. Ő a dolgokról másképp velekedik. Én megértelek és átérzem helyzeted.
Akkor ezek szerint mi retardáltak vagyunk...🤔óhh köszi. Te meg gonosz vagy.😉Lelkileg sérült szerintem.
Tartsuk tiszteletben a másikat es akkor én is meg tudom adni neked a tiszteletet.Nekem a válaszod sajnos nagyon negativnak hatott.. es nem értem a rosszindulatodat.Én úgy vagyok vele ha nem tetszik valami akkor inkább nem szólalok meg. Felesleges bántani egymást.. megteszi az élet elég keményen ezt.Biztosan rossz kedvéd van.. de arrol nem én tehetek. Inkább mesélj, te hogyan élted meg az első ovodai napot a gyermekeddel.😉😊
Nem vagyok érzéketlen. Csak ez nem az a helyzet.
Egy szóval nem írtam ilyet. Természetesen ha a gyerekek sir, megvigasztalom. De ha én nem vagyok retardált, akkor nem fogok otthon sírdogálni mert a gyerek elment oviba.😂Az enyém pl. holnap kezdi az iskolát, de nem parázunk rá. Se ő, se én.
Beszélgetünk sokat.😉 Holnap tudok már mondani valamit, hogyan lesz a beszoktatás. És szerdán szülői is lesz. Majd írok.😊
Nagyon aranyos vagy!! Köszönöm!😊😘
Ő az érzéketlen anyatípus.. ő nem aggodik. Addig sincs vele gondja.
nyugi belerázódtok mindketten,
Köszönöm azoknak akik kedvesen megosztották velem gondolataikat, tanácsaikat. Nem görcsölök, hiszen menni kell nincs mese.😊És ha épp elsírom magam itthon, az is csak az én dolgom. Nehogymar ne szabadjon.Azért mert ilyen kemény világban élünk..majd úgy fogom fel, hogy több időm lesz szabad és a gyermeknek is jobb ha gyermekekkel van és játszik.😊nincs itt akkora baj.. csak a változás szele megérintett ennyi. Túlélem.Túléljük.😉Csak gondoltam megkérdezem mik a tapasztalatok.
már ne is haragudj,de ezt nem kellett volna,
nem tudom benned mennyi anyai érzés van,
ha a tied sir,belököd az ajtón,hagy bőgjön odabent,
sok fura dolgot megtapasztaltam már az oviban,de ilyen szülőm nen volt,szerencsére,
Már szinte vártam hogy beesik itt egy belekötős anyuci...😂😓Szerintem ez normális ilyenkor, hogy aggódik egy anyuka... mert ha nem akkor valami gond van szerintem ott belül.. aki szereti a gyermekét..ez normális, hiszen anyaként másról sem szól az életünk mint aggódunk a gyermekeinkért es ez így van jól.😉így vagyunk beprogramozva.Idegenekre bízod, nem tudod vajon jól bánnak vele.. vajon figyelnek e rá úgy mint én, ne érje baj.. stb. Persze hogy aggódom! Mert szeretem.Bizony meg fogja szokni, nincs is kétségem affelől.Ne haragudj de egy kicsit nekem elgondolkodtató a hozzászólasod, bizonyos dolgokkal kapcsolatban.. átjön valami, de mindegy. 😉 inkább meg se szólaltál volna... ✌
Egészen elképesztő mikor anyukák azon bőgik el magukat hogy oviba megy a gyerek..hmmm..szánalom.
Ezen mit kell így görcsölni? Nekem már ment bölcsibe, oviba de sosem akartam magamon eret vágni, csak mert na. Menjen. Ez ez a dolgok rendje.
Szia, hidd el előbb vagy utóbb, minden gyerek megszokja az óvodát.
Lényeg, ha beadtad,ne hallgatózz az ajtóban.
Menj el.
Hidd el, nem fog sokáig sírni.
Tudom az anyukák szíve ilyenkor kicsit megszakad.
Tudom, mint egykori ovónéni, anyuka meg nagyi.
Arról beszélgessetek, de jó lesz, hogy a többi kisgyerekkel játszhat, és próbáld meg beleélni magad, mert érzékenyek ám a kis antennácskák... :D
Biztos nem lesz gond. A gyakorlatban hogy zajlik a beszoktatás nálatok? (mert minden ovi más.)