Magány, mit tehetünk ellene? Adjatok tanácsot! (beszélgetős fórum)

[link]

A fenti dalt neked ajánlom! Nagyon sokan vagyunk olyanok akik a jobb karrierlehetőségek miatt elhagyjuk szülőföldünket.Kezdetben nem ismerünk senkit,de ha akarjuk,és minden erőnkkel azon fáradozunk akkor hamar találunk barátokat.Ha a négy fal közé zárnánk önmagunkat soha nem találna ránk senki!Regisztráld be magad közösségi oldalakra ,mert itt Budapesten olyan ismerősre is ráakadhatsz aki a szülőföldedről ugyanúgy eljött a jobb munkalehetőség miatt, vagy továbbtanulási szándékkal.Az internet nagyon sokat segíthet kilépni az egyedüllétből. Sok sikert,és akaraterőt kívánok neked!

Nehéz szakma. Nap mint nap a szenvedést látni, az borzasztó.

Nagypapa...

A nagymamám nekem is nagyon fontos volt. A szüleim előtte meghaltak már így fokozottan hozzákötődtem. Mielőtt meghalt 1,5 évig beteg volt. Szörnyű volt végig nézni a szenvedését, de ő végig jó kedvű volt. És mindig azt mondta, hogy a szükségesnél ne legyek jobban összetörve, amikor maghal és reméli, hogy a temetésén és utána is tudok majd ilyen jóízűeket nevetni:) Megígértem neki:) A jó kedvemet nem vesztettem el azóta sem, pedig azóta eltelt már (1-én volt)14 év. Sokat gondolok rá, ami néha elszomorít, de inkább vidáman, mert jó nagymama volt:)

Az is vigasztaló lehet ilyen helyzetben, ha arra gondolsz, hogy idősebb volt nálad, leélte szépen az életét, és ő biztos nem szeretné, hogy a halála miatt tönkremenj.

Sokkal rosszabb lett volna neki, ha előtte meghalt volna a gyereke, vagy unokája. Hidd el, ez nagyon fontos az embernek.

Nehéz vigasztalót írni, mert magamról tudom, hogy ilyen helyzetekben nehéz optimistán gondolkodni, vagy egyáltalán AKARNI örülni az életnek.

Ezeket az időszakokat olyan tevékenységekkel szoktam átvészelni, ami örömet okoz és egy kicsit kimozdít a negatív hangulatból, pl.: elkezdek tanulni valamit, vagy csak átrendezem a szobát (a takarítás vagy rendrakás a gondolatokat is rendezi...:-)

...és az már az első lépés a kilábalás felé, ha le tudod írni a problémáidat vagy tudsz beszélni róla valakivel....

Gondoltam, hogy halál esetről van szó...

Együttérzésem:(

Az élet megy tovább.

Nem írtad, hogy ki halt meg így nehezebb.

Azért írom: meghalt az anyukám, majd az apukám és a nagymamám is, volt barátom is, kollégám is és még sorolhatnám. Épp tegnap tudtam meg, hogy reggel meghalt egy nagyon régi, nagyon jó barátunk felesége. Megviselte az egész baráti kört, fiatal volt még.

Én mindig arra gondolok, ha valaki meghal, hogy idősebb volt nálam, ez az élet rendje. Ha fiatalabb, akkor az nagyon megrendít.

A tegnap reggeli haláleset kapcsán az jutott eszembe, hogy elérte az én korosztályomat is...

Nehéz, de fel kell dolgozni.

Stresszes munkahely: már szinte nem is létezik olyan hely, ami nem stresszes. Én azt hittem 1 évig, hogy olyan helyen dolgozok, de 1,5 éve már rájöttem, hogy tévedtem. Mindenhol vannak gonosz emberek, akik megkeserítik az életünket és ráadásként meg kell tartani a munkahelyet, mert nehéz találni másikat, így nyelünk elég sokat. De jobb egy stresszes munkahely, mintha nem lenne. Én erre gondolok. Meg arra, hogy voltam már ennél rosszabb helyzetben és azt is kibírtam.

Ez így szokott lenni. Ha jön a rossz, akkor az egymás után. Én azt gondolom, hogy sokszor mi generáljuk, mert az első rossz után magunkba zuhanunk és képtelenek leszünk úrrá lenni a problémán. Nem tudom mi történt, de hidd mindenből fel lehet állni, sőt fel is kell, csak ezért tenni kell!

Ha azzal kínzod magad, hogy veled csak rossz történik, akkor az úgy is lesz. rázd meg magad és lépj tovább! Ha rossz történik, akkor csak rövid ideig kínozd magad, akkor ráérsz jobban belemélyedni, ha a többit már rendezted.

Én is voltam kisfőnök és úgy is sikerült barátnak is megmaradnom. Tehát ez sem lehetetlen.

Az edzős társak is jók. Velük is lehet kialakítani szorosabb kapcsolatot.

Én meg azon vagyok időnként kiborulva, hogy annyi emberrel kellene találkoznom, hogy nem győzöm.

Általános iskolai osztálytársak, középsulis, főiskolás társak, volt kollégák, régi barátok.

Én még a munkanélküliségem alatt is találtam egy új barátnőt:) Ő az én munkanélküli barátnőm:)

Egy tréningen találkoztunk, ahol közösen próbálkoztunk munkát találni és valahogy kialakult a barátság. És azóta is találkozgatunk. 2 évig kerestünk munkát együtt, majd amióta elhelyezkedtünk eltelt közel 3 év. És még mindig tart:)

Volt kollégák, akikkel már nem dolgozok együtt több mint 10 éve. Velük is rendszeresen találkozok:)

Pedig én nem vagyok egy simulékony modorú és mégis tapadnak rám az emberek:) Persze ki kell őket válogatni, mert sokan csak kihasználnának, de erre hamar rájövök és nem keresem őket többet.

Fel a fejjel, majd összejön csak legyél nyitottabb, ne játszd a főnököt csak ha kell:)

Mi a magány szörnyü nem tudsz tenni ellene semmit egyik nap megy a másik után értelmetlenül akire vágynál az nem jön össze a többi meg neked nem jó. Még fiatal korban van remény de öregen 70 felett már csak a halál a megoldás akkor már nem leszel magányos.

Brody versét idézem:

Amikor semmi nincs ami fontos

és nincs kedved a szóhoz

és mindegy hogy kit szerettél

akkor érzed hogy magányos lettél

Szerintem minnél idősebb lesz az ember annál nehezebb barátot találni. És nekem az a benyomásom, hogy egyre több ember nem is keresi az igazi barátságot, csak érdek kapcsolatok vannak.

Mindenki dolgozik, vagy a párjával tölti a szabadidejét, vagy már van egy fix baráti köre.

Én is távolról költöztem Pestre, és sok szabadidőm sincs. Nincsenek sok barátaim itt.

Ismerőseim vannak, de nem igazi barátok. Elmegyünk bulizni néha néha, de ha baj lenne nem tudnék rájuk számítani.

Eljárok edzeni csapatban, jól kijövök a csapattársaimmal, de az edzésen kívül nem csinálunk közösen semmit.

Nekem nagyon sokat segít a párom, akivel távkapcsolatban élek, de azért meg tudom beszélni vele mindent.

Talán egy hörcsög vagy deguk, patkányok lehetnének jó számodra...inkább este aktívak és napközben el vannak a ketrecben.

A legfontosabb,hogy ne erőlködj minden áron barátokat meg társaságot találni..jön az magától..

Mikor én eljöttem egyik városból a másikba,1.5

évig semmi barátom nem volt..aztán munkahely váltással hirtelen beilleszkedve találtam magam

és azóta is megvannak a barátok:)

Én 1200 km-re kerültem a gyökereimtől, de találtam barátnőt. Igaz, csak egyet, de nem is kell több. A többiek jönnek nyaranta dolgozni, akkor itt vannak nekem. Télen pedig itt vannak az új "gyökereim" a férjem, és a családja :). Igazából szerencsés vagyok.

De most a Te kérdésedre: szerintem a munkahelyedről, és a beosztottakkal nem igazán tudsz őszinte kapcsolatot létesiteni. Akik Veled egy pozicióban vannak, azoknál ott a rivalizálás, akik alattad vannak, főnökként látnak, aki felé az őszintét nem közölhetik. Nekem itt viszonylag könnyű dolgom volt, mert valahogy a barátnőm felé vitt a sors rögtön az elejétől, ahogy megérkeztem, és azóta is vagyunk egymásnak. Az egyik kérdésedre (lehet-e a hoxán barátokra találni) válaszolva: én sok lánynak olvasom jó ideje a naplóját, időnként levelezünk, személyesen soha nem találkoztunk, de a hangjukat sem hallottam még, mégis némelyiküket nagyon közel érzem magamhoz. A távolság az, ami nem enged közelebbi kapcsolatot kialakitani Velük, de ha haza jutok Magyarországra, szeretném Őket személyesen is megismerni, vagy esetleg meginvitálni Őket hozzánk. Neked a lehetőséged adott arra is, hogy találkozz velük. Ez a fórum, amit kiirtál, egy jó kezdet lehet. Máris rátaláltál access-re.

Kivánom, hogy találj valakit, mert ahogy irtad, szüksége van az embernek társaságra, vagy legalább egy barátnőre.

Köszönöm mindenkinek a sok kedvességet! Segített pozitívabban látnom a dolgokat, kicsit kilendültem a letargiából... Most megyek, mert végre összeszedtem magam és elmegyek edzésre, a mozgás jót fog tenni. Viszont este fent leszek és nagyon örülnék, ha folytathatnánk a beszélgetést, mert tényleg segít, már nem vagyok olyan elkeseredett :-)

Mindenkinek nagyon szép napot!

Kedves Lujzus00,

köszi a kedves sorokat... igen, az ember úgy is érezheti magát magányosnak, hogy emberek veszik körül...

Én nagyon szeretnék családot. Úgy érzem, annyi sok szeretet van bennem, amit jó lenne megosztani valakivel...

:-) Nyitott vagyok új ismerettségekre..

Karácsonyra hazamegyek a szüleimhez... és igen, már várom.

Neked is szép napot :-)