Ma felmondtam a munkahelyemen és rettegek a változástól (beszélgetős fórum)

Azt vettem magamon észre, hogy amíg ennél az embernél dolgoztam, elvesztettem a szakmába vetett hitem. Nem töltött el élvezettel az amit csinálok, jóformán kínlódás is volt már. Egyedül az tartotta bennem a hitet, hogy egy nap önálló lehetek itthon, és édesapám is.

Nem érzem azt, hogy mindent megtanultam 2 év alatt, de azt viszont érzem, hogy bármilyen új feladatot állítanak elém, neki tudnék állni, ki tudnám gondolni, hogy miképp lehetne megoldani. Úgy érzem magamtól is rá tudnék jönni, mert nem tartom egy elveszett embernek, plusz rajtam kívül oly sok embernek is sikerült!

Köszönöm szépen !

Nyugodjál meg,,ezzel az első "lábraállással"sokan vannak így,,sőt aki már tapasztaltabb is izgulhat egy ilyen döntésen.

Fiatal vagy előtted élet,,eleget rombolta már a lelkedet a főnid.Persze saját példából tudom hogy ennek is van valamicske haszna.Most viszont elég volt ez neked.Hajrá:))

Én mindig is ilyen voltam sajnos. Állandóan nehezemre esett elszakadni valamitől, mert túl ragaszkodó vagyok. Ezek szerint a rossz kapcsolatban is. Iskolából, barátnőtől mindig rossz volt az elválás bármilyen rossz élmény is kötődik hozzájuk.

Aztán persze a végén mindig kiderült, hogy kár volt érte búsulni, mert utána mindig jobb lett, mindig volt más.

Köszönöm szépen!

Ez volt a terv egyébként. Amíg nála dolgoztam volna, adtam volna fel hirdetést, csináltam volna egy saját oldalt. De most ezt nélküle kell megoldanom.

Én úgy látom, hogy ha 1 maximum 2 hónap alatt nem lesz ebből semmi, akkor kell megint változtatnom. Azt a kis időt pedig ki tudom húzni.

Köszönöm szépen

Igyekeztem minél átfogóbb képet leírni erről az egészről.

Igazából írhattam volna még sok mindent, de röviden a lényeg ez volt. Köszönöm szépen!

Ezt nagyon jól megfogalmaztad. Tényleg nagyon riasztó.

Köszönöm szépen!

Milyen érdekes! Édesapám is pont ezt az idézetet mondta nekem.

Köszönöm szépen! A helyzet az, hogy én sokkal több potenciált érzek magamban mint amivel foglalkoztam eddig. Egyre élénkebben volt bennem az az érzés, hogy egy bizonyos szakmai szint illetve tudás alatt akarnak tartani, ami fölé én egyre többször akartam törni, mert nem akartam megrekedni egy szinten.

Köszönöm!

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a biztató szavakat. Nem hittem volna hogy ennyien válaszoltok. Elképesztő, hogy mennyi lelket öntöttetek most belém. Igyekszem mindenkinek válaszolni.

Ma reggelre egyébként egy fokkal jobban érzem magam, bár még mindig úgy érzem, hogy hiányozni fog. Ezt sose értettem, hogy ha hozzá szokok a rosszhoz, és elszakadok tőle akkor is hiányozni fog. Talán mert a mindennapjaim nagy részét ez képezte 2 éven keresztül.

Jól döntöttél, fiatal vagy még azért vagy bizonytalan gondolom. Viszont mivel már úgyis kimondtad, ezért nincs is miről beszélni, ha most visszamennél, akkor venne csak igazán "kutyába".

Persze hallottunk már olyanról is, ahol a főnök ment egy idő után "mea culpázni", mert pár nap alatt belátta, hogy mit vesztett. Ha ez megesik, akkor még a te feltételeiddel adhatsz neki egy esélyt. Ha nem, akkor legalább "segített" dönteni...

Apukám asztalos volt és ő tudott parkettázni is.

Nem letenni a parkettát, hanem abban az időben még ő is csinálta meg a parkettát is.

Ma, nem tudom, hogy van. De ugye nem a laminált padlóról beszélek, mert azt én is letudom tenni, hanem az igazi fa parkettára.

Biztos nem könnyű, de apu azt a részét nem szerette, amit a csiszolás után kellett csinálni. A vegyszer miatt.

Hatalmas, nagyon komoly döntést hoztál meg. Ijesztő, mert ráadásul értem/átérzem a helyzeted. Értem azt is, hogy a (volt) főnököd jószándékból mondta, amit mondott.

Eddig is tanultál, most valami mást fogsz megtapasztalni. De azt gondolom, az eltelt 2 év alatt látottak/tapasztaltak a hasznodra válnak. Hajrá! :)

Igazad van, a kapkodás soha nem vezet jó eredményre, de mostantól minden felelősség a Tiéd. Attól nem tartanék, hogy nem lesz munkád.

Csatlakozva a többiekhez: ahogy írsz, az példaértékű, nagyon szimpatikus. Szurkolok Neked, és irigykedek, amiért volt merszed meglépni. :)

Parkertazni?

Azt nem az asztalos csinalja, hanem a meleg burkolo.

Atom penzeket fizettek erte, mert mar nem oktatjak.

Egy ismerosom csinalja. 6-7 eve kB 3-5 ezer eurot keresett havonta. De o barmilyen parketta mintst le tudott tenni, vagy regit kijavitani.

Es magaban volt 120 kg izom atom jo terdekkel.

Ez egy nagyon nehez fizikai munka. Erre szerintem szuletni kell.

Egy honapja nincs munkam, bo ket hetet ellebecoltam, hogy Londonba a ingaztam varost nezni meg muzeumokba.

Utana melot kerestem, masnap probamunka. Ugy nez ki, megkapom, de ha nem, lesz masik.

Elore, elore, elore, mint a regi kommunista transzparens mondta:

Ne gondold túl. Nem a semmibe léptél ki, ott a műhely, édesapád tapasztalata, és manapság egy jó mesterember aranyat ér. Szerintem nem kell azon aggódnod, hogy nem fog beindulni a vállalkozásod.

Viszont ha úgy gondolod, hogy a főnöködtől sokat tanultál, elmehetnél és megköszönhetnéd neki. Biztosan jólesne neki ez a gesztus, és annak alapján, amit írtál, valószínűleg meg is érdemli. És mindkettőtöknek jobb lenne, ha ilyen hangulatban válnátok el.

Amíg meg van minden ujjad addig nem vagy elég jó;)

Kedvenc szakmám az asztalos szakma, ha azt valóban úgy csinálják, ahogy kell.

Szeretem a fa illatát, az enyvét utálom.

Mit csináltál ennél a vállalkozónál? Milyen munkákat bízott rád?

Milyen asztalos vagy? Bútor vagy épület?

Képes vagy egyedül megcsinálni egy szekrényt vagy asztalt vagy székeket?

Tudsz parkettázni? Ablakot/ajtót javítani?

Kijavítani a hibáidat?

tudod, milyen anyagot kell megvenned? Képes lennél az elejétől a végéig végig vinni egy melót?

Tárgyalni a megrendelővel, árajánlatot adni, beszerezni anyagot, szállítani, elkészíteni, majd beszerelni?

Ha egy asztalos jó, akkor simán lesz melója és nem is lesz rossz a bevétele.

Sok sikert!

Nagyon szép szakmát választottál.

A döntésedet meghoztad, már csak ki kell tartani mellette, hogy eredményes legyen. Ha úgy érzed, hogy megtanultál mindent a két év alatt, akkor meddig kellett volna még ott maradnod emellett a kellemetlen ember mellett?

Nézz körül, hogy a kezdő vállalkozásokat milyen pályázatokkal segítik! Be fog az indulni, ha szépen dolgozol. Sok sikert hozzá!

Jó időbeosztással a saját vállalkozásban a tanulás is belefér majd.

Nagyon szimpatikus vagy az írásod alapján. Persze, hogy el vagy búsulva, nyilvánvaló, hogy kavarognak benned az érzések, de biztos vagyok benne, hogy megállod a helyed a vállalkozásban is. Kezdd el, majd jönnek a munkák, s velük együtt az új emberek.

Az egyetem is jó ötlet, minél sokoldalúbb leszel, annál több lehetőséged lesz az életben.

Fel a fejjel, hidd el, jó lesz!

Ha félsz attól, hogy nehezen indul be a vállalkozásod, akkor egyenlőre legyen egy fix munkahelyed, és amellett építsd ki a céged.

A szakmádban 1 perc alatt el tudsz helyezkedni.

Amúgy jól döntöttél, hogy egy ilyen kellemetlen főnököt otthagytál.

Az önállóság gondolata akármilyen felszabadító, egyben riasztó is lehet.

Ne aggódj ,nem a semmire jöttél el,van hátországod is.

Ez jóval több mint sokaknak.

Tanulj ,alkoss, elég volt a lehúzó bánásmódból.

Jól tetted:)

Sziasztok.Röviden a lényeg. 2 éve dolgozom asztalkosként, egy vállalkozónál. Ketten voltunk csak, ő volt a főnököm, én pedig alkalmazott. A szakmai tapasztalatom jórészt nála szereztem. Sokat tanultam tőle, de van egy elviselhetetlen stílusa, ami napról napra kikészített. Soha semmi se volt jó, amit csináltam, de tényleg szó szerint semmi, soha nem kaptam tőle pozitív kritikák állandóan csak a negatívot kaptam. Értem, hogy ezzel a tökéletességre sarkall, de nagyon túltolta.

Mellesleg állandóan azzal piszkál, hogy túl lassan dolgozom, miközben kettőnk közül ő kapkod állandóan és én lassúnak tűnök mellette. Én pedig kapkodni nem fogok mert abból csak a baj van. Legutóbb már azért is szólt, hogy munkaidő vége előtt 1 órával miért uzsonnázom.

Több mint 2 éves tapasztalattal próbálkozom önállóan is gondolkodni néha, de ő szerinte inkább ne tegyem. Mert ő azt akarja hogy egy kutya legyek aki vakon követi a parancsait. Meg is mondta konkrétan, hogy nem tudok még mindent és ne akarjam egyedül megoldani a problémákat.Pedig én érzek magamban annyi tudást, hogy meg tudom oldani őket, csak valamiért nem tetszik neki, hogy én a saját agyammal gondolkodom nem pedig az övével.

Mint minden ember, úgy én is követek el hibákat és ez a szakmában is így van, de ugyanúgy ő is hibázik. Csak amikor én követek el hibákat, akkor aztán őrjöng és úgy beszél velem mint egy kutyával, és jön ilyen hegyibeszédekekkel, hogy "jobban kéne figyelni" stb. Mintha direkt rontanám el vagy nem tudom. Amúgy ezidő alatt már többször is összevesztünk. Ma ez odáig fajult hogy azt mondta " holnap reggelig döntsd el hogy akarsz e még itt dolgozni vagy sem".

Én pedig ma délután felhívtam és azt mondtam hogy nem. Ennyi volt.

Az én idióta agyam és lelkem pedig kételkedik abban hogy jó döntés volt ez vagy sem. Annyit még hozzáfűznék, hogy igazából van jövőképem. Jelentkeztem egyetemre, illetve itthon nálunk is van egy nagy műhely tele gépekkel. Apukám rakta ide a seggem alá konkrétan. Ő viszont a modern asztalos dolgokhoz nem ért, így döntöttünk úgy, hogy elmegyek dolgozni alkalmazottként tapasztalatot keresni.

Szóval, most a lelkemmel háborút vívok, hogy helyes döntés volt-e. Hogy miért volt jó döntés? Ha itthon elindulok nagy esély van arra, hogy több pénzt tudok keresni. Itthon lehetek, apával, úgy dolgozunk ahogy mi akarjuk. Végre a sarkamra állhatok, és önálló lehetek.

Hogy miért volt rossz döntés? Mert az egy fix fizető munkahely volt, és félek hogy a vállalkozásom nem indul be kellőképp.

És ami a legnagyobb gond. Minden rossz ellenére, valamiért hiányozni fog. Az a közeg, a többi ember akikkel találkoztam minden nap. Szóval a változás. A megszokottból való kiszakadás.

Ez ami a legjobban most elszomorít. Mit gondoltok? Nagyon túlgondolom? Mit tanácsoltok?