Lombikprogram 40 felett - nekünk is sikerülni fog! (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Egy gyors kérdésre zavarnék csak. Ha hétfőn múlik el a mensim ,kedden mehetek átjárhatósagi vizsgálatra ? Köszönöm ha válaszoltok

Lanyok!

Hogy van ez a megjovos szabaly?

Jol tudom, hogyha este 6 utan jon meg akkor a kov nap az elso nap? Es ha a 8.nap (amikor mennem kell)vasarnspra esik, akkor hetfon kell menni? Elore is koszi.

Mindannyiunk nevében köszönjük, hogy megírtad! Olvasnék többet is, mert izgalmas utatok van... majd ha egyszer lesz időd. (Néha nekem terápiás is, hogy kiírhatom magamból, akár úgy is, hogy el sem küldöm az illetőnek, de utána megnyugszom.) Közel-Keleten az élet is egy picit más lehet, bár alapvetően azt gondolom, hogy az embereket mozgató érzések mindenhol ugyanazok. Csak helyi köntösben... Én Németországban, Angliában és Malajziában éltem hosszabb-rövidebb ideig, és igazság szerint, ha az ember kedves tud lenni (nem mindig), akkor azt kapja vissza.

Munka miatt vagytok kint? Vagy egyéb? Ezek csak költői kérdések... nem kell rá válaszolni ha nem szeretnél...

Nagyon intelligensen együttérzőnek kell lenni, hogy valaki ne akarjon állandóan a másik életben “létezni”. Illetve mindent véleményezni...

Szerintem mindenkinek jutott elég feladat... igyekszem én is a saját dolgommal foglalkozni, persze mindenkit meghallgatni, amikor arra van szükség. Olykor nehéz, csak hallgatni, ez is igaz, és aki elfogadja -nővér, barátnő, olyan kolléga, olyan családtag ;-)- annak én is elmondom, egyrészt, hogy mit gondolok, másrészt, hogy miben vagyunk, de már nagyon szűrőm, mert nem a környezetnek kell most az energia, hanem a kis porontyoknak... Szeretettel... legyetek matek nélkül sokáig!

...és még valami, ezt a mottót én találtam ki biztatásként magamnak és minden sorstársamnak:

"Ha a csodát, mint lehetőséget kizárod az életedből, pont egy eséllyel kevesebb jut neked".

Szia! Nem sokadik lombik.

Én rengeteg orvossal beszéltem erről, amíg van petesejt addig esély is van.

Még egy dolog. Már elírtam nektek. Hogy a Sipos doktor h küldött el. AMH 0,08 volt fsh 15. Múl hónap fsh 10.4 AMH 0.45 azt mondta nem lehet javítani! A bal petefészkem egy éve nem termelt domináns tüszőt, múlt hónapban bal oldalt volt domináns tüsző. Sok pénz van ebben, csak egy vérvétel hónap elején 40.000 szóval statisztika ide oda a saját példámon látom, lehet javítani. Azt, h lesz e ebből baba nem tudom. Aviva tornán volt egy nő 46 éves saját petesejttel próbálja a lombikot. Gondolom van annyira értelmes, ha esélytelen lenne, akkor nem is próbálná.

Teljesen egyetértek. Külső szemlélőktől számtalanszor megkaptam, hogy: "el kell engednetek a babát", "45 évesen már öreg vagy ehhez", "ha a gyereked 20 éves lesz te már 65", "azt a gyereket fel is kell nevelni", "gyerek nélkül is van élet", "olyan szépen éltek, minek már ide gyerek", "sebaj majd az unokatesód gyerekei örökölnek"...

Gondoltam magamban minden jót, emlegettem fejben poklot is, meg minden hasonlót...gondoltam azt is köszi mkinek, de matekozni mi is tudunk, sőt még az öröklési renddel is tisztában vagyok...de leginkább azt gondoltam, hogy "kussolján már mindenki", "hagyják ezt a témát lógva", szerettem volna, ha mki empatikus és megengedi, hogy én és a férjem döntsük el, hogy nekünk mi a jó.

És igen eldöntöttük, hogy elmegyünk a lombikban a falig és még azon túl is, ha hangyányi esélyünk is van. És ebben az 1, 2, 3, 4 % is esély volt, amíg a % jel előtt nem 0 volt, addig volt esély. Mi...elsősorban én...ugyanis azt gondoltuk(tam), hogy ahhoz, hogy ezt a kérdést le tudjam zárni úgy kell állnom magam előtt, vagy a tükör előtt, hogy mindent megpróbáltam, minden lehetségest. Minden olyat, ami a hatalmamban állt, amire módom és lehetőségem volt.

Az első próbálkozások és a számolatlan megjegyzés után mi úgy döntöttünk a férjemmel, hogy a próbálkozásainkról nem szólunk senkinek, ez a mi titkunk és ezt a titkot megtartjuk magunknak, mert senkinek semmi köze sincs hozzá. A titkolózásban csak a hazugságokat utáltam, mert bizony a lombikos úthoz nem igazodtak a családi, baráti események, így bizony volt esküvő és temetés is, amiről lemaradtam. Voltam hálatlan unoka, a legrosszabb barátnő, önző dög, rossz vezető és kolléga...de ezt vállaltam, mert már nem akartam a sajnálkozó, kárörvendő stb. tekinteteket magamon látni.

Nekünk megadatott a csoda. 50 évesen,de nehogy azt higgyétek, hogy vége...áááh nincs vége. 🤣 Megmaradtak a matekozós ismerősök...a korkülönbséget firtatók és a halálozási időpontomat kalkulálók...megmaradtak a kétkedők..."az ő gyerekük?", "adományozott volt a petesejt, az embrió, a hímivarsejt"...az anyagi helyzetünket emlegetők..."mennyi pénzbe került ez", "mennyi pénzük lehet ezeknek".

De baromira nem érdekel senki és a véleménye sem...volt idő, hogy azt gondoltam felteszem a facere a lányom származás megállapítási vizsgálat eredményét (itt a közelt-keleten fura szabályok vannak, ha akartam,ha nem a vizsgálat az engedélyünk nélkül elkészült), hogy kiírom, hogy a férjem és én is ORH+ vagyunk és a lányunk is az. Most ott tartunk, hogy nekünk kell elengedni ezeket az embereket a megjegyzéseikkel együtt.

Ehhez nincs mit hozzátenni.

Ez így tökéletes.

Én még nem írtam, de itt az ideje:

Köszönöm a fórumot.

Köszönöm, hogy itt lehetek.

Leírhatatlanul nehezebb lenne egyedül, mert ahogyan írtad, csak azok az emberek értenek meg, akik átélték már.Lett légyen igaz ez minden tragédiára.

Lehet sejteni, együttérezni, de TUDNI, a másik min megy keresztül, csak az tudja, aki megjárta azt a poklot.

Kedves Brenda!

Itt a fórumon is van olyan, aki 45 és most sikerült eki a lombik.

Kedves Brenda!

Ahhoz, hogy ezt az érzést -azaz a gyermek utáni vágyat (akkor ha nem akar beteljesülni ez a vágy)- valaki megértse, átérezze, benne kell ebben a folyamatban lenni. A lombikos folyamatban.

Kívülről nem megy, és nem is illendő véleményt formálni, még akkor sem ha az is igazság, annak az igazsága, aki kívülről szemléli a látottakat. De annak is van egy igazsága, aki benne van. Egyik sem jobb, csak mindenkinek a sajátja, az meg azért fontos szerintem, mert csak ezt érezhetjük igazán.

Talán ilyen helyzetben egyedül csak kérdezni lehet, hogy mivel tudok segíteni annak, aki ebben a folyamatban van, hogy mit érez, hogy bírja, el tudja-e képzelni az életét gyerek nélkül...?

Nagyon nem egyszerű, az biztos... szeretettel nézek azokra, akik azt mondják nekem, hogy drukkolunk neked, imádkozunk érted -kinek mi a hitvallása-, bárhogy alakul, legyen a legjobb nektek. Ezek annyira támogató gondolatok, sokszor átsegítenek egy-egy rossz pillanaton. Néha ugyanis akad ilyen. :-) (Csak néha! :-)) )

Nagy erő, önelfogadás és önszeretet kell szerintem ahhoz, hogy azt is elfogadjuk, ha valamit nem kapunk meg. Sok út így alakul...

Meddig lehet elmenni? Meddig etikus? Meddig "egészséges"? Őszintén, kívülről, ki és mikor mondhatja ezt meg? Én nem tudom, magam sem még, hogy meddig megyek-megyünk el, de mindenképp addig, amíg majd a végén, ott a legvégén őszintén azt nem tudom mondani magamban, hogy ennél többet már biztos, hogy nem tudtam volna megtenni azért, hogy gyermekünk legyen.

Biztos vagyok abban, hogy mind a folyamatban lévőnek, mind a családtagoknak, közelebbi környezetének nagyon nagy megterhelés a lombikozás. De van, akinek csak így sikerül... ezt a leosztást kaptuk.

Nekem óriási tanulási folyamat ez az egész. Semmiért nem cserélném el...

Szeretet. Jön az hűvösebb ősz, igyatok egy finom meleg italt együtt. A lombikozás alatt néha jól esik egy kis kényeztetés...

Szeretettel: G