Lombikprogram 40 felett - nekünk is sikerülni fog! (beszélgetős fórum)

Kedves Deduka!

Nem tudtam síras nelkul vegigolvasni a torteneteteket😥hősök vagytok férjeddel együtt,nagyon megérdemlitek a gyönyörű kislanyotokat es kívanom, hogy tesó is sikeruljon!!!

A mostani konkret dilemmadra sztem: ‘ veszni’ ne hagyjal embriót, vagy vállalj be most 4-et (ez rizikós), vagy most 2-t es ha van folytatas, akkor egy masik, baratsagosabb intezetben a masik kettot...nagyon drukkolok Neked és minden sorstársunknak!!!

Elképesztő nők vagytok, komolyan!Szinte ember feletti erőkkel! 🙏🏻

A kapcsolati nehézségek, hullámzások nálunk is megvannak, aztán visszarendeződik a világ, csak néha egy-egy kudarc után úgy érzem, hogy már nem szabad terhelnem többet ezt a kapcsolatot.

És most mégis hetedszerre itt ülök a Kaali előtt, UH-ra várok. Egy hete nyomjuk az Ovaleapet és a Meriofertet. Még sose voltam ennyire kiváncsi, izgatott hogy most vajon hány sejtem lesz. Mennyi még az esélyem , közel 43 évesen, elvileg tök jò eredményekkel. Nem tudom hol a vége, de tegnap megint kimondtam, hogy soha többé nem tudom ezt végig csinálni, pedig talán könnyebb a múltunk. Soha még a beagyazodasig sem jutottunk el. Az első és a hatodik lombikbòl biokémiai terhesség volt. Hátha most!?

A mi kapcsolatunkat is megpróbálta a középidős vetélés. A férjem ott volt, amikor vizsgálat közben elfolyt a magzatvíz, ott volt a szülőszobán velem.

Nagyon különbözően éltük meg: Ő ott omlott össze, abban a pillanatban, amikor kiderült: nincs tovább; én meg fel sem fogtam, mintha nem is velem történt volna. A vajúdásból sem éreztem szinte semmit. Nem emlékszem, hogy egy pillantra is lettek volna komoly fájdalmaim, pedig egy fél napot vajúdtam oxitocinnal, és két gyermeket kellett 'megszülnöm'. Sok mindenre egyáltalán nem emlékszem, amit a férjem mond, hogy megtörtént. Az elmém egyszerűen elutasította azt, ami zajlott; hihetetlen, hogy a psziché mire képes.

A poklok-pokla nálam otthon jött. A férjem addigra 'felhúzott magában egy falat'; hogy ezen változtatni nem tudunk; úgyhogy megyünk tovább, és előre nézünk.

Mindeközben én ki sem mentem a szobából, képtelen voltam még a főzésnek is nekiállni. A tejem csorgott, és nem volt kit táplálnom vele, pedig pár nappal korábban még két gyerekem is volt, éreztem a mozgásukat...

Hetekig nem tudtam a mellettünk lévő parkban sétálni, mert pocakosan sokat jártam oda, és mindig elképzeltem, hogy nem sokára majd ott toljuk az iker babakocsit, benne a kisfiúnkkal, és a kislányunkkal; és azt, ahogy később ott szaladgálnak majd.

Azt hittem belehalok, vagy beleőrülök a fájdalomba, a férjem pedig nem tudta, hogy hogyan segíthetne. Sosem volt lelkizős típus, érzelmileg mindigis zárkózott volt.

Aztán teltek a hetek és se őrűlt, se halott nem lettem; úgyhogy egy nap elhatároztam, hogy én nem akarok ezentúl így élni tovább. Szeretnék újra boldog lenni, a férjemmel jókat nevetni, bohóckodni, csak nem tudtam, hogy hogyan 'mászhatnék ilyen magasra a legmélyebb gödör aljából'. Így kerestem egy pszichológust, egy kineziológust, egy perinatális tanácsadót, egy jóga csoportot, és voltam párszor Theta-healingen is. Mindezeket egyszerre, párhuzamosan. Két és fél hónap kellett, hogy vissza tudjak menni dolgozni. Miután sikerült, az is segített kikapcsolni.

Azt a boldogságot szerettem volna, amit csak akkor éreztem, amikor a babáinkat vártam; úgyhogy jött az érzés, hogy mielőbb menjünk újra, és próbálkozzunk tovább. 5 hónappal később már beültetésen voltunk úgy, hogy közben még volt egy korrekciós méhműtétem. A FET-ek nem sikerültek.

Közben elhatároztuk, hogy beadjuk a papírokat örökbefogadásra, de ahhoz össze kellett előbb házasodnunk.

A következő stimuláció alatt volt az esküvőnk, csak két tanúval, felhajtások nélkül. Még el is késtünk, mert előtte kellett beadnom az injekciókat, és pont az aznap reggeli UH-on kaptam egy újat, amivel szerencsétlenkedtünk egy kicsit. A beültetés előtti napon kimentünk a temetőbe, a gyermekek emlékművéhez, és elköszöntünk az ikreinktől. Másnap beültettek két embriót; 8 hónap múlva megszületett egy még problémásabb, de ezúttal szerencsés végkimenetelű terhességből a kislányom...

Solinca, FuriosoNorthStar 😔 sajnos én most mentem át vetélésen. Teljesen tudom miről beszéltek. 2 lombik után jött össze spontán de Missed Ab lett a vége múlthét pénteken. Egyik pillanatban már úgy érzem jobban vagyok lelkileg a másik pillanatban pedig előtör belőlem a sírás. Keresem a miérteket, okokat de nem találom 😔. Már a lombik előtt is sok mindent megnézttem a trimbofília, Leiden, Mthfr, NK, Pajzsmirigy, cukor terhelés. Az NKra ahogy kiderült a terhesség már kaptam is a Smoflipidet, plusz progeszteron pótlás is volt. Talán nem is bennem volt a hiba talán lehet mégis a kis embrió volt "hibás" génállományú sose fogom meg tudni szerintem. Én szerencsés vagyok a férjemmel mert ő teljesen mellettem áll elhalmoz a szeretetével, gondoskodásával, figyelmével amikor csak tud. Minden nap megkérdezi Hogy érzem magam? Ma mennyit sírtál? Ne aggódj én itt vagyok neked együtt túl jutunk ezen is. Amint lehet megpróbáljuk újra. Ezekkel nyugtat és a szeretetével. De ez a sok minden amin keresztül megy egy pár ha ilyen helyzetben vannak igen is próbára teszi a kapcsolatot. Nálunk ezek teszik erőssé a köztünk lévő köteléket. Nem mondom azt hogy mindig minden happy volt köztünk, igen is voltak veszekedések, voltak "te vagy a hibás mindezért" mondatok is. De ezen szerintem minden pár átmegy akik ebben az egész eljárásban részt vesznek.

Nálatok kiderült bármi ami okozhatta a vetéléseket? Persze remélem nekem nem lesz több ilyenben részem de sajnos valóban igaz az hogy ez az aggódás és ez a fájdalom csak akkor tud majd enyhülni ha egyszer én is a karomban tartom majd az én kisbabámat.

Mikor mentetek neki az újabb körnek a vetélést követően? Most nem is tudom hogy próbáljuk meg egyszer legalább spontán vagy menjünk inkább rögtön majd a következő lombikra.

Bar mar pár napja írtad ezt a hozzászólást, azóta is bennem van és folyamatosan eszembe jut... Tépelődtem, hogy írjak-e itt nyilvánosan, de végül úgy döntöttem igen.

Isszonyú embertpróbáló ez az egész folyamat, szerintem nem is igazán vagyunk tudatában, hogy a plusz hormonok mennyire hatással vannak (akár hosszabb távon is) a viselkedésünkre, közérzetünkre, reakcióinkra, emberi kapcsolatainkra.. És igen, a párunkéra is..

A tavalyi vetélés után a férjem ott állt stabil támaszként mellettem, a kórházban, a felépülés után és amikor hetekkel később én kicsit jobban lettem, ő kezdett összezuhanni. De nem volt egyértelmű, csak mogorvább lett, betegségei lettek (amik előtte sosem), ez fájt-az fájt stb.. És neki is plusz 1-2 hónap volt, mire újra magára talált és újra bele tudtunk vágni a próbálkozásba..

Most, hogy végül az idei 2. próbálkozás meghozta a sikert (le is kopogom gyorsan, mert sosem tudni...), örültünk nagyon, de nem mertük elhinni.. aztán jött az 5. héten a vérzés, hematoma, burok leszakadás, rettegés, fekvés, karantén.. az első trimeszterben nem volt olyan alkalom, hogy ne úgy mentem volna ki a mosdóba, hogy rettegjek, van-e vér a papíron.. és ő minden alkalommal megkérdezte, hogy minden rendben..?

Ahogy beléptünk a 2. trimeszterbe és a vizsgálatok is jó eredményt adtak, kezdtünk felengedni. És veszekedni. Volt 2 olyan hét, amit egyszerűen én magam sem értettem, hogy mi történik. Mintha a férjemen most jött volna ki minden elnyomott feszültség.. semmihez sem volt türelme, olyan kiabálások voltak, mint még soha a kapcsolatunk alatt.. Biztosan én is érzékenyebb voltam, de rajta nagyon durván kiütközött, látszott, hogy bizonyos helyzetekben nem tudja visszafogni magát. Apró dolgokból induló veszekedés fajult el bántó vitába többször, ami normál esetben korábban egy viccel vagy kis beszélgetéssel megoldódott.

Lekopogom, már jobb a helyzet, de nagyon bánt, hogy a fejlődő magzatot - legjobb szándékunk ellenére - ennek többször kitettük az elmúlt időszakban..

Nagyon drukkolok Nektek, hogy rendeződjenek a dolgok mielőbb!

Koszonom nagyon!

Mar csak drukk, hogy jo oldalon nojon a tuszo!!!!!!

Befejezem,

Elofordulhat e, hogy a par nappal azelotti beavatkozas miatt ne tudna beagyazodni...

Hiszteroszkopia utan tapasztaltataok verzest?

Azt gondoltam azert csinaljak ezt is, meg a hycosyt is a ciklus elejen, ha veletlenul abban a honapban mennel, amikor sikerul a teherbeeses es folyamatban a beagyzodas, nem bantsak a folyamatot. Ezert csinaljak a ciklus elejen, amikor meg tuti nincs ott az embrio.

En most azert parazok, esetleg nem piszkaljak e meg annyira a mehet, hogy ha ott 3-5nap mulva megjelenik egy embrio, nem e

De pont ezért csinálják a ciklus első felében, hogy egy esetleges beágyazódást ne bántsanak vele...

Nekem legalábbis ezért kellett anno az istenhegyibe közvetlenül a menstruáció után menni.

Sziasztok!

Meg egy kerdesem lenne az office hiszteroszkopiaval kapcsolatban.

Tapasztalotok, ismeretetek szerint az a honap, amikor a vizsgalatot csinaljak eselytelenebb teherbeeses szempontjabol? Azt tudom, hogy a hycosy nem csokkenti abban a honapban a teherbeeses eselyet, (sot!), de vajon mi a helyzet a mehtukrozessel? Az megpiszkalja annyira a mehet, hogy esetleg kisebb legyen az esely a beagyazodasra?

Azert kerdezem, mert ha veletlenul most azon az oldalon none a vezertuszom, ahol van petevezetekem, es a hisztetoszkopia esetleg akadalyozza a beagyazodast, akkor inkabb varnek egy masik honapot. Es bar tudom mennyi az esely ennyi idosen spontan teherbe esni, nem vennem el az eselyet, ha tenyleg gatolhatja. Sajnos a vezetek nelkuli oldalam aktivabb sokkal...

termeszetesen a dokit is meg fogom kerdezni, de szeretnem ismerni a Ti tapasztalatotokat is.

Koszonom!

Elvileg igen, csak jussunk el odáig hogy legyen mit stimulálni. Ez a stimuláció elég rosszul sült el, hogy nem termékenyültek meg ICSI-vel. Igazából most sem értem hogy járhattunk így. De ez van. Csak előre tovább.

Köszönöm a drukkot.

Oh, akkor ez valami enyhe stimu lesz ugye? Ugy ertem valamivel kevesebb hormonnal, ha a nyolcadik napon kezdodik.

Nagyon drukkolok!!!

Szia!

Pont ma reggel jött meg a vérzésem, úgyhogy a legjobbkor kérdezed. 😉8.ciklusnapon lesz egy ultrahang vizsgálat, akkor indul a stimuláció, ha minden stimmel. Addig semmi teendő nincs.

Kiscica!

Veled mi ujsag? Megkezdodott a masodik honap? Megy mar a stimulalas?

Hát ez tényleg no comment...

Viszont megnéztem az adatlapodon a kislányod csodaszép! Gratulálok hozzá! ❤️

Nem tudok már mit tenni. Az orvos terelt, amikor rákérdeztem, hogy változott-e valami a veszélyhelyzet megszűnése óta; azzal, hogy ő 'nem tudja, telefonáljak egyet a recepcióra majd délután' (aki érdemben tud erre válaszolni, az épp a leszívásoknál volt).

Telefonáltam, de már amikor meghallják, hogy megint én, és már megint ezzel, már kioktató hangnemben kezdenek el beszélni, és ha megpróbálok észérvekkel előállni (leszívásokhoz is böknek branült; ha az kell hozzá, viszek negatív PCR tesztet...stb.) akkor még a hangjukat is emelik, hogy értsem meg, nem lehet; és biztos van ismerősöm, barátnőm, a munkahelyemen, aki meg tudja csinálni; oldjam meg...

Korábban sosem volt ezzel probléma, mindig automatikusan megkaptam, csak amióta ez a vírushelyzet van, azóta megy ez a sz@rakodás. Tényleg nem értem. Ebben semmi ráció nincs a jelen helyzetben.

Ja! És az előző hónapban a beültetés után kaptam egy olyan zárójelentést, amiben az szerepelt, hogy '2x 100 ml Smoflipidet kapott', amikor nem is...

Ne engedd elveszni, jogod van hozzá!!!

Igencsak elkeserítő hogy így is mindent magunknak kell kiharcolni, magánban, súlyos pénzekért, miközben TB-t is fizetünk.

Engem a háziorvos még laborba sem küldött el (sima kisrutin vérvétel) meg EKG-t sem csinált, menjek el magánúton vagy a kapcsolataimmal intézzem el. Hát majdnem az Orvosi Kamarához lett volna kedvem menni, szerencsére nincs időm és energiám erre.

Fárasztó hogy folyamatosan hülyének nézik az embert...

Most úgy vagyok vele, hogy annyit küzdöttem már; annyiszor talpraálltam már; annyit kutakodtam már, hogy közelebb lehessünk a megoldáshoz; hogy ahhoz már nincs lelkierőm, hogy még idióta, következetlen bürokratikus sz@rságok ellen is harcoljak.

Amire a lipidet kaptam (volna), az egy 140.000.-es HABAB teszt lelet. Mi mentünk utána, semmit sem sajnálva, hogy megtaláljuk a megoldást; és meg is lett, mert az első lipides lombiknál meg is fogantak az ikereink. És sikertelen FET-eket követően a kislányom is így sikerült egy új stimulációból. Minden jogom megvan ahhoz, hogy higyjek abban, ez is nagyban hozzájárult a sikerünkhöz.

Erre most egy értelmetlen, mindennek ellentmondó bürokratikus hülyeség miatt elveszítem ezt a pluszt, ami közelebb vihetne minket a gyermekünkhöz. Egyszerűen nem hiszem el...

Maximálisan megértelek. Szintén egészségügyis végzettséggel lombikozom én is. Talán nehezebb is így.

Szerintem is vidd át másik intézetbe az embriókat, nem lesz gond. A lipid beadásával sem. Óriási különbségek vannak intézet és intézet között. 🍀❤️

Itt csak spontán ciklusban van FET. Nincs stimuláció, csak tüszőrepesztés, meg progeszteron; de azt gondolom, hogy az utóbbi sem cukorka, hogy az ember minden hónapban azon éljen. A progeszteron tájékoztatójában is ugyanúgy benne van, hogy növeli a rák kialakulásának kockázatát.

A másik ok, hogy az újrakezdés óta már másodszor kerülök konfliktushelyzetbe az intézetben, és már nem szívesen mennék emiatt vissza oda.

Röviden annyiról van szó, hogy eddig mindig kaptam a lipid infúziókat ott, és így sikerült 2x is. Az előző havi FET során az UH-nál fel is írta receptre az orvos, hogy megkaphatom, másnap, cytológia miatt voltam a magánrendelésén, ahol mosolyogva megerősítette mindezt; sőt azt mondta, hogy ő nagyon támogatja a lipidkezelést nálam, mivel tudja, hogy a korábbiak is így sikerültek.

Ehhez képest, miután már kiolvasztották az embrióinkat, akkor szembesültem azzal, hogy intézményi rendelkezés, hogy a COVID miatt nem lehet beadni. Az orvos reakciója: mindig elfelejti ezt a koronavírust...

Most szintén rákérdeztem erre, hiszen azóta megszüntették a veszélyhelyzetet, és megfelelő óvintézkedések mellett elvégezhető MINDEN eü.-i beavatokzás. A válasz az volt, hogy így sem lehet. Felajánlottam, hogy csináltatok saját költségemen COVID tesztet; akkor sem... Mivel tudják, hogy eü.-ben dolgozom, a recepción azt mondták, hogy biztosan van a munkahelyemen valaki, aki majd segít ebben. Ezt már nem bírtam tovább hallgatni, és felvilágosítottam őket, hogy attól, hogy eü.-ben dolgozom, még nekem is ugyan olyan intim szféra a gyermekvállalás, és nem szeretném a munkahelyemen közzétenni, hogy nekünk most épp beültetésünk volt. Az csak rám, és a férjemre tartozik. Nonszensz, hogy erre hivatkoznak, és hoznak engem kényszerhelyzetbe akkor, amikor már nincs is hivatalosan ennek akadálya...

Mérgemben tegnap felhívtam 3 másik intézményt is, ahol nem értették, hogy miért is kérdés ez, mert mindegyikben simán beadják.

Szóval ez már sok nekem, és én is csökkenteni szeretném már a kontaktusok számát...

Kedves Deduka!

Nagyon nehez dontes. Ugy gondolom “veszni hagyni”, akar csak egy kis eselytelent is, megterhelo lehet lelkileg, mert benned maradna, mi van ha....

En is hallottam, hogy vissza lehet fagyasztani oket...