Létezik olyan munka, ami a családdal összeegyeztethető? (tudásbázis kérdés)

ha ezeket a könyveket olvassa az ember, akkor többet tud a világrol, gondolom én, de lehet, hogy nem így van!

Vagy mégis! :)

Ez általánosságnak nem rossz. De hogy ki mennyi fizetést visz haza az nem csak attól függ, hogy mennyit dolgozik, hanem a képzettségétől, tapasztalától, a beosztása felelősségétől.

Egyébként szerintem ezzel sem mondasz ellent annak, hogy igen, van olyan munka, ami a családdal összeegyeztethető.

Akinek családja van annak több emberről kell gondoskodnia, ezért többet kell dolgoznia, vagy olyan munkát kell válalnia, amelyel a fizetése

egyenes arányban van a munkája értékével!

Mindhalálig meló

No itt álljunk meg! Mert lassan a temető lesz az a hely, ahol a nyugdíjasok eltöltik nyugdíjas éveiket.

Tudom, kissé morbidnak tűnik az előbbi mondat, de mégis, most azt tervezi a kormány, hogy immár 65 évre tolná ki a nyugdíjkorhatárt.

Azt is tudom, kevés a dolgozó és sok az eltartott. De akkor talán nem az utánpótlásról kellene inkább gondolkodni? Nem az időseket kell még jobban, a végletekig kiszipolyozni, hanem minél több fiatalnak kell munkát biztosítani! Aki már ledolgozott 40-42 évet, az pihenjen, mert megérdemli. Persze ha akar (és tud), dolgozzon tovább, hiszen a nyugdíjak sem nőnek az égig...

Ugyanakkor ott vannak azok, akik már 42 éves korukban elmennek nyugdíjba, mert megtehetik. Dolgoztak 20 évet, és már szép summával nyugdíjasok. Míg más 65 évesen elmegy nyugdíjba, és jó, ha 5-10 évig élvezi egész munkájának gyümölcsét, a nyugdíját, aközben más már 23 éve nyugdíjasként kapja a juttatást! Összehasonlításként: aki 65 évesen megy nyugdíjba, az mondjuk 5 évig, haláláig kapja a nyugdíjat, aki viszont 42 évesen megy el, annak 28 évig jár az illetmény. Valahogy ez a két helyzet köszönőviszonyban sincs egymással.

Kicsit mohó az államkassza, nem? Mert mit mondjunk azokról, akik teszem azt sajnálatosan 57 vagy 59 évesen meghalnak? Azoknak hova lesz a nyugdíjalapjuk? Fizették évtizedeken keresztül a nyugdíjjárulékot, amiből aztán egy fillért sem kapnak vissza.

Nem jól van ez így, és szerintem nem azokra kellene még nagyobb terhet rárakni, akik már amúgy is húzzák az igát!

Lassan a magyar ember a munkahelyről nem nyugdíjba, hanem egyből a temetőbe megy. Az állam meg, amelynek polgárai boldogulásáról kellene gondoskodnia, kárörvendve dörzsöli a markát...

Leesett az állam.Tökéletes megfogalmazás!

Nagyon tetszik! :)

A kérdés rosszul van feltéve.

Nem akarok otthon ülni, mert akkor nem kapok fizetést,ezért össze kell egyeztessem a munkámat a családdal. Nem karrierről van szó, munkáról csak.

Nem lehet úgy választani hogy csak család.

nagyon frissen és az életben....én hallottam nem az ismerősöm ismerőse....adatokat vettek fel kórházban és egy 18éves lány mikor kérdezték a foglalkozását bizonytalanul annyit mondott,hogy....anya....

ki lett mosolyogva......

Ha meg nem sértes a Tisztelt Fórumozókat, egy kis mazsola:

Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.

- "Úgy értem," - magyarázta a hivatalnok- ''van munkája, vagy csak egy...?"

- ''Persze, hogy van munkám," - csattant fel a nő - ''Anya vagyok."

- ''Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő

szó!" - hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyan ebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.

A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:

"Hivatali Vallató" vagy ''Városi Nyilvántartó".

- ''Mi a foglalkozása?"-kérdezte. Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak.

- ''Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.'' A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem

lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem,

amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.

- ''Megkérdezhetem,"-kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - "Pontosan mit csinál ezen a területen?"

Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:

- "Továbbképző kutatómunkát végzek, (amit az anyák nem) Laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak) szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben

elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim -13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (egy 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt.

Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''. Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier!

Különösen, ha egy cím is van az ajtón. Akkor a Nagymamák "Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok

területén '', és a Dédnagymamák ''Ügyvezető tudományos munkatársak"?

Szerintem igen!!! És hiszem, hogy a nagynénik a Tudományos munkatárs helyettesek".

Én inkább anya maradnék!

Nincs olyan munka, ezt hidd el!

Minden perc amit a családodtól távol töltesz, tőlük vesz el.

De ha az eredményt tekinted, megéri a kockázatot.

Azt kell eldöntened miből van több neked:

időből vagy pénzből.

Melyikre van jobban szükséged: időre vagy pénzre.

Létezik. Reggel bejövök, 8-9 órán keresztül dolgozok, délután pedig hazamegyek. Összeegyeztethető a családommal, mert fizetést kapok, ami nem jön rosszul, ha enni szeretnénk... ;)

A kérdés gondolom arra vonatkozik, hogy el tudnék-e menni az oviba a gyerekért délután. Elvileg igen, mert megválaszthatom, hányra járok be. De szerencsére a baba még pici, ezért még tovább aludhatok...