Lelki terror a munkahelyen (beszélgetős fórum)

Jó kérdés. Amit már leírtam korábban. Most mindenféle butaságot összehordott a nő, pl. nem tud írni-olvasni(???), alkalmatlan, stb.

Az előbb ennek utánanéztem, ez nem elég indok egy felmondáshoz.

www.munkahelyiterror.blog.hu

sok sok érdekes eset olvasható, jó tanácsokkal....

sziasztok,

az én sztorim: a fönököm arrogáns viselkedésével voltam megáldva, az elsö pár hónapban nem foglalkoztam vele, mert ugy éreztem ez nem az én problémám, ha valakiböl hiányzik a kellö önfegyelem és méltoság, de amikor már, olyan dolgokba kezdett belekötni, amihez semmi köze nem volt, azt mondtam: - na....., ebböl elég, nem hagyom magam manipulálni és ebböl a lelki terrorból is elég. Ugyhogy felmondtam!!!!

amugy: - a munkámmal állitólag 100%-an meg volt elégedve, legalább is azt mondta, amikor rákérdeztem (?) (árulja már el, hogy mit nem csinálok jól). Már itt sem volt öszinte, mert azért én is követtem el egy-két hibát, amit persze korrigáltam, de ez már csak 98%, ha %-ban számolom. tudom, hogy szüksége volt rám, de mégsem tudott megbecsülni. (az ilyen ember senkit sem tud)

- remélem (!!!) ebböl mind ketten tanultunk valamit - én biztos : )))

Félreértetted, nem fogom a kezét. Ha valami bánata van, itt vagyok, de semmiképpen nem megyek utána kérdezősködni, és egyáltalán nem akarom megmondani neki, mit tegyen.

Rengeteg ismerősünk jár az ő boltjába, és ha látnak valamit, azonnal megy a pletyka. A másik dolog meg, hogy az egyik kolléganője szinte a szomszédunkban lakik, és mivel vele is elég jóban vagyok, néhanap megállunk beszélgetni. Így jutnak el hozzám az infók, amiket a lányom nem oszt meg velem.

Nála a "baleset" egy 5 ezres hiány volt tegnap:-(( A nyugtatók hatására egészen okos lépésnek találta a másik munkahely keresését, habár még így is inkább maradna, mert a többi kollégával semmi baja.

Semmi baj. Én is inkább megpróbáltam a lányommal beszélgetni.

A rohamok teljesen megszűntek, csak stresszhelyzetek után érzi néha a zsibbadást a kezében. Szerencsére már tudja kezelni.

Bocsánat, tegnap le kellett lépnem:(

Szóval a Citalopramtól ritkultak a rohamok, vagy teljesen megszűntek?

Azt gondolom, hogy tényleg lépni kellene valami más után.

Ha lenne kedve a lányodnak, akkor munkanélküli segély mellett végezhetne tanfolyamokat. Mert ha ez így marad, bedarálják:(

Azért, mert mindig a stresszhelyzet megszűnése után bukunk ki.

Egyszer én is így jártam: több havi megfeszített, napi 12-16 órás munkát vidáman csináltam. Aztán, mikor határidőre kész volt a meló (az elismerés is megvolt érte), dolgozhattam volna normális iramban, kiakadtam, mint a kakukkos óra.

Árvácska23 megoldása, a visszaszólás pl.:

„Ne haragudj! Hozzám beszélsz ilyen hangnemben? Otthon a pároddal, a gyerekeddel a családtagjaiddal úgy beszélsz, ahogy akarsz de én egyik se vagyok!” jól hangzana, ha abban az idegállapotban egyáltalán képes lenne megszólalni az ember.

Csak az az egy személy bántja, vagy mások is?

Mert ha többen, azt már úgy hívják, hogy mobbing.

A kisebbikre jegyezte meg a családom, hogy hisztis, mert nem hitték el, hogy létezik autizmus nevű betegség.

Pont ezért voltunk nagyon óvatosak. Sok esetet hallottunk, ahol a kamaszkorban, vagy még később jelentkezett az autizmus.

Az egy másik gyerek:-)) Őt is elvittük, és a nagyobbikat is, mert attól féltem, rajta is az autizmus kezd kijönni. Szerencsére nem.

Most a nagyobbik lányomért aggódom. Vagy azt mondjátok, nem kellene? Elismerem, néha nagyon meg tudok ijedni aőró jelektől:-(((

El kéne vinned neurológushoz is meg pszichológushoz is...illetve el kéne mennie!

És győzd meg a férjedet, hogy ez nem hiszti...komolyabb, mint gondolná....most is feszültséget érzek, ha csak írok róla....hidd el, ez nem játék!!

Persze. Addig nem hagytuk békén a háziorvost, míg el nem küldte. Csináltak pár vizsgálatot, de már az első alkalommal felírta neki a doktornő a gyógyszereket.

Minden eredménye negatív lett.

Rendkívül gyorsan megmerevedik a keze. Könyökből indul, és a végére olyan, mint a paralízisesnek. Befelé fordul, és nagyon fáj neki, szabályosan görcsöl. Emellett fullad, és halálfélelme van.

Amikor hazahozta az apja az első után, két nap alatt oldódott fel a görcs, azután akárhányszor ki kellett lépnie a házból, újra görcsölni és fulladni kezdett.

Nem akart bemenni dolgozni, nem kilépni akart! Orvoshoz meg szintén nem akart menni.

Nem akartalak kioktatni, azt kérdezted, honnan a gyógyszer, erre leírtam, hogy kezdetben kétfélét kapott, az antidepresszánst, meg a nyugtatót. Az utóbbival le tudott állni, mert egy idő után már nem kellett.

Persze, a saját szerepem rendben van a fejemben. A diplomaosztó után szerettem volna elhelyezkedni, mert köztünk szólva egy ilyen gyerek mellett elvégezni egy főiskolát, nem gyerekjáték. Ha már így volt, szerettem volna hasznát venni, és nem sikerült. Ezek után, no meg az államvizsgát megelőző nagy hajsza után úgy éreztem, hiába volt az egész. Az évek során összegyűlt stresz meg összeadódott, és belebetegedtem.

Most is hasznos vagyok a lányomnak, pont mint eddig, éppen csak éhen halhatok belőle:-(( Én meg erre céloztam.

Na, most már belekavarodtam. Lejjebb azt írtad, hagyja ott az állását, majd lesz valami. Most azt írod, hogy nem akart menni, és Te ejnye-bejnyéztél..akkor most mi van?

Nézd..tudom mire való a Xanax, és azt is tudom, mire való az antidepresszáns..

A nyugtatót igen. A pánikbetegségre többfélét is felírhatnak. Ő antidepresszánst kap, ez mindkét bajára jó, és amíg hatott ez, addig kellett szednie a xanaxot. Miután hatott az előző, le tudott állni a nyugtatókkal. Azóta rohama sem volt, elvileg jó az állapota.

Igazából attól borultam ki, hogy holnap mennie kellene, de azt mondta, ő aztán be nem megy. Erre megjegyeztem, hogy abból baj lesz, ki fogják rúgni, ő meg erre bevette a dilibogyót. Ilyesmi eddig csak a kirúságuk előtt fordult elő, ebből gondolom, hogy most is nagyobb a baj, mint amennyit tudok:-((