Lehet, hogy alkalmatlan vagyok egy kölyökkutya tartására? Mi ilyenkor a megoldás? (beszélgetős fórum)

Igen, mi is így csináljuk éjjel.

Summa sumarum, köszönöm mindenkinek a segítséget és a normális válaszokat! Gondolkozni fogok azokon, amiket írtatok.

Nyugodtan kérd ki magadnak, de attól még add oda egy jobb gazdának, aki nem dobja ki 2 hét után.

Specifikusság ide vagy oda, minden kutyának érzékeny lelke van, a tacskóknak meg különösen, de akkor ezt neked tudni kell.

Másik fontos dolog: ha hivatalos örökbefogadás történt, akkor azt is tudnod kell, hogy az örökbe adó szervezetet tájékoztatnod kell, ha elajándékozod a kiskutyát. Sőt, meg sem teheted, első körben őket kell értesítened a terveidről.

Jaj hát tacsiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii :-D a tacsik nem egyszerűek de minden perc kinlódás megéri. Ne aggódj ez változik majd, én kb egy hónap után nyugodtam meg talán? :-) ahogy Ő is... a tacsival nagyon következetesnek kell lenni, makacs, önfejű, nem egyszerű ilyen téren a természete de nagyon okosak és lehet néha 100-szor kell elmondani valamit mire elfogadják, nem felfogják hanem elfogadják :-D dehát most nyílt ki jóformán a csipája, mindent úgy csinál ahogy Ő akar. Nyugi, lesz sokkal jobb is, az első 1-2 hónap kegyetlen.

Nálunk a kanapéra feljöhet de ágyra nem, az éjszakákat eleinte férjem bevállalta, odahúzta az ágy mellé a kutyát a kis ágyával együtt és lelógatta neki a kezét, hogy közel érezze így a tacsi megnyugodott, próbáljátok ki ezt esetleg, hogy legyen pár jó éjszakátok is.

Tényleg ne add fel, nehéz de ahogy telnek a hetek jobb lesz, az nagyon szuper ha sokat tudtok jelenleg vele otthon lenni. TÜRELEM, mást nem tehetsz, hidd el minden percét meghálálja majd.

Nekem lehordásnak számít, ha valaki azt írja, hogy “add oda másnak, aki nem dobja ki két hét után, mint te”, mert ezt kikérem magamnak. Persze, nem tűnik ez hosszú időnek, de annyira azért elég, hogy tudjam, hogy ezt tudom-e vállalni vagy sem. Volt már kutyám, egészen kicsi koruktól kezdve velem voltak és nem éreztem így velük kapcsolatban, mint most. Ezért fáj, hogy valaki azt hiszi, hogy ez csak amolyan hisztéria, és valójában nekem ő csak egy tárgy, akit kidobhatok, ha nem tetszik.

Nem, képzeld, nem idióták vagyunk. :) Kifejezetten tacskó-specifikus videókat néztünk, mivel tudtuk, hogy tacskók elég különlegesek minden szempontból.

Első hozzászólásban még azt írtad, hogy "leszidást szívesen fogadok".

Még csak le sem szídott senki, lehordás meg végképp nem történt.

A tanácsom: ha 2 hét után úgy érzed, hogy görcsben van a gyomrod tőle, és nem bírod tovább, ajándékozd el! De tényleg.

Amúgy milyen videókat néztetek? Egy Bernáthegyi aludt rajta napi 15 órán át egy kandalló előtt a medvebőrön, a gazdi meg a hintaszékben olvasott? :D

9 hetes, és 2 hete van nálatok. 8 hetes kor előtt el sem lehetne választani.

Tényleg ajándékozd el.

Minél előbb ajándékozd el, de jó helyre!!! Nehogy onnan is kicsapják két hét után, csak mert kötődést és törődést szeretne.

Komolyan!

2 hét? :O Azt hittem már hónapok óta próbálkozol.

Ajándékozd el. Mindenkinek jobb lesz.

Két hete van velünk. Mi nem engedjük az ágyba, ez is meglehetősen zavarja, de ebből nem szeretnénk engedni.

Mi is vettünk neki mindenféle játékot, rágja is, de egyedül nem nagyon élvezi a dolgot, utánunk jön és ránk ugrál, hogy játszunk együtt. Ezzel persze semmi baj, játszom vele szívesen, de esténként már nagyon nehezemre esik 1-2-3 óra alvás után. Lehet, hogy mi nem vagyunk elég türelmesek, nem tudom.

Tacskó, egyébként. Úgy vállaltuk be, hogy tisztában voltunk vele, hogy ez mivel jár, legalábbis ezt hittük. Most csak azt érzem, hogy hulla fáradtak vagyunk (dolgozunk mindketten egyébként, én home officeban) és hogy nem bírjuk tovább. Már azon is gondolkoztam, hogy elajándékozom (de nem menhelyre!!) olyannak, akinek több ideje, energiája és türelme van, illetve egy kertje, ahol ez a kis energiabomba ki tudná tombolni magát. Nem vagyok egy feladós, megfutamodó típus, de lassan nem látok más megoldást.

Milyen fajta?

Ne pánikolj. Nehéz, marha nehéz velük az első 2 hónap. Ne válljatok meg tőle mert életetek végéig bánni fogjátok és bűntudatotok lesz.

Nálunk másfél éve mikor hoztuk a 8 hetes tacsit ha nincs a férjem....huuuuu.... már tiszta rosszul voltam tőle, hogy hazajövök és másból sem állok majd két órán át, hogy lenyugtassam a tacsit és lefárasszam. elegem volt abból, hogy alig alszik, randalírozik és folyton csak pisit és kakit takarítottam. Nem volt éppen a szívem csücske, sok sok türelem kellett hozzá, nálunk szerencsére férjem türelmesebb volt. Ma még pl pisilni se akart kimenni, még alszik az apjával paplan alatt, eleinte pedig hajlanban már ébresztett minket. Hidd el lenyugszik majd, az eleje nagyon nehéz de ne adjátok fel, imádni fogjátok.

Hát igen, nem egyik napról a másikra megy. Amíg az az idő eltelik, addig váltok eggyé.

Csányi Vilmost olvassatok, gyönyörűen leírja, a saját kutyái példájával, és megtanít mindenre, amit tudni kell egy Kutyagyerek lelkéhez.

Örökbefogadtunk egy kilenc hetes kölyökkutyát. Nagyon akaratos, aktív kutya, de gondoltam, ez a normális. Próbáljuk nevelni, foglalkozni vele, a helyzet egyelőre változatlan. Alvás nagyjából a nullára konvergálódott, pedig fárasztjuk, játszunk vele, tanítgatjuk.

Nem akarok megválni tőle, de azt érezzük mindketten, hogy torkig vagyunk, nem bírjuk tovább. Én, aki imádom a kutyákat és volt is egy pár, most ott tartok, hogy ha meglátom, hogy ébredezik, akkor már görcsben van a gyomrom.

Tudom, hogy a mi hibánk, de nem tudok rájönni, hogy hol rontottuk el. Rengeteget készültünk a kutyára, hónapokig gondolkoztunk, videókat néztünk és könyveket olvastunk erről, “papíron” szakértők vagyunk, de a valóságban egy komplett szerencsétlenségnek érezzük magunkat.

Elnézést a kifakadásért, de gondoltam, az a legjobb, ha őszinte vagyok.

Bármilyen segítséget, jótanácsot, leszidást szívesen fogadok. Köszönöm előre is.