Látogatók várjanak! (beszélgetős fórum)

Szia

Ezt még olvasni is idegesítő!

Ennyire tapintatlan emberek?Úristen!

Nem igazán értem a felháborodásod okát.

Először is a terhesség nem betegség,hanem egy más' állapot.Aki nem veszélyeztetett ,az ugyanúgy csinálhat mindent ,mint addig.A vége felé persze kellemetlenebb a nagy pocaktól mozogni,de hát ez van.

A bevásárlásból a nehezebb dolgokat igazán rábízhattad volna a férjedre,szerintem megtette volna helyetted jó szívvel,ha szólsz neki.

A látogatós dolgot nem kommentálom,mert ott is neked kellett volna kinyitnod a szád,és akkor nem így történnek a dolgok.

Engem az bántott anno... 14,5 éve, igaz, hogy az én Kisfiam, Aki mellesleg Autista is, alig mentem haza vele a Kórházból, másnap reggel a biztosítóból beállított egy erőszakos Hölgy, jött a Védőnő, nyitva maradt az ajtó. De valahogy bejutott a kapun, Valaki beengedte, és miközben az ügyeletes orvos is ott volt nálam, mert annyi sok tejem volt, hogy az első héten, amíg meg nem tanultam fejni, állandóan tejlázam volt, és miközben bőgtem, hogy nem megy le a lázam, és addig nem szabadott szoptatni sem, a biztosítós erőszakos Hölgy egyre csak mondta a magáét...

Aztán kidobtam, hogy vegye már észre magát...

De az én szomszédaim '94-ben aranyosak voltak, mert én eyedül voltam a babával, ugyanis az Apja nem törődött velünk, egy idős pedagógus a pótanyukámként segített, egy másik, akkor 6 hónapos babás Anyuka meg segített megtanítani fürdetni, mert első nap meg sem mertem fürdetni, mert nem tudtam, hogy fogjam meg, olyan picike volt...

És az állandó tejlázam miatt még segítettek abban is, hogy ha mentek a boltba, és lázas voltam, hoztak, amit csak kellett...

Ebből a szempontból volt jó nekem, hogy világ éltemben zárkózott voltam, amit tudnak a rokonok is, és soha sem jöttek úgy hozzám,hogy előtte nem egyeztettek velem, hogy mikor érek rá...

De mindenképp az az okos dolog, ha az első pár hétben a baba van a középpontban, és nem mások...

Hát, én nem téged sajnállak, hanem a gyereket. Neked kellett volna szólnod, hogy húzzanak onnan de marha gyorsan, a baba érdekében legfőképpen!

Rossz döntés volt, nem szabadott volna, de a babának még rosszabb volt,mit neked.

Egyébként bátor vagy, hogy ezt így le merted írni, mert sokan ugranak az ilyenre. Én pl biztosan nem hagytam volna mindazt, amit leírtál...

Hm.bizti így történt?Már nem haragudj, de akárkit nem engedek be, lehet otthon akármekkora az örömünk.

A babát nem illik pár naposan látogatni, felvenni pláne nem amikor alszik(még a védőnőm sem ért hozzá, ha aludt a baba és a nagyszülők sem vehették fel a kiságyból,csak etetés után kicsit mert akkor ébren volt.Nálunk a saját anyukám nem volt ott 2 óránál többet, én is baba is aludtunk!

Szerencsére minden rokonom ismerősöm 120km-re volt!

4 hetesen sétáltunk, de boltba tömegbe nem mentünk, aztán egyre többet jöttek hozzá és egyre több ideig maradtak.

teljesen egyetértek!

Nálunk is anno hasonló volt a helyzet! Én akkor megfogadtam, ha lesz még egy Babám akkor oda senki nem rakja be a lábát minimum 2 hétig . . .

Döbbenten olvastam a történetedet. Fölháborító, hogy milyen pofátlan emberek vannak! egész terhességed alatt senkinek eszébe se jutott, hogy csak egy picit is segítsen? És amikor ott a baba, mindenkinek oda kell tolni a képét? Én még pár hetes babához se megyek látogatni, nemhogy pár naposhoz. Nekem a háziorvosom azt mondta, hogy a baba 3 hónapos(!) koráig csak közeli rokonokat fogadjak látogatóba. Nagyon könnyen elkaphatott volna valamilyen fertőzést a pici! Nem véletlen, hogy az újszülött osztályokra nem lehet látogatóba menni, csak üvegen keresztül lehet kukucskálni.... A gyermekágy nem az az időszak, amikor boldog-boldogtalant fogadni kell a házadban, nagyon jól tetted, hogy végül bezártad az ajtót.

Egyébként pedig gratulálok a babádhoz, sok örömet, és jó egészséget kívánok Nektek!

Hű, hát ez durva.

Nálunk az első 6 hétben nem igazán jöhetett senki. Megmondtam mindenkinek, hogy majd ha letelt a gyermekágyi időszak, akkor lehet jönni kis időre megnézni a gyereket. Nekem az első héten itthon volt a férjem, második héten meg anyukám segített, így nekem annyi dolgom volt csak, hogy a babával törődjek.

Tényleg nagy hülyeség volt hazamenni, most ezt megtanultad a saját károdon. :( Legalább másodszorra nem követed el ugyanazt a hibát!

És hogyan engedtek el? Saját felelőségedre? Szerencséd, hogy semmi bajod nem lett!

De hogy megnyugtassalak a kórházba ugyanúgy bemennek a kedves látogatók, mert nem bírják ki, hogy ne lássák a picit. ;)

Nekem az volt a legcikibb, mikor párom haverja jött a nejével és végig veszekedtek. Ott is hagytam őket.

Az első szülés után nagyon sokan jöttek, de mivel aludni és szó szerint enni is alig volt időm (nem tudom te hogy voltál képes főzni és takarítani, de le a kalappal!), ezért megkértem páromat, hogy legyen szíves az őnála érdeklődőket elküldeni. De ugyanúgy lehet szólni a nővérkéknek, hogy nem fogadsz látogatókat, ha nem érzed jól magad. Ebből nem csinálnak gondot!

Második szülés után már csak a nagyszülők jöhettek el. Aki megsértődött az megsértődött. Már én is okosabb lettem másodjára. ;)

Az a 6 hét gyerekágy nem véletlen van! Addigra regenerálódik a szervezeted, megszokod a picit, ő is téged, illetve a napirendje rendeződik aztán jöhetnek a rokonok.

Én viszont úgy tudom, hogy az első pár hétben a legerősebb az immunrendszere, hisz akkor még sok van abból az "anyagból" amit az anyától kapott...

Nálunk már hazajövetelünk utáni napon voltak vendégek, igaz nem is maradtak sokáig (max 20-30 perc volt). Nekem hoztak gyümölcsöt, gyümölcslevet. A lányom amíg szopizott egyszer sem volt beteg (19 hós koráig).

Sajnálom hogy így alakult az első pár napod :(

sziasztok

sajnálom a történetedet:-( én még szülés előtt kikötöttem, hogy a nagyszülőkön kívül az első napokban nem jöhet senki. anyukám és anyósom is felajánlotta hogy ideköltözik egy időre, de ebbe se mentem bele, akkor úgy éreztem volna szolgálhatom ki őket...

Sziasztok.

Hűha,jó sok h@lye ember van a világon!!

Én is szóltam,hogy 2hétig ne jöjjön senki.Mi lett belőle?Amint hazaértünk a kórházból,jöttek a férjem barátai..Nem szól(hat)tam.

Aztán amikor náluk lett baba,én biz' 3hétig nem mentem hozzájuk,hiába cseszegetett a férjem.Én így éreztem jónak..

Engem az akasztott ki,hogy szoptatásnál álltak a fejem fölött(2közeli családtag),pedig megkértem őket,hogy ne...

Szerintem is az apa jelenléte a legfontosabb,és ha lehet,legyen komatálas is:)Nagyon tetszik nekem ez a szokás.

Nálunk anyósra jutott a szerep.

Jó egészséget,sok örömet!

Döbbenet hogy milyen emberek vannak. Bár szerintem te is lehettél volna kicsit erélyesebb. Tudom szülés után nem könnyű határozottnak lenni, de muszáj. Én már a terhesség alatt utaltam rá az ismerősöknek hogy a kórházban ne látogassanak, csak a közvetlen családtagok és utána is legyenek egy kicsit türelemmel. Szerencsére a barátaink maguktól is mondták hogy majd akkor jönnek ha a baba 2-3 hetes lesz és így is történt. Anyukám és anyósom segített az első napokban itthon, de leginkább abban hogy főztek, rendet raktak stb.

Ha lesz még babád akkor nyugodtan mond meg az ismerősöknek hogy mikor alkalmas az időpont látogatásra és mikor nem! Aki ezen megsértődik az magára vessen!

Az én személyes tapasztalatom az,hogy csak akkor jöjjenek ha én hívom őket.És a legtöbb amit segíteni lehet egy újdonsült anyukának,hogy megfőznek helyette és megfogják a porszívót----(hacsak anyuka más segítséget nem igényel.)

Akire szükség van az első napokban az az apa.Hiszen nemcsak baba,hanem egy új család is született.És annak a bizonyos első néhány napnak,valóban ugy kéne telni,hogy az a mamának is a babának is jó legyen.

Tudom,ezt rohadt nehéz kezelni,de a szülés előtt ezt le kell tisztázni.Ha meg már ott vannak,akkor szépen okosan el kell küldeni a családot.És bizony nem szabad szívbajosnak lenni,mert minden ideges pillanatot megérez a kicsi.És az bizony nem jó......

Jaja,ez így van! Neked kellett volna igazán a sarkadra állni. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát!

kerek perec közölni kellett volna,hogy majd jöttök,ha nekünk alkalmas! Ennyi!