Kutya a háznál (beszélgetős fórum)
Rendben.
Mennyit idős a kutyus?(lehet írtad már ,csak nem olvastamam mundent még végig).
Szia!
A kutyus is egy nagyon okos állat.Nem felejt.Sem a rosszat,sem a jót és az embereket sem.Ha szeretettel fogadjátok vissza,biztosan nagyobb bizalommal fordul majd felétek.A kérdés m@s csak az,hogy ahol eddig volt,hogyan érezte magát.Nem fog-e vissza vágyódni oda.
Nehéz a felfogásom, teljesen abban a hitben voltam, hogy ma viszitek haza hozzátok.
De apósodnál is biztos jó helye van.
Sziasztok! Akit érdekelnek a fejlemények 🙂
Ott voltunk ma, csóválta a farkát és örült 😊 kellett egy kis idő, de utána mindenkihez odament, szívesen vette mikor simogattuk, szeretgettuk. Játszani is akart, bár nagyon gyorsan elfáradt, olyan kövér... Utána hevergetett, tartotta a hasát hogy vakarasszuk. Csóvált, mikor kipihente magát akkor mindenkihez odament kicsit.
Eddig oké.
Kíváncsian várjuk, hogyan sikerült a találkozás? Örült-e nektek, vagy fülét-farkát behúzta.
De szeretném megkérdezni, a kennel miért kell? Udvaron, kertben miért nem lesz szabad mozgása?
Ez mondjuk egy jó szempont. Hogy elfogad e újra.
Nem lenne mindegy, hiszen van vagy 40kg ha nem több.
Pénteken többet tudunk majd.
Boldog volt!
Akkor még kertes házban laktam. Ő 12 évet élt, a tipikus tacsi-betegség vitte el, a gerinc-bénulás. Még kb. másfél-két évig ápolgattuk, forgattuk, szerettük... egy reggel nem ébredt fel. Az alá a bizonyos "nagydiófa" alá temettük.
A régi gazdit is meg lehet érteni, az anyja 4 kölyköt ellett, 2 évig voltak együtt... túl sok egy házban ilyen vérbeli "pockos" kutyából. :))
Istenem szegény tacsimó :-( a korábbi gazda miatt írom.
Nekem is tacsim van, gyakorlatilag a gyerekem, soha semmilyen körülmények között nem tudnám tovább adni, örülök, hogy nálatok boldog, megérdemli
Attól függ, hogy a kutya egyáltalán hogyan fogad ismét benneteket. Anno szeretett veletek lenni, aztán hirtelen eltűntetek az életéből.
Ha azok után menhelyre került, meglehet hogy örülni fog ismételt felbukkanásotoknak, de az is meglehet, hogy az eltűnésetekkel nagy sebet ejtettetek rajta. Ő akkor azt érezte, hogy eldobtátok, nem szeretitek tovább, nem kell nektek! Nem biztos, hogy megbízik ismét bennetek!
Mi anno 2 éves tacskót kaptunk, napokig sírt a gazdája után, se kaját, se vizet nem akart elfogadni tőlünk... aztán megbékélt, jól érezte magát nálunk. Kb. 5 év múlva jött hozzánk (párom munkatársa volt) valami miatt a régi gazdája. A kutya, mint aki megőrült, nekiesett a bokájának... ha le nem szedjük róla, szétharapja: a korábbi fájdalom, harag, minden kijött belőle!
Bízzátok a kutyára, akar-e ismét a ti kutyátok lenni!