Külön, vagy együttalvás a babával? (beszélgetős fórum)

Külön divat,de együtt jó!!!!:)

Az intimitás is megoldható,hiszen,általában nem egy szoba van...:)Ha pedig egy szoba van,akkor ameddig a szülök intimitáskodnak,addig át lehet tenni a saját ágyacskájába...

A gyereknek mindenképpen jót tesz,ha anyaillatban alhat el,ölelő karok között...:)

Szia spinneli!

Nálunk úgy volt,hogy az elején nagyon nehéz baba volt,mind a szoptatást és az alvást illetően,így mindenkinek kényelmesebb volt,ha velem, velünk alszik.Fél éves koráig nagyon igényelte a testi kontaktust, a kezemben ringatás közben aludt el,és sokszor aludt velem.Amikor elérte a fél éves kort nagyon könnyedén átszoktattam az ágyába.Nem volt hiszti egyáltalán.Pedig régebben sokan mondták,hogy baj lesz,de nem lett.

Akkoriban olvastam egy szakirodalomban,hogy annyira fontos élménye a babának az anya teste, közelsége,ha ezt megkapja a baba nem lehet később gond,mert megismeri a biztonságot és ez alapja annak hogy ne féljen nem szonrongjon később egyedül.

Jaj dehogy, egyáltalán nem veszem készpénznek, amit értékesnek találok benne, azt kiveszem, amit nem azt ott hagyom.

:)

Én csak a sógornőmnél, és a sógoromnál látom, hogy mennyire nem megy a különszoktatás. A sógornőm 4 éves fia képtelen egyedül aludni. Vagy a nappaliban alszik el, vagy a nagymama mellett, vagy épp ahol éri. A sógorom kisfia 3 éves lesz júliusban és még nem tudják külön szobába tenni.

Mi külön tervezzük szoktatni a babát, bár az ajtót nyitva hagyva. Nem tudom megmagyarázni miért, de engem zavarna, hogy apával összebújúnk, miközben a gyermekem édesdeden alszik az ágyában... Én külön alvás párti vagyok, de majd meglátjuk, ha ott leszünk mind a hárman!

Együtt de NEM egy ágyban alvás amíg pici-pl. kimondottan a közös ágy mellett a kiságy: könnyebb az éjszakai felkelés etetéshez és utánna a pihenés (mert ugyis hamar elalszik). Hallod minden rezdülését, hamar tudod ha ébredezik vagy ha beteg/rosszul van.Én így tanultam meg ha éjszaka figyelnem kell és pihenni is egyben,ez a mai napig működik!

Külön szobában messze lenne tőlem ahhoz,hogy (főleg első baba esetén)észrevegyem ha gond van.Hiába a nyitott ajtó...

Később már jöhet a külön szoba és nyitott ajtó, pl. ha éjszakát már végigalussza és megvan a napirendje,meg persze ha nem beteg!

Én a külön alvás mellett döntöttem,több okból is.

Először is a páromnak olyan munkája van,hogy sokszor éjjel is hívják,illetve szokott horkolni is,tehát ha a lányunk a nagy ágyban aludt volna,akkor neki mennie kellett volna egy másik szobába.Én ezt nem akartam...

Másrészt én sose tudnék mellette aludni.Az első két hónapban egy szobában voltunk,és minden sóhajára felriadtam,vagy el se tudtam aludni.Mikor külön szobába ment,sokkal nyugodtabban aludtam.

Harmadrészt úgy látom neki is jobb,nyugisabb.Nagyon jó alvó.Este 20-tól reggel 8-ig alszik,délután is,nem kell altatni,mellette ülni,szeret aludni...

Negyedrészt:volt hogy beteg volt,nem tudott aludni,felriadt,sírdogált vagy éppen a foga bántotta,és akkor gondoltam oda veszem magamhoz,de nem aludt.Már majdnem két éves,de a mai napig el nem aludna mellettem,csak a saját ágyában.

Én azt gondolom,hogyha a babának gyakorlatilag mindegy,tehát ő melletted is,meg a kiságyban is elalszik,akkor én nem szoktatnám a nagyágyba.Sokkal kényelmesebb neki is a biztonságos kiságyban,ki nem eshet belőle ugye,meg szerintem tényleg kényelmesebb mindenkinek.SZERINTEM!

Júliusban születik.

:)

Igen, sokat olvastam a kötődő nevelésről mostanában, ezért is érdekelnek a tapasztalatok.

Az a legfontosabb, hogy te hogyan érzed, vagy hogyan látod helyesnek. Az anyai ösztön csalhatatlan. Na meg persze gyerek is fogja jelezni, hogy mit szeretne. Érdemes Őt is "meghallgatni".

Mellesleg, a különszobás alvás, csak a civilizált népeknél létezik, a természetes népeknél szóba sem jöhetne a külön alvás. Pont ezért nincs is náluk lelki zavaros gyermek. Ezen érdemes lenne elgondolkodni.

Amúgy mennyi idős a gyereked?

Kb. 9 hónapos koráig nála aludtam (kanapén a szobájában), aztán volt egy-két hónap, amikor egy ágyban aludtunk (fogzás, betegség). Aztán visszaköltöztem a hálóba, mert úgy éreztem, zavarom (és tényleg így volt :))

Most nappal velem alszik, azért, mert ha elaltatom és beteszem a kiságyba, akkor alszik 1,5 órát, ha velem, akkor meg 2,5-3-at, és mivel már csak egyszer alszik (14 hónapos), nem mindegy :) Éjjel egyedül alszik, persze van, hogy átkunyerbálja magát közénk, de nem zavar (mivel nem minden éjjel van így, bírhatóak a kényelmetlenségek :))

Nekünk az egy szobában, de külön ágyban bejött, jó volt így, még velünk van egy szobában de az együttléteknél zavar... egyre értelmesebb, így igen lehet máshol is pl kint nappaliban szervezni az együttléteet, csak hát ha az ember fáradt, főleg gondolok itt a dolgozó férfira, lehet neki nincs mindig kedve a cécóra, de azért jó lenne bújózni... szóval azért zavar így az egy szoba. Egy ágyban alvás fel sem merül igazán, nem jött az igénye egyáltalán, teljesen jó volt így mindenkinek. Ám ha néha kis bújást próbáltunk, akkor is úgy éreztem, hogy nem bírnánk jól aludni, folyton ficergett a babám köztünk, míg a helyén nyugodtan pihizett. Talán 2éves korára tud külön szobája lenni a kicsinek kb legkésőbb tán.

Én azt tudom még támogatni, hogy az anyuka vagy ha úgy akár az apuka alszik a kicsinél, mellette és nem a kicsi a szölők között. Nálunk ilyen van, ha betegség miatt sokat ébred a kicsit, akkor én befekszek mellé.

De szerintem is kinek mi felel meg, hogy tudja elképzelni, hogy jó, stb... hogy adja a család habitusa, én nem ítélek el senkit semmiért.

Az ösztöneimet abszolút nem zárom ki a buliból, csak gyakorlati tapasztalatok is érdekelnek.

:)

Mindkét oldalt közelről ismerem. Első 2 gyerekemet következetesen kiságyban, bár a mi szobánkban altattam. A harmadik csemetém viszont nagyon bújós volt, így hiába kezdtük kiságyban, amint megtanult kimászni belőle, és ez elég hamar eljött, az éjszaka közepén megjelent az ágyunkban. De addig is sokszor előfordult, hogy az éjszakai szopi után ottragadt.

A 4. babánál újra a kiságy mellett döntöttünk, ment is valameddig a dolog, de egyszer engedtem a csábításnak, magam mellé vettem, és onnantól egészen 2,5 éves koráig kirakni sem lehetett. Akkor magától kérte a saját ágyat.

az 5. babánál végleg feladtam az elveimet. Mobil légzésfigyelővel a pociján a kezdetektől velünk alszik. Most lesz 2 éves, egyelőre csak mellettünk érzi jól magát.

Ha a saját példámat nézem, egyre engedékenyebb lettem ebben a kérdésben. Tudom, hogy a kisfiam az utolsó babánk, és ki akarom élvezni minden percét annak az időszaknak, amikor még ennyire kötődik hozzánk.

Ha az általánosságot nézem, akkor akár a külön kiságy, vagy szoba, akár az együtt alvás jó megoldás lehet, erről a szülők és a gyerek habitusa dönt. Talán az a lényeg, hogy a kialakult rend mindenkinek elfogadható legyen.

És mélyen hiszek abban, hogy az intimitást nem hátráltatja a gyerek. Nálunk például még a legkisebbel is meg lehet tenni, hogy ha a pával szeretnénk kettesben lenni, akkor áttesszük a kiságyba. Kb. 2 órát elalszik ott nélkülünk. Vagy mi választunk másik helyszínt magunknak a romantikára. Leszünk még eleget kettesben a hálóban, most inkább plusz érzelmi töltetet aód, hogy a pici a közelünkben van. Valahogy erősíti az egymás iránti szeretetünket, szerelmünket.

Nálunk az első 4 hónapban aludt velünk egy szobában a lány (ágyban nem, mert úgy sem ő, sem mi nem tudtunk jól aludni), mivel egyszobás albérletünk volt. Most van saját szobája, azóta ott alszik (9 hónapja), gond nélkül megszokta. Egyszer aludt csak velünk, akkor is inkább rajtam, az első komolyabb náthája alkalmával.

Tervezzük a kistesót, de őt már kezdetektől külön rakjuk majd a tervek szerint. Nem mintha a szobánkba beférne még egy kiságy is :D

Egy szoba-külön ágy. Abba belehalnék(belehalok,amikor beteg),ha egy ágyban kéne aludni. Mi másfél évesen átköltöztettük hozzá a testvérét és mi mentünk külön szobába. Szóval szobát cseréltünk,ő maradt a saját helyén. Aztán 4 hónap után vmi történt,de fogalmunk sincs mi. Az előtte nagyon jó alvó csajszi sokszor 4-5-ször is zokogott! éjjel és csak akkor hallgatott el,ha mellé feküdtem-a földre,mert kiságya volt. Egy fél évig bírtam az ingázást a két szoba közt,aztán visszahoztuk magunkhoz. Azóta ismét jó alvó,mint akit elvágtak. Csak nagyon késő alszik el,szóval így lassan 4 évesen nagyon is zavar a házaséletben. De már megbeszéltük,hogy a nyáron visszamegy a nővéréhez,hiszen már "nagylány". :D

Aztán majd látjuk,mi lesz... :D

Én az együtt alvásra szavazok. De mi nem az apukával aludtunk együtt, hanem a gyerekszobában

a kicsivel, hogy ne zavarjuk apát az ébredésekkel és Ő se keltsen minket amikor dolgozni indul. Ezért az intimitással sem volt gond, mert amikor elaludt a kicsi, átosontam apához, majd vissza a kicsihez. Mintha mi mindig randiztunk volna.

Mi kezdetektől kûlön vagyunk a kisfiamtól. Olykor-olykor, pl-ul utazáskor egy szobában vagyunk, akkor annyit mocorog hogy nem tudok aludni tőle. Nappal alszunk együtt is a franciaágyon, éjjel viszont a saját kiságyában alszik.

Az anyatej termelésnek azt mondják jobb ha egy szobában van az anyuka a babával.

Nem vagyok ellene az egy szobában levésnek, a második babánál szerintem így is lesz. Külön szobába szoktatást 3tól 6hóig érdemes elkezdeni, babagondozón alvásterapeuta javaslata alapján.

Együtt! Mióta megszületett velem alszik (3 és fél éves). Nem tudok rosszat mondani, nem érzem, hogy ideje lenne "kitenni a szűrét", szerintem ez is közrejátszott abban, hogy 33 hónapig volt anyatejes.

Nem anyás, nagyon vagány és önálló csajszi!