Külön, vagy együttalvás a babával? (beszélgetős fórum)

Érdekes kérdés :) gondolom azok akik együtt aludnak,lefeküdnek a gyerek mellé,megvárják míg elalszik,aztán kijönnek,ergó egyedül hagyják a nagy és sötét és borzalmasan félelmetes szobában :D

Egyébként az én gyerekem is szeret aludni,és soha nem tiltakozik,hogy nem akar.

Tudod, azért nem minden gyerek utálja az esti lefekvést. Az enyém imádta az ágyát, ami az ő biztonságos kis kuckója volt. És soha nem tiltakozott, ha aludni kellett mennie.

Igaz, mi mai szemmel nézve borzasztó szülők voltunk, mert minálunk nem kellett este nyolckor lefeküdni, viszont kilenc körül már magától ment az ágyba, és nem keresett kifogásokat. Be kellett takarni, esti puszi, és mire kijöttünk, már aludt is.

És itt volna egy kérdésem. A cikk azt sugallja, hogy de szörnyű, ha "a kisgyerekeket egyedül, külön szobában fektetik le." Azon gondolkodom, hogy akkor nekünk is le kellett volna feküdnünk 9-kor? Hogy ne egyedül feküdjön le a gyerek?

Tényleg, hogy csinálják azok a szülők, akik együtt alszanak a gyerekkel?

Tényleg parttalan a vita, mert szerintem az téved, aki valami olyan misztifikált természetességre vágyik, ami nem létezik... mert persze csak a kényelmes részére vágyik, nem a valóságra. Aki arra vágyik, az szerintem kerekedjen fel, és éljen a természeti népek között...

Én vállalom, urbánus ember vagyok, élvezem és használom a civilizáció előnyeit, és nem vágyom semmilyen törzsbe az őserdőbe... szerintem hatékonyabban alkalmazkodom a környezetemhez mint aki elvágyódik ;)

Azt írod, nincs lelki zavaros gyerek a természeti népeknél, meg hogy visszavágysz... tudod te mekkora a gyermekhalandóság a természeti népeknél??? Nem lelki zavarosak azok akik éheznek, akiknek nincs ivóvizük??? Ugyan már, mit tudhatunk mi itt Magyarországon az afrikai gyerekek lelki zavarairól???

Ha jól esik tőlem egyébként bárki alhat egy ágyban a gyerekével, csak nem gondolom hogy a többiekkel el kellene hitetni, hogy ez az egyetlen üdvözítő megoldás, és hogy ettől nem lesz lelki sérült a gyereke... Ki kell próbálni, és ha MINDENKINEK így a jó, akkor együtt aludni. Ha külön jó, akkor meg külön.

Mi együtt alszunk, mindig is együtt aludtunk.

Sosem hallottam a kötődő nevelésről. Eddig. De mindegy is. Nem nevelési célzattal alszunk együtt.

Spinneli!

Hátha ez segít. Érdemes elolvasni:

[link]

Lájk:)

...De azok voltunk!

És én is sokszor "vissza" vágyom.

Túl gyors nekünk ez a civilizált élet.

Az állandó nappali ébrenlétnek annyi a jelentősége, hogy ha éjjel sincs nyugalma senkinek, akkor előbb-utóbb elviselhetetlenné válnak a nappalok.

Az, hogy lehet-e összebújva aludni, igencsak gyerekfüggő. Az én hiperakívammal pl. képtelenség lett volna. Egyrészt el sem aludt amíg mozgolódás volt körülötte, másrészt menetelt megállás nélkül egész éjjel...

4 éves korában ment ki az apja külföldre, azóta vele alszik a hálóban, de kifejezett igénye, hogy egyedül aludjon el. Este olvasunk, összebújunk, aztán amikor elálmosodik ki kell jönnöm. Éjjel az ágy másik végében alszik általában, sem ő, sem én nem bírjuk a kiskifli-nagykiflit... mi vagy összebújunk, vagy alszunk... egyébként az apjával is így vagyunk.

Ha az apja itthon van, és én dolgozom éjjel, akkor időnként próbáltak ők együtt aludni, őt konkrétan szétrugdosta a gyerek, alig aludt valamit éjszaka, úgyhogy feladták. Ha a férjem itthon van, a gyerek totál boldogan költözik vissza a saját helyére.

Még egy pár szó..:)

Nem vagyunk természeti nép,de civilizáció ide,vagy oda,sokan visszavágyunk a természethez,a természetességhez...És persze sokan nem..(Én igen:D) Ezért a példák:)

Tudod...ez az unalomtól van..:) Hiszen itt is megy a vita,holott mindenkinek más a gyereke,mindenkié másra vágyik..:) Aki külön alszik,az szerintem,éppen ugyan úgy imádja,mint aki összebújva VELE alszik...:)

Mert mi is mindannyian mások vagyunk!:) A büdös életben nem fogunk egy véleményen lenni,mert kinek ez,kinek az jön be..:)

De megy a vita..:))

Jóéjt mindenkinek,szép álmokat kívánok!:)

Persze,hogy nem fél évesen kértem!:)

De engem sem hagytak,én sem hagytam a gyerekeimet,fél éves korukban a nagyikra.

Velünk ALUDTAK kicsi korukban,összebújva VELEM,vagy az APJUKKAL:)

Tudom,milyen az állandó nappali éber gyerek...de ennek nem értem,mi köze az éjjeli mártírkodáshoz?

Hidd el,egy éber autista gyerek,az tud ébren lenni!:)És mégsem éreztem magam soha mártírnak..:)

Igen,van ilyen is..:)Nem vagyok mártír!Soha nem is voltam!:)

De imádtam babázni,annak minden bajával-örömével együtt!:)

Soha nem gondolkodtam azon,hogy tudományosan mi a nyavalya jó a gyereknek..Ösztönösen tudtam..:)

Hoxa mérce szerint,már kismamának is szörnyű voltam:) Nem hallgattam komoly zenét,nem gondoltam lila hintalovacskákra,nem feküdtem buborék fólián..Zabáltam a tatár bifszteket,(Nem,nem attól lett autista a gyerek!)és vedeltem,ettem,amit csak megkívántam:D

És amikor megszülettek az én életem csodái,akkor együtt aludtunk,összebújva!:)A férjem pedig soha nem érezte magát elhanyagolva,legfeljebb azon vesztünk össze,hogy ki ölelje a babát,és a kedvest magához?:)

Ez nagyon igaz. Az egy ágyban alvás NEM kötődő nevelés. Sokszor nem is a gyerek hanem az anya igénye. Ettől persze még lehet így is, de nem ettől fog jobban vagy kevésbé kötődni.

Nálunk pl. nem aludt el a gyerek addig amíg a szobájában voltunk... mert persze mi is elhittük, hogy az a tuti ha mindenki egy szobában van, így beköltöztünk mellé, kb. két éjszakát bírtunk, senki nem aludt. Aztán rájöttünk, hogy az esti összebújás után amikor már félig aludt a karomban, le kell tenni és szépen hagyni aludni. Azóta nyugalom van éjjel, és ennek már több mint 5 éve ;)

Ráadásul egy olyan gyerek mellett, aki nappal folyamatosan ébren van (az elejétől fogva) és folyamatosan aktív, megnézném, hogy mártír anyuka meddig bírná az éjszakai nemalvást...

Eddigi olvasmányaim szerint a kötődő nevelésnek pont az a lényege, amit te csinálsz, hogy a gyerek a saját igényei szerint legyen ellátva.

Én legalábbis ezt olvastam ki eddig, ha sír felvenni, ha éhes megetetni-a korábbiakhoz képest annyi a különbség, hogy nem órához igazodva etetik, altatják stb. a gyereket.

A mártír "hős anyuka" szerintem nagyon el van tévedve, ha azt hiszi a mártírkodás jelenti a kötődő nevelést, sőt...

Tévedsz ;)

Az esti összebújás és az együtt alvás két különböző dolog.

Azt ne mondd már, hogy van olyan szülő aki 4-5-akárhány éven keresztül napi 24 órában folyamatosan testközelben van a gyerekével. Akik a "kötődő nevelést" hangoztatják, azok sem. Annyi a különbség, hogy ők éjjel egy ágyban vannak vele, de akkor napközben fogják átadni másnak. Vagy egy ágyban alszanak, de mégis magára hagyják közben... Mennyivel jobb ez, mint az a megoldás, ha a saját ágyában alszik (gyk. ez nem azonos azzal, hogy elalvás előtt magára van hagyva és egyedül KELL elaludnia) és apa-anya az estét együtt tudja tölteni???

Nagyszülőhöz szerintem akkor mehet a gyerek, amikor már képes kifejezni az igényét és amikor kialakult benne az a biztos tudat, hogy attól hogy néhány órán vagy napon át nem látja az anyját, még nem veszett el... ez nem néhány hónapos, vagy 1-2 éves korban van. A nagyszülők pedig nyugodtan kiélhetik magukat napközben a szülők jelenlétében is.

Nálunk különalvás volt, erre persze azt mondják, ez nem kötődő nevelés, pedig sokkal inkább az szerintem mint sok családban, ahol ugyan éjjel egy ágyban alszanak, de napközben a nagyszülők vannak a gyerekkel... csak mi nappal kötődtünk és nem éjjel amikor az alvásnak van az ideje, akár gyerek, akár felnőtt az illető...

Szerintem,ez azért lehet talán,mert te soha nem bújtál össze édesanyáddal este,gyerekként..:)

Én nem azt mondtam,hogy egy gyereknek bármi baja lesz,ha úgy nevelik,hogy külön van..Én azt mondom,semmi baja nem lesz,ha a szüleivel..:)Én,-és nagyon sok ismerősöm-ettől még nagyon jól megoldottuk a magánéletünket,apa nem lett hanyagolva!! Jó...tény,nem ordítottam,nyerítettem mint a veszett ló...De ettől még remekül működött:)

Biztosan van olyan is, aki jegeli a férjét erre az időszakra, de szerintem nem ez a jellemző.

Már írtam, hogy a kisfiam velünk alszik. De bármikor át tudom tenni 1-2 órára a saját ágyába, így megvan a férjemmel kettesben töltött idő is.

A nagyinak lepasszolás pedig nem csak az anyukának-apukának jár, hanem a gyereknek is lehetőséget ad kinyílni, és a nagyiknak is kiélnie kicsit magát. Nem mondom, hogy renszeresen, de le szoktunk lépni néhány órára a kicsik mellől, és nincs lelkifurdalásom miatta:-)