Kösz, jól vagyok! (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Kösz, jól vagyok!
Azon vagyok, hogy így maradjon - esetleg még jobb legyen :-) Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ezért tenni kell - minden percben akár egyetlen szóval, egy mosollyal, egy puha érintéssel - a gyerekek de a férjem irányába is! De ezek a dolgok aztán beépülnek a mindennapokba és inkább a mosoly állandósuljon, mint a morcosság. :-) És szeretném, hogy a gyerekeim ha majd visszagondolnak a gyerekkorukra, akkor csupa szép emlék jusson eszükbe. És akkor a férjem még mindig ugyanúgy szeressen engem mint ahogy én őt! Ezekért tenni kell, de mindent csak elkezdeni nehéz! :-))))))
A számból vetted ki a szót - pontosan így éreztem sokáig én is. Őrlődtem a magam választotta édes, de ugyanakkor iszonyú nehéz kötelesség, az anyaság és az emberi mivoltomból adódó egyéb vágyaim, álmaim, céljaim között. De megértettem, hogy a középút megtalálása a fontos; attól, hogy apa vagy a nagyi vigyáz a gyerkőcökre, míg én dolgozok, attól még nem leszek rossz anya, sőt! Egy kivirult, boldog, motivált és energiával teli anyuka karjaiba szaladhatnak mikor hazaérek! Az meg egyébként csudajó érzés, amikor hazaérek és két kis törpe reppen a karomba! Hogy irigyeltem ezért nap mint nap az apjukat - amíg itthon voltam a gyerekekkel úgy éreztem bármit is csinálok, azért nem jár köszönet. Bezzeg édesapa egész nap odavan, s mikor hazaér kullancsként csüng rajta a két gyerek, ölelgetik, puszilgatják és véget nem érő kacagások között mondják el, hogy mennyire hiányzott nekik. Hát most én is kaphatok ebből az érzésből! És nagyon kellett ez (is) már!
Remélem ez már így is marad:-)
Ez így van, de ahhoz hogy ez meglegyen, meg kellett találnom önmagamat valahol mélyen legbelül. Mindenkinek azt kívánom, hogy a mindennapok oltárán ne áldozza fel ÖNMAGÁT! Szép napot!
Most már tudom, hogy így kellett volna nekem is - sok veszekedést spóroltam volna meg a családomnak, ha én magam nem érzem egy végeláthatatlan és hiábavaló mókuskeréknek az életem. Szerencsére túl vagyok ezen és azóta minden nap mosolygós és napsütéses - még akkor is, ha a meteorológusok nem ezt mondják ;-)))
Gratulálok én is:-)
Nekem 3 éves a kislányom, őszre várjuk a tesót, de nagy szerencsémre, tavaly egy ideig dolgoztam, és tanulásba is fogtam, így nem érzem hogy megbolondulok itthon. Bár a záróvizsgámat egy évvel halasztom, már most azon gondolkozok, két gyerkőc mellett hogyan fogom feldobni a napjaimat...
A belső kisugárzás a legfontosabb.
Gratulálok! ..és Én nem csak a fogyásodhoz, az akaraterődhöz, optimizmusodhoz és kitartásodhoz, hanem a BÁTORSÁGODHOZ is!!! Hiszen elég nagy bátorság kell (és őszinteség!!!!) ahhoz, h ezeket a sorokat leírd. Néha én is úgy érzem, h belegebedek ebbe a 24órás abszolút minden másodpercben "odafigyelős" műszakba.. Mégis nagyon erősen lelkiismeretfurdalásom van, hogyha erre gondolok, hát még ha ennek hangot is adok! Hiszen ANYA vagyok, ÉN vállaltam Őket! És nem mellesleg az Életeimet jelenti a Két gyönyörű Pici fiam! Mégis... Néha jó lenne NŐ-nek lenni... Olyan rég volt már.. Nekem most múlt 3 éve, h itthon vagyok, jövő szeptemberben megyek vissza dolgozni. Nemtom, h vajon milyen lesz...
Bocsi, ha hosszúra sikeredett, de nagyon "megmozgatott" a cikked!
Köszönöm! :o)
Hmm, biztosan kellenek majd újabb és újabb kihívások, ha nem a munkában akkor majd más területeken. A suli, nyelvtanulás jó ötlet, ezekhez sosincs késő! :-))) Szerintem engem egyelőre még a munka is kielégít, mert sokat kell utaznom és lehetőségem van az előrelépésre is - ez utóbbi szinte ritkaságszámba megy manapság. De ha már ez sem lesz elég, tuti én is valami hasonló dolog után fogok nézni, mint amiket említettél. Köszi a tippeket, megjegyzem!
Pontosan, ahogy írtad; kellett már hogy kilépjek egy kicsit a napi 24 órás, heti hét napos állandó készenléti műszakból. És az is, hogy valami mást, hasznosat, felnőtt dolgot csináljak. Persze büszke vagyok a gyerekeimre és egyre inkább visszaköszönnek azok a dolgok ahogyan nevelem őket - sok dicséretet kapok, hogy milyen illedelmes, kedves, nyitott, okos gyerekek. Ez csodás érzés, hiszen az én nevelésemnek is köszönhetően lettek ilyenek, de most már tudom, hogy csak akkor lehetek továbbra is jó anyukájuk, ha új kihívásokkal is találkozok, mert ezáltal több és jobb leszek - számukra is.
A fogyis cikk is meglesz, de csak ha már elértem a célom. Eddig 2 és fél hónap alatt 18 kilótól szabadultam meg, de még majd' 2x ennyi várat magára. Innen szép nyerni! :-))) Meglesz az is, de innen már biztosan lassabban csúsznak le majd a kilók, szóval nem siettetem.
Köszönöm mindenkinek a sok visszajelzést és a jókívánságokat! Mindenkinek hasonló jókat kívánok viszont! A cikkem célja valóban az volt, hogy egy kis pozitív energiát sugározzak vele az életükön, helyzetükön változtatni vágyóknak - legyen az fogyás, munka vagy bármi egyéb. A lényeg, hogy agyban dől el minden! Amíg ott nincs rend és elhatározás, addig csak küszködés és kudarc lesz a vége. Csodás célokat kívánok mindenkinek!
Sok sikert kívánok!:)
Jó volt olvasni a cikked,végre POZITÍV dolgokat olvashattam!:)
Sok sikert kivánok Neked:):)
Gratulálok, sohasem késő, annyira pozitívan állsz a dolgokhoz, hogy biztos minden sikerülni fog, pontosan úgy ahogy szeretnéd. Sok sikert hozzá.
Én pont így voltam tavaly :))) Teljesen megértelek. Most már a "dolgozó anyuka" hétköznapjait nyomom... lassan megint kéne vmi újítás. Tán hetente egy szabad délután :o, egy új suli, nyelvtanulás vagy vmi... most ezen jár az agyam :)
ezt szeretem olvasni, ha valaki, eröt vesz magàn ,ami naptol megvaltozom pozitivan..es sikert sikerre halmozz, ertem ezt fogyasra, uj munkara, stb..csak igy tovabb. szoritok neked, hogy sikerüljön akitüzött celod..alles gute und viel glück!!!.
Jó úton jársz, csak így tovább!
Nagyon szép arcod van, és csak gratulálni tudok az eddigi eredményeidhez, és még további jó nagy kalappal a "maradék" kilókhoz! :D
Szia!
Szépek az eredményeid, s mindig legyen ilyen jó kedved, akkor is tarts ki, ha esetleg hosszabb ideig stagnálsz! Nagyon szép vagy a "cél-képen". Csak gratulálni tudok és sok kitartást kívánni!
Köszönöm és hasonló jókat kívánok viszont! :-)))
Örülök,h. magadra találtál,nagyon sok sikert!
Nekem nincs még babóm,de nővéremen látom,h.őrá is ráfért már h.dolgozzon,illetve csak úgy "magával"legyen.
Remélem hamarosan a fogyásodat is megírod,én nagyon várom,és drukkolok:))
Gratulalok es nagyon sok sikert kivanok az elet minden teruleten :)
Köszönöm, megteszek mindent! :-)))
Csak így tovább!! Hajrá!
Szép dolog az anyaság, de igazad van, nyitni kell a világra:)
Annak idején sehogyan sem értettem, miért akarnak az anyukák visszamenni dolgozni, pláne még ha ehhez bölcsibe is kell adják a gyereket. Aztán 5 évvel ezelőtt a sors rám mosolygott és megtaláltam az életem párját. Azóta feleség és kétgyermekes anyuka lettem (nem ebben a sorrendben, de ez már egy másik történet), és majdnem 4 év itthon töltött idő után most már azt nem értem, hogyan tud valaki ennél több időt is otthon maradni.
Ugrás a teljes írásra:
Kösz, jól vagyok!További ajánlott fórumok: