Kíváncsi vagyok a véleményetekre... (beszélgetős fórum)
Az én helyzetem hasonló is volt, meg nem is. Mi fiatalabbak voltunk akkor mindketten és csak 8 hónapig voltunk együtt mint pár (előtte haverok fél évig). Ő 19, én majdnem 22 voltam, mikor összejöttünk a fősulin. Nem tűnik soknak ez a különbség, mégis az. Elején nagyon szerettük egymást, érettebb is volt, mint a legtöbb pasi ebben a korban, értelmes, tehetséges, de... még csak másodéves, én meg már negyed. Én készültem a diplomára, ő még felelőtlenül iszogathatott. Aztán végeztem, szerettem volna a városban maradni, albérletbe költözni, hogy majd ott együtt lehetünk, Ő járhat tovább a suliba, én melózok. Láttam rajta, hogy nem igazán akarja még, én meg csak azért akartam, mert Ő jelentette számomra azt a fajta "fiatalaságot", amit a főiskolán hagytam. Így mentünk szét, azóta jobban zűllik mint valaha, én meg találtam egy igazi férfit...
Elhagyott a gyerekkel?Ez borzasztó!
Olyan nehéz, mert elején nyilván nem gondoltuk ezt végig, mondjuk én azért törtem a fejem hetekig, amikor megismertem, de teljesen magával ragadott és nem hallgattam az eszemre. Mondjuk nem bánom, mert egyébként a koránál értelmesebb és komolyabb, úgy bánt velem, ahogy korombeliek se. Csak tolódik ki minden célom és nem tudom, később mi fog számítani? Szeretnék lassan gyereket, még itthonról sem költöztem el, gáááz, mert vhogy dolgozni is csak 1 éve mentem el komolyabban, féltem, hogy túl nagy lesz a szakadék. Kíváncsi lettem arra, milyen lehet egy olyan kapcsolat, ahol a férfié a felelősség a kapcsolatban. Mi lesz ebből, úristen. :(
Ez a kérdés ismerős!
Én is gondolkodok mostanság....mi várható a kapcsolatomban....igaz 17 hónapja vagyok a párommal, de néha elképzelem mi lesz ennek a vége?
szakics vele,ha már igy érzel hogy topoksz.
lehet hogy késöbb,nem tudsz és még fiatal vagy,hogy lekösd magad,vannak terveid álmaid.
valosids meg szórakozz élj komoly kapcsolatra
ráérsz késöbb,félsz tölle akkor kérjél segitséget.
ne engedd,hogy magával rántson,éljél a fiatalságoddal és ő majd találjon egy másik lábtörlöt....
Én is pont valamelyik nap kérdeztem a párom(7év után):mik a céljaid a jövőre nézve.Erre ő:semmi!
Ez azért elég szomorú!(És ő már 30éves,nem 23!)
Szia.Én sajnos voltam ilyen helyzetben.Vártam rá,mert úgy éreztem megéri.Gyereket vállaltunk,aztán kiderült hogy ő még nincs kész az Apaságra,és fontosabbak a nők,a haverok és a család..kilépett az életünkből 5 éve azóta sem láttuk.
Én azt tanácsolnám neked,hogy érett megbízható partnert keress,akire a bajban is tudsz számítani.Mert az élet sajna nem csak móka és kacagás...
23 éves fiú szerintem még nincs kész arra hogy szembe nézzen a nehéz dolgokkal is.
Te viszont már abban a korban vagy amikor a legtöbb nő családot alapít.
"Voltatok már olyan helyzetben, hogy úgy éreztétek, jó ideje csak toporogtok egy kapcsolatban, de már rég nincs fejlődés?"
Igen, voltam. Ősszel lett vége. 7évig tartott. Mikor megismerkedtünk ő 18 volt és pedig 16.
Mindenki azt mondta, hogy valószínűleg nem maradunk együtt azért, mert túl korán indult. Én nem hittem el és mégis így lett.
A párod is csak 19 volt és csak most kezd el lassan benőni a feje lágya. Te pedig már egy felnőtt, érett gondolkozású nő vagy. Ez a két véglet elég összeférhetetlen...
Ezer éve olvaslak Titeket, de most eljött az én időm is. Sajnos...:( Nem tudok dűlőre jutni magamban, ezért érdekel, Ti mit tennétek. 27 éves vagyok, közel 4 éve van egy párom, aki még 23 éves sincs... Gondolhatjátok. Teljes boldogság volt az elején, sok nevetés, szórakozás, hiszen mindketten fiatalok voltunk, éltünk bele a világba. Lediplomáztam, elkezdtem dolgozni, rakom össze az életemet, de egyre inkább bizonytalan vagyok abban, hogy vajon számítsak-e Rá a későbbiekben. Nem a szerelemről van szó, mert érzem és tudom, hogy a mai napig szerelmes és tudom, be kéne fognom a számat és örülni...De... Kezdek rájönni, hogy más dolgok is fontosak. :( Állandóan bajba sodorja magát, hülye döntéseket hoz, felelőtlen, haragszik az egész világra, aztán velem veszekszik állandóan, majd ugyan bocsánatot kér utána, de azért nem szeretném megszokni, hogy lábtörlő legyek néha az életében. Nem tudunk együtt élni, a közeljövőben esély sincs rá, sokat vagyok magányos. Honnan kéne tudnom, hogy megéri várni Rá? Mert nyilvánvalóan nem nőtt még fel, s nem szerepelnek olyan dolgok a terveiben, mint nekem. Voltatok már olyan helyzetben, hogy úgy éreztétek, jó ideje csak toporogtok egy kapcsolatban, de már rég nincs fejlődés? S úgy érzem, a saját életem is később indult be emiatt, mert féltem ettől a folyamattól, s egyik sulit végeztem a másik után. De már visszafordíthatatlanul elindult valami. Köszönöm, ha írtok pár sort...
További ajánlott fórumok: