Kisgyermekes anyukaként lehetetlen párt találni? (beszélgetős fórum)

Sajnos sok esetben pont a jog (gondolok a tartásdíjra és a pereskedésekre) az ami felülbírálja az emberi érzéseket, és kapcsolatokat.Vagy tönkre is teszi.

Úgy gondolom szerencsés vagy, hogy ember tudtál maradni, és egy másik emberre akadtál a társadban.

Pont ezért nem értem (akár a saját szüleim hozzáállását lásd lejjebb a hszm-ban,) és nagyon sok esetben a "zöm" elítélő gondolatait.

Persze megértem Zsókát is, hiszen valószínűleg a helyzet adja, ki mit vállal fel, hogyan védi meg a családját.Ehhez hozzátartoznak a háttér körülmények.

Volt egy férfi, aki komolyan érdeklődött a fiamnál felőlem. Azt mondta az én 4 éves gyermekem, hogy "nem az az apa, aki "összebarkácsolt", hanem az, aki gondoskodik rólunk és felnevel engem".

Hála Istennek, a gondviselés adott az életünkbe férfiképet helyeállásról, becsületről, nőtiszteletről, szorgalomról, stb.

Nem akarok okoskodni annyira, még én is lehetek gyermekét egyedül nevelő elvált nő. De te is tudod hogy van sok nő, aki pár hetes kapcsolatba is már vállal gyereket, ész nélkül, aztán koppan. Gyerek mellett éjjelente bulizni jár stb..

Ahány komoly nő és anya van, annyi komolytalan nő is van, aki még anyának sem való. Bocs, ma kicsit ilyen erkölcscsősz vagyok :)

Miért?

Hát azért nem lehet egy kapa alá venni egy özvegy nőt, vagy egy olyan nőt aki felcsinálta csak magát.

Az sem mindegy, miért váltak el.

Szóval teljesen jogos ha a megítélés más.

Múltkor a Gyilkos elmékben( ilyeneken élek :)) pont arról volt szó, hogy sok lányos anyuka azért nem akar új pasit, mert félti a kislányát. Tudom ez nagyon beteg. De mit gondoltok erről?

Nekem van ismerettségi körömben olyan, hogy anyuka eleve 6-8 évvel idősebb a pasinál, anyukának meg van egy 8 éves kislánya.

Egy ismerős (már 80an vhány éves )néni mondta, hogy ő azért nem akart új pasit, és inkább egyedül maradt, míg a lánya felnőtt, hogy nehogy úgy nézzen rá a lányára bármilyen férfi is.

Nem tettünk különbséget, hogy a kisgyermekes anyukák miért maradtak egyedül?

Házasok voltak-e, vagy sem.

Elváltak, vagy megözvegyültek.

A megítélésük szerintem mindig más.

Bár nem értem miért?

Szóval legyen 1. önálló, 2. önellátó, 3. intelligens, 4. humoros, 5. kedves, 6. gyermekszerető, 7. családcentrikus????

Csak ennyi? Tízezrével vannak hasonló szabad, független ... (problémamentes) nők.

Sokan lehülyéztek és mindennek lehordtak azért, mert nem akartam új társat magam mellé...

Számára a szüleimen kívül én voltam az egyetlen a számára. Azt mondtam, hogy nem szolgáltatom ki magunkat, az életünket, az otthonunkat egy idegen férfinak. Megvédtem magunkat...

És az élet 100 %-ban engem igazolt.

Nincs az az anya, aki újjongana ha imádott fia egy elvált, vagy még csak el sem vált gyerekes anyával állna össze. Oké, hogy igyekszik jópofát vágni hozzá...

Szerintem egészen más akkor a helyzet, ha két elvált, gyerekes ember találkozik. Ott kölcsönösen alkalmazkodni kell egymáshoz.

Vajon ez is a társadalmi "elvárt" viselkedésen múlik?

Mennyit határoz meg egy kapcsolatban, az hogy valaki elvált, kisgyerekes?

És a család hozzáállása?

Vagy inkább ne elmélkedjek?