Kisgyermekes anyukaként lehetetlen párt találni? (beszélgetős fórum)

Fél év együttélést, gondolom megelőzött volna nálam minimum egy éves ismeretség.

Akkor talán,...vagy a csuda tudja, lehet, hogy nem?

A mi esetünk speciális volt, mert a probléma a terhességgel kezdődött, annak ellenére, hogy az ő kifejezetten erőszakos kérésére vállaltam AKKOR a gyereket.

Természetesen én is családot terveztem, de csak majd később.

Azt persze nem tudhattam róla, - de szerintem ő sem tudta magáról - hogy számára egy nő megszűnik nőnek lenni a terhességgel, az anyasággal.

Állítólag Elvis Presley is ilyen volt.

A terhességem ötödik hónapjától nem érdekeltem semmilyen szempontból, viszonya lett egy nálam 10 évvel idősebb kolléganőjével, majd 8 hónapos volt a gyerek (addig húztam, mert hittem a CSALÁD-ban) amikor elváltam.

A dolog érdekessége, hogy született még másoktól 3 gyereke és mindegyik nőt közvetlenül a szülés környékén hagyta el.

Nos, mivel én voltam az első, ugyebár ezt nem láthattam előre.

A többiek meg, gondolom azt hitték, hogy ők majd csodát tesznek vele!:D

Azért egy fiatal nőtől, mert ugyebár általában fiatalon szoktak szülni és itt most vonatkoztassunk el a házasságtól, nem várható el, hogy olyan emberismerettel rendelkezzen mint te, vagy - ma már - én.

A korodat azért merem "érettnek" tekinteni, mert te írod, hogy, "Túl öreg vagyok én már ahhoz,..."

Annak idején én is elváltam, pedig nem választottam rosszul.

Mindösszesen az történt, hogy én nem éltem együtt a későbbi férjemmel a házasság előtt és amik előjöttek, az csak egy huzamosabb együttélés során derült ki, de én emiatt nem érzem magam kevesebbnek senkinél.

Volt egy gyerekem, de ennek ellenére nem kellett magányosan leélnem az életem.

Minden önhittség nélkül mondom, - és ezt kérlek hidd el - ha akartam volna, "férfiháremet" nyithattam volna, pedig soha nem voltam könnyűvérű.

Nem, azt írtam rá, hogy olyan valakinek a gyereke, akinek gyakorlatilag nem volt apja, mert 10 napos korában lelépett. Ebből a szempontból semmiben a világon nem különbözik a más okból egyedül felnőtt gyerekektől-a gyerek szempontjából mit sem ér ez a születése előtti 14 rövid hónap.

Túl öreg vagyok én már ahhoz, hogy higgyek abban, hogy valaki meglepetésre hirtelen becstelenné válik, míg előtte maga volt Ghandi. Ilyen nincs.

Hogy te mivel nyugtatgatod magad, az a te dolgod, de a gyereked mellől 10 nap után lepattant "apa" és "férj" pontosan annyit mutat, hogy nincs semmi, semmi, semmi alapod arra, hogy ilyen nagyképű kijelentést tegyél azokra, akik házasságon kívül szülnek. Főleg azért, mert rengetegen funkcionális családot képesek felmutatni, és nem lép le a pasijuk egy 10 napos gyerek mellől.

Azért ez durva kijelentés, hogy házasságkötés után 14 hónappal egy gyermek házasságon kívül születik. Még jó, hogy nem azt írtad, hogy "törvénytelen".

A becstelenségre semmi nem mentség. Ez előre nem volt bekalkulálható.

Az ember vagy hű marad az elveihez, vagy fütyül rá.

Amiben felnőttem, belenőttem, ahhoz tartottam magam.

Az, hogy a mai nemzedék másképp gondolkodik és tesz, legyen az ő problémájuk.

Csak nekem ne legyen belőle részem.

A fő kérdésre visszatérve szerintem nem lehetetlen párt találni így, gyerekkel, de biztos, hogy nehezebb. Több alkalmazkodást és toleranciát igényel, mint egy gyerekmentes kapcsolat.

Én nem vállalnám fel éppen ezért, ami nem jelenti, hogy más sem vállalhatja.

Nem arról volt szó, hogy ki tehetett róla és DE, tehettél arról, hogy egy olyan alaknak szültél, aki 10 nap után már lelépett a gyereke életéből. A papír erre nem mentség.

Semmivel sem másabb olyan valakinek szülni, aki a 11 napos gyerek mellett már nincs ott, mint házasságon kívül, ahol együtt nevelik.

Álságos és képmutató hozzászólás volt a részedről.

SOKKAL rosszabb egy gyereknek, ha 10 napos korától már nincs semmilyen apja, mintha egy szerető, tisztes szülőPÁR neveli fel, mindegy, milyen iratokkal a fiókban.

Gyakorlatilag te is házasságon kívül szültél.

Arról én nem tehettem.

Viszont levontam egész életre a tanulságot.

Azt hiszem a "csak beszélgetéseken" már túl van. Pont az a baj, hogy ennél már több kell(ene).

Bátyusnál meg az van, hogy szegény nőket sajnálnám kapnának még egy gyereket. Velük szemben nem lenne fair. Bár ki tudja? A felelősség megváltoztatja az embert.

Majd megoldják.

Hú, de nem szép tőlem hogy kipletykázom őket....

Minden esetre engem mint családos, házast egyáltalán nem zavarna egy olyan sógornő, vagy sógor (nem kell feltétlenül hogy megházasodjanak) akinek van kicsi vagy nagy gyereke.Az számít milyen ember.

A mostanra nem tudom a választ...

Sosem voltam társfüggő, mindig nagyon önálló teremtésnek (nyakasnak) neveztek.

Finoman, de nemtetészesemet nyilvánítanám, ha fiam ilyen helyzetbe került volna.

A nővérednél azt kellene szerintem első körben átprogramozni magában,hogy a társkeresés egy szórakozás, egy igazi kaland, egy csomó mindent lehet tanulni belőle, izgalmas és élvezetes.Egy olyan út ami rejteget sok jó dolgot ,de sok csalódást és tán újrakezdést...ha ezeket el tudja fogadni és nem görcsölésből teszi,akkor akár az is okozhat neki élményt,hoyy egy jót beszélgetett egy pasival.Ha jól érzi magát,egyre nagyobb igénye lesz önmagával szemben,étrend váltás, torna...stb,hogy szebb,kívánatosabb legyen és erre tuti a férfiaktól is fog kapni pozitív visszajelzést.

A fiú tesód pedig tuti így is fog tenni,ami azt hiszem a lehető legjobb döntése lesz.Ha ő ennyire anyámasszony katonája,annak nem való a saját gyerek által vitt felelősség.Egy gyerekes nő mellett ennek a terhe más...mégsem az övé,van annak apja és nem kicsit komfortos lehet neki egy ilyen kapcsolat,mert kap egy másik "anyát" a párkapcsolatában tovább...valahol az ilyen típusú férfiaknak egy ilyen anya típusú pár a legjobb.

Ha most lennél ilyen helyzetben, napjainkban, akkor is így döntenél?

Mert úgy érzem, nem az ellen van kifogásod, hogy egy kisgyerekes anyuka találhat-e párt magának újból, hanem egy kicsit a körülmények hozták így.

/Persze ha nem akarsz ne válaszolj.:)/

Erkölcsi tartást most is nehéz kivívni.

Off:.

Most volt a héten egy műsor, ami a nemiséget taglalta, anno a szociban, és kitért a szabados viselkedés és annak nem kívánt következményeire. Valamint az elvált nők helyzetére. Bizony még a "párt" is elítélte az ilyen helyzeteket. Arra nem tértek ki, ha valaki özvegyen maradt, de míg utóbbi gyerekeivel (a szegény árva)- elnézőbbek, addig az elvált szülők gyermekeit inkább lenézéssel kezelték. A nőkre ugyanez vonatkozott. "Mihamarabb rendezzék a társadalomban kapott helyzetüket."

Ez csak úgy eszembe jutott, nem kell lereagálni.

Egyetértek!

Lentebb is volt erről egy hozzászólás,hogy könnyen kaphatóak a társkeresőn is.Szerintem nem így van,úgy kaphatóak,mint általában a nők nagy általánosságban ...csak velük szemben szigorúabb az elbírálás...

30 évvel ezelőtt elvált asszonynak lenni pici gyermekkel egészen más volt, mint manapság...

Sokkal több erkölcsi-társadalmi előítélettel kellett megküzdeni... És bizonyítani, hogy a nő becsületes, tisztességes, nem könnyelmű, stb.

Az erkölcsi tartást pedig egy férfi-társadalomban nagyon nehéz volt kivívni.

42 hsz-em.

Ezért írom, hogy érdekel a téma. Min múlik, hogy valaki gyerkőccel talál (új) párt magának.

Saját maga rontja az esélyeit?

Szerintem is így van,én is így látom.

Annyira kiemelték itt a házasságban élő emberek erényit és aki elvált avval valami súlyos gond van....miközben miket művelnek az egyes(elég sok) családos férfiak vagy akár nők....én nem ítélem el őket sem mindenki úgy él,ahogy jól esik,de azért mert valaki elvált és tegyük fel gyermeke is van a szemtelennek, miért lenne vele valami "gáz"?

Megjegyzem, a harmincas férfiak esetében szinte vonzó a kisgyermekes nő. Ahogy a 16-huszonévesekre buknak a 40 körüli nős férfiak :)

(Ez kb. 40-45 év tapasztalata a saját életemben, tehát nem mérvadó, csak kiindulási pont).