Kisgyereknek gyónni? (beszélgetős fórum)

Nézd, ha ő szeretne a társaival együtt...

De másodikosként nem lesz elsőáldozó, ne félj.

Abszolút hamis amit írsz.

13 éves korig a gyermek felé a szülő szolgál, de igénybe lehet venni szolgál segítségét, ha olyan súlyú a "dolog". De a szülők és megvallások elegek szoktak lenni.

Ezt még hány hozzászólásban fogod leírni????

És mi volt Belgiumban évekkel ezelőtt???

Nem, nem szeretném, hogy a későbbiekben se gyónjon. Az első áldozással sincs bajom, ha érti a gyermekem, amiről szó van, ehhez azonban még nőnie kell. Én annak idején 14 éves koromban konfirmáltam és semmiről sem késtem le és jobban is értettem az istentiszteleteket.

Ez így erős, hogy "a katolikus vallást gyakorolja a gyerek", neked meg lehet, az erős, ahogy én írtam :)

Amiket írtál, nem vétkek, hanem negatív tulajdonságok, amik bármikor felüthetik a fejüket egy emberben... persze nem helyesek, de mivel jó esetben, egy gyermek már kiskorától megtanulja, hogy mi a helyes és mi nem, tudni fogja, hogy mi a helyes és mi nem :) ehhez igazán nem szükséges a gyóntatás.

Látod... én meg nem szeretek úgy elmenni gyónni, hogy ott az a sötét rácsos valami.

Leülni egy pappal szemben és szépen elbeszélgetni gyónás keretében. Igaz, ez már az ún. lelkivezetés is.

"A gyónástól még ráadásul a plafonon vagyok"

Nem véletlenül.

Mindazon által ledöbbenve olvasom soraidat.

Nem olvastam végig a hozzászólásokat...

Életem egyik meghatározó élménye a katolikus hitoktatással kapcsolatban, hogy 6 éves koromtól 18 éves koromig kötelező jelleggel időpontra beosztva jártam Miklós Atyához gyónni. Minden egyes alkalom napokig tartó szorongást okozott, a legtöbbször egyáltalán nem éreztem, hogy lenne olyan bűn amit meg kellene gyónnom, emlékszem arra az összeizzadt kis papírkára amire napokig irogattam a bűneimet, és amit fel kellett olvasni a gyónáskor. Ráadásul nem tudom miért, de Miklós Atya a nagyothallók gyóntatószékében gyóntatta a gyerekeket, így még az a könnyebség sem volt meg, ami egyébként igen, hogy legalább a pap arcába nem kell nézni gyónáskor, hiszen a gyóntatószék rácsa jótékonyan elfedi a tekintetét és egyben a gyónó kínlódását is... hét ez nem volt... szemtől szemben egy pap és egy hat éves gyerek a kis semmi bűneivel kínlódva. Ezek az élmények meghatározóak voltak abban a döntésben, hogy a lányomat gondolkozás nélkül a férjem vallására, refotmátusnak kereszteltük. Hívőnek tartom magam, de ennek nem szeretném kitenni... Én magam 18 éves korom óta nem gyóntam, és feltehetőleg nem is fogok. Ugyanakkor arra volt példa, hogy bizonyos helyzeteket átbeszéltem annak a református gyülekezetnek a lelkészével, ahová járunk... hozzám ez sokkal közelebb áll, mint a kötező gyónás.

Tindigo, ez a rész mintha kitörlődött volna az emlékezetemből :) nem tudom, miért egyeztem bele, hogy végül katolikus legyen :( talán mert nincs a községünk közelében református egyház? Nem tudom, néha bánom is, de tény, hogy most már ha így cselekedtünk, akkor ebből kell kihozni a legjobbat minden tekintetben.

Azonban nem fogom engedni, hogy bármit is akarata ellenére kötelezővé tegyenek számára.

Nincs idom most kifejteni a mondanivalomat,de lenne egy ket megjegyzesem..Zsoka!A lelked attol tisztul meg,hogy elmondod egy papnak,mi rosszat csinaltal?Ez ugye csak vicc akart lenni?

A masik:a Krisnasok Buddhistak tisztelik az EMBERT az eletet..Ezt a katolikusokrol nem mondhatjuk el,sajnos..Egyik vallas sem jobb mint a masik,egyre jo csak nepbutitasra..De hogy 7 eves gyereket gyonasra kenyszeriteni?Ez nevetseges..

A masik:a gyontato kedves pap bacsi,az egyik betegunket hetente legalabb berendelte gyonni 7 eves koratol..Nem szeretnem reszletezni mit muvelt vele gyonas cimszo alatt..Lelki megtisztulas ugye?

Itt szinte mar senki nem engedi el a gyereket templomba hittanra szuloi kiseret nelkul..Vajon miert?

Én református vagyok. Iskolás koromban nem volt hittan, nem is mindenki merte teplomba járatni a gyerekét.

Nagymamám nagy ünnepekkor elment a templomba, de nem járt rendszeresen.

Tőle kérdeztem meg: Mi az, hogy Isten?

Nagymama azt felelte: Isten a Szeretet.

Kérdeztem, más alkalommal, miért nem jár mindig a templomba, csak néha?

Nagymama válasza: Mindenki a szívében hordja az egyházát.

Felnőttem úgy, hogy felnőtt fejjel, kínlódva, de egyre boldogabban, magam vágtam utat az Úrhoz.

De nem imádkozom nyilvánosan. Ez az én saját hitem, az én szívem-beli Egyházam, nem kell semmiféle szertartás hozzá.

Máshol is hallottam már, hogy az Úr nem mondta: X és Y vallás szerint higyj.

Én azt nem tudom elfogadni, hogy ha Krisztus értem is meghalt a kereszten -márpadig értem is meghalt- nekem bármiben is bűnösnek kellene éreznem magam, pedig néhány egyház ezt sugallja.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármi rosszat megtehetnék, hanem azt, hogy nem terhel előre és eleve semmiféle bűn; gondtalan és boldog gyermeke vagyok az Úrnak, ha nem vétek ellene.

Szerintem tudod mire gondolok a hitgyülisek, jehova tanuinak kapcsán. Az már zaklatás...

A katolikusokkal, evangélikusokkal, reformátusokkal soha nem tapasztaltam agresszív megnyilvánulásokat, hogy már pedig muszáj megtérnem, ellentétben az előbbieknél.

Ne haragudj, de nem kell elmondania 50 Rózsafűzért... ez így egy az egyben nem igaz.

Túlzott kisarkítás.

Figyelj csak, én abszolút egyetértek Veled, de már egyáltalán nem értem, miért lettetek keresztények. :D Egyetértek veletek, mert NEM vagyok keresztény, hanem buddhista vagyok. :)

Ha ezt az alaptant nem hiszed el, rossz helyen jársz, de tényleg. Keresgélj a keleti vallások, vagyis inkább filozófiák között, taoizmus, buddhizmus, hinduizmus stb., ott minden az ok és okozatról szól.

Te most nem tartod tiszteletben mások vallását. A gyereked meg teljesen össze lesz zavarodva, hogy az anyukája a szöges ellentétét mondja a pap-bácsinak.