Kinek munkamániás a párja? Mit tesztek, hogy így is jól működjön a kapcsolat? (beszélgetős fórum)
Érthető. Lehet, hogy butaságot kérdezek, de mivel kötöd le magad, hogy ne legyen annyira rossz? Most nem házimunkára gondolok, meg azt is tudom, hogy a pici 24 órás szolgálat. De hogy Neked is legyen egy kis jó az életedben, amíg nincs Veled a párod. Ha megírnád, megköszönném.
Hogy is mondjam. Hétköznap ugye dolgozik, tehát nem nagyon találkozunk. Ha elmegyek a munkahelyére, akkor nincs gond. Ha otthon vagyok, akkor mint aki elfelejt, csak akkor hív, ha konkrét mondanivalója van. Hétvégén szintén nincs gond, olyankor figyelmes, akkor szoktam "feltöltődni". Szóval elvileg nem lenne gond a kapcsolatunk "lelki" részében (ha nem dolgozna ennyit), ezért merném bevállalni. Na most jól bekevertem magam, de biztos érted. :)
Párom családi vállalkozásban dolgozik,van hogy csak pénteken jön haza!!Nehéz megszokni,pedig miattunk csinálja-hitel stb!!19 hónaposa fia,néha olyan mint ha egyedül nevelném!!Szeretne másik babát,de ilyenkor megkérdezem,hogy magamnak szüljem,így is alig tudd haza jönni,hogy velünk lehessen!!Nagyon-nagyon nehéz,kezdem néha magányosnak érezni magam!!
Mind a ketten szellemi munkat vegzunk, es meg ha sokaig is tart, de megvan a latszatja.
:D
Miert akarod a gyereket, ha a ferjed meg veled sem foglalkozik annyit, amennyit szeretned???
Köszönöm szépen, jólesik nagyon. Komolyan.
Salsera véleményét (megelőztek)!!!
Köszi szépen. :) Én is ebben bízom, próbálok pozitívan hozzáállni. Csak kibírjam addig, mert sajnos hogy sokat vagyok egyedül, ráérek magamon "lelkizni". Hátha jön már lassan a jó idő és lendítene rajtam.
Osztom az elöttem szóló véleményét és én is drukkolok nektek nagyon!
Igen, ezen is agyaltam már, mert régen én is két helyen dolgoztam. Reggel mentem, este jöttem, úgy kimerítettem magam, hogy minden betegség elért. :( Meg az előző házasságomnak ez nem tett jót, de végülis nem emiatt ment tönkre, ez már csak hab volt a tortán. Úgy végülis jó, ha mindketten dolgoztok és bírjátok fizikailag is.
Akkor drukkolok!
Hajrá a babának, remélem nem lesz semmi gond!
Ha lesz baba, mégnagyobb lesz a boldogság, na meg apa is többet próbál majd otthon lenni...
Értem...és tényleg nehéz a te helyzeted is, sajnos praktikát nem tudok, mert ez nagyon egyéni dolog hogyan bírod rá a változásra.
Az én párom sem szokott hívogatni nem jellemző rá. :( Tudom hogy ez nem nyugtat meg, de ne add fel kitartás!!!
Minden sikeres férfi mögött egy NŐ áll a háttérben! :)
Az en pasim is munkamanias. A szerencse ebben a helyzetben, hogy en is az vagyok.
:D
Engem nem zavar.
Mi is a babán vagyunk, de sajnos valami gond van és egyelőre nem sikerül. Tavasszal indulunk neki, hogy kivizsgáljanak. Úgy érzem akkor jobb lenne minden. Még akkor is, ha ugyanez marad a munkája, de biztos úgy alakítaná az életünket. Vagy ha nem is, akkor legalább lenne egy kis tündér, akiért érdemes élni.
Mondtam már neki ezt is, de ilyenkor megígéri, hogy másképp lesz. Szokta állni a szavát, csak kibírjam addig. Meg van úgy, hogy rajta kívül álló okok miatt nem sikerül betartania. Ezt is megértem szerencsére. Valahogy az lehet a bajom, hogy nem tudok senkiből erőt meríteni, mert én segítem Őt, engem meg senki. :(
Szia!
Egy cipőben járunk4!
Én 5 éve ismerem a párom, 3 éve leszünk házasok, minden úgy megy ahogy eddig...
Sőt nálunk van hogy elmegy 3-4 napra külföldre, akkor csak fényképről nézegetem...
Amúgy reggel 6-kor kel fél 7 elmegy, van hogy este 9-10-re jön haza...
Neki ilyen a melója...
Meg kell szokni...vagy megszökni....
Nekünk van egy másfél éves bébink, így apuci megpróbál haza sietni...
Igen, én is így próbálok hozzáállni a dolgokhoz, értem amiket írtál, ezt el kell fogadnom, mert szeretem. Télen nagyon nehéz volt, mert még kimozdulni sem nagyon lehet, hiába lakunk kertes házban. Ráadásul olyan típus vagyok, hogy nehezen viselem az egyedüllétet. Sajnos. Csak valahogy Ő is ráébredhetne arra, hogy ennek ellenére (ahogy eddig meg tudta tenni) foglalkozzon icipicit többet velem, mert úgy nekem is könnyebb lenne. Van módja rá, hogy felhívjon, megkérdezze hogy vagyok. Nem akarok én sokat, csak azért annyira ne szokja meg, hogy mindig ott állok a háttérben, akármi is van és mosolygok, segítem Őt. Ezt teszem, de néha tényleg nagyon nehéz. Ő erősödik a segítségemmel, az én erőm meg fogy. Ezért gondolkodtam valami olyasmin, hogy ne kelljen felhívni a figyelmét konkrétan a dologra, hátha egy kis számára észrevétlen praktikával segíthetnék magunkon. :)
Én a helyedben leülnék vele és elbeszélgetnék,hogy ok most igy elviseled ezt a helyzetet de ha lesz gyermek akkor tud e majd változtatni rajta mert 1éves korig a gyerek nem tud mit kezdeni az apjával és sajnos forditva is igy van,de utána szüksége lesz rá..szóval szerintem ha erről még nem beszélgettél vele,akkor lehet kellene
Biztosan ahány ember annyiféleképpen gondolja a dolgokat. Én próbálok mindig pozítívan gondolkozni, de nehéz tanácsot adni ezekben az esetekben mert mindenki más és másképp élik meg a hasonló helyzeteket.
Nekem csak az segített hogy megértettem magammal neki ez a munkálya ami nem fog változni és ha szeretem és vele képzelem el a jövőmet ezt el kell fogadnom. Van választási lehetőséged is hogy keresel mást aki nem dolgozik ilyen sokat de lehet hogy közel sem leszel boldog azzal aki mindig veled van. Mérlegeld hogy neked mi a jobb te mit szeretnél mire vágysz.
Azért azt se feledjük hogy a mai világban munkát találni elég nehéz és hát azért örülhetünk ha az embernek van egy jó munkahelye.
Ebben igazad van,kivánom legyetek boldogok....egyébként én jól viselem mert én imádok egyedül lenni..én pasi nélkül is teljesen jól elvagyok itt a kislányom más nem is kell,úgyhogy engem csakis a gyerek miatt zavar másért nem..
Nehéz dolog ez, nagyon. Gyermeket már nagyon szeretnék és Őt is szeretem. Ez az egyik oldala az éremnek. A másik, ami kellemetlenebb, amiről beszélgetünk... :( Nem könnyű dönteni ilyesmiben.
Nem hiszem, de majd elválik ha már megszületik. A páromnak nagyon fontos a baba, minden vizsgálatra eljön még a munkahelyéről is legyen az délelött vagy délután. Neki a család nagyon fontos de a biztonságot is szeretné megadni mint, családfenntartó. Mindent szeretne a babának megadni és biztos vagyok abba ha már itt lesz a kezünkben ő is sokkal jobban fog igyekezni hogy minnél több időt töltsön majd a leendő gyermekünkkel. Nincs bennem félelem mert sok segítséget kapok a családtól is és tőle is. Én nagyon bízom abban hogy nem lesz gond.
Fő a pozítív hozzáállás!!!
Hétvégente szerencsére nem dolgozik, akkor már tényleg jól néznénk ki... Viszont, ha így marad a helyzet az országban, még ez is bekövetkezhet. :(
Én a helyedben meggondolnám a gyerekvállalást...de ez a te döntésed..
Akkor Neked sem lehet egyszerű. :( Nálunk valahogy úgy van, hogy mivel saját magának a főnöke, gondolom megengedhetné majd magának, hogy kicsit több ideje legyen a majdani családjára. Nem akarok túl sokat, csak ettől azért többet. Egyébként gyűjtögetős típus, szereti, ha van tartalékban pénze. És manapság nem könnyű, mert minden vállalkozás egyre rosszabbul megy. Szóval marad a női praktika, hogy én is elviseljem a napi nehézségeket. De hogy mi? Ha eszetekbe jut valami, várom! :)
ja és mióta megszületett lett ennyire szar a helyzet,mert most az rá a magyarázat hogy kell a pénz mégjobban szóval kár azt hinni hogy a gyerek majd megváltoztatja...imádja a lányát a párom is de munka az munka és a pénz kell...
Még annyit, hogy mivel kocsmáros, én reggel 6-kor elhagyom az otthonunkat, Ő kb. délre jár és este 11-től előbb sosem ér haza. Szóval szinte egész héten nem látnám, ha meg nem látogatnám Őt a "munkahelyén". Szóval valahogy így vagyunk. :(
Sajnálom,hogy ezt kell mondjam de ha megszületik nagyon nehezen fogod viselni,hogy ennyire keveset lesz veletek...tapasztalatból beszélek..amikor egész nap apázik a kislányom és ő meg van h este 9re ér haza,amikor a gyerek már alszik..na ez szar érzés..én elvagyok nélküle mint a befőt,de a gyerekednek nehéz megmagyarázni,h apa állandóan dolgozik..pláne 15 hónaposnak
Tökéletesen igazad van mindenben. Lehet, hogy azért vagyok érzékenyebb, mert nekünk meg már hónapok óta nem akar jönni a kis pocaklakó. :( Lehet, hogy utána már nem dolgozna annyit, de ez csak akkor derülne ki. Próbálok kitartani, amíg csak tudok. Más egyebet tényleg nem nagyon lehet tenni. Azért kérdeztem női praktikákat, mert valahogy nekem is el kell viselnem ezt a nem túl könnyű időszakot. De semmi nem jut már az eszembe. Jobban viselném, ha picit fellendülne újra a kapcsolatunk. Ebben esetleg tudnál tanácsot adni? :)
Már beszélgettünk róla többször, néha már én "szégyellem" magam, hogy felhozom neki a témát. Egyébként kocsmároskodik, nem csak fizikailag fárad el az állásban, hanem agyilag is rendesen. De az a baj, hogy kezdem nagyon egyedül érezni magam a kapcsolatunkban. Viszont Ő férfi, nem túl lelkis, nem mindig érti meg, hogy mit is akarok neki mondani. :(
További ajánlott fórumok: