Kinek mi a tapasztalata: hogyan működik, ha a párjával azonos vallású, vagy egyikőjüknek van, másiknak nincs vallása? (Csak akit érint) (beszélgetős fórum)

Nem valaszoltal nekem! Mind1!

O csak elmondta miben ad tanacsot neki a Biblia, hogy nem csak elmeletrol, de gyakorlati dolgokrol szol.

Te viszont egyaltalan nem tartod tiszteletben a hitet! Ki terit kit? Az aki egy hivo embert meg akar gyozni arrol milyen igazsagtalan az Isten, az miert jobb mint az aki arrol akar meggyozni, hogy o boldog a hiteben es utmutatast kap a Bibliabol. Nem ertem!!!!

Mit az, hogy "átmeneti pap"??? Mert ilyen státusz nincs.

Vagy kispap, vagy diakónus, vagy felszentelt pap.

Na, az ilyenek miatt is van az eltávolodás.

Hát, szomorú ilyeneket olvasni is.

Egyszer összejöttek a vallások képviselői, és elemezték, mi az ami közös, és mi az eltérés.

A lényege az volt amit Jézus is mondott "szeresd Uradat Istenedet teljes szívedől, lelkedből, elmédből, és szeresd felebarátodat, mint onmagadat. Ez a törvény és a próféták."

Minden más csak elvisz Istentől. Az egymásra "köpködésnek", haragnak, emberi gondolatok/dogmák boncolgatásának nincs értelme. Sőt, az ilyenek miatt káromolják az Istent azok, akik nem ismerik, és sokan távolodnak el Istentől. Pedig ezek emberi dolgok. Csak könnyebb megbélyegezni, mint utánajárni dolgoknak.

Én is egyetértek az utolsó mondatoddal. Annyit azért hozzátennék, hogy az egyháznak tényleg csak a segítség lenne a feladata, de a legtöbb fő-főség az egyházban azt hiszi, hogy a hívők arra vannak hivatva, hogy őt szolgálják!

Csak hogy mondjak egy példát, s most megint a katolikust fogom elmarasztalni. A nagy község, ahol lakom, a pap utasítására (aki nem is ott lakik, csak vasárnaponként kijár!) renováltatta jó pár millióért a paplakot, ami 8 szobás, 3 fürdőszobás, minden luxust felölelő "lak" lett... önkormányzati pénzből... igaz, hogy nem lakik ott senki és ugyanúgy az enyészeté lesz minden, de a lényeg, hogy luxuslakosztályokat csináltak az átmeneti papoknak.

Miközben az ifjúsági csoportra semmit sem áldoznak... és így tovább, tehát az igazán fontos dolgokra sosem marad semmi.

A másik dolog: mégis hogyan segít az egyház??? Egy lelkész, vagy pap szerintem türelmesen meg kéne hallgatnia a bajba jutott híveit, nem pedig olyan, sokszor unalmas prédikációt tartania, hogy az emberek nem értik, amit mond. Tulajdonképpen 80%-ban a levegőbe beszél, értelmetlenül. Egyszer kérdeztem egy katolikus plébánost, hogy pl. a csilingelés mire való, amit a ministránsok szoktak csinálni. Az volt a válasza, hogy kitöltse vele az üres időt...

Hosszú percekig térdepeltetik a ministráns gyerekeket a jéghideg kövön... egy kislány simán felfázik annyi idő alatt is.

Igen, láttam már olyan gyereket, aki tényleg elhivatottan, mert esetleg pap akart lenni, segített be az ilyen alkalmakkor, de a legtöbb gyermek meg van félemlítve, hogy ha nem megy a misére, akkor nincs aláírása és így tovább.

Miért nem ereszkednek le ezek a papok a gyermekek, a nép szintjére? Mert el vannak kapatva, mondhatni ki vagyok-mi vagyok elvek szerint élnek.

Főleg akkor nehéz, ha az egyik már nem is akarja az egészet, csak sunyit hallgat. Pedig, hogy hasonlattal éljek, a házasság olyan -is-, mint egy magasfelvonó, ami csak egy irányba megy, és emberi erővel működik. Útközben ki lehet szállni, de métereket zuhanni nem lehet sérülések nélkül, ezért, ha valaki beszállt, akkor kutya kötelessége neki is "húzni". Valamiért csak összeházasodtak, és a felmerül problémákat jobb azonnal megoldani, míg nem hül ki a szeretet, mint összegyűjteni, és robbanni. Ehhez elengedhetetlen a kommunikáció!

Bár én egy ideig igyekeztem elsajátítani a gondolatolvasás képességét, de nem lehet ezt elvárni senkitől sem. Még a hazugságvizsgáló is "igen, nem" feleletből tud infót adni.

Akinek valami gondja van, nyissa már ki a száját.

Manapsag sok pszichologus elismeri azt, hogy az eletben szukseg van ritualekra, esszerintem ezzel nincs baj. Es az, hogy te lattal negativ peldat vallasos emberekrol nem jelenti azt,hogy mindenki ilyen. Ki tudja milyenek lennenek ha nem lennenek vallasosak?! Lehet jobbak, de lehet rosszabbak.Nem kell altalanositani vagy eloitelettel lenni. Nalunk ahogy minden este jar az estimese a gyerekeknek, ugy estebedkor jar a Bibliaolvasas. Nekunk sincs idonk reggel,mert ferjem nem bir reggelizni, csak megy a munkaba. Delutan 6kor hazajon es az az egyetlen kozos etkezesunk, akkor szoktunk.

Kotelezes: en sem foom kotelezni a fiaim semmire, de minden ember azt adja at a gyermekeinek amit erteknek vall. Ez normalis. Ha egyutt leszunk mi mindig olvasni fogunk a Bibliabol es imadkozunk, de ok az o csaladjukban azt csinaljak amit akarnak.

Szerintem nagyon találó ez az elszeretés szó.

Mert -főleg nőknél-, ki nincs szívesebben azzal, akinél azt érzi, hogy jobban szeretik?

A férfiakat más hajtja. Ők inkább "istenek" szeretnek lenni. Ha érzik, hogy felnéznek rájuk, csüngnek bölcs tanácsaikon, ámulják ügyességüket...

Persze vannak kivételek, de általban a nembeli eltérő természetünkből adódóan ez az általános.

Ezért kell a másik boldogságát előrébb helyezni a házasságban, mert ki az aki kilép onnan, ahol szeretik, vagy tisztelik őt.

És nem csak addig, míg a rózsaszín köd fel nem száll.

Igen, nagy a különbség. Általában mi van?

Meglátja, megtetszik neki, amikor eszébe jut elálmodozik rajta, szövögeti a terveket, "vele fekszik, vele kel". (persze csak egyenlőre gondolatban) és nincs is ezzel semmi probélma addig, míg nem kötelezte el magát már másnak, vagy a másik még szabad.

Én is így voltam a férjemmel. Persze még az elején. Most már azért kevesebbet álmodozok róla, de jó is, mert vizsgálták a szerelmes ember -talán az endofinját- hormonját, és hasonló értéket mutat, mintha dorgozott volna. Na, ez azért hosszú távon nem annyira egészséges.

Szóval vigyázni kell, hogy kit engedünk be a gondolatainkba.

Persze ez nem azt jelenti, hogy minden gondolatunkért felelősek vagyunk.

Ha jól emlékszem, Luther mondta, hogy:

"Nem az a gond, ha egy madár átrepül a fejünk felett, hanem az, ha hagyjuk, hogy fészket rakjon rá."

Ne dédelgessünk, tápláljunk helytelen gondolatokat!

Még az is eszembe jutott, hogy az agnosztikusok a hívők problémái esetén éppen azokat a dolgokat emelik ki, amikor a hivő nem hívőként cselekszik. Pedig ez éppen az az eset, amikor a kivétel erősíti a szabály, és mutatja, hogy nem elég hallgatni, cselekedni is kell. (Olvassátok el Jakab levelét, azt hiszem ott ír arröl, hogy az ördögök is hisznek...)

Viszont mélyen hallgatnak arról, hogy a ne ölj, ne törj házasságot, stb. parancsok megszegése miatt hány ember élete ment tönkre.

Jézus azt mondta, hogy aki gondolattal kíván meg más nőt, már paráználkodik a szívében. Nézzetek be a pornót nézős topikba, hogy milyen sokan keseregnek miatta.

Példaértékű amit csináltok!

Megéri összeszedni azt a rengeteg dolgot, amiért az ember hálás lehet. Pedig emberi természetünkből adódóan hajlamosabbak vagyunk azt az egyet számon tartani, ami rossz. Sok dolog akkor válik csak értékessé, amikor már elveszítettük. Addig természetesnek vesszük.

Ez így igaz, mármint az, ha tisztában vagyunk azzal, amink van és azzal, hogy ez egy "ajándék", és sokkal fontosabb, mint sok más, akkor lényegesen könnyebb megbírkózni a problémákkal.

Én ezt napközben is gyakorlom:)