Kiabálás a gyerekkel! (beszélgetős fórum)
én is épp ezt mondtam valamelyik nap. Épp a bolti és egyéb hisztikről volt szó. Mondtam, hogy én nem vagyok egy engedékeny szülő és morgok is éppen sokat, de a gyerekem tőlem tudja mire számítson. Nem a kiabálás miatt, dehogy. Hanem ha valamit megígérek neki betartom (még akkor is ha ő már esetleg elfelejtette) vagy ha valamiért mégsem jön össze akkor igyekszem számára érthatően megmagyarázni, nem hitegetem annak reményében, hogy elérjek valamit nála és egy bizonyos korig a nagy demokráciát sem erőltetjük(sokan a hívei, de aokáig csak megzavarja a gyereket)
Az ordítozást a gyerek előbb utóbb megszokja.Szépen meg kell vele beszélni,még ha kicsi akkor is.Szép szóval,dicsérettel több elérhető.Persze dorgálni is kell,ha úgy adódik.
Tudom,néha elszakad a cérna...
Szerintem alapvetően mindegy, hogy valaki megereszti a hangját néha, vagy mindig csendes, mert ez az alaptermészetünktől függ. A lényeg a szülők esetében is a hitelesség, vagyis olyasmik, mint igazságos döntések, az ígéretek betartása, áltatás helyett őszinteség stb. Hogy ne lőhessen vissza az a kölök, hogy "pont te mondod, anyu, aki..." és rögtön a fejünkre olvas valami szülői vétséget. Ilyenek persze mindenhol előfordulnak, de ezek számát kell csökkenteni inkább.A gyerekek nagyon toleránsak, amíg tisztának látnak minket és 100x jobban elviselnek egy kis ordibálást, mint egy csendes hazugságot.
Figyeld meg, hogy ha kiabálsz akkor csak ritkán fogadnak szót, ha nyugodtan elmondod akkor sokkal gyakrabban.
Nálunk én kiabáltam, a férjem pedig halkan szólt és mégis neki fogadtak szót gyakrabban.
Van a Viasat6-on egy műsor délután Segítség szülő lettem az a címe. Nagyon jó dolgokat mondanak benne, megvalósítható és működik.
nálunk apa még kevésbé türelmes pedig ritkán van itthon. Ő is felemeli a hangját, de ha én kiabálok engem leszól...
Nálunk halk szavú, szelíd apuka képes arra, hogy türelmesen elmagyarázza ugyanazt tízszer, én a második ismétlésnél már alaposan odarittyentek, jól meg is cifrázom, aztán eldönthetik el, melyik a jobb.
A szülő is ember..lehet kiabálni, nem fog lelki sérülést okozni a gyereknek. Csak nem szabad akkor sem durva dolgokat mondani. De ha azt mondom(ill. ordítom:), h elegem van, hogy 10 szer mondtam el, indíts a szobádba..-pl, ettől semmi baja nem lesz.
A gyerek meg hagy tudja, hogy a szülei is emberből vannak. Persze ez csak esetenként indokolt:)
Nálunk 7 év egykeség után kapott a lányom kistesót, ráadásul előtte még válás után nevelőapát. Nagylány olyan mint én, dominánsabb természetű, kicsi lány pedig az apjáról mintázott kis nyugiszobor. Most aztán itt mindenkinek igaza van, mindenki másképp reagál ugyanarra. Én azt mondom, a gyerekek intézzék el egymás közt, ami rájuk tartozik, csak a kirívó esetekben lépek közbe (verekedés, nagyobb sérelem a másik rovására), amúgy kisebb balhék, villongások esetében meghallgatom a panaszt, pár szóval megvigasztalom a jajgatót, aztán iszkiri be lehet húzni a közös szobájukba, aztán csend legyen. Nagyjából már tudják, mennyire lehet húzni engem, ha túlmennek a határon, állják a hangos következményeket.:)Kis ügyekben nem mérlegelek, osztom a jót, a rosszat egyforma marokkal,nem érdekel, ki a kicsi, ki a nagy.
Sziasztok! Nálam attól szakad a cérna ha valamit már többször szerintem érthetően elmagyaráztam szépen, hogy miért nem szabad és akkor is csinálja. Na, akkor sajnos én is kiabálok (nem kicsit) Vagy amikor kimondottan veszélyes dolgot csinál (akkor talán ijettemben) Szerintem sem normális dolog a kiabálás, küzdök ellene, de sokszer hiába.
Szintén zenész.
6 éves fiam sokszor olyan mint az ördög.
Az ágyon ugrálás sem idegen tőle.
A tesvérháború sem. Nálunk viszont fordított a helyzet. A kicsi piszkálja a nagyot. :D:D:D
Elég idegölő a helyzet néha.
Hát van benne valami.A lényeg, hogy ne ez legyen a megoldás a problémára, hisz a gyerek csak másol.Azt hiszi majd, hogy így kell kezelni a dolgokat
Én is ilyen vagyok persze. A kiborulást két három hétig nem követi újabb. A gyerekkel igyekszem én is sokat foglalkozni, játszani és nagyon oda figyelek a szeretet kimutatására is.
Én is szoktam kiabálni a gyerekekkel, meg a férjemmel is, aki pedig egy nem mindennapi áldott lélek, de tudják, a vihar után kisüt a nap és összebújunk meg játszunk egy jót. :) az elfojtott feszkótól rázkódó anyuka szerintem rosszabb, mint aki hevesen kiadja magát párszor, aztán nyugi van.
NA ezt jótól kérded:D:D
Nekem 6 éves a fiam, egy élőgép, és energiavámpír egyben:D
Én is szoktam kiabálni, vagyis fogalmazzunk úgy hogy felemelem a hangom, de soha sem minősítem, csak azt amit tett;)De ez már csak a végső stádium.Inkább próbálom elterelni a figyelmét, és főleg lekötni a figyelmét, hogy még csak eszébe se jusson a hiszti, vagy a rosszaság.Nála ez működik, és így nekem is könnyebb
Az biztos, ha más miatt ideges az ember, annak ne a gyerek igya a levét. Nem egyszerű :S.
Teljesen egyet értek veled és szeretném, ha segítenél abban, hogy te, hogyan oldod meg a feszültség levezetését.
Lehet az ember ideges, és ingerült, de azt nem egy 3 évesen kell levezetni;)Olyat meg nem mondok;)
A lényeg szerintem, hogy ha ideges is az ember időnként, és olyat mond, amit nem kéne, mindenképp utána nyugodtan meg kell beszélni a dolgot. Sztem ez már egy kisgyerkőcnél is működhet, akár játékos formában is.
kimozdulásnak én újabban azt csinálom, hogy a gyerekek fürdetése után este kimegyek pár percre és feltöltődöm
Ritkán és rövid időre, ami nem igazán tölt fel. Most, hogy elment az óvodába, talán többet ki tudok mozdulni, remélem majd segít.
Én ma arra ébredtem, hogy anyám üvöltözik a 16 éves öcsémmel. Megjegyzem, nekem a hajam kihullott volna már tőle. Általában lehet vele normálisan beszélni, de ez a kamasz kor... olyan mint egy nagyra nőtt óvodás, anyám monta neki, van fél órája iskola előtt megírni az irodalom háziját (reggel derült ki, hogy van), erre bezárkózott a wc-be. Anyám már bőgött a végén. Pedig azt mondhatom, anyám ért a gyerekek/kamaszok nyelvén, de néha nála is elszakad a cérna. Kitartást mindenkinek!
Kikapcsolódásra van szükséged, szerintem. Meg tudod oldani néha?
jaj ne is mondjátok. most itthon van mert beteg, mindent elvesz az öccsétől, ütögeti, az ágyon ugrál, kb. fél percenként szólok rá, szóval elég kemény. ezzel a korral jár, azt mondják, de nem vigasztal. a lényege az hogy otthon érzi magát biztonságban, ahol kedvére tombol, másutt egészen visszafogottan, jó gyerekként viselkedik.
Köszönöm a válaszokat! Látom, nem normális dolog ami történik velem. A magnéziumot ki fogom próbálni és úgy gondolom egyéb külső segítségre is szükségem lehet.
nekem a magnézium nem használt semmit.Mondjuk nem erre a problémára szedtem, hanem a terhesség alatt.De akkor se éreztem hogy nyugodtabb lennék tőle
Egyébként tény, hogy én amikor szedtem normális vitamint, nem voltam ideges. Azért én lehülyézni nem szoktam még így sem, csak érzem, hogy mindjárt szétrobban a fejem.
Ha érzed, hogy most már nem bírod, inkább hagyd magára egy kicsit.Menj ki a friss levegőre, számolj egy 10-ig, 100-ig;)
De ha kiabálsz, és főleg ha káromkodsz, azt visszafogod kapni tőle egy pár v múlva, és akkor már sokkal nehezebb lesz:(
Hát, néha elszakad a cérna mindenkinél. 3 éves gyerekkel felesleges kiabálni. Épp abban a korban van, hogy feszegeti meddig mehet.
Nevelhető, formálható, de csak kitartással, szeretettel.
Nehogy már úgy emlékezzen rád, hogy leüvöltötted a fejét.
Képzeld el, hogy még alig élt valamennyit, és már ebben a korban szabályok közé szorítjuk. nekünk is nehéz alkalmazkodni, és engedelmeskedni, lásd. főnök..
egyébként igyál magnéziumot, az jót tesz az idegeknek.:)
Köszi. Szerintem is durva, ezért is vagyok megijedve és kérek tanácsot.
További ajánlott fórumok: