Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Ki volt az első szerelmed? fórum

Ki volt az első szerelmed? (beszélgetős fórum)

#párkapcsolat #szerelem #párkeresés #kapcsolat #randi

❮ 1 2 3 4 5 6 7
2007. okt. 10. 10:24
akkor nyomás a telefonhoz.Minnél előbb,annál jobb.addig innen el sem mozdulok.:)))
24. képzelet (válaszként erre: 19. - 25c0404375)
2007. okt. 10. 10:23

:)


16éves voltam,mikor megismertem Rolit.

Nagyon megtetszett,rögtön "megfogott". Mikor találkoztunk ,azon az este hazakísért,és megcsókolt a kapuban. Totál úgy csókolt,ahogy én :D

Nem sokáig voltunk együtt,én lüke csókolóztam egy másik sráccal.

Amíg 'jártunk' (utálom ezt a szót),gyönyörű volt minden.

Emlékszem nyár volt,hajnalokig beszélgettünk,majd gyalog idult el haza,4,5 km-re lakott a várostól.

Órákig búcsúzkodtunk,mindig futottunk egymás ölelő karjaiba vissza...

Nem tudott megbocsájtani nekem,azt mondta azért mert igazán szeret.Ha nem jelentenék neki annyit nem érdekelné úgy...

Aztán mikor megismertem a mostani páromat,Roli betoppant és próbálkozott.Volt,hogy órákig ült az autóban és várt mikor érek haza. Telefonon beszéltünk,azt mondta nem tud elfelejteni,jó volt velem.

Én nem őt választottam,pedig sokat szenvedtem,mikor elhagyott!!!!!

Mostanában,van hogy összefutunk,tetszik,de már nem úgy nézek Rá!

Szavaiból ahogy kivettem,neki nem kéne kétszer mondani...

23. Donyta
2007. okt. 10. 10:23
Csak felhívni tudom egyenlőre, mert nem otthon élek. Nagyon messze vagyunk jelenleg egymástól. Ő Vácott, és pedig Szolnok megyében. Egyébként mindketten szentendreiek vagyunk. Ott is ismerkedtünk meg, egy helyen dolgoztunk, és éltünk együtt jó 5 évet! A poén még az egészben, hogy gyerekként sokat jártam oda másokhoz, és ő már akkor ismert így engem, amikor én még őt nem! Amikor összejöttünk, akkor mesélte el, hogy ő emgem már régóta figyelt. Öt évvel idősebb nálam, igy érthető is, hogy nála már motoszkált valami, ami nálam még alukált.De ha a válasza reménytadó, és nincs lehetetlen, futok a karjaiba, és többé elnem engedem!
2007. okt. 10. 10:16
Én válalom.Szerintem képzelet is.:)Minden rendben lesz én úgy érzem,csak tedd meg végre.Hívd fel,vagy fuss össze vele.
21. képzelet (válaszként erre: 20. - Donyta)
2007. okt. 10. 10:15

SZAVADON FOGUNK!! :)

Teljes szívemből kívánom,úgy legyen!

20. Donyta (válaszként erre: 16. - 25c0404375)
2007. okt. 10. 10:13
Ne már lányok, most én bőgöm el magam! Nem bízom már az egészben, bár nem túl sokat változtam,(előnyömre) de lehet, már más vizeken evez! Megpróbálom, s igérem, ha lesz belőle valami nem fedem el. Ha több lesz belőle,Ti lesztek a tanuim! Erre megesküdhetek!
2007. okt. 10. 10:12
képzelet!Neked ki volt az első szerelmed?
18. képzelet (válaszként erre: 16. - 25c0404375)
2007. okt. 10. 10:09
Így-így jól mondod :)))
17. képzelet (válaszként erre: 15. - Donyta)
2007. okt. 10. 10:09
De aztán megírni ám nekünk a Love storyt :))
2007. okt. 10. 10:09
Ha teszel érte,nem csak emlék lehet.És ideje új bugyit ott hagynod.:)))Mindenképpen szánd rá magad,és informálj minket.Képzelet és én ott akarunk lenni az esküvőn.:)Én nagyon bízom bennetek
15. Donyta
2007. okt. 10. 10:06
Köszönöm lányok! Nagyon arik vagytok. Lehet, hogy talán megteszem magam miatt, de félek a múlt már rég csak múlt maradt. Hiába őrzi 25éve a fürdőszobában ottfelejtett bugyimat, amit eldugott a fiókjában. Azóta nála is múltak az évek, és az emlékek megfakúlnak. Nem tudom, szeretném, de félek ez már csak egy szép emlék marad!!!!!
14. képzelet (válaszként erre: 11. - Donyta)
2007. okt. 10. 10:05

Én azt mondom,igenis próbáld meg!

Donyta! Mi veszíteni valód van? Persze,ha nem,vagy nem úgy jönne össze a dolog,mint ahogy Te reméled és szeretnéd,az marha nagy csalódás...tudom...

De azért,hogy Boldogok legyünk,igenis tenni kell.

Az idő megtette a próbáját,ha benned még elevenen él a múlt,márpedig ott él,akkor nyújtsd ki a kezed...

A sors a régi dolgokat tényleg keményen rátok mérte,talán most rátok mosolyog!

13. 25c0404375 (válaszként erre: 11. - Donyta)
2007. okt. 10. 10:00
Biztos,hogy még mindíg szeret,de utána kell járnod.Tényleg nagyon szép történet.És legyen happy end a vége
12. 25c0404375 (válaszként erre: 9. - Donyta)
2007. okt. 10. 09:58
Egy próbát megér.Legalább tudod,hogy mindent megtettél.Meg ismered a mondást:Ha hegy nem megy Mohamedhez....Hajrá
11. Donyta (válaszként erre: 10. - Képzelet)
2007. okt. 10. 09:57
Gondolod lehet még belőle valami? Ha csak beleélném megint magam, és csalódnék, jobban fájna mint amikor 5 hónapos terhesem maradtam magamra. (Hozzáteszem, az új kapcsolatában, annó, totál beteg lett ő is!) Kórházba került, súlyos állapotban. Akkor azstmás rohamra tippeltek, de erős depresszió gyötörte. Nem jár be senki hozzá látogatni, csak nagy ritkán. Én viszont mindennap elmentem és vittem be neki kaját, meg magamat, később magunkat. (lánya) A nővérek volt, hogy megkérdezték, ez a szép nő a felesége? Ő pedig azt válaszolta, igen ő! Emlékszem amikor kerestem a kórházban, nem tudtam merre lehet. Lassan kóvályogtam a hatalmas folyosón, és egyszer csak kinyílt egy ajtó messze, ahol kezelést kapott, és megláttuk egymást. Álltunk és néztünk egymásfelé, aztán mindketten rohantunk az üres hosszú folyosón egymás karjaiba. Ezt sosem felejtem el, utólag olyan mint egy film betét. De ez a valóság volt. Ő felkapott és ölelt, sugárzott a boldogságtól.. Ezt nem lehet így elmondani, vagy leírni....
10. képzelet (válaszként erre: 9. - Donyta)
2007. okt. 10. 09:39

Szia! Hidd el,Ő sem felejtett el Téged,és az együtt eltöltött éveket!

Egy próbát megér a dolog!!

Próbáld Vele felvenni a kapcsolatot!

9. Donyta (válaszként erre: 8. - 25c0404375)
2007. okt. 10. 09:34
Nincs olyan ismerősünk aki ebben támogatni tudna. Egyedűl én lehetnék az aki kezdeményezné az újrakezdést, de fogalmam nincs mi lenne belőle! Állítólag a mondás szerint, csak a káposzta jó felmelegítve. Szerinted lehetne még ebből valami? Én nagyon boldog lennék, ha ott tudnám folytatni, ahol annó abbamaradt. Én nem felejtettem el egyetlen percét sem! Nem tagadom, nem tudtam rá soha sem haragudni, gyenge volt, és bátortalan szembeszállni! Hagyta magát sodortatni, miközben mindketten elrontottuk az életünket. És az elvezsett boldogságunk is hol van már?! Nagyon sokáig bíztam benne, hogy talán, de nem mert jönni, és az új család igencsak ellenőrzése alatt tartotta! Telefonon nagyon sokat, szinte naponta beszélgettünk, és úgyvettem ki, hogy nem lenne neki sem ellenére a kapcsolat. De ott volt a beteg neje, és az azóta lett két gyerek. Bár ez engem cseppet sem zavart volna, hiszen ha szeretek valakit, szeretem a gyerekeit is. Ők is nagyok már, lehetne megint minden szép, de nem tudom neki mi a véleménye erről!
8. 25c0404375 (válaszként erre: 7. - Donyta)
2007. okt. 10. 09:24
Megkönnyeztem amit írtál.Tényleg igazságtalan a sors.És valóban nwehéz lenne így újra egymásra találni,hogy mindkettőtök párja beteg.De mindig történnek csodák.A közös ismerős nem tudna szólni az érdekedben?Vagy csak puhatolózni egy kicsit.Érzem a szavaidban,hogy még mindíg szereted,és hiszek benne,hogy soha sem késő.
7. Donyta (válaszként erre: 6. - 25c0404375)
2007. okt. 10. 09:05
Szia! Sajnos ez már sztem nagyon késő lenne, bár a szívem még mindig belemenne! De fogalmam nincs mi lehet azóta az ő véleménye erről. Hiszen eltelt jó 20 év. A gyerekünk nagylány lett, jövőre esküvő! Az én életem azóta pocsék, bár férjhez mentem, de a baj nem jött egyedül. A gyerekeimet szeretem, de már csak egy van velem. A volt nagy Ő, pedig hmmm, a szüleire hallgatva mást vett el, amikor is közölte velük, hogy engem szeret és összházasodunk. Ezt az anyja ellenezte, később rájött hibázott, de már minden mindegy volt. Közben én megszültem a lányom. Ő elvett egy nagy benga csajt, akit a szülei választottak neki. Ő boldogtalanabb mint én talán. A felesége sok éve nagyon beteg, (sklerózis multiplexes). Ki tudja mennyi van még vissza neki. Nem kívánok senkinek semmi rosszat, de sztem azt kaptuk valszeg amit érdemeltünk. Az ő neje, már képtzelen ellátni magát, és nem beszámítható. A sors fintora, hogy majdnem hasonló cipőben járunk, mert az én 38 éves férjem is katasztrófális betegségben szenved. Nem tudom mit követtünk el a sors ellen, hogy ennyire büntet minket. Pedig az az 5 év amit együtt voltunk, az volt az igazi paradicsomi élet. Soha egy hangos szó, soha egy bántó kifejezés. Csak szerettük féktelenül egymást. Reggel együtt keltünk, egy helyen dolgoztunk, és egész nap mindent együtt tettünk. Azóta a mamája, nagyon ki van akadva azon, hogy miért ilyen igazságtalan az élet, és ha tudta volna mi lesz... De nem tudta, csak beleavatkozott, de azt nagyon!
6. 25c0404375 (válaszként erre: 5. - Donyta)
2007. okt. 10. 08:42
Biztos nem menthető a dolog?Lehet beszélnetek kellene róla.Hidd el,sohasem késő..Egy fiut én is szúrtam el így,hogy a szüleimre hallgattam.Ma már másképp csinálnám...
2007. okt. 10. 08:06
Az első szerelem 19 évesen tört be az életembe. 5 évig tartott, és nem a mi hibánkbó lett igazán vége. A kapcsolatunk már eléggé távoli, de baráti maradt. Összekötőnk van egy 23 éves leány, és múlt szép emlékei. Miért nem lett belőle több? Talán mert nem volt eléggé bátor a folytatáshoz. A szülők akarata érvényesült. Utólag persze mind rájöttek nagy hibát követtek el, de már nincs vissza út! Ő sem én sem voltunk azóta sem igazán boldogok, csak rövidke időkre!
2007. okt. 10. 07:57
Jó reggelt mindenkinek.Úgy látom csak én rajzolgatok ide.Kár....
2007. okt. 9. 14:23
Na ne már...Mindenkinek volt első szerelme.Írjatok...:)))
2007. okt. 9. 14:04
Én 13 éves koromban voltam először szerelmes,egy olyan fiuba,akivel szinte minden nyarat együtt töltöttünk.Még homokozós képeink is vannak.:D Ő adta az első csókot,ami máig nagyon szép emlék.Csak egy nyáron át tartott,aztán haza utaztam.Ma van egy kisfia,elvált,és még mindíg baromi jó pasi.:))))
2007. okt. 9. 14:02
Sziasztok.A kiváncsiság hajtott,hogy megnyissam ezt a topikot.Nosztalgiázzunk,néha olyan jól esik.:)))
❮ 1 2 3 4 5 6 7

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook