Ki volt az első szerelmed? (beszélgetős fórum)

Az első szerelmem 14 évesen volt ,a mostani férjem.Aztán 3 év után szakítás.Pontosan ugyanezt éreztem,amikor láttam,vagy találkoztam vele a városban.

Nem is hagytuk annyiban a dolgot,azt hiszem 10 év után,minden probléma eltörpült amellett,hogy mennyire akartuk egymást újra.

Nem számított ,hogy van egy lányom,nem számított,hogy kapcsolatban élt ,közös üzlettel,stb.

Már 10 éve ,hogy újra együtt vagyunk és van két közös gyermekünk is:))

Szió

Végig pityeregtem ezeket a sorokat.Szerintem fel kéne hivnod.Akkor megtudod majd mi ez,és megnyugszik a lelked.Nekem azt tanitották,mindig küzdeni kell azokért a dolgokért amik igazán fontosak.Ne engedd el,ha még jelent valamit.Kis bátorság.A boldogság közel van,csak nem mindig vesszük észre.:)

Szia!

Nyitottam egy új topikot "Találkozás az első szerelemmel..." címen, gyere át oda, mert itt off leszünk a téma kitárgyalásával!

bocsi!

szerelkem=szerelem

Szia!

Köszi a választ!

Amúgy nálunk miattam nem teljesedett be ez a szerelkem, mint írtam. Egyszerűen nem értem az akkori magamat, hogy miért nem kellett ő nekem akkor.

Amikor most találkoztunk személyesen, szinte az első mondata az volt, hogy, ha akkor kellek neki, most én lennék a felesége.

És tényleg egy okos, intelligens hapsi és ráadásul jól is néz ki, magas, jó alakú, egy deka felesleg sincs rajta. Nem hiába kényezteti a neje az elmondása szerint, minden kivánságát teljesíti állítólag a férjének. Na szóval egy ilyen házasságba "tenyereltem" bele most. Szóval nem tudom, mi lesz.

Amikor másnap felhívott téged a találkozásotok után, mit mondott neked??? Elbúcsúzott talán ??

Te nem próbáltad őt felhívni, hogy választ kapj a kérdéseidre??

Te is az iwiw-en találtad meg őt?

Mert az iwiw-en azt olvastam, hogy, ha te azt látod, hogy olvasatlanul törölte az üzenetedet, akkor az azt jelenti, hogy kizárt téged a felhasználók, levélküldők közül. Lehet, hogy tényleg így védekezik, az ellen, hogy az "életét", házasságát, ne, hogy felkavard! Ezt csak ő tudhatja.

Mi, amikor találkoztunk, ő panzióban akart foglaltatni egy szobát, de a sors vagyis a munkahelye közbeszólt. Pont aznap kezdődött náluk a cégnél valami nagyobb műszaki probléma és így nem tudott "lelépni", sőt amikor találkoztunk, akkor is hívták a cégtől és fél órát velük volt kénytelen "csevegni".

Most, ha írok neki, ha tudja rögtön elolvassa és ha tud ír.

De, mint írtam szereti a családját, imádja a lányát és nagyon családcentrikus.

Én is sokat gondolkodtam kettőnkön, nagyon sokat gondolok rá, nem lenne szívem elszakítani a családjától, de így sem jó.

Na, magamnak csináltam egy érzelmi zűrzavart, amikor megkerestem.

Szia Meggy!

Igen, ez azt jelenti, hogy nem olvasta el az üzimet, hanem olvasatlanul letörölte.

Pont ezért kínoznak az előző hszemben feltett kérdések.

Nálunk beteljesedett ez a szerelem, elsők voltunk egymásnak. Én a CSODÁT kaptam meg Tőle, de lehet, hogy Neki egy későbbi, tapasztaltabb nő tudta megadni a maximumot. Én nem tudom elfelejteni Őt, de valószínűleg számára csak egy kedves kis emlék vagyok. Azt hiszem, sosem tudom meg.

Sziasztok!

Én is véletlenül tévedtem ide.

Elolvastam a történetedet, én is hasonló cipőben járok.

A srác, akiről írok, 13 éves koromban vallott szerelmet a kapunkban, én még kis naív, szinte gyerek voltam, ő 1 évvel járt felettem. Én voltam a nagy szerelme, sokáig próbálkozott nálam, legalább 7 évig szerelmes volt belém plátóian. Nekem akkor nem kellett, pedig nem volt rossz képű srác, magas, jó alakú volt. Később rájöttem, hogy elriasztott engem a nagy "rajongásával", szerelmével.Meg a barátnőm is lebeszélt róla, később rájöttem, hogy féltékenységből.

Közben teltek az évek, én is férjhez mentem, ő is megnősült, de tudom, hogy a leendő nejét, akkor mennyasszonya volt már is otthagyta volna, ha azt mondom neki, hogy járni szeretnék vele.

Szóval teltek az évek a házasságom megromlott, született 2 fiam, a házasságom végén mindig őt emlegettem,mert nekem ő volt a "Hufnáger Pisti".

Közben elváltam az extől. Eszembe jutott, hogy meg kéne keresnem őt, Ferit.

Az iwiw-en meg is találtam, de ő persze nős, ilyen az én "formám".

Írtam neki üzenetet, ismerősnek jelöltem, ő másnap visszajelölt és megírta, hogy eszméletlenül meglepődött, hogy én őt megkerestem,mivel én őt régen elutasítottam.

De, ő most mindent szeretne tudni rólam, és írjam le, mert minden érdekli. Elkezdtünk levelezni, sokszor felhívott a mobilomon. A nejének nem mondta el, hogy egy régi ismerősnek ír. Amúgy ő egy nagyon családcentrikus férfi, állítólag még sosem csalta meg a nejét, 1 lányuk van.

De, mint bevallotta nekem, most "megszédült".

olyanokat írt és mondott, hogy csodának tartja, hogy én őt megkerestem, meg, hogy engem "félistennőnek" tartott, meg alig bírja felfogni, hogy ilyen szerencse érte, hogy "élete szerelme" megkereste.

Végülis találkoztunk jó pár év után, én is zavarban voltam és rajta is látszott, hogy nagyon zavarban volt. Végig azt kérdezgette, hogy ő most, hogy jön be nekem, meg milyen jó érzés neki, ha véletlenül összeért a kezünk, lábunk.

Elmondta, hogy ő 1-2 éve húzott fel egy nagy családi házat a nejével, ő egy nyuszi, ő most egyenlőre nem tudná nulláról kezdeni az életét. De, én nem is kértem erre, hisz nem vagyok egy családokat tönkre tevő típus.

Amúgy most érzelmileg tényleg megérintet ez a pasi, nem is tudom, hogy, miért nem kellett annak idején. Benne pedig feltolultak a régi érzések.

Ugye a nejének, azóta sem mondott el engem. Ez a találkozás nem rég volt.

Most egyenlőre levelezünk, vagy felhív, nem tudom, hogy mi lesz belőle. Tudom, hogy ennyi év házasság után ragaszkodik a nejéhez, ez természetes, hisz mindig ilyen ragaszkodó típus volt.

Ha meglátom, hogy ír, nagyot dobban a szívem, ha bár pár napja "összevesztünk", mert engem okozott, hogy "elvesztette az eszét", megszédült.

Ezt írta, hogy én hirtelen előkerültem a semmiből, a nejével, meg, ugye évek óta együttél és lelkiismeretfurdalása van, ő nem szeret hazudni neki.

Szóval, nem tudom, mi lesz. Ennyi történt eddig.Én szeretném magamnak a szívem mélyén, de tudom, hogy ő amilyen mélyérzésű férfi, hát örlődik nagyon, és én sem vagyok családot "szétszedő" típus.

Az, mit jelent nálad Alvú vulkán, hogy "Az üzenetemet olvasatlanul dobta a kukába"???

Megkérdezhetem??? Nem olvasta el, akkor az üzidet??

Ha, én írok neki rögtön elolvassa, látom, 7-kor kezd a cégnél, mérnök amúgy de, már 1/4 8-kor azt nézi, hogy írtam-e neki.

Szóval ennyi a történetem "tojáshéjban".

17 éves koromba.8 hónapig voltunk együtt.Teljesen nagy fellángolás volt igazi nagy csalodással.

De a mai napig dobog a szivem gyomrom összeugrik ha meglátom vagy csak hallok rola.

Azota 2,5 éve boldog kapcsolatba élek de az első igazi szerelmemet soha nem felejtem el.

Donyta!

Elolvastam a történeted szép és szomoru is egyben.Szoritok neked remélem sikerül az amit szeretnél!

Szia Donyta!

Végigolvastam a topikot és nagyon szurkolok Nektek. nem régen netezek, csak véletlenül tévedtem ide.

Én a gimiben ismertem meg a nagy Ő-t, két évig tartott. Nálunk is bejátszott a rokonság,+ a távolság. Sajnos, mi nem élhetünk együtt, tudom még ma is Vele lennék, ha erre lehetőségünk lett volna.

Olvastam egy novellát, ami mintha Rólunk szólna. A szakítás a fiú és a lány szemszögéből volt a téma.

Én pedig folytattam:

"A reménytelen szerelem meddig tart? Nálam már évtizedek óta.

Mindketten megházasodtunk, gyermekeink vannak, többszáz kilométerre élünk egymástól. 22 éve nem láttam, néha hallottam Róla (innen tudok a gyerekekről is).

Egy internetes oldal lehetséges ismerősként "kidobta" Őt. Csak egy üzenetet küldtem: "Megtaláltalak, de nem merlek jelölni, mert félek az elutasítástól." Következő bejelentkezése után 20 perccel felhívott. Milyen a véletlen, két nap múlva abba a városba kellett utaznom, ami pár kilométerre van a lakhelyétől. Találkoztunk.

A nő a férfiról:

Még nem ért ide.., a kocsi lassabb, mint a troli. Eltemetett, régi emlékek rohantak meg, reszkettem, de nem a hidegtől, a lábam kocsonyásodott, alig bírtam lépni. Vágytam és féltem ezt a találkozást, féltem ha meglátom kiábrándulok belőle, és itt állok majd kiüresedett életemmel, ábrándjaimtól is megfosztottan.

Aztán megláttam. Régről ismert, kacsázó lépteivel közeledett felém, fejét félrehajtva..,aztán egy halk szia után arconpusziltuk egymást.

Futottuk az udvarias köröket, család, ismerősök, régi haverok..., gyomrom helyén kő, pulzusom az egekben..., csak beszéltem, beszéltem..., miközben néztem hófehér haját, időtől barázdált arcát, ..és valahonnan, az elfolytott mélyből feltörve, izzón elöntött a VÁGY. Megdöbbentem magamtól, egy pillanatig meg sem bírtam szólalni, reméltem, hogy nem veszi észre (szégyeltem volna ennyire kitárulkozni előtte), amit éreztem, az nem a 18 éves srácnak szólt, hanem NEKI, Őt kívántam, az előttem álló FÉRFIT......szinte magamhoz sem tértem, amikor váratlanul megkérdezte: "Miért hagytál el?" ......és belőlem kibukott minden, amit 27 évvel ezelőtt kellett volna elmondanom, de mert akkor azt hittem már nem szeret, elhallgattam, hogy én voltam a hibás, mert tapasztalatlan, buta kis féltékeny liba voltam... Féltem, hogy megriasztom, de elmondtam, hogy nem tudtam azóta se elfelejteni, és már nem is igen fogom....

Nem várhatom, hogy ennyi idő után Ő bármit is érezzen irántam, szerettem volna kérdezni, de azt még most se mertem (féltem a választól), kerestem a tekintetét, de már nem láttam jól a szürkületben... Aztán hirtelen mindkettőnknek indulni kelett.

Megígérte, hogy másnap felhív.

Holdkórosként értem haza.

Másnap tényleg felhívott, lebegtem az örömtől, de azóta, bár kerestem, nem jelentkezett. Az üzenetemet olvasatlanul dobta a kukába.

Az alvó vulkán mélye izzik, de kitörnie már sohasem lehet!?"

Most itt kéne annak következnie, hogy hogyan élte meg ezt a találkozást a férfi, de sajnos ezt nem tudhatom. Őrlödök, kinlódok, a kukába dobott üzenettel részéről örökre lezárta a multat? Vagy Őt is ennyire felkavarta a találkozás, és pihenteti a dolgot? Benne is felmerült, hogy milyen lehetőségeink lennének? ......Ezernyi megválaszolatlan kérdés.

Én úgy érzem jó, hogyha utoljára is, de még találkoztunk.

Bocs, hogy hosszú voltam, de senki nincs akivel erről beszélni mernék.

Szia!

Eddig még nem gyüjtöttem elég bátorságot semmihez. Tudod fel kell készülni a negatívumokra is! Viszont másban már itthon döntöttem, igy meg jó lenne ha az összejönne/hetne!!!

Meggyesi Dani, az óvodában. Azt súgta nekem a sarokban, ahová elbújtunk, hogy: "ne beszélgessünk, inkább csókolózzunk!"XDDD

Ilyenek a pasik, no duma, csak csók...:)