Kezelhetetlen gyerek, tanácsokat kérnék (beszélgetős fórum)

Családterápiát javasolsz, eddig rendeben lenne, ha a szülő írt volna.:)

A tanár nem döntheti ma el, hogy a felesleges anyagot leadja-e ? :)

Családterápiát javasolsz, eddig rendeben lenne, ha a szülő írt volna.:)

A tanár nem döntheti ma el, hogy a felesleges anyagot leadja-e ? :)

Óvodában is észrevették azért...nem szóltak?

Mert amit leírsz, már iskolába menés előtt szakemberhez küldték volna.

Vagy ajánlották, csak nem vitték el? Ez is lehet.

Így van, az előző hsz.edhez is, meg ehhez is..

A családterápia, meg talán az egyéni is, meg egy alapos neurológiai kivizsgálás is. Meg igen, talán szemészeti, és egyéb.

Bizony, érdekes asszony ez a Muraja. Néha engem is felidegesít, de ugyanakkor mégis sokmindenben igaza van..

Csak ma Mo.-on nem lehet egyedül hagyni a gyerekeimet, amíg én kamionozok, meg dolgozok.. Se jogilag, se ténylegesen..

Meg egyébként is kötelezettség van.. Stb..

De mindemellett mégis igaz sokminden, amiben viszont lehetne változtatni. Nem vinném Waldorfba a gyerekemet, de sokat foglalkoztam vele, jártam ilyen helyeken, és sokminden figyelembe kéne venni a normál oktatásban, és máris közelednénk a régi kiváló rendszerhez..

Ugyanakkor azért lóg ki ma annyi - egyébként szuper - gyerek is a rendszerből, mert nagyon merevvé tettük a rendszert.. Mégy 30 éve is elfért egy-egy bukott, meg egy-egy furcsa gyerek a többi mellett, nem nézték annyira ki, a tanárok is nyugodtabbak voltak.. Ma meg "nincs idő a hülegyerekekre..". Mert mit szólnak a kiválók szülei, akinek a gyerekeit "hátráltatják" a negyvenedik nyelvvizsga bezsebelésében..

Csakhogy már lassan ott tartunk, hogy 30 kezdő sulisból 15 rögtön kuka, mert nem tökéletes.. Hát, nem tudom, hova vezetnek itt a folyamatok, de érdekes lesz.

A fórum eredeti témájához: én azzal a hozzászólóval értek egyet, aki családterápiát javasolt. Ezt aztán lehet a családnak leginkább megfelelő, hozzájuk legközelebb álló formában, de az olvasottak alapján én is úgy érzem, hogy nem önmagával a kislánnyal van (és nem is önmagukban a szülőkkel!!!!), nem hinném, hogy az érzelmek, amiket átél, ne lennének elfogadhatók, lehet egy kislányban düh, agresszió, stb. és ezeket kifejezésre is kell juttatnia, nem kell magába folytania, csak mert lányoknál ez ritkább, ezért kevésbé megszokott és elfogadott. És mindig inkább szavakkal fejezze ki magát, mint tettekkel: eleinte már az is lehet nagy eredmény, ha törés-zúzás helyett "csak" mond egy csúnyát, a cél persze az, hogy káromkodás helyett inkább fogalmazza meg, amikor erre már képes, hogy mit érez, pl. "Apu, felesleges megmondanod, hogy a kottából tudom majd folytatni a dalt, ezt én is tudom, ezért nagyon ideges leszek, ha még mondod is, mintha buta lennék. Attól, hogy a kottából tudnám folytatni, még bánt, hogy kívülről akartam játszani, de elfelejtettem."

Ebből nem azt akartam kihozni, hogy a szülők hibásak, sőt!!!!!!!!! A fórumindító teljesen egyértelművé tette, hogy nagyon szeretik a kislányt, csak még nem találták meg, vagy időközben elvesztették a hozzá vezető utat. Ez minden szülőt nagyon megingatna a szülői kompetenciájában, amitől viszont csak még rosszabb szokott lenni a helyzet: mivel már nem hisznek abban, hogy ők maguk tudják, mi a teendő, minden kívülről jövő tanácsot megfogadnak, néha egymásnak teljesen ellentmondóakat is, és egyik nap ezzel, másik nap azzal próbálják megfogni a gyereket, aki ezt érthető módon sérelmezi, és végső soron a helyzet egyre rosszabb lesz.

Nagyon sok, szakember által mediált egyéni és közös beszélgetés kell ahhoz, hogy megtalálják a családtagok, hogy hol siklott ki valami az egymás közötti kommunikációban, közben egyértelművé váljék mindenki számára, hogy az alap, a szeretet megvan, és szakember segítségével szépen meg lehet oldani ezt is.

Miközben olvastalak, azon döbbentem meg leginkább, hogy mennyire egyetértek veled sok kérdésben. Tanár vagyok, belülről látom, hogy a mai mo-i iskolarendszer nem hatékony, néha attól is szenvedek, hogy értelmetlenségeket kell tanítanom, és olyasmit is, ami engem sem érdekel. Nagyon nehéz megtartani az egyensúlyt az érettségi követelmények és a valóban hasznos ismeretanyagok között. Azt ne is említsem, hogy az egyetem pedig, amit elvégeztem, sem a konkrét iskolai követelményekhez, sem a valóban hasznos ismeretekhez nem nyújtott szinte semmit, ugyanolyan értelmetlen volt sok tekintetben, mint alsóbb szinten az oktatás.

Amióta van gyerekem, szívem mélyéről meg vagyok győződve arról, hogy olyan különleges teremtmény minden gyermek, hogy valóban vétek az a sok beszabályozás, amivel letörjük a természetadta érdeklődésüket, kíváncsiságukat, de legfőképp az önbizalmukat. Ugyanakkor azt is mélyen hiszem, hogy a gyerek számára a legfontosabb a szeretetteljes, egymás tiszteletén is alapuló családi háttér, és azt is, hogy nem véletlenül születünk éppen oda, ahová. Ahhoz a családhoz és abban az országban, kultúrában. Ezért ha a mi kultúránkban a gyerekeknek az a feladata/sorsa, hogy hosszú éveken át beérjenek fél nyolcra az iskolába, és ott üljenek néha értelmetlenségeket hallgatva és tanulva, akkor a család feladata az, hogy ebben a feladatában is támogassa a gyereket, emellett még minden más valódi igényét is kielégítse az együtt töltött időben: minden kérdésére feleljen (és akkor és ott, amikor azokat felteszi!!!!), amennyit csak tud, beszélgessen vele, hogy feltöltse az érzelmi tankját, hogy dicsérje, biztassa, motiválja, erősítse az önbizalmát, mindezt egy megingathatatlanul erős érzelmi biztonságot nyújtó háttérként.

Közben máris pontosítom magamat: tanárként azt is pontosan tudom, hogy valójában nincs értelmetlen tudás, ismeret. Nem azért, mert konkrétan Homérosz eposzainak ismerete például közvetlenül hozzásegítenék az embert bármihez is az életben. De minden ismerettel önmagunkról is megtudunk valamit, és ez már azonnal fontossá teszi. Minden magolással fejlesztjük a memóriánkat, az unalmas órákon való intelligens részvétellel az önfegyelmünket, a munkamorálunkat, ezek pedig máris elengedhetetlenül fontos készségek. Van olyan is, hogy a másik iránti szeretetből, tiszteletből megteszek valamit, amit egyébként nem lenne kedvem, és ez újfent a jellemet fejleszti.

Azzal nem értek egyet, hogy a szülőnek ki kell érdemelnie a tiszteletet. Úgy gondolom, hogy ahogy a gyerekem sem érdemelte ki semmivel, hogy tiszteljem és ahol csak lehetséges, utat engedjek az elképzeléseinek, vágyainak, úgy nekem sem kell kivívnom a tiszteletet, az minden embernek veleszületett "joga", pusztán azért, mert _ember_, viszont _el lehet játszani_ becstelenséggel, gonoszsággal.

Kell a gyereknek a korlát - ez a címe egy könyvnek, ami a korláttal elkerített futballpályát hozza fel példaként: ha a gyerekek fociznak, és nincs meghatározva a pálya, amin belül játszanak, akkor látszólag sokkal nagyobb terük van, szabadabbak, jobb nekik. Viszont nagyobb valószínűséggel futnak ki a kocsik alá az elgurult labdát követve.... míg egy kerítés, az előre lefektetett és mindenki által elfogadott helyen ettől megvédi őket, és valójában a kerítésen belül aztán sokkal önfeledtebben, így végső soron szabadabban játszhatnak. Nem tudom, érthető-e ez a példa. A helyesen felállított, értelmes korlátok értünk vannak, nem ellenünk. Szabad őket időnként elmozdítani, ha a helyzet úgy kívánja, de csak minden érintett fél tudtával és beleegyezésével.

Én azt hiszem, hogy nagyon nagy felelősséget vállaltál anno, amikor azt a nevelési utat választottad, amit. Az idő téged igazolt _a te családodban_. De nem minden szülő képes mindarra, mit te ugyanakkor még megtettél, ezért nem is lenne ugyanaz az eredménye, ha pl. kivennék a gyereküket a nem-szeretem iskolából, mint ami nálatok lett. Az hoz felelős döntést, aki a korlátait is ismeri, és aszerint dönt a pillanatnyi tudása szerinti leghelyesebb módon.

Bocsánat, hogy hosszú lettem.

Arról már ne is beszéljünk,amikor az őrült szülő gyógyszert ad a gyereknek annak ellenére,hogy nem finom,vagy az orrát szívja ki,pedig kellemetlen!

Amúgy,szerinted a pusztában,vagy egy kis szigeten számít,hogy koszos a gyerek,vagy rohad a foga?! A loboncról már ne is beszéljünk...

"Egy par vegzett egyetemet is a sajat maga modjan"

-ez pontosan mit jelent? mi az a maga módján?

Lehet, hogy régebben írtad, de én nem vagyok vele tisztában: milyen nemzetiségűként , hol születtél? Hol töltötted a gyerekkorod, fiatalkorod? Azt tudom, hogy több országban éltél, hol? Most hol élsz?

Érdekes a gondolatmeneted, de felesleges ezt itt ennyiszer hangoztatni, ugyanis ezt ma Magyarországon nem lehet véghez vinni. Még csak hasonlót sem.

Minden elismerésem , hogy ilyen nagy szeretetben nevelted a gyermekeid, ők biztosan mást tanultak meg a világból, mint a mai magyar iskolarendszer diákjai. De azt hiszem, itt is lesznek a világra nyitott gyerekek. Igen, sokban igazad van: a mai iskola itthon rengeteg-rengeteg felesleges dolgot tanít.

Viszont az érettségi meg szükséges az egyetemi felvételihez, egyetemi diploma nélkül pedig pl. nem lehet senki orvos vagy mérnök vagy tanár vagy jogász, sorolhatnám. Itt be kell járni bizonyos kötelező utat ahhoz, hogy a célját elérje egy gyerek.

El sem tudom képzelni, a Te gyerekeid hogyan tanulták meg az egyetemi felvételhez szükséges ismeretanyagot.

Milyen iskolákba jártak a gyerekeid? Írtad, hogy nagyon kevest jártak, de mégis mennyit és hova? Valahol csak muszáj volt a szaktudást (pl. programozó az egyik Fiad) összeszedni!

Tényleg fröcsög az írásodból a gyűlölet!

Értem én,hogy neked hatalmas teher és megeröltetés volt felkelni,suliba menni,tanúlni,de lássuk be,ez így normális! Én nagyon haragudnék a fiaimra,ha nekiállnának csavarogni iskola helyett. Nem azért,mert ha bele döglik is,kitűnőnek kell lennie,hanem,mert igenis vannak az életben elkerülhetetlen dolgok. Még csak azt sem várom,hogy idővel majd mindkét fiam kitűnő tanulóvá váljon,de igenis teljesítsen a saját képességeihez képest!

Mindegy,nem akarlak megygyőzni! De kérlek: ne legyen már mindenki car,aki próbál a gyerekéből általánosan elfogadott módon embert faragni!

Ma,itt az az elfogadott,hogy a jobb munkahelyekért tanulni kell! A szülő pedig nem tehet mást,mint iskolába iratja a gyerekét,ha nem képes otthon tanítani. Én nem tudnám elmagyarázni a fiaimnak a Phitagoras tétel indirekt bizonyítását,viszont egy érettségihez azt is meg kéne tanulniuk. Érettségi nélkül pedig még takarítani sem mehetnek el. És isten ments,hogy kamionozzanak,vagy az éjszakában dolgozzanak,mert nincs végzettségük!

Mármint addig, amíg valamit el tud fogadni a közösségi létből.

Meg egyáltalán!

Nem vagy már te sem fiatal, de a gyűlöleted nem múlik,hiába bizonygatod.Kár, hogy nem tudod elengedni.

Most megsértődsz, de azt mondom; normális ember nem emlegeti még ebben a korban sem gyermekként átélt "sérelmeit", és főleg nem ken másokra.

Muraja, hogy jön ide a te egyéni szocproblémád?

Te mindig cseszegeted az itteni múltat, pedig akkor sem volt minden orvos hülye, mint ahogy most is vannak hülyék.

Annak, hogy te nem akartál vagy nem tudtál tanulni, semmi köze az akkori iskolarendszerhez, sem a politikai rendszerhez.

1992-ben első osztályos gyerekeknek farsang: aki akart, beöltözött, és mondott kis versikét.

Egyik kisfiú anyukájával beszélgetek, mondja:-ettől féltem, x nem tud egy verset sem-

-Ez meg, hogy?

-Az óvodában, ahova járt, nem volt kötelező, azt mondták, otthon se tanítsunk, csak ha kéri a gyerek-

Ennyit a te szabadakaratos nevelésedről, meg még azt, hogy: sok gyerek nem szeret fürödni, fogat mosni, és utálja, ha vágják a haját.Akkor mi van?!

Nem költözhet ki mindenki a pusztába, sátorozni.

Hallo , amit itt irsz az egy klaszika ! a csodalatos gyerköz sajat inicativajabol fedezi fel a vilagott . Hidd ell nem fogg meg egyszer ugyan ezt tenni de ez a termeszetes kivancsisaga csak egyett tudok ; gratulalok a manohoz !

Adjal neki nagy puszit es dicserd meg ö a maga modjan akarta megvalosittani a palantazast .

Es hogy a viragok meghalnak az neki meg kinai , nem erti meg ö meg vigan a fantazia es a valosag köszt " baktat "

Kedves anya ,

hidd el sem zseni sem penzes magnat nem vagyok.

Rajottem egy dologra meg a magam sorsombol mivel fiatalul lettem edesanya teljesen tudtam hogy mitt soha NEM akarom hogy ateljenek.

Anyam orvos volt es mind a sok hozza hasonlo örult bennem latta magat ! szerencsetlen ugy megutaltatta velem mindent az iskolatol kezdve plusz az anya -lanya viszont is kerdöre tette .

Reggelizni a tejbarban szoktunk meg het elött utana az egyik kezemben valami atkozott makos vagy lekvaros sz.. es a masik kezemet - karomat majdnem ugy rantotta ki közben rohanva a villamosra. 8 eves voltam k.b. mar akkor megfogattam soha ezt soha senkinek meg a ellensegemnek sem. Kulcs volt a nyakamon ugy volt ket 2 -3 ora egy pici relaxra ( csavarogtam maszivan ) utca terapia segitett hogy tudjak tovabb menni . 5 utan erkezett az örult ( ha nem volt szolgalata a korhazban ) akkor folytatodot a basz....s könyvek elö kihalgatott stb. 12 eves korombna egy ket labon jaro lexikon voltam a semiböl - mert azt amit belenk töltött az akori iskola systema egy haszontalan baromsag volt.

Az utca terapia lassan es bisztosan szelleslatova faragott es 16 evesen törvenyilag kertem magam nagykoru minösitesre. Pilota eset voltam anno az anyam ott vacogott a teremben es az egyetlen szalban remenykedett hogy addig amig alakul körulöttem minden nem adhatjak meg .De ult a közönsegben egy joval idösebb baratom egy nagy bohem kavehazi zongorista ö felalt es egyszeruen elvalolt szponzrani . Ket honapra mar megvolt a laksom , kocsim . es munkam plusz esti gymnazium .

Mikor kezöbb gyerekeim szulettek eleinte lattom es eresztem hogy nem lesznek kolchoz ( ovisok ) egeszeltem at csak ejszakakat dolgosztam . Meg regi " szep hazzamban " gyerekothonban es kesöbb menekult tabori szocialis dolgozo , taxis , teherautos. Mivel nagyon pozitival vettem - veszem az eletett nem sikerult meg " lenyiffani " plusz sportolok es aktiv eletet elek.

Gyerekeim magukkesztek ezt pl. 4 -5 evesen allandoan kerdesztek a betuket igy megtanultak olvasni es irni. Szep iras a vilag baromsaga annelkul hogy azt belejuk verte volna valami neurotikus fereg - a masodik klimakterum felvonasaban nagyon jol es erthetöen irnak,

Abbol a keveseböl amit iskolaba jartak mama gyönyuru befutott kariejuk van . Egy par vegzett egyetemet is a sajat maga modjan . En soha ököt nem keltettem fel amikorra beertek - beertek itt szabad magas a individualis tollerancia egymasiranyt.

Nem osztpm az eszt isten mencs de az a sok kölyök kik szenvednek ma a sztresztöl hogy felejnek a szulei elvarasanak az fajdalmas . Szerintem semi joga a szulönek hogy igy banjank gyerekeivel aztan csilli villi ogy az en gyerekem meg az .... visszataszito es respekt hiany az iranyt kitt a lagjobban kelene szeretni.

80 evek közepen bejöttek komolyan a " gepek " akkor volt a fiam 7 -es egyszeruen liszingra kapott egyett es defakto benne lakott. Nem is almodtam hogy evvel le is tette a grundott a sajat jövöjere . Idös emberek 50 köruiek jarkaltak ki-be anno fiamhoz hogy ö vezesse öket a compjuter es programozas titkaba . Igy kezdödött ma egy bank koncernek a szysztem fejlesztöje egy komoly karieral diszponal. Eszt nem dicsekvesnek mondom de lehet gyerekeket utra indittani nyugottan es boldogan.itt nam kerik a diplomat hannem mitt tudsz !

Bosz kicsit hosszura sikerult de minden lehet ha az ember akarja .

Meg azt szeretnem hozza tenni ha kevesseb baromsagott tanittanak ki az iskolakaban lenne idö az igazi progresziv tudas elsajatitasara .

Meny idöt vesztennek a sracok sok hulye versen stb. itt is tanuljak sokan a verseket De ! aki akarja szabad akartbol .Önbizalmat bezeg tavol tarjak mert tudjak hogy feszelyesztetne a tanari - szulöi es a többi autoritasnak a hatalmat.

Egy átlagember elég ritkán teheti meg,hogy a 7 éves gyerekét kivegye az iskolából,és otthon tanítsa/taníttassa. Nem csak azzal van a gond,hogy normál esetben,egy teljesen hétköznapi 7 évesnek azért még nem árt a felügyelet,tehát legalább 1 szülő kiesik a keresők táborából,de az sem egyszerű,ha a szülők nem épp zsenik,és minden nap minden anyagot újra kell tanúlniuk nekik is,vagy fizetnek egy magántanárt,ami teljesen jó,ha egy keresetből megoldható.

Nemrég olvastam egy külföldre szakadt magyar pszichológus véleményét a magyar oktatási rendszerről. Na,neki voltak olyan építő gondolatai,hogy ha a gyerek nem érzi jól magát az iskolában,akkor az az iskola hibája,a gyereket ki kell onnan venni,és magánba,Waldorfba kell iratni. Aha! Tök jó! Kinek van erre pénze itt és ma? Mellesleg könnyű egy kanadai szobában,fotelben ülve osztani az észt!

Imádom a gyerekeim,és nagyon fontosnak tartom,hogy teljes (gyerek is) életet éljenek,de nem valószínű,hogy az éves 470 ezret ki tudjuk gazdálkodni egy Waldorf sulira (az összeg fejenként értendő,és rögtön 2 gyerekünk van).

Abban sem vagyok biztos,hogy az a tudás,amit én beléjük tudnél plántálni elég lenne egy érettségihez,pedig nem tartom magam annyira sügérnek!

Szóval,szép,amit a gyermekeiddel elértél,de valószínűleg TE vagy a kivétel- mi meg a normativa.

Még egy dolog a lányos anyáknak, pláne, ahol 1 lány van, tehát még egymáshoz képest se tudod őket "rangsorolni".

A fiúk nagyon-nagyon mások. Sokkal inkább ösztönlények, másként működnek, másként érnek, sokmindenben később. Az elvárások meg nagyon-nagyon uniformak. Ezt nagyon sokan, akár normál pedagógiában, de akár a Waldorf-ban is kimondják, hogy bárcsak lenne olyan intézmény, ami figyelembe veszi a "fiúságot". Persze ott is vannak kivételek, de a 80-85% -uk ilyen. Pasi oszt kész.

Ettől még kell persze, nagyon is kell nevelni, fegyelmezni, de tudomásul kell venni, hogy vannak évek, amikor ez alig-alig látszik.

Sajnos erről nagyon keveset beszélünk, és a nagy gender, meg uniformizálás jegyében már nem is korrekt politikailag.

Aztán eljön az a kor, amikor meg jobb lesz.. Amikor ők pont azért, mert kevéssé bonyolultabbak, viselhetőbbek, iránythatóbbak.

Ezt csak azért írom, mert amíg egy jó kislányom volt, addig azért én is máshogy láttam a világot.. Nincs ezzel baj, nyilván így van. Én se nagyon értettem, hogy "miért nem lehet azt a kölyköt megnevelni". Amikor megtudtam, hogy fiam lesz, közöltem, hogy én az olyat haza nem hozom, nekem az nem kell.. Mert azok olyan "izék". Hát olyanok is..

Hát lányban is van, de ott meg migint a 85% az igaz, csak ott a 15% a nehéz eset.. Mindkét fiam speciális csoportjában 1-1 lány van. Az egyiken 6 főből, a másikban 13-ból...

Hát igazából azért nem ő az első gyerek, aki ilyet csinált. Ezen a csakazértis, meg romboló korszakon elég sokan átmennek. Igen, ilyenkor 2 évig, ha kell, az a feladat, hogy elmagyarázni neki, hogy meghalnak a virágok, vagy mittomén, néha változtatni egy kicsit a szövegen..

7-8 évesen már ugyanez más világ mengint.

Meg megint más 12 évesen.

Engem viszont személyesen is érint a téma..

Tudod az a barátnő, aki engem pont a bajban hagy el, vagy akkor nem áll ki mellettem, az...