Kétségbe vagyok esve... adjatok tanácsot!!! (beszélgetős fórum)
Próbálom, annyiszor megpróbáltam már, ezért is tartunk most ott, hogy elfogyott a türelme. :(
Megpróbálom, sokadszorra is!
Igen, persze kevesebb ideje van sajnos. :( Munka helyett csinálja most, mert nem tudott elhelyezkedni, ezzel a sulival jó helyekre mehet majd, ha minden igaz. :)
Hagyd abba a hisztit, mert ezzel csak még jobban eltávolítod magadtól. Engem a hisztiim miatt dobott ki a párom, nekem sem volt jó a helyzet hogy heti 1x 3 órás tali és mindig többet akartam. Aztán mára belenyugodtam hogy ez van és kész. Higgadt fejjel nyugodt és építő beszélgetéssel többet lehet elérni, próbál változtatni ő is. Azt hiszem meg tanulnunk becsülni a kis dolgokat, beérni azzal ami az adott pillanatban megadatott.
Amelyik kapcsolatba nincs bizalom megette a fene.Ugy,hogy vagy bizol benne ,döntsd el mert elöbb utóbb a féltékenységeddel amivel megfolytod ö fog ott hagyni..
Csatlakozok az előttem szóloh...
Ha fontos neked ő,ak próbálj bízni benne kicsit jobban:)
ha iskola és munka miatt nem tudtok többet találkozni akkor értsd meg őt és támogasd. Ha ezeken kívüli ok miatt mondja le a talikat,vagyis nincs ideje akkor gyanakodj, különben. A túlzott féltékenykedés megöli a kapcsolatot.
Nem tudtok esetleg összeköltözni, hogy többet lehessetek együtt?
Bízz benne, jobbat nem tudsz!
Az állandó féltékenykedéssel, tényleg valaki karjaiba fogod üldözni.. (.."ha már úgyis így gondolja, akkor nem mindegy" alapon fogja megtenni)
Régebben én is nagyon féltékeny voltam, betegesen!!!!
Ki lehet gyógyulni belőle, nyugi!!!!
Egyet kell megtanulnod: magadban bízni, elhinni, hogy elég jó vagy neki!!!!
A féltékenység, nem más, mint önbizalomhiány!!!!
..ha ez elmúlik, megszűnik a féltékenykedésed is;)
(tapasztalat:) )
Ha nem akarod elveszíteni a párodat,tedd félre a hisztit és a féltékenykedést. Egyik sem vezet jóra.
Próbálj meg bízni.!!
Ha tanul,nyílván sokkal kevesebb ideje van,meg gondolom,dolgozik is.
A párommal több, mint 2,5 éve vagyunk együtt. A kapcsolatunk eleje kicsit érdekes volt, akkor még nem terveztük komolyan a dolgokat. Aztán szerelmes lettem, s részemről komolyodtak a dolgok, de ő még nem volt biztos az érzéseiben. A kapcsolatunk 1 hetében, tehát tényleg nagyon az elején majdnem megcsalt, s mikor 3 hónaposak voltunk (akkor se volt még részéről komoly a dolog) kiszívott nyakkal állított be hozzám, nem vette észre, hogy az előző estéjének nyoma maradt. Akkor aztán elbeszélgettem vele, de nem történt semmi komolyabb dolog, még egy csók se, mert az egész csak hülyülés volt, de bennem nagyon megmaradt. Aztán onnantól kezdve szigorú voltam vele, de nem is kellett sokáig fegyelmeznem, mert szerelmes lett. Ezután magánéleti gondjai lettek, majd munkahelyi is. Elég durva dolgokat élt át, s megkomolyodott, megtanította az élet elég sok mindenre. Azóta nincs velünk semmi gond, több, mint 2 éve boldogok vagyunk, kisebb-nagyobb veszekedésekkel. Elkezdett egy iskolát, ami miatt csak péntektől vasárnapig tudunk kettesben lenni, nyugodtan. Hétköznap 3-4x találkozunk, napi 1-1,5 órára, de nem nagyon tudunk nyugodtan beszélgetni. Az elején jól bírtam, de mára már nagyon rossz a helyzet. Egyfolytában azon töröm az agyam, hogy megcsal... vagy elmászkál bulizni stb... hiába ígéri meg és mondja-mondja, ahányszor felhozom a témát, hogy nem csinál ilyet, mert szeret, még sem tudom kiverni a fejemből. Ma azt mondta, hogy ő már nem bírja így tovább, mert mindig valamin hisztizek. Az a baj, hogy megértem, de mégsem tudok változtatni! Szerintetek mit csináljak? Nem akarom elveszíteni! :(
További ajánlott fórumok: