Kényszerevés (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Teljesen még nem olvastam vissza mindent.

Violetta tudom milyen érzés. Egy ötletem talán segít, hogy próbálj találni olyan dolgokat amit Pesten is szeretsz.

Otletes nehezen értem a röviditéseket mi az "OA"?

Próbálok találni olyanokat, akik megértik, ha a gép előtt tudok sírni mert rossz napom van.

Nálam valamennyire bevált, hogy puffasztott rizst eszem, ha már végképpen nem bírom.

Napi kérdés-írás

"Hajlandó vagy mindent megtenni a gyógyulásodért?Ha igen,mi a következő lépés?"

Itt egy étkezési terv nyomtatvány minta

[link]

Ja és kiadásra kerül hamarosan két könyv is, és van már egy 30 oldalas fordítás is azok sikertörténetével akik hosszabb ideje absztinensek.

Itt van egy kis részlet mások sikeréről:

"Amikor elmentem egy orvosi vizsgálatra és azt javasolták, hogy fogyjak le, tehetetlenül álltam a dolog előtt. Minta ha az olyan könnyen menne- gondoltam.

Ugyan el voltam hízva, de igazából ha az étkezésem felől kérdeztek, mindig annyit válaszoltam: Én szinte alig eszem.

Most jöttem rá, hogy persze, hogy nem is vettem észre hogy eszem, mert igazából egész nap ettem.

Össze csipegettem egy kis ezt, egy kis azt, és így ment a súlyom is szépen felfelé. "Nem ettem, mégis híztam. Hát hogy van ez?

Az biztos, hogy nem voltak meg a napi étkezéseim, hanem össze-vissza ettem. Volt amikor unalomból, volt amikor azért mert szorongtam, mindig volt rá okom.

Az OA-ban új életformát tanulok. Itt nincsenek szabályok, diétás iránymutatások helyette egy program van.

Végre úgy élhetek, ahogy mindig is szerettem volna. Szeretek enni, a mai napig is, viszont az étkezéseim száma nem több mint 3. 3 étkezés egy nap, közte semmi. Szépen elhatárolódtak az étkezések. Keretet kapott az életem. A szervezetem ki van elégítve, minden szempontból. Egészséges ételeket eszem. A testem megnyugodott és az elmém is és ennek következtében elindult a fogyás. Mínusz 12 kg-nál járok. "

"Mai napra: Arra figyelek amit meg tudok tenni és a célom, hogy ma absztinens legyek. "

Kiegészítés tőlem:

Az absztinencia ebben a programban azt jelenti hogy nem térünk el az aznapra megfogalmazott étkezési tervünktől. Az étkezési terv sokaknál 3 főétkezést tartalmaz, de akinek ez kevés 4-5 étkezést is betervezhet. A tervet előző este vagy legkésőbb aznap reggel fogalmazzuk meg. Sokan ezt megosztják egy csoportbéli társukkal vagy a sponzorukkal. (Sponzor az aki már régebb óta a programot követi és így kicsit előtte jár tapasztalataiban a most indulóhoz képest.)

Sziasztok!

Rég nem írtam, és lazsáltam a programban is ((:: Pénteken nagyon jó összejövetelünk volt a Névtelen Túlevőknél. Már van két szép ingyenes kiadványuk is. Az egyik "mielőtt az első falatot megeszed" című azt hiszem állandó társam lesz. (kiragasztottam egy másolatát a konyhaszekrényre és van a kézitáskámban is egy példány)

Ezt a lehetőséget is ajánlom figyelmetekbe:

[link]

Túlevésmentes szép holnapot!!!

A helyzet az, hogy édesanyám Szerbiában van én meg Pesten...nem tudnánk együtt pszichológushoz járni, maximum otthon, de én már nem beszélek olyan jól sajnos szerbül.

Ma is megvolt az adag falás, alig tudom abbahagyni... :(

Azt találtam ki, hogy júliusban elmegyek nővéremmel és a párjával Görögországba, hátha az elkezdene megint motiválni a sportoláshoz. Biztos jót tenne egy kis sós tengeri levegő, juj csodás lenne :)

Igen, pontosan a mostani élethelyzetemet utálom, vagy utálom már évek óta...sehogyse hogy érjen egy kis jó szerencse, 2 fiú is elhagyott az utóbbi 2 évben, akikbe szinte szerelmes lettem...ezek a dolgok is borzasztóan megtörtek és egyre jobban megutaláltatták velem Pestet, meg persze még jobban magamba és magam ellen fordultam.

Most levelezek 2 párizsi sráccal, de...az egyik 19 éves, tetszik, de...nagyon flörtölős, ki tudja hány lánynak csapja még a szelet, és ebben a pesti 2 fiúban itthon annyira csalódtam, hogy mostmár egy férfiban és fiúban sem tudok megbízni egyáltalán.

valószínűleg a legnagyobb problémád, hogy utálod a mostani élethelyzetedet. utálod Pestet, utálod, hogy nem élhetsz ott, ahol szeretnél és utálod azt a helyzetet, ami most van anyud és közted. anyukád valószínűleg csak jót akar, de neked ez most nagyon nem jó. az viszont jó, hogy vannak álmaid, vannak céljaid, úgyhogy azokat tartsd mindig szem előtt. ha jön egy falásroham, akkor próbálj arra koncentrálni, hogy azzal csak hátráltatod a céljaid elérését. minden egyes napra legyél büszke, amikor nem zabálsz fel mindent, ami a közeledben van. a sport nagyon jó dolog, mert boldogsághormont is termel az mellett, hogy ideig-óráig elfoglalod magad.

szedd össze magad, és menj emberek közé, ne zárkózz be, mert az még rátesz egy lapáttal a depressziódra, és helyedben én újra elmennék a pszichológushoz, de elvinném magammal az anyukámat is. talán, ha anyud is hallaná egy szakembertől, hogy gond van nálad, ő is másképpen viszonyulna ehhez az egészhez.

Hú de rendesek vagytok, nagyon köszönöm nektek a bíztató tanácsokat!!!!

Nagymacika: Igazad van, a sport engem is fel szokott dobni, 18 éves korom óta szenvedek ilyen evési zavarokkal, most vagyok 23. Eleinte nem volt ilyen drasztikus, 2011től lett egyre rosszabb, ugyanis azóta élek egyedül. Hiába megyek emberek közé sportolni, egyszerűen mindig fenáll a veszély, hogy itthon egyedül egy rossz pillanatban felborítok mindent. Igen, elég egyetlen egy pillanat, vagy egyetlen egy falat csoki, vagy elég ha a megengedett kajámból eszem kicsit többet...már felborítom az egészet. De a sport mindenképp jót szokott tenni, tervben vagy mindenképp, hogy a régi alakomat, vagy annál sokkal jobbat visszaszerzem hamarosan. 2010ben annak ellenére, hogy már akkor is evészavaros voltam, nagyon szépen lefogytam pár hónap alatt, mert folyamatosan kondiba jártam futni. És sokkal jobban éreztem magam a testemben.

missx: Nem szeretem Pestet, nem tudnám itt elképzelni az életem, szüleim egyébkén Szerbiában vannak, de...Pest mindig olyan volt nekem, hogy itt kell lenni, muszáj itt lenni, 10 évesen jöttem át, mindig haza akartam menni, de szüleim mindig mondták, hogy "nem lehet hazajönni, ott kell maradni Pesten, Szerbiában nincs jövő...stb." Nem hibáztatom őket, hisz tudom, hogy csak jót akarnak. De nem vettek komolyan 18 évesen, pedig akkor kezdődött minden, már akkor is rengeteget sírtam az alakom miatt, de állandóan lehurrogtak, hogy ne viselkedjek már úgy mint egy tini, és a durva az...hogy minden egyre rosszabb lett, és most meg édesanyám ha sírok lehord és kiabál rám és leszid mert depressziós vagyok. Tegnap nagyon ordított rám megint, ráadásul skypon keresztül, kinyomtam őket, de azóta sem vagyok jobban és nem akarok velük beszélni, pedig haza akartam volna menni, de így nem fogok, már csak azért sem, mert édesanyám azt mondja, hogy nem vagyok képes helyt állni. Csak a rossz az, hogy ma is falásrohamom van, hogy őszinte legyek most is egy csomó kaja van előttem.

Nagyon nagyon sok lelki trauma ért az életem során...és nehezen tudok tényleg most helyt állni, állandóan a múltból jönnek elő képek.

A tanulmányokkal leálltam...na jó egyébként énekesnek szeretnék készülni, de pont az evészavarok miatt és bulímia miatt Candidás is lettem ami állandó hurutot okoz, mindig lerekedek éneklés közben, pedig gyerekkori álmom a színpad és színház...de annyira összetörtem, hogy úgy érzem vele együtt az álmaim sem válnak valóra.

A nagy álom az, hogy Franciaországba menjek ki egyetemre éneket tanulni, de csak most kezdtem el tanulni franciául és ott követelik a nyelvtudást is...de jelenleg énekelni se tudok, beszélni franciául meg végképp nem.

Pszichológushoz nem folyamatosan, de egy ideig jártam, pszichiátrián is voltam pszichoterápiás kezelésen, de nem igazán segített. Ott megismertem olyan embereket akik hasonló cipőben járnak, van egy közelebbi pesti barátnő is, akinek sokkal durvább volt a bulimiája...lehet vele fogok találkozni jövőhéten, csak össze kell szednem magam.

szia! a legfontosabb, hogy megtaláld az okot, hogy miért van a túlevés. amikor bekövetkezik, előtte mi történik veled, lelkileg milyen hatások érnek?

bár ez nagyban pszichés betegség, érdemes lenne elmenned egy dietetikushoz, aki összeállítana számodra egy étrendet, így minden tápanyagot megkapna a szervezeted és segítene talán elkerülni a falásrohamokat.

...és sajnos én sem tudom felmérni olyankor, hogy mennyit eszem, halom számra a tábla csokikat, kekszeket, péksütiket, már a boltban is szégyellem magam, de valószínű ma is lemegyek a legközelebbibe, hogy vásároljak csomó kaját, aztán a hányásig zabálok és utána sírok, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen. Fura az egész...

nem merek egész nyárra hazamenni, mert akkor lelkiismeret furdalás gyötörne, hogy nem járok órákra, hanem otthon vagyok, pihenek és próbálok gyógyulni. De közbe Pestet utálom, szeretnék innen elköltözni és máshol járni egyetemre, de...valószínű, hogy ha ezt csinálom amit most, akkor soha nem fogok felkészülni egyetemre...

Nincs senki mellettem...pedig nagyon félek ettől az egésztől.

Sziasztok. Pár hónapja írtam ide, de sajnos továbbra sem tudtam a falásból kimászni, abszolút lelki okai vannak ennek az evés dolognak...

A legrosszabb az is, hogy nagyon kevés ember tudja igazán megérteni, láss példát az előző hozzászólásban is egy pszichológus szavait:"Ne zabáljon annyit?" hm...na mindegy, ehhez nem tudok mit hozzáfűzni.

Két dolog biztos: a lelki feldolgozatlan problémák és a magány teheti mindezt, legalábbis nálam. Bár volt olyan, hogy családom mellett is előjött a falás, bár sajnos ügyesen tudom titkolni...

Ez igenis egy kényszeres betegség amit komolyan kéne venni. Egyedül nagyon nehéz belőle meggyógyulni, de NEM LEHETETLEN. Sokszor érzem kilátástalannak és reménytelennek az egészet, tegnap is épp falási roham tört rám, pedig nagyon keményen Candida diétát kéne tartanom...de nap min nap próbálkozom és hiszek abban, hogy meg tudok gyógyulni, muszáj harcolni ez ellen. Egy csomó energiát elvesz és nagyon sok feszültséget okoz maga a gyógyulás is, de megéri!

Bátorság mindenkinek, ne engedjétek, hogy a cukor és a felesleges kaja tegye tönkre a testeteket és életeteket, lelki világotokat!!

Próbálj utána nézni/olvasni a Harcosok étrendje könyvnek, weboldalnak, stb. Ott az esti/éjjeli evéssel való fogyás a téma ill. a technika.

Sajnos azonban a péksütik és egyéb szénhidrát dús ételeket annál is el kell hagyni.

Én egészen 2012.12.30-ig zug- és stresszevő voltam, úgy hogy megértelek. Este/éjjel ettem inkább és igen, én is dugdostam az ételt mások elől, hogy ne lássák.

Ha nem kérsz orvosi segítséget (pszichológus), akkor csak Te segíthetsz saját magadon.

Én kimásztam (ismét) ebből, de nekem a 90 napos diéta segített és a sport. A sport endorfint termel, a diétával meg este is ehettem/ehetek. A rossz hír: akarni kell a változást, különben nem fog menni.

Ha van olyan ami még érdekel, irj privit és szívesen válaszolok!

Szia

Sziasztok!

Írtam egy éjszaki evés fórumban, de sajnos régiek a beírások, gondoltam próbát teszek itt is.....ennyire kevesen lennék ezzel az őrjítő problémával?

Éjszakai evő vagyok!

Beszélnem kell erről a sorstársaimmal, mert lassan becsavarodok...dugdostatom az ételt a családommal.. a gyerek ágya alá a mogyorókrémet, zsemlét egyik szobába is másikba is, ha nagyfiam éjjel jön haza tudjon enni, ha éhes, persze nem mindent lehet bevinni a szobába, a férjem azt mondja, hogy olyan szag van, mint egy pékségben(: Fáj a gyomrom minden reggel, hol hasmenésem van, hol szorulásom...az epémet már kivették, tuti ettől ment tönkre,nem tudom megállni, hogy ne egyek éjjel, eszek akkor is, ha nem vagyok éhes. Napközben hatalmas akaraterővel meg tudom állni, hogy ne egyek hízlaló dolgokat. Csodák-csodájára nem vagyok túlsúlyos, ennek az az ára, hogy napközben alig eszek...ez egy ördögi kör...segítség!!!! Valaki kimászott már ebből...sok a gondom, de kinek nem?

Ezt nem régen találtam egyik kedvenc oldalamaon:

Soha ne add fel!!!

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba.

A gazda hallgatta egy darabig az állat fájdalmas üvöltését, majd úgy döntött, hogy az állat már öreg; a kutat meg már be szerette volna temetni; nem éri meg kihúzni onnan az öreg szamarat!

Szomszédai segítségével elkezdték a földet lapátolni a kútba.

A szamár ezt látván rémülten üvölteni kezdett, majd mindenki ámulatára megnyugodott!!

Vajon miért???

Rájött, hogy minden lapátnyi föld után, ha megrázza magát, egy lépéssel feljebb tud mászni.

Így a szamár minden bedobált földdel egyre feljebb mászott, mígnem átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

TANULSÁG: az élet minden fajta szemetet és földet lapátol rád!

Úgy mászhatsz ki a kútból, hogy megrázod magad és teszel egy lépést!

Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre!

Minden problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!

Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!!!!

Köszönöm szépen, ezek szerint te már túl vagy rajta, még egy ilyen nagy tragédia után is! :(

Nagyon sajnálom, de hihetetlen erős vagy, hogy túl tudtál lendülni és kaptál segítséget is barátoktól.

Már 3. napja minden rendben, igaz, hogy borzasztóan nehéz, mert sokszor amikor elgyengülök lelkileg, akkor szeretnék enni, enniii, mert az levezeti a feszültségem, de próbálok mindig nagyon arra koncentrálni, hogy hogy érzem magam utána...és azt már nem akarom. Nem akarom a hányást, meg refluxot, meg kimerültséget. Ahhoz képest, hogy 3. napja igyekszem jobban enni, a folyamatos 1 hét zabálás iszonyatosan lefárasztott.

De...túl leszek rajta, már kapok segítséget, ami erőt ad.

A problémákkal nagyon nehéz megküzdenem, de...idővel mindennek rendeződnie kell :)

Köszönöm szépen a biztatást! :)

Nagyon köszönöm!! :)

Már a tegnapi napom sikeres volt, nem ettem túl magam, és ma sem fogom, mert habár csak emailen és telefonon keresztül, de nagy támogatást és biztatást kapok a gyógyulásomért, kevésbé érzem magam egyedül így sokkal könnyebb uralkodni és küzdeni :)

Szívesen olvasom ezeket az idézeteket, ha nem fogysz ki belőle oszd meg, hátha a többieknek is segít, bár mostanában úgy látom mindenki gyógyulás útjára lépett...reméljük :)

"Vagy nyomorulttá tesszük magunkat, vagy erőssé. Mindkét lehetőség ugyanannyi munkánkba kerül." (Carlos Casteneda)

Legyél ügyes!

Sok sikert kívánok!!!

:)